vasárnap, január 27, 2008

VKF! XII. - a tenger gyümölcsei

Figyelem!
A továbbiakban a nyugalom megzavarására alkalmas tartalom következik!
Aki viszolyog az alacsony fejlettségű tengeri állatok fogyasztásától, hagyja el az oldalt!


Pár bloggertársammal ellentétben engem nem viselt meg Gabojsza aktuális VKF!-forduló kiírása (a belsőségeknél használtam a menekülőutat), nálunk a hal és egyéb viziállat, ha nem is mindennapos, de mindig szívesen látott eledel.

A gond csak az, hogy tenger nélküli kis hazánkban nincsenek ilyen halpultok (ezt egy olasz supermercatoban fényképeztem, minden városban van legalább egy ilyen, az ország belsejében is) és nagyon nehéz friss tengeri halakhoz és herkentyűkhöz jutni. Aki pedig evett már a tengerparton az aznapi fogásból készült halat, kagylót, rákot, tintahalat, polipot, csigát, az pontosan tudja, hogy ehhez képest a zacskós fagyasztott tenger gyümölcsei körülbelül olyan, mintha a nagymama főzte illatos lekvárhoz hasonlítanám a színezékből, állományjavítóból és citromsavból összetákolt ipari dzsemet.
Persze, hogy néha én is használok fagyasztottat, de mióta fölfedeztem néhány beszerzési helyet, szívesebben főzök friss rákot, halat.

A legemlékezetesebb tengerparti vacsorám az volt, mikor egy normandiai étteremben előételként fejenként egy tarisznyarákot ettünk meg házi majonézzel és nagy élvezettel (a főfogás halra már nem is emlékszem, annyira elhomályosítja a tarisznyarák - meg a tejszínes mártás, egyszer kéne egy posztot szentelni a tejszínfóbiámnak is).
Sokáig a tarisznyarák volt a kedvencem
ebben a műfajban, jobbnak tartottam a homárnál, de azóta abból is ettem fantasztikusan jól elkészítettet (érdekes módon nem is közvetlenül a tengerparton, hanem Olaszország közepén). Ugyanitt pár évvel korábban – az előkerült fotó tanusága szerint – az osztriga után hatalmas vegyes tálat: többféle rákot, kagylót és csigákat fogyasztottunk el szép lassan, közben az apályt is jól megfigyelhettük - na ezt itthon reprodukálni lehetetlen.

Aki tudja, az tudja, milyen komoly szervezés és időzítés kell nekem ahhoz, hogy friss rákot vehessek. Szívem szerint friss garnélából alkottam volna valamit, de nem jutottam el a Nagycsarnokba, csak az egyik hipermarketbe, ahol nagyobb tengeri választékból válogathattam – de rákból csak főttet tartanak, ezért az ugrott.
Tarisznyarákot lehet kapni itt-ott élve, meg homárt is, ezekkel nem mertem még megpróbálkozni, de szuronycsigát főztem már korábban is. Meg 200 kilométert autózni inkább egy csapat lejegelt csigával vállalok be, mint egy élő tarisznyarákkal vagy homárral, így dőlt el, hogy mi lesz a pályaművem erre a fordulóra.

Arra persze már nem emlékeztem pontosan, hogyan is főztem meg annak idején azt a csigát, így kénytelen voltam gugli barátunkat segítségül hívni. Magyarul semmi használhatót nem találtam, kénytelen voltam francia oldalakon keresgélni, de idáig sem volt egyszerű eljutnom, mert 1. a szuronycsiga nevét sem tudtam franciául, 2. nem is tudok franciául. Az egyetlen kapaszkodóm az volt, hogy a másik fajta tengeri csiga nevére emlékeztem: bigorneau (ez a szuronycsigánál kisebb és fekete), így már sínen voltam. A fordítóprogram megerősített abban, hogy a francia „konyhanyelvet” ha beszélni nem is (rendelni csak mutogatva tudok), de némiképp olvasni tudom.

Persze a csigafőzésben nincs semmi nehéz. Ahogy az összes finom aromájú tengeri kincset, ezt is a legegyszerűbben érdemes elkészíteni, vagyis megfőzni enyhe fűszerekkel, ahogy a franciák javasolják, bouquet garnival.

A bouquet garni ugyan újabb kérdéseket vet föl, hogy ebben az esetben mi is a helyénvaló összeállítás, de ezzel a kérdéssel már nem gyötörtem magam: azt tettem bele, amit itthon találtam, vagyis friss babérlevelet, rozmaringot és zöldségeket.

Az íze? Finom tengeríze van, mint a kagylónak. Az állaga? Azt mondják, a zuzára hasonlít. De én sosem bírtam zuzát enni...

A csiga mellé mindenképpen jár a majonéz. Épp jókor jött a magyar gasztroblogokon végigsöprő, tojás helyett tejjel készülő majonéz ötlete, mostantól nálunk így készül.

Azt ugyan elfelejtettem, hogy Gabojsza italajánlatot is kért az étel mellé, ettől teljesen függetlenül a csigával együtt, puszta kíváncsiságból vásároltam egy üveg Chenin Blanc-t, a Hilltop Neszmély borászatából, nem vesztek össze. (Ára 1000 Ft alatt, nagyobb szupermarketekben beszerezhető.)
Ha gondolkodtam volna, akkor Szeremley fehér Pinot Noir-ja lett volna a választásom. (Ára 1000 és 1500 Ft között, szintén kapható a szuperekben, de a Culinaris is tart belőle.)


Szuronycsiga főzve

1/2 kg szuronycsiga

bouqet garni ízlés szerinti összeállításban:
egy 15-20 cm-es darab póréhagyma
1 vékony szál sárgarépa
1 szárzeller
1 csokor petrezselyem
1 szál rozmaring
1 babérlevél
pár szem egészbors
1 gerezd fokhagyma

A jégen tárolt friss csigát langyos, sós vízbe teszem egy órácskára, majd háromszor-négyszer (ötször) átöblítem, míg az öblítővíz teljesen tiszta nem lesz.
A csigát annyi vízzel, ami bőven ellepi, felteszem főni, természetesen a zöldségekkel és a füvekkel együtt. A forrástól számított 20 percig lassan gyöngyözve főzöm. (Óvatosan, mert ha élénken forr, az egymásnak ütődő csigaházak összetörik egymást és elég kellemetlen kerülgetni a törmeléket!)
A megfőtt csigát a főzőlében hagyom kihűlni, majd kihalászom belőle és majonézzel és fehérborral kínálom.
2 bátor személynek

vasárnap, január 20, 2008

Csicseriborsó, bab, lencse…

Kvázi-vegetáriusként a hüvelyesek nagy szerepet kapnak az étrendünkben. Ezek közül is talán a csicseriborsó a kedvencem, pedig gyerekkoromban, a dalt énekelve fogalmam sem volt, milyen lehet a csicseriborsó, de a neve nagyon tetszett.
Először egy firenzei supermercatoban találkoztam vele, 15 év
e. Ugyan nem tudtam, mi ez, de a dobozon lévő kép felkeltette az érdeklődésemet, kóstolás után úgy foglaltam össze, hogy olyan, mintha a bab, a borsó és gesztenye keveréke lenne. Sokáig a nevét sem tudtam, aztán a kollégiumhoz közeli arab büfében fedeztem fel újra. Nem csak a hummuszban és a falafelben, hanem volt egy krémes-leveses kanalazható ételük is, egész csicseriborsóval és talán joghurttal. Na az valami csoda, azóta is keresem azt az ízt, de a büféből eltűnt.

Hétköznapok egyszerű, gyors ebédje-vacsorája ez a tészta is, de a csicseriborsó kellemesen semleges íze nagyon jól felhasználható összetettebb ételekhez is, pillanatok alatt gazdagon fűszeres fogásokat lehet összedobni belőle. Már ha van készleten saját készítésű, vagy konzerv főtt csicseriborsó. Mi tegnap ettük meg az utolsó 40 eurocentes olasz konzervet (nagy mennyiségben tankoltam a nyaralás végén), de nemrégen a nagyobb hazai élelmiszerláncok polcain is felfedeztem a csicseriborsót, már nem kell vadászni rá az ínyencboltokban vagy a keleti fűszereseknél. Gazdaságosabb megoldás, ha magam főzöm meg a csicserit, bár ez elég idő és energiaigényes, ezért rögtön nagyobb tételt készítek és adagokban lefagyasztom. Egy napig kell áztatni, és legalább 4-6 óra, míg megfő. Állítólag a szódabikarbóna lerövidíti a főzési időt, legközelebb bevetem a trükköt.

Nem emlékszem már a csicseris tészta pontos receptjére, a lap sincs már meg, amiben olvastam, az biztos, hogy chilivel és fokhagymával készült. Készítettem már ezt jópárszor, de valahogy sosem lett az igazi: ízre nagyon finom, de a darabos csicseri, a tészta meg az olaj nem simult össze igazán. Most viszont megtaláltam a megoldást: adtam hozzá a csicseri főzőlevéből is, és a végén egy részét összetörtem, hogy kissé krémes legyen.
Olyan tésztával érdemes készíteni, amiben a csicseriborsók meg tudnak bújni, ideális hozzá a kagyló- vagy csigatészta.



Csicseris csiga

1 doboz (400 g) konzerv csicseriborsó
2 gerezd fokhagyma
¼ mokkáskanál chilipehely
2-3 evőkanál olívaolaj
opcionális: egy ágacska rozmaring
20 dkg kagylótészta
reszelt parmezán

Amíg a tésztát a szokásos módon kifőzöm, elkészítem a rávalót. Az olívaolajon megfuttatom a felszeletelt fokhagymát és a chilit. A csicseriborsóról leöntöm a főzőlevét, de nem öntöm ki. A csicseriborsót a fűszeres olajra teszem, átforgatom. Lehet hozzá kis rozmaringot is adni. Apránként adagolom hozzá a felfogott főzőlevet, körülbelül a felét. A puha, fűszeres csicseri egy részét a a fakanállal összetöröm, hozzáadom a kifőtt tésztát.
Parmezánnal kínálom.
2 adag

vasárnap, január 13, 2008

Még mindig cékla...

…és már megint rizottó. A bloggerkolleginák is rizottókat főznek nagy lelkesedéssel, és ahány főzőműsorba belefutottam tegnap, azokban is a rizottó volt a főszereplő. Jamie Olivier a vargányás rizottót grillezett erdei gombákkal koronázta, Giorgio Locatelli pedig a klasszikus, sáfrányos milánói rizottót tálalta osso buco-val, és lelkendezett, hogy a rizottó remek téli étel, egészen átmelegíti az embert.

Ez az ötlet egy ideje megszületett már a fejemben. Fokozandó a télies hatást, no meg főleg a látványt, azt terveztem, hogy reszelt céklával ízesítem és színezem meg a rizottót.
Az eredmény minden várakozásomat felülmúlta. Lehetne még gazdagítani ezt a rizottót például rukolával vagy szarvasgombával, a parmezán helyett szívesen kipróbálnám kecskesajttal, de ez ilyen egyszerűen is tökéletes.


Céklás rizottó

1 fej lilahagyma
4 maréknyi rizottórizs
2 evőkanál olívaolaj
1 cékla
½ dl vörösbor
6 dl zöldségalaplé
diónyi vaj
2-3 dkg reszelt parmezán

A céklát megtisztítom és a finomra reszelem. Elkészítem/felforralom az alaplevet, végig melegen tartom.
A finomra aprított lilahagymát az olajon megpárolom. Ráteszem a cékla felét, kevergetve azt is átpárolom. Pár perc múlva, ahogy a cékla kicsit veszített a nedvességtartalmából, hozzáadom a rizst, átpirítom. Meglocsolom a borral, és hagyom, hogy az alkohol elpárologjon belőle. Az alaplevet merőkanalanként adagolva, folytonos keverés mellett megfőzöm a rizottót, ez nagyjából 20 percig tart. Mivel a cékla a főzés során veszít a gyönyörű színéből, ezért a főzés végefelé adom hozzá a reszelt cékla másik felét. Ha a rizs krémesre főtt – de a rizsszemnek haraphatónak kell maradnia! –, lehúzom a tűzről, hozzákeverem a vajat és reszelt parmezánt. Lefedve 1-2 percig pihentetem tálalás előtt.
Tetszés szerint további reszelt parmezánnal kínálom, de nekem nélküle jobban ízlett.
2 nagy adag

szerda, január 09, 2008

Az én sütőtökös tésztám

A sütőtök-zsálya páros nagyon jól szerepel a töltött tésztákban. Igazi húsmentes téli fogás. De nem mindig szánja rá magát az ember raviolikészítésre, de még cannellonitöltésre sem. De még friss tésztát sem gyúr egy lasagne-hoz. Ám mégis enne egy jó kis kényeztető, sütőben átsütött, krémes pastát - na ilyenkor jön a rakott tészta. Ráadásul kényelmes is, nem kell precízen időzíteni, előre elkészíthető, csak a sütőből kell frissen kivenni.
(De a maradék hidegen is finom...)

Semmi különös nincs ebben a receptben, azért teszem közzé, mert általában ez jut eszembe, ha megkérdezik tőlem, hogy mit eszünk, ha húst nem. Például ilyet.




Sütőtökös-túrós rakott tészta

1 nagy fej hagyma
2-3 gerezd fokhagyma

1 evőkanál olaj
70-80 dkg sütőtök

zsálya

30 dkg túró, ez részben lehet
krémsajt vagy valamilyen lágysajt is
20 dkg durumtészta, fodros nagykocka

2 dl tejföl

5-6 dkg reszelt sajt (a tetejére)


bors

A sütőtököt meghámozom, felkockázom. A felaprított hagymát és fokhagymát az olajon üvegesre párolom, rádobom a sütőtököt. Zsályával fűszerezem. Saját gőzében a sütőtököt puhára párolom, pürévé fog szétesni. (Lehetne a megsütött, összetört tököt összekevrni a párolt hagymákkal, de valamiért azt gondolom, hogy így jobban átjárja a hagyma aromája tököt, jobban összesimulnak az ízek.)
Kicsit hagyom kihűlni, majd egyneműre keverem az áttört túróval, ha van, a krémsajttal vagy más sajttal. Ha nem elég nedves, lehet hozzá tejfölt tenni. Ízlés szerint sózom, ezen a ponton lehet hozzá további nyers, zúzott fokhagymát adni, tetszés szerint.
Közben a tésztát kifőzöm. Egy kiolajozott tűzálló üvegedénybe teszek egy réteg tésztát, rákenek egy adagot a sütőtökös masszából, addig ismétlem, míg tartanak a hozzávalók. A tetejére tészta kerüljön. Azt meglocsolom a tejföllel és megszórom a reszelt sajttal. Előmelegített sütőben 10-15 perc alatt átsütöm.
2 adag

kedd, január 08, 2008

Blini

Mikor szilveszter napján az utolsó pillanatban még sürgős vásárolnivalóm támadt – hiába küldtem el már előtte a férjemet –, bedobtam egy doboz kaviárt is, kell az a pezsgő mellé. Az én drágám persze kérés nélkül is beszerezte már, szóval kicsit túlvásároltuk magunkat.

Ha már a hajdina kapcsán emlegettem, kézenfekvő volt, hogy blinit kell sütnöm a kaviárhoz. Aki olyan hosszú ideig tanult oroszt, mint én, előbb-utóbb a borscs, szoljanka és pirog szavak mellett a blinit is megtanulta. Még ha nem is tudta pontosan, mi az.
Nos, ez egy hajdinalisztet is tartalmazó, élesztős tésztájú apró, de vastag palacsinta, kaviárral, fnomra vágott hagymával, tejföllel, lazaccal, kaporral tálalják.

Kicsit idő- és munkaigényes, de nagyon megéri a fáradozást. Hihetetlenül finom, a legmeglepőbb az volt, hogy mennyire megszelídül rajta a hagyma íze.

Nagyon jól csúszik hozzá a száraz pezsgő, és igazi társasági étel. Azt hiszem, fölveszem a következő szilveszteri menübe.

Blini
k.b 12 darab

5 dkg hajdinaliszt
5 + 5 dkg finomliszt
1 kávéskanál szárított élesztő
1,25 dl langyos víz
csipet só
1 evőkanál olvasztott vaj
1 dl meleg tej
1 tojás

A finomliszt felét, a hajdinalisztet, az élesztőt és a langyos vizet összegyúrom. Letakarom, fél óráig pihenni hagyom. Miután kissé megkelt, hozzákeverem a maradék lisztet, az olvasztott vajat, tejet, sót, a tojássárgáját. Újabb fél órát kelni hagyom, majd beledolgozom a keményre vert tojásfehérjét.
20-30 perc ismételt pihentetés-kelesztés után kisütöm az apró kis palacsintákat. Célszerű minél kisebb palacsintasütőt használni. A serpenyőben olajat hevítek (teflonserpenyőben elég egy csöppnyi) és egy merőkanálnyi tésztát teszek bele. A k.b. 12 cm átmérőjű, vastag palacsintákat mindkét oldalán pirosra sütöm.
Tálalásig igyekszem melegen tartani a kisült bliniket.
Tejföllel, kaviárral, apróra vágott hagymával, citromgerezdekkel tálalom.
Meg füstölt lazaccal, kaporral.
Főtt, áttört tojásfehérjével és -sárgájával.

És jégbehűtött, száraz pezsgővel.

vasárnap, január 06, 2008

Már megint cékla

Nem főzök minden nap levest, de ebben a hideg időben, meg beteg szervezetemet erősítendő, rákívántam. Nemrégen nagyon finom borscsot ettem, valami hasonlót szerettem volna, legalábbis céklát, persze húsok nélkül, de mindenképpen savanyúkáposztával. Néhány recept átolvasása után aztán egészen más ötletem támadt: legyen krémleves, a betét pedig legyen a savanyúkáposzta. Egyébként is szeretem ezt a párosítást, az édeskés cékla a savanyúkáposzta nagyon jól emelik ki egymás ízét, jó gondolat volt ezt levesben is megvalósítani.



Céklakrémleves savanyúkáposztával

1 nagy fej hagyma
1 evőkanál olaj
2 közepes cékla
5-6 szem szegfűbors
½ mokkáskanál őrölt gyömbér

a tálaláshoz
savanyúkáposzta
pár kanál tejföl
ringli (elhagyható)

Az finomra vágott hagymát az olajon üvegesre párolom, majd rádobom a megtisztított, kockára vágott céklát. Fűszerezem, a céklát is átpárolom, majd felengedem annyi vízzel, hogy bőven ellepje. Fedő alatt puhára főzöm. Kiveszem belőle a szegfűborsot és botmixerrel pürésítem a levest.

A savanyúkáposztával, tejföllel, és – ha van éppen – ringlivel tálalom.

szombat, január 05, 2008

Risotto al radicchio

Rizottót főzni az olasz nyelvkönyvemből és egy olasz fiútól tanultam. A könyvem a milánói rizottót tárgyalta, meglehetősen tárgyilagosan, ő pedig – lévén venetoi – a radicchios rizottót magyarázta el nekem meglehetősen szemléletesen egy munkanap végén. Arra külön felhívta a figyelmemet, hogy ez a rizottó trevisoi radicchioval készül (kell, hogy készüljön), bár sok helyen csalnak és sima radicchio rosso-val készítik, de az nem az igazi. Emlékezve erre, pár hete, Bolognában, az étlapon a risotto al radicchio-ról érdeklődve rá is kérdeztem a pincérnél, milyen radicchio az a radicchio. Hogyne, persze, trevisoi. Nem mondott igazat, így megint nem tudtam meg, mi a különbség a jóval elterjedtebb, nálunk is ismert radicchio rosso di Chioggia és a híres trevisoi levélzöldség(lilaság) között.
De a rizottó sem volt igazán finom. Viszont parmezánból olvasztott kosárkában tálalták, azt legalább elropogtathattam.

Mindez Zsuzsa sütőtökös rizottóját olvasva jutott eszembe, pont akkor publikálta, mikor én is azon gondolkodtam. Legyen hát az enyém radicchios. Már csak azért is, mert a Sale & Pepe aktuális száma két oldalon foglalkozik vele, "Veneto hagyományos ízei" címen, bemutatva az eredetvédett hozzávalóit: a radicchiot, a veronai vialone nano rizst, a venetoi olívaolajat és a Grana Padano sajtot.
Nálam van egy kis eltérés, az olajam toszkán, de a legfőképpen a radicchio nem trevisoi, de ennyi csalást én is megengedhetek magamnak.

A rizottófőzés technikáját többek között Dolce Vitánál illetve Mammánál érdemes részletesen elolvasni. A legfontosabb: nem lehet magára hagyni, keverni folyamatosan. És azonnal tálalni.

Mivel nincs tele a mélyhűtőm jóelőre megfőzött alaplevekkel, a rizottókhoz egy-két szál répából, szárzellerből/zellerdarabból, hagymából szoktam gyors zöldséglevet főzni, leveskocka nincs a háztartásomban. Ám a Tintaleves idevágó posztjának hozzászólásaiban fedeztem föl, hogy létezik egy bio-leveskocka, miután ellenőriztem az összetevőit, vettem egy csomaggal. Nekem kicsit sós (de nátrium-glutamát nincs benne, az kizáró ok lenne), de időszűkében megengedett a használata. De a saját alaplé az igazi!

A parmezánkosárkát készíteni Partizán Orsitól tanultam, még a blogélet előtt. Amilyen látványos, olyan egyszerű elkészíteni. Általában száraz teflonserpenyőt használok a kisebb kosárkákhoz, de most a szokásosnál nagyobbakat akartam, ezért a tepsibe helyezett sütőpapíron terítettem el a reszelt parmezánt, kb. 20 cm átmérőjű körben. Ahogy a sajt egyneműre olvadt, rögtön ki is veszem a sütőből, nem szabad, hogy túlsüljön, mert akkor törni fog és nem lehet formázni. Kicsit hűlni hagyom, annyira, hogy lehúzhassam a sütőpapírról, majd rögtön egy mélytányérba teszem, ezzel formázva meg a lágy sajtot.



Radicchios rizottó

8 dkg (trevisoi) radicchio
14 dkg rizottórizs
1 evőkanál olívaolaj
1 kisebb fej hagyma
2 cl száraz fehérbor
6 dl zöldségalaplé
1,5 dkg vaj
1-2 dkg reszelt parmezán

A finomra vágott hagymát megfuttatom az olajon. Hozzáadom a felvágott radicchiót, élénk tűzön azt is megkapatom. Hozzáadom a rizst, átpirítom a forró olajban. Meglocsolom a borral, folytonos keverés mellett hagyom elpárologni. A melegen tartott alaplét merőkanalanként hozzáadva, állandó keverés mellett addig főzöm, míg az alaplé elfogy, addigra a rizsnek meg kell puhulni és krémesre kell főnie, ez k.b. 20 perc. Lehúzom a tűzről, belekeverem a vajat és a parmezánt, lefedve tálalás előtt pár percig pihenni hagyom.
2 adag

kedd, január 01, 2008

BOLDOG ÚJ ÉVET!

Az utóbbi évek szilveszteri hagyománya nálunk mintha a betegség lenne, így nagy bulizás most nem is jöhetett szóba. Az éjféli koccintás és a pezsgőhöz néhány ikrás szendvics (falatnyi pirítós-négyszögeken sok kaviár krémsajt-keretben, kevéske citromhéjjal) persze nem maradt el, és a lencsét sem hagynánk ki soha. Általában korhelylevest szoktam főzni vele, de mivel már nem kaptam savanyú káposztát, idén mást kellett kitalálnom.

Szilveszter délutánján beáztattam és egy babérlevéllel megfőztem a lencsét, nagy részéből ma lett egytálétel hagymával, gyömbérrel, fokhagymával, római köménnyel, korianderrel és paradicsommal, de a főtt, natúr lencséből elcsíptem még egy keveset tegnap este a szilveszteri vacsorához.
Az lencsés tészta ötlete egy vegetáriánus szakácskönyvből jött, néhány éve azzal avattam a vadiúj tésztagépemet egy szilveszteri vacsorán. Az a recept színes lencsék keverékét írja elő, színes paprikával, tejszínnel. Nem készültem rá, így színes paprika nem volt itthon, a vörös lencse meg elfogyott.
A hajdinaravioli leeső tésztájából szélesmetéltet szárítottam, úgy éreztem, a hajdina földes íze nagyon jól fog passzolni a lencsével is. De ehhez a rusztikus kombinációhoz nem is ment volna annyira kaliforniai paprika, így a hagyma mellett sárgarépából és szárzellerből készítettem az alapot.
És mivel még szarvasgomba is volt készleten, azt sem hagytam ki belőle, remélve, hogy így aztán tényleg gazdagok leszünk az új évben!


Szélesmetélt lencsével, szarvasgombával

20 dkg, tojással készült, házi szélesmetélt hajdina és sima liszt keverékéből (vagy csak sima lisztből)
1 közepes fej hagyma
1 kis szál sárgarépa
1 szál szárzeller
1 nagy gerezd fokhagyma
1 evőkanál olaj
4-5 evőkanál főtt lencse
1 dl tejszín
pár csepp gyümölcsecet (nálam feketeribizli) vagy citromlé

bors
szarvasgomba (opcionális)
reszelt parmezán

A hagymát, sárgarépát, zellert, fokhagymát nagyon apróra vágom, és egy akkora serpenyőben, amibe a tészta is bele fog férni, az olajon megpárolom. Hozzáadom a főtt lencsét, sózom, borsozom, átpárolom, majd hozzáadom a tejszínt. Ha besűrűsödött, pár csepp ecettel vagy citromlével (szerintem a sötétebb ecetek jobban passzolnak hozzá, lehet balzsamecet is) összesimítom az ízeket.
Közben kifőzöm a tésztát, és kiszedem a serpenyőbe, összekeverem a mártással.
Azonnal tálalom, megszórom a zeller felaprított zöldjével, a reszelt parmezánnal, és ha van, a vékonyra szelt szarvasgombával.
2 adag

 

blogger templates | Make Money Online