vasárnap, január 28, 2007

Vargánya rukolával, körtével, balzsamecettel

A születésnapi vacsorám egyik csúcspontja volt, megérdemel egy külön bejegyzést.
Régóta forgattam a fejemben hasonlót, egy sötét tónusú, langyos salátát készítettem már rukolából, fekete trombitagombából, feketeribizliből balzsamecettel és pirított dióval.
A vargánya dús ízét is össze akartam házasítani a rukolával, valahonnan derengett, hogy olvastam egy vargányás-körtés receptet. (Azóta előkerestem, itt van.) Nagy utánajárást sem igényelt a dolog, igazán gombanövesztő volt az időjárás, gyönyörű vargányákat kaptunk a környékbeli erdőkből egy ismerősünktől. A rukoláért csak a kertbe kellett kisétálnom a szüleimnél (mondtam már, hogy rukola-függő vagyok? biztosan fogok egy külön írást szentelni neki), és a bevásárlótúra során madársalátát is találtam.


A hozzávetőleges recept:
A körtét 3-4 milliméter vastagon, hosszában szeletekre vágtam, kicsi olajjal megkentem és forró (száraz) serpenyőben megsütöttem. Mivel ezt előre elkészítettem zárható dobozba tettem, meglocsoltam balzsamecettel, félretettem, kis pácolódás nem árt neki (bár nem kötelező).
A madársalátát és a rukolát megmostam, kicentrifugáltam és egy nagy lapos tálban elterítettem.
A vargányát megtisztítottam, szintén 3-4 mm vastagon felszeltem, olívaolajon, fokhagymával megpirítottam. A körteszeletekkel együtt elrendeztem a salátaleveleken, a saláta öntetét a gomba alatti olaj és a körte balzsamecet-páca adta, kevés frissen őrölt borssal fűszereztem. Megszórhattam volna még pirított dióval is, de ez most lemaradt.

Pompás ízkompozíció, de mindenképpen meg kell említenem, hogy milyen tökéletes harmóniát alkotott a hozzá kóstolt borral. Az összejövetelen nem csak az én születésnapomat ünnepeltük, de a sógoromét is, ezért megegyeztünk, hogy én főzök, ő hozza a bort. Rákészültem a dologra, szakértőt is megkérdeztem a borválasztásról (44. oldal, #219.),aztán ő ezt a furmintot választotta a vargányához. Több, mint mesés!

szombat, január 27, 2007

Nyári emlék - születésnapi vacsora

Az év gasztroeseménye számomra a születésnapi vacsorám. Egész évben készülök az alkalomra, gyűjtöm az ötleteket, gondolva minden meghatározó körülményre: ne legyen hétköznapi, de ne is legyen túl merész (ahhoz sokan leszünk), de azért élhessem ki benne a kreativításomat, legyen jól előkészíthető és szállítható (a szüleimnél van a buli, tőlünk 50 kilométerre), és legyenek egységes, stílusban-színben-ízben egymáshoz passzoló, egymást jól kiegészítő fogások.
Legkésőbb egy hónappal az esemény előtt aztán elkezdem bombázni a férjemet a lehetséges menüsorokkal – nagyon jól tűri, hiába, férjhez menni tudni kell – , az utolsó héten pedig két teleírt kockás papírral mászkálok mindenhova: sokszor komoly logisztikai feladat mindent időben megvenni, mert van, amit kis városunkban nem tudok beszerezni. Szerencsére ez a hét általában az évi rendes szabadságom idejére esik, így van időm minderre. Nna, ki is töltöm! Többször átírom a menüt, ha valamelyik fogást ki kell húznom, előfordul, hogy bukik az egész koncepció. Persze teret engedek a spontaneitásnak: a bevásárlás közben alakul a legtöbbet a menü, és erősen támaszkodom édesanyám gazdag kertjének aktuális felhozatalára.
Nagyon jókor születtem: augusztusban hatalmas a választék a hozzávalókban, a kedvenceim szinte mind nagyon jó minőségben elérhetők ilyenkor.

A tavalyi vacsorámra az első ötletem az volt, hogy ideje ízelítőt adnom az indiai konyha – már amit én ismerek belőle – fergeteges ízvilágából. Aztán mikor Chili&Vaníliánál olvastam ezt a padlizsánt, eldöntöttem, hogy a szülinapi vacsorámba is fel kell vennem, és a közel-keleti vonalban kezdtem gondolkodni. Nem állt még össze a kép, mikor – épp a születésnapomon, minden konkrét cél nélkül, csak egy kis gyönyörködésre – betévedtem a Nagycsarnokba. Hegyekben állt a szarvasgomba, ha szabad ezzel a túlzással élnem, de szarvasgombát látni sem mindennapi dolog, pláne komolyabb mennyiségben. Ezzel el is dőlt minden: Közel-Kelet, India várhat.

Térjünk hát a lényegre. A menü felépítése – bár nem volt szándékom, de míly meglepő – olaszos lett. A szarvasgombát a legegyszerűbb módon akartam tálalni, ehhez pedig a tészta tűnt a legmegfelelőbbnek. Persze nem akartam lemondani az előételek kavalkádjáról sem (meg éppen gyönyörű vargányákat kaptunk valakitől), padlizsán, rukola nekem kötelező, hús meg nem maradhat ki (nekem és a páromnak igen, de kettőnkön kívül még hét emberre főztem), tehát ez lett a vacsora:


Antipasti
Sonka dinnyével
Padlizsán bazsalikomos paradicsommal
Sült paprika fetával
Bresaola rukolával és parmezánnal
Vargánya rukolával, körtével,
balzsamecettel

Primo piatto
Tagliatelle szarvasgombával
Ehhez 3 tojásból és 30 dkg lisztből tésztát gyúrtam, a tésztagépemmel kinyújtottam és szélesmetéltre vágtam. A kifőtt tésztát olívaolajjal kevertem össze, megszórtam felaprított zöldpetrezselyemmel, vékonyra szeletelt szarvasgombával és parmezánt reszeltem a tetejére.

Secondo piatto
Almával sült szűzpecsenye

Dolce
Máktorta szilvával
Ez már édesanyám műve volt, az ajándék szülinapi torta. Sacher-módra készült, csak kicserélt néhány hozzávalót: a mákos piskóta szilvalekvárral volt átitatva, sötét csokoládéval bevonva, és került még hozzá külön szilvaöntet is.
Bár nem egyeztettünk, mégis tökéletesen beleillett az általam meghatározott vonalba, nem először.
Akkor kezdjük...
 

blogger templates | Make Money Online