vasárnap, február 25, 2007

Fűszeres lencse

Szeretem a lencsét. Ezen az sem változtatott, ahogyan a menzán készítették: rettentően cukros, vastag rántásba fullasztva és természetellenesen vad, ipari ecettel „adva meg az ízét”.

Ahogy visszagondolok, szerelmünk hajnalán az első étel, amit kettőnknek főztem egy kollégiumi hétvégén, épp egy lencsefőzelék volt, tejjel, mustárral, Monspart Éva, Salamon Magda: Főzzünk másképp is könyve nyomán (a könyv zsenge korom meghatározó élménye, örömmel láttam mostanában egy könyvesbolt kirakatában az új kiadást , érdemes lenne belenézni).
Még mielőtt azt gondolná a kedves olvasó, hogy nem tettem ki nagyon magamért, szeretném megjegyezni, hogy a párom keményvonalas húsnemevő. Vegetáriusnak azért nem nevezném, mert mindenféle víziállat jöhet, a béka fejlettségi szintjéig bezárólag. Mindenesetre, annak idején, ezzel a nem lisztből készült főzelékkel is komoly színesítést hoztam az elég egyhangú étrendjébe.

Az egyik napilapunk pénteki mellékletében sokáig volt egy rovat, 2-3 közepesen kreatív, de eléggé előremutató recepttel (ma már vékonyabb a melléklet, pont ezt spórolták ki belőle). Ezeket a lapokat mindig kitéptem az újságból, több részletben megvan valahol a gyűjtemény, egyszer talán lesz alkalmam rendszerezni, feldolgozni. Az érdekesebb recepteket azonnal kipróbáltam, néhány közülük már klasszikussá vált nálunk. Az egyik ilyen egy fűszeres lencse, persze már nem a pontos recept szerint készítem, csak emlékezetből, hogy mennyire hasonlít a megírt változatra, az majd akkor derül ki, ha előkerül a gyűjteményem…
Az biztos, hogy rengeteg fűszert írt elő a recept, olyanokat is, amelyeket nem feltétlenül együtt szoktunk használni (pl. szegfűbors-bazsalikom), de nagyon harmonikus, jóízű lesz a végeredmény. Előfordul, hogy szurokfű vagy rozmaring is kerül bele, de készítettem már csak provanszi fűszerkeverékkel is, ekkor hozzátettem egy doboz hámozott paradicsomot is, de a paradicsom az eredeti összeállításhoz is passzol.
Vegetáriusoknak pár gerezd paradicsommal, egy nagy szelet barna kenyérrel egytálétel, de köretként is remek lehet, nagyon el tudom képzelni egy szalonnával betekert, sült csirkecomb vagy egy bárányborda mellé.
Ha marad belőle, kicsit összenyomkodva akár útravaló szendvics bélése is lehet, ehhez azt a fajta lencsét választom, amelyik egy kicsit szétfő. Egy szelet paprika, paradicsom vagy pár karika póréhagyma még jobban kiemeli az ízét.
Salátának apróbb szemű, keményebb lencséből csinálom, ilyenkor visszafogottabban fűszerezem, kicsit nedvesebbre hagyom, majd mikor megfőtt, póréhagymakarikákat és kevés hidegen sajtolt olajat keverek hozzá, feketeribizliecettel (de lehet balzsamecet vagy más gyümölcsecet is) finoman savanyítom.


Ma nálunk így készült:

Fűszeres lencse

4 dl lencse (elfelejtettem lemérni, mielőtt beáztattam, vizesen meg más a súlya, ezért a térfogat)
1 nagy fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
olaj
1 babérlevél
1 kávéskanál mustármag
10 szem szegfűbors
frissen reszelt szerecsendió (óvatosan, nem kell belőle sok!)
szárított bazsalikom
szárított borsikafű

legalább 4 dl víz

A lencsét megmosom, beáztatom (egy-két óra elegendő).
Az apróra felkockázott hagymát az olajon üvegesre párolom, hozzáadom a felszeletelt fokhagymát, ha az is illatozni kezd, ráteszem a lencsét. Hozzáadom a fűszereket, majd felöntöm annyi vízzel, hogy bőven ellepje. Puhára főzöm, ha kell, közben pótolom a vizet. Tálalás előtt kidobom belőle a babérlevelet és a szegfűborsot (ezért szoktam megszámolni, hány szemet is tettem bele, nem kellemes, ha ráharap valaki).

vasárnap, február 04, 2007

Morzsabuli – mi van itthon saláta

Bár a hét nem volt éppen gyenge, már ami a gasztronómiai élményeket illeti – két pincelátogatás, borkóstolóval, vacsorával – de ezek után bevásárlásra már nem volt időm. Szerencsére a múlt hétvégéről maradt egy-két dolog, nagyon nem estem kétségbe. Volt még egy fél doboz rukola, egészen jó állapotban, találtam pár szem parázs típusú, apró krumplit, a most vásárolt csomag szezámmag meg nem fért bele a számára kijelölt tárolóüvegbe, így ezekből az alkotókból akartam herkenteni valamit.

A (8-10 szem) krumplit feltettem főni, de ekkor még nem tudtam, mi lesz belőle. Ekkor észrevettem, hogy van a hűtőben egy egész zacskó konyhakész salátakeveréket – köszönöm, Szívem! –, hát jött az ötlet, hogy legyen valami salátaszerű.

A kimaradt (kb. 2 evőkanál) szezámmagot óvatosan megpirítottam, majd – már amennyire hagyta magát – összeturmixoltam a rukolával, (2 evőkanál) olívaolajjal, (1 kávéskanál) szezámpasztával, pár cseppnyi balzsamecettel kerekítettem össze az ízét.

A tányérokon elterítettem a salátakeveréket (endívia, radicchio, jégsaláta), rákarikáztam a meghámozott, lehetőleg még meleg krumplit (azért meleg, hogy jobban magábaszívja az öntetet), és meglocsoltam a sűrű, olajos, pesto-szerű öntettel.
Kettőnknek éppen elég mennyiség.

szombat, február 03, 2007

Vigyázz, kész, főzz! – I. Kalóriaszegény gourmet desszert

Bizony, nem kis szerepe van ennek a rendezvénynek abban, hogy végre-valahára mégiscsak elkezdtem blogot írni. Régóta terveztem, bíztatásokat is kaptam, de a tavalyi évben örültem, ha egyáltalán olvasni tudtam a blogokat, néhány kommentnél többre nem futotta tőlem. Az év második felében már szinte a főzésről is leszoktam, állandó kiküldetésben egy bizonyos szálloda nem túl fantáziadús ám annál fáradtabb rutinnal előadott ételei csak a táplálkozást szolgálták, élményt nem adtak – csak néhány plusz kilót (de még ezt sem bánnám, ha legalább jókat ettem volna…). Végre lezárult a beruházás leghúzósabb szakasza, talán most már lesz időm magamra is, a kedvteléseimre, erre a blogra.
A magyar gasztroblog-szféra első rendezvényéről semmiképpen sem szerettem volna lemaradni (remélem, az egy nap késés még belefér, néhány napra el voltam vágva a világhálótól – viszont remek borokat kóstoltam Egerben). A téma is nagyon tetszik, szívesen megmutatnám, hogy ötlettel, fantáziával, szívvel-lélekkel mennyire finom és egészséges ételeket, akár desszertet is lehet alkotni.
Az igaz ugyan, hogy nem rajongok a krémes-habos, semmitmondóan édes cukrászsüteményekért, az éppen hogy érzékelhetően alacsony koncentrációjú édes ízt is fölismerem, amit az átlagember nehezen (bizonyított! volt érzékszervi vizsgálat nevű laborgyakorlatom az egyetem alatt), de ez nem jelenti azt, hogy nem szeretem az édes ízt. Tömény édességért is tudok rajongani, ha van benne vvvalami, baklavára és egyéb arab édességekre sosem mondanék nemet – de nem is tudok sokat enni belőle.
De a feladat most egy olyan desszert, amit egy elegáns vacsoravendégség végén is bátran feltálalnék. Volt néhány ötletem, majdnem mindegyikben közös volt, hogy az alap gyümölcs és joghurt. Volt már nálunk zöldcitromos joghurtzselékupola citrusokkal vagy mangóval tálalva, vörösborban párolt körte, mentás narancssaláta, zabpehelyből-alma tésztalapon túrókrémes torta, de gondolkodtam kókuszos-ananászos ízkombinációban és menta-zöldcitrom páros is könnyen megvalósítható kalóriaszegényen is.
Abban biztos voltam, hogy semmiképpen sem használnék mesterséges édesítőszert. Nekem a gyümölcsök természetes édessége éppen elég, hiszem, hogy a természet tökéleteset alkot, nem kell, hogy cukorral/édesítőszerre elnyomjam a valódi ízeket.
Aztán eszembe jutott, hogy valahol (talán egy étlapon) olvastam egyszer a bazsalikomos citromfagyit, valamilyen piros gyümölcs öntettel. Már akkor is nagyon megfogott, hiszen a bazsalikomot általában nem édességgel kombináljuk, ezt mindenképpen ki akartam próbálni. Biztosan lehetne sorbetként (de az nekem túl vizes és cukor is viszonylag sok kell bele) vagy tejszínnel (az meg már kieshet a szigorúan meghatározott kalóriaszegény kategóriából), de gondoltam, a joghurt remek alap lehet egy fagyihoz, pláne, hogy eperrel találkozik.

Bazsalikomos citromfagyi eperrel

5 dl krémes joghurt (még jobb, ha kávéfilterben a savótól kissé lecsöpögtetem)
1 citrom
1 nagy evőkanál méz
néhány szál friss bazsalikom
eper

A joghurtba belekeverem a mézet (egy nagy kanállal tettem bele, a férjem szerint sem kell bele több, de akinek nem elég édes, növelje a mennyiséget. Biztathatnék a mesterséges édesítőszerek használatára is, de azt sosem tenném.) Hozzáadom a citrom kifacsart levét és lereszelt héját, az egészet kicsit felverem. Fagyigéppel kikeverem, ha már majdnem kész, egyneműen krémes-fagyos, beleszabdalom a bazsalikomleveleket, a fagyi ezzel készen is van.
Szezonban szép szeletekre vágnám az epret és arra ültetném a fagyigombócot.
Mivel most csak fagyasztott eperhez jutottam hozzá, abból turmixoltam öntetet a fagyigombóchoz, szerintem a gyümölcs önmagában is elég édes, de aki kívánja, édesítse tetszése szerint.
 

blogger templates | Make Money Online