hétfő, június 23, 2008

Tintahalas tagliatelle

Erre a látványos tésztára régen készültem, vártam az alkalmat, hogy friss tintahallal, rákkal készíthessem. (Rövidtávon sem ez lesz az egyetlen garnélás recept, mert mostanában, szombatonként útbaejtem a Nagycsarnokot, és az egész heti viszontagságok után megvigasztalom magamat némi friss tengeri herkentyűvel.)
A tintahal-tintát még a nyaralásból hoztam, de az Ázsia-boltban is láttam. A tésztát durumlisztből, de tojással gyúrtam, a gyári száraztészta összetevői is ezek. A fekete tészta élénk színű rávalókat kíván, meg persze fehér tintahalkarikákat, de ettem már "csak" filézett hallal, paradicsommal és bazsalikommal is.


Tintahalas-garnélás tagliatelle

A tésztához:
12 dkg durumliszt
1 nagy tojás
1 adag (4 g) tintahal-tinta
3-4 evőkanál víz

A tésztára:
2 evőkanál olívaolaj
2 gerezd fokhagyma
15-20 dkg garnélafarok
3 tintahal
½ dl fehérbor
20 dkg koktélparadicsom
néhány szál bazsalikom

A lisztből, tojásból és a tintából tésztát gyúrok. Mivel a durumliszt több nedvességet köt meg, némi vizet is kell hozzáadni, ezt úgy tettem, hogy a tinta tasakját öblítettem ki vele, igyekeztem a tinta minden cseppjét hasznosítani. A simára gyúrt tésztából gombócot formázok, fóliába csomagolom és egy órácskára beteszem a hűtőben pihentetni. (Nagyon mókás, olyan mintha fekete gyurmagolyó lenne.)
A tésztalabdát negyedekre vágom, tésztagéppel vékonyra nyújtom, majd metéltre vágom. Lisztezett tálcán szétterítem.
A garnélafarkakat a páncéljuktól megtisztítom (de a páncélt nem dobom ki, alaplevet főzök belőle, rizottóhoz pl. nagyon jó lesz). A tintahalat is megtisztítom, felkarikázom.
Vizet forralok a tésztának, és mielőtt beledobnám a tésztát, akkor kezdem el a tésztáravaló főzését. Széles serpenyőben olívaolajat hevítek, beledobom a kés lapjával összezúzott, földarabolt fokhagymát, kicsit megfuttatom, és teszem is bele a garnélát, majd a tintahalat. Meglocsolom a fehérborral, hozzáadom a felezett koktélparadicsomot.
1-2 perc alatt kész is, közben a tészta is megfő. A tésztát szűrőkanállal átemelem a serpenyőbe, összeforgatom a raguval, beletépkedem a bazsalikomleveleket.
Azonnal tálalom, egy pohár finom fehérborral.
2 adag

vasárnap, június 22, 2008

Hideg levesek ideje

A nagy nyári melegben eljön a hideg gyümölcslevesek ideje. Na, a klasszikus főzött-habart vegyes gyümölcslevest soha nem készítem, pláne nem zacskós változatát (hihetetlen, de van aki csak ebből tudja elképzelni…). Minek megfőzni, ha aztán úgyis le kell hűteni? Miért nem jó nyers gyümölccsel? Cukrozva meg aztán végképp meg nem enném.
Ennek a levesnek az alapötletét talán egy külföldi gasztroblogon olvastam, nem találom a forrást, de nem is akarom saját ötletként feltüntetni. Az biztos, hogy sárgadinnyéből és gyömbérből készül, a többi alkotóelemre nem emlékszem. A gyömbértől kellemesen fűszeres, kicsit csípős, pont annyira, hogy ne csak az édes íz domináljon.
Hogy még frissebb legyen, lime-ot adtam még hozzá, de a citrom is megfelelne.


Hideg gyömbéres sárgadinnyeleves

1 nagyobb vagy 2 kisebb sárgadinnye
fél diónyi gyömbér
1 lime

A sárgadinnyét megtisztítom, nagyobb darabokra vágom, a gyömbért lereszelem, majd az egészet simára-habosra turmixolom. A levest jól behűtöm.
Tálaláskor a lime lereszelt héjával szórom meg és limegerezdekkel tálalom.
2 adag

Kalóriaszegénysége okán a (súly)vesztőhelyen is közzétettem a receptet.

Ünnep volt. Főztem.

Az elmúlt blogmentes időszakban nemcsak hogy nem dokumentáltam, de főzni is csak alig főztem. Hétközben szálloda, étterem, hétvégén pedig inkább az alvásra koncentrálok, ami eleve kizárja, hogy korán reggel, üdén-frissen a piacon kezdjem a napot, vagy ha mégis, túl sok energiám nem volt mostanában az alkotásra, inkább a jól bevált, egyszerűen és főleg gyorsan elkészíthető ételeket ettük. Persze nem maradt ki idén sem a spárga, az újkrumpli és a zsenge zöldborsó, de nem olyan gyakorisággal, ahogy én szeretném.
Május közepén ünnep volt. Olyan ünnep, amikor étteremben szoktunk vacsorázni: házassági évforduló. Én is utaltam rá, hogy mi a tervem, de a férjem megerősített a kérdésével: ugye Te főzöl? És ha már ünnep, legyen a vacsora is különleges, megszerveztem magamnak, hogy garnélarákot tudjak beszerezni hozzá. Dolce Vita grillezett garnéláját régóta terveztem már, de most a fokhagyma-petrezselyem klasszikus párosa helyett valami másra vágytam, így jutottam el a menta-lime kombinációhoz. Köretnek csak édeskömény, szeretem az egyszerű dolgokot, na.
A főétel megvan, de mi legyen a többi? Éppen jókor jött Zsuzsa posztja: a narancsos spárga nagyon elegáns előétel lett, de azóta már ismételtük hétköznapi vacsoraként is.
Mindkét fogás nagyon könnyű, ám mégis úgy elteltünk az ízekkel, hogy a desszertet csak reggelire szervíroztam. A fehér spárga szárából készítettem felfújtat, mellé pedig a spárgacsúcsokból és eperből lett ragu.
Mindenképpen meg kell emlékeznem a borról. Vadásztam rá egy ideje, az előző évjáratról már lemaradtam, de most végre sikerült. Németh Attila Concubina fehér cuvée-jét gondoltam megfelelő kísérőnek a rafináltan fűszeres, citrusos ételekhez, de az eredmény minden elképzelésemet felülmúlta. Mind a narancsos spárgával, mind az alábbi főétellel fantasztikusan harmonizált, az utóbbi időszak egyik kiemelkedő bor-étel élménye volt.

Grillezett garnéla mentával, lime-mal

30 dkg nyers garnélafarok
k.b. ½ dl olívaolaj
egy csokor menta
1-2 lime

A körethez:
2 édeskömény

A felaprított mentát, a lime lereszelt héját és kifacsart levét az olajjal összekeverem.
A héjas garnélákat vaslapon vagy öntöttvas serpenyőben, grillserpenyőben meg-, de nem túlsütöm. Ahogy megpirosodik a rák, szinte készen is van, k.b. 2 perc alatt. Kiszedem a serpenyőből és a fűszeres olajjal meglocsolom, melegen tartom.
Közben az édesköménygumókat hoszzában 1 cm vastag szeletekre vágom, és vaslapon azokat is megsütöm.
2 adag

vasárnap, június 15, 2008

VKF! XVI. - piknik

Ilyen még nem fordult elő: több, mint két hónapja már, hogy nem írtam semmit, sőt, az utóbbi hetekben már blogokat olvasni sem tudtam. Állandó vidéki munka, kiküldetés, rohanás, megfeszített munka reggeltől estig. Eddig legalább esténként, mielőtt leléptem a munkahelyemről, megnyitottam a friss bejegyzéseket, hogy este a szállodában elolvashassam őket, de már sem erőm, sem lehetőségem nem volt rá az utóbbi hetekben: a cégnél letiltották a blogspotot, így aztán hetente kétszer, jövet-menet az egyik benzinkúton egy kávé mellett tudtam csak belenézni a kedvenc blogjaimba.
Egyébként jól vagyok (sőt, nagyon jól vagyok!), a munkámban a legdurvább szakasz lezárulni látszik, sőt hamarosan több időm, nyugodtabb életem lesz.
Lassan visszatérek a blogoláshoz, hadd legyen hát jó alkalom erre a Gourmandula által meghirdetett VKF! – forduló. A kiírásban a következő mondat fogott meg: "az is érdekelne, hogy nyaraláshoz készülődve - alternatívaként a Mol kút szegényes vagy az Autogrill méregdrága kínálatára - ki milyen harapnivalókat készítene az útra, aminek méltó elfogyasztásához érdemes letérni a főútról, és megszakítani a gyakran monoton, fárasztó aszfalttépést". Ez a számomra leginkább életszerű helyzet, sajnos nem jellemző, hogy csak úgy, minden ok nélkül a szabadban töltsünk ek egy napot - a hétvégéket főleg alvásra használom. (Na de majd mostantól!...) Szóval piknik-témában a valós kihívás számomra az útiellátás, nem is nagyon csábulok az említett egységek pultjait látva. Az Autogrillben is csak egyetlen dolog érdekel, az viszont kötelező: a kávé. Ahogy átlépjük az olasz határt, nekem azonnal innom kell egy erős feketét (egyébként egyáltalán nem kávézom).
Az utázásra körültekintően rákészülök. Mindig van nálunk ropogós korpás keksz, alma, gyümölcs, lefagyasztott ásványvíz vagy zöldtea, ez korlátozott ideig ugyan, de némiképp hűvösen tartja azt is, amit hűvösen kell tartani, hűtőtáska nélkül is.
Az én drága férjem ugyanis utálja a hűtőtáskát. Odaúton még csak-csak használható, de utána csak kerülgetni, pakolgatni és cipelni kell szerinte ezt a fölösleges és használhatatlan holmit. Ezért igyekeztem olyan ételeket összeszedni, amelyek hűtés nélkül is kibírnak jópár órát, de mégis teljes étkezés illúzióját adják. Így lett majdnem vegán az összeállítás, egy tojáson kívül semmi állati eredetűt nem használtam fel. A lencsefasírt, chilis-citromos újkrumpli, hideg árpagyöngy mellé friss levélsalátát és néhány paradicsomot is csomagoltam. Terveztem még pirított cukkinit, ezúttal lime-mal és mentával, de aztán elmaradt.
További ötleteim (részben) könnyen elkészíthető, jól szállítható, nem kényes, pikniken bevethető ételekre:
bulgurvariációk
szamósza
hidegen is finom hús nélküli muszaka
sós muffin, például medvehagymás-sajtos
görög krumpli, sok salátával
sajtos-zöldséges tortácska, mondjuk articsókás, de lehet spárga, zölbab, spenót, brokkoli, stb., szezon szerint
desszertnek répatorta
vagy muffin, például almás-levendulás

Lencsefasírt

20 dkg lencse
2-3 babérlevél
1 kávéskanál őrölt koriander
1 kávéskanál őrölt római kömény
3 evőkanál zabpehely
3 evőkanál búzadara
1 tojás
2 gerezd fokhagyma

olaj

Az előzetesen beáztatott lencsét babérlevéllel puhára főzöm, leszűröm, majd botmixerrel kicsit megdolgozom, de csak darabosra, nem egyneműen krémesre. Fűszerezem, a zabpehellyel, búzadarával és a tojással összedolgozom. Kis pogácsákat formázok belőle, és kiolajozott muffintepsiben kisütöm.
12 kis pogácsa lesz belőle


Chilivel pirított citromos újkrumpli

80 dkg apró újkrumpli
1 chili
1 kezeletlen citrom
olívaolaj

Az újkrumplit megfőzöm, meghámozom, negyedekre vágom. A felhevített olajban a kimagozott, felaprított chilit és a krumplit átpirítom. A citrom héját ráreszelem, levét rácsavarom.


Árpagyöngy hidegen, szárzellerrel

30 dkg árpagyöngy
6-7 szál szárzeller
1 kezeletlen citrom
2-3 evőkanál extra szűz olívaolaj

Az árpagyöngyöt puhára főzöm, kihűtöm. Hozzáadom a felaprított szárzellert, meglocsolom az olajjal és citromlével, megszórom a citrom csíkokban lehántott héjával.
 

blogger templates | Make Money Online