Piláf, pisztráng

Hatalmas csokor kaprot kaptam, itt volt az ideje, hogy elkészítsem ezt a piláfot a Casa Moro-ból. (Ahogy megvettem a könyvet, azonnal kilistáztam a legjobb recepteket, soha nem csináltam még ilyet, talán ez is mutatja, mennyire lelkesedem érte.) Az eredeti recepttel szemben nem fenyőmagot tettem bele - na nem a fenyőmag-para volt az oka, egyszerűen nem volt itthon, a pisztáciát is hozzáillőnek találtam.

A két szép pisztráng meg épp szembejött...


Citromos pisztráng; piláf kaporral, mazsolával, pisztáciával

2 db kb. 20dkg-os pisztráng

2 citrom

2 babérlevél

olívaolaj

só

a piláfhoz:

20 dkg basmati rizs

5 dkg vaj

1/2 teáskanál őrölt szegfűbors

3 evőkanál aprított kapor

5-6 szál újhagyma

5 dkg mazsola, megmosva

5 dkg pisztácia

só

bors

A megtisztított egész pisztrángokat kívül-belül megsózom, a hasába citromszeleteket és babérlevelet teszek. Kiolajozott sütőtálba, citromszeletekre fektetem a halakat, ráteszem a maradék citromszeleteket, megspriccelem olívaolajjal. 200 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt megsütöm.

A piláfhoz a rizst megmosom, két-háromszor átöblítem, míg az öblítővíz teljesen tiszta marad. Legalább 20 percre sós vízbe áztatom, így gyorsabban fog megfőni.

A vajat felolvasztom, ha habzik, hozzáadom a kapor felét, majd a szegfűborsot. A zöldjével együtt felaprított újhagymát megpárolom a vajot, ha puha, rászórom a leszűrt rizst, jól átforgatom, hogy a zsiradék minden szemet bevonjon. Hozzáadom a mazsolát és a pisztáciát, felöntöm annyi vízzel, hogy a rizs fölött fél centinyivel ellepje, sózom, borsozom. Megnedvesített zsírpapírral letakarva, közepesnél erősebb lángon felforralom.Ekkor ráteszem az edény fedőjét és így nagy lángon 5 percig gőzölöm. Kisebbre veszem a lángot és további 5 percig főzöm.

A maradék nyers kaporral megszórom.

A pisztráng 2 adag, a piláf 3-4.

De miért nem eszünk karalábét?

Ez jutott eszembe, mikor a zöldségespulton megláttam a gyönyörű halványzöld karalábékat. Valahogy kimaradt ez nálunk, pedig a zsenge karalábé nyersen is finom csemege, sőt, így a leghasznosabb testünk számára: vértisztító, légúttisztító, sebgyógyító, immunerősítő hatású. Minél fiatalabb, annál nagyobb a vitamin- és az ásványtartalma, akkor a legértékesebb, ha kisebb, mint az öklünk. Most, hogy elolvastam, mennyire egészséges, el is határoztam, legközelebb saláta lesz belőle.

Ma viszont a kaporhoz kerestem valami főzeléknekvalót. Tök és cukkini még nincs, újkrumpli már volt, mi legyen?
Pedig nem vagyok nagy főzelékrajongó, már ami a "klasszikus" főzelékeket jelenti. Nem szeretem a ronggyá főzött zöldséget vastag csirizben, közkonyhákon pedig csak ilyesmivel találkozni, húsnemevőként az egyetemi menzán ment el teljesen a kedvem tőle. Otthon persze más: ha anyámnál vagy a húgomnál eszünk krumplifőzeléket, meg is kérdezi az uram: te ilyet miért nem főzöl?

Tényleg, miért nem főzök? Pedig jó ideje tervezek egy főzelék-sorozatot, aktuális zöldségekből, amelyekben a zöldség dominál és nem a liszt, a töménytelen bors helyett pedig friss zöldfűszer, kömény, koriander, mustármag, lepkeszegmag, szegfűbors fűszerezi ételt.

Úgy éreztem, a kaporhoz jó lesz a karalábé. Csak vajon megpárolva is érdemes megkóstolni (majdnem el is kóstolgattam), de egy gyenge tejfölös habarás sem rontott rajta és a kapor is nagyon passzol hozzá.

Kapros karalábéfőzelék

3 zsenge karalábé

diónyi vaj

2 dl tejföl

1 evőkanál (barna)rizsliszt

2 dl víz

1 kis csokor kapor

A karalábét leveleivel együtt megmosom, héjastul vékonyan fölszeletelem. A vajon röviden, nem több, mint 5-8 perc alatt megpárolom, nem baj, ha ici-picit megkaramellizálódik itt-ott. Beleteszem a karalábé összevágott leveleit is.

A tejfölt a rizsliszttel és a vízzel simára keverem, a karalábéra öntöm, egy pillanat alatt összeforralom, leveszem a tűzről és hozzáadom a finomra vágott kaprot.

2-3 adag

VKF! XXV. - Krumpli

"...a sültkrumpli meg a rántott hús mentén zöldül az élet..." - dalolgattam múlt vasárnap déltájban, ahogy a lépcsőházban megéreztem a házban készülő ebédek illatát. De még a rántott hús mellett is tisztán kivehető volt a petrezselymes újkrumpli.

Ilyen egyszerűen is igazi csemege , de még rengeteg lehetőség rejlik benne, nem is választhattam mást a Cukroskata meghirdette huszonötödik VKF!-fordulóra, mint az újkrumpli.

Az első étel Chili & Vanília receptje, valamelyik receptújságban láttam tőle, azonnal el is készítettem. Ropogós krumpli, hűs feta, csípős chili - egyszerűségében zseniális. Mindenképpen kemény, morzsolható feta kell hozzá, megérdemli a kecske- és juhtejből készült igazi görög fajtát.

A petrezselyem mellett érdemes többféle zöldfűszert is kipróbálni az újkrumplihoz. Az egyik nagy kedvencem a friss kapor, pláne joghurttal összeházasítva. Ez az étel magában is remek, de nagyon el tudom képzelni egy lazacsteak esetleg csirkemell mellé.

Olasz oldalakon szörfözve találtam egy nagyon érdekes karamellizát újkrumpli receptet. Bár sok a munka az apró szemek hámozásával, de megéri, a különleges édes-savanyú ízhatás ezzel érvényesül igazán.

Állítólag a Dunántúlon sokan főzik tavasszal a krumplifőzeléket zöldborsóval, tőlem legalábbis nemegyszer megkérdezte a környékről származó budapesti kollégám, hogy az én családomban is készítik-e ezt az ételt. Jelentem, otthon sosem ettem ezt, de eztán fogom. Be ugyan nem habartam, szerintem vétek lisztbe fojtani a zsenge zöldségeket, és nem is fűszerezném nagyon, az édes zöldborsó meg a gyenge újkrumpli a főszereplő.

Szezámmagos újkrumpli fetával

1 kg apró szemű újkrumpli

2 evőkanál olívaolaj

2 evőkanál szezámmag

10 dkg kemény feta

chilipehely ízlés szerint

Az újkrumplit nagyon alaposan megmosom, leszárítotom majd félbevágom a szemeket. Egy tálban összeforgatom az olajjal és a szezámmaggal. A sütőt előmelegítem. Vágott felével lefelé egy sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatom a fél krumplikat és - mérettől függően - 25-30 perc alatt pirosra sütöm.

Rámorzsolom a fetát és meghintem chilipehellyel.

Sok salátával 3-4 adag

Karamellizált újkrumpli

1/2 kg nagyon apró szemű újkrumpli

3 dkg vaj

1,5 evőkanál nádcukor

fél citrom leve és lereszelt héja

késhegynyi pirospaprika

petrezselyemzöld

só

A megmosott újkrumplit lobogó sós vízbe dobom, 5-6 percig főzöm. Leszűröm, kicsit kihűtöm és meghámozom.

Egy nagy serpenyőben a vajat felolvasztom, hozzáadom a cukrot, mikor az is felolvadt, hozzáadom a citromlevet (vigyázat, a vajtól meglehetősen fröcsög!). Beleteszem a krumpliszemeket, 10-15 percig alacsony lángon főzöm, közben a karamell szépen besűrűsödik. Beleszórom a pirospaprikát, majd az apróra vágott petrezselyemmel is jól összeforgatom, leveszem a lángról.

A citromhéjjal megszórva tálalom.

2 adag

Tavaszi paprikáskrumpli friss borsóval

1 kg újkrumpli

1/2 kg zöldborsó

1 nagy fej hagyma

1 evőkanál olaj

1 kávéskanál pirospaprika

egy csokor petrezselyem

ízlés szerint tejföl

só

Az újkrumplit megmosom, ledörzsölöm. Az finomra vágott hagymát az olajon üvegesre párolom, ráteszem a pirosparikát, majd a negyedekbe vágott krumplit. Jól átforgatom, felengedem annyi vízzel, hogy ellepje, sózom.

Míg a krumpli fő, megtisztítom a zöldborsót, ezt csak akkor adom az ételhez, mikor a krumpli már majdnem teljesen puha.

Petrezselyemmel megszórva, ízlés szerint tejföllel tálalom.

4 adag

Kapros-joghurtos újkrumpli

1/2 kg apróbb újkrumpli
1 evőkanál olaj
1 gerezd fokhagyma
3-4 dl joghurt
egy csokor kapor
só

A krumplit megmosom, majd héjában meg-, de nem szétfőzöm. Ezalatt a joghurtból kicsöpögtetem a savót (tölcsérbe helyezett kávéfilteren keresztül a legegyszerűbb). Meghámozom, félbe- illetve nagyobb darabokra vágom majd a felforrósított olajon a fokhagymával átpirítom, sózom a krumplit.
A joghurttal meglocsolva és a vágott kaporral megszórva tálalom.
2 adag

Téli, főzelékszerű változata: héjában főtt, meghámozott krumplit durvára reszelem, olajon átpirítom, joghurttal és kaporral keverem.

2 adag

Csak elkészült ez is

A hétvégén még a tűzhelyet sem gyújtottam be, csak rengeteg hűtött dinnyét, sajtokat, sóskafagyit, joghurtot, salátát ettünk – na jó, vendégségben is voltunk, a bográcsos lecsóra azért nem mondtam nemet. De enni is alig van kedvem ebben a forróságban, nem hogy főzni, erősen elszörnyedtem, mikor délben megéreztem a szomszédból kiáradó, vasárnapi rántott karaj nehéz illatát.

Ha a pörkölt- és nokedlifagyi nem is lesz, de az uborkafagyit ideje volt elkészítenem. Rögtön 3 változatban kísérleteztem vele, készült egy krémes fagylalt és két különböző ízesítésű granita, vagyis jégkása.

Krémes bazsalikomos uborkafagylalt, mentás és kapros uborkagranita

2 uborkát botmixerrel pépesítettem, 3 részre osztottam. (Ha lett volna itthon tejpor, akkor elcsentem volna egy-két evőkanálnyi uborkalevet, és tejport péppé keverve vele arcpakolást csináltam volna. Csodálatosan hidratálja és puhává teszi a bőrt.)

Az elsőbe aprított mentát és kevés reszelt citromhéjat kevertem.

A másodikba beleturmixoltam egy kovászos uborkát is, meg vágott kaprot.

A harmadik részt (ez volt a legkevesebb) összekevertem a tegnapi, chips mellé kínált, joghurtból, krémsajtból, bazsalikomból és fokhagymából álló mártogatós maradékával.


A lehűtött masszákat fagyigéppel kikevertem, a krémes fagyi azonnal fogyasztható – sőt, azonnal a legjobb állagú –, de a granitáknak további fagyasztás kell, illetve ezeket fagyigép nélkül is el lehet készíteni, a kapargatós-kevergetős módszerrel.

Eredmény? A granita elég enyhe ízű, de nagyon hűsítő, a krémes fagyi gyönyörűen gombócozható, mellesleg egy ízbomba, hiába, krémsajttal, bazsalikommal, fokhagymával nem lehet tévedni. Fölvéve a repertoárba, ismételni fogom más ízesítéssel is.

Update: a krémes fagyi maradékát elővettem a mélyhűtőből, hogy kicsit puhuljon, kis vacsora utáni nasinak. Elfelejtkeztem róla, mire észbekaptam, felolvadt. Egy másik ételből éppen megmaradt pár szem héjában főtt krumpli, így holnapra van egy adag burgonyasaláta joghurtos-bazsalikomos öntettel.

Variációk egy témára – cukkini és zöldfűszerek

A cukkini nem egy túlságosan karakteres ízű zöldség, pont ez a tulajdonsága teszi ilyen sokoldalúan felhasználhatóvá. Ám ha nem akarom nagyon „elmaszkírozni” (már pedig nem akarom), legszívesebben zöldfűszerekkel ízesítem, gyakran párosítom mentával. Egy lehelletnyi fokhagyma pedig sosem árt – valószínűleg nem ez az egyetlen dolog, amiben nem értünk egyet Berlusconival.

Ez már eddig is kiderült, hogy főleg zöldségeket és halat eszem, több, mint 10 évig teljesen kizártam a húst, ám az állati fehérjéről nehezen mondtam le. Majd minden zöldségételt joghurttal vagy sajttal ettem, anélkül nem éreztem teljesnek. Ez jutott ma eszembe, mikor végiggondoltam a következő ételeket, mennyire kerek egészek, pedig nagy részükben nincs is állati eredetű hozzávaló, vegán étrendbe is beilleszthetők.

A lehető legegyszerűbben elkészítve, fejenként 1 karcsú cukkinit vékonyan felkarikázok, felforrósított olívaolajban megsütöm, egy egész gerezd fokhagyma társaságában. Megszórom friss mentával vagy bazsalikommal, egy kevés borsot őrlök rá.
Ízlés szerint pár csepp citromlével fehér húsok, halak körete is lehet, vagy frissen kifőtt spaghettivel, farfallével összekeverve, parmezánnal megszórva könnyű tésztaétel.

Ha a cukkinit nem karikára vágom föl, hanem kockákra, a fokhagymát viszont nem hagyom egészben, olívaolajon puhára párolva és nem sütve, mentával és citromlével ízesítve, majd az egészet tetszés szerint simára vagy darabosra turmixolva jóízű szendvicskrémet kapok, ez is mentes az állati fehérjétől, és nem is hiányzik belőle.

Végre beszereztem egy kőmozsarat, persze, hogy fel akartam avatni. Kapóra jött, hogy jópár zöldfűszer várja, hogy fölhasználjam, a cukkinis farfallét egy vegyes pestoval turbóztam föl.

Míg a tészta kifőtt, 2 marék vegyes zöldfűszert (zsálya, rozmaring, menta, petrezselyem, bazsalikom), felaprítottam és 1 gerezd fokhagymával, 2 marék fenyőmaggal és egy kevés citromhéjjal a mozsárban összezúztam, extra szűz olivaolajjal a kenhetőnél egy csöppet krémesebbre kevertem, pár csepp citrommal emeltem ki a zöldfűszerek ízét. A zsenge cukkinit a zöldséghámozóval vékony szalagokra vágtam és olívaolajon egy rétegben serpenyőben megsütöttem. A pestoval elkevert tésztára halmoztam a cukkiniszalagokat, reszelt sajt helyett pedig kevéske reszelt citromhéjat szórtam a tetejére.
Nahát, ez is egy vegán fogás!

Még egy cukkini-zöldfűszer párosítás, de ezt nem én főztem. A törzshelyemen van egy "grillezett pulykamell kapros cukkinivel, pestos gnocchival" tétel az étlapon, nem nagyon kell magyarázni az elkészítési módját, csak annyit, hogy a kockára vágott cukkinit éppen hogy olajon megpárolják, de harapható maradjon, összekeverik friss kaporral és csak annyi tejföllel, amitől egy kicsit szottyos lesz (de nem tocsog benne!), nagyon feldobja a natúr húst. Arra nem emlékszem, fokhagyma van-e a cukkiniben, de én tennék bele!

VKF! IV. - Reggelizzünk együtt!

Mamma a forduló kiírásában már egészen komoly áttekintést adott a reggelizési szokások földrajzi megoszlásáról, csak megerősíteni tudom. Volt alkalmam párszor együtt reggelizni egy magyar szállodában – tehát a megszokott közegükből kiszakítva – lengyelekkel és olaszokkal, nagyon tanulságos. A lengyelek szépen végigeszik a kínálatot: rántotta, sült kolbászkák, heringsaláta, pirítós, mellettük az olaszok letudják a reggelit egy cappuccinoval meg egy sütivel, esetleg még egy gyümölcsjoghurt. Bár az olasz konyha feltétlen híve vagyok, reggeliben nem ők a kedvenceim.

A legjobb szállodai reggelit Poznanban ettem. Rengeteg, főleg túrós süti, sokféle sajt, sonka és felvágott, friss kenyér és péksütemények, saláták, vagy négyféle gyümölcslé és joghurtos turmix, de a kedvencem a mi kovászos uborkánkra emlékeztető, nagyon friss, sós vizes uborka volt, erről azóta Zsófinál tájékozódtam.

Remek reggeliket ettünk még annak idején az NDK-ban, ’86-ban vállalati üdülés keretében voltam Thüringiában a családdal. Hatalmas terülj asztalkám, háromféle kenyér (fehér, barna, fekete), felvágottak, sajtok, 3 és 8 perces tojás, de a két legérdekesebb dolog a nagy tálban kitett gyömölcsjoghurt illetve a zellersaláta volt. Egy évvel később építőtáborban voltam Potsdam közelében, sokkal jobban emlékszem arra, milyen gazdag kínálatból pakolhattam tele a reggelihez a tálcámat, mint arra, hogy milyen hideg is volt hajnali fél hatkor.
És az sem zavart bennünket, hogy mindenhol Erich bácsi bámult a tányérunkba, a táborok és üdülők éttermeinek falán ott lógott a képe.
Szóval reggelizni az északi népeknél szeretek, de az ebédet és a vacsorát inkább a déliek konyhájából választanám.

Mikor megkérdeztem a férjemet, mivel nevezzek erre a fordulóra, azt válaszolta, linkeljek az ő foodblogjára :). Reggeliben nálunk ő a profi. Én szombat-vasárnap pótolom az egész heti alváshiányt, őt pedig kidobja az ágy hétvégén is. Nekem így csak az ünnepi reggeli marad, de ezt egyáltalán nem bánom. Most éppen tükörtojás-rántotta korszaka van, de imádom a szinte semmiből készült melegszendvicseit is: kevés olajjal megkent, zöldfűszeres, sajtos kenyerek, általában került a sajt alá némi zöldség is, paradicsom, újhagyma, póréhagyma, szárzeller, mikor mit talált. Vagy pirítós tonhalkrémmel, salátával. Vagy pirítós fűszervajjal: ezeket a mélyhűtőből kapja elő, Anyukámtól kaptam egyéb finomságok között ajándékba egy komoly készletet, zsályás, rozmaringos, borsikafüves, szurokfüves és kakukkfüves vajrudakból. Hogy én mennyire szeretem a pirítóst rajta olvadó vajjal! Emlékszem, egyetemistaként az egyik nyári szünetben folyton pirítós, vaj, lágytojás, Medve sajt és paradicsomlé volt a ráérős reggelim.
Ezzel én tulajdonképpen be is érem. Nem nagyon kívánok reggelire édességet, illetve legföljebb desszertként, a reggeli végén. Gyakran reggelizem – egy bizonyos – szállodában, már gépiesen kezdem a teakészítéssel (zöldtea, borsmenta, csipkebogyó), gyümölccsel indítok. Majd leggyakrabban bundáskenyér sajttal, paradicsommal, paprikával, uborkával. ( Azért ez a bundáskenyér nem az a bundáskenyér… meleg, de nem forró, a sajt már nem tud úgy ráolvadni, ahogy kéne. Ez is gyerekkori kedvenc: legjobban füstölt sajttal és savanyú káposztával szerettem. ) Utána még lecsúszik egy gyümölcsjoghurt vagy egy-két mini croissant csipkebogyólekvárral. De kell is a kiadós reggeli, ezeken a napokon nem mindig van lehetőségem ebédelni.

De ezen a hétvégén a VKF! negyedik fordulójának apropóján nekem kellett reggelit készítenem. Legyen friss kenyér, de anélkül, hogy korán keljen kelnem miatta: erre jó a kenyérsütőgép. Nem ez a legkonyhatündérebb megoldás, de az egész heti hajtás után megérdemlem ezt a kényelmet: friss kenyér illatára ébredni, különösebb erőfeszítés nélkül. (Fogok én még kalácsot dagasztani, lekvárt főzni, paradicsomot befőzni… de nem mostanában)

Az Officina Nova kiadónak volt egy „A Föld ajándéka” sorozata jó tizenöt éve, Kenyér, Paradicsom, Gomba, Burgonya és Fokhagyma kötetekkel. Ebből a Kenyér nagyon jó recepteket ad kenyérsütőgéphez. Miután a családban lett még néhány ilyen gép, a könyvem is vándorútra kelt, nem tudom, hol lehet éppen, így nem tudtam megkeresni benne a kedvenc kapros-túrós kenyerünk receptjét, de gugli barátunk gyorsan segített. Nagyjából ezt a receptet követtem, némi módosítással.

Kapros-túrós kenyér

2dl langyos víz
2 evőkanál tej
2 evőkanál olaj
50 dkg liszt
½ teáskanál só
1 teáskanál cukor
25 dkg túró
3 evőkanál szárított kapor
1 tasak szárított élesztő

A hozzávalókat a kenyérsütőgép tartályába töltöm (nem felejtem ki mindjárt az elején a keverőlapátot). Ha nem indítom el azonnal a kelesztést és a sütést, akkor fontos, hogy az élesztő a tetejére kerüljön, ne kezdjen azonnal dolgozni. Normál programon dagasztottam-kelesztettem, közepesen erősen sütöttem. Este készítettem össze, 8 órára időzítettem, ennyit simán kibír a túró is hűtés nélkül, kánikulában nem biztos, hogy megpróbálnám.

A következő szezonban kapor helyett medvehagymával is ki fogom próbálni. De nem időzítem reggelre: a gépünket először egy fokhagymás-fűszeres kenyérrel próbáltuk ki, isteni finom volt, de egy csöppet agresszív volt az egész lakást belengő fokhagymaillat hajnalban...

Most pedig elutazom a szüleimhez, ahol a múlt héten kisgida született, így nem biztos, hogy lesz friss kecsketúró, de a kertben biztosan kincsekre lelek!