péntek, március 30, 2007

VKF! III. - vendégváró falatok feltételes módban

Feladom. Nem megy ez, legföljebb ha állást változtatok, arra meg most nincs sok esélyem sajnos.
Jelen körülmények között nem hogy blogolni, de még főzni sincs lehetőségem, időm, sokszor enni is alig.

Ha tudtam volna írni egy tisztességes posztot, megemlékeztem volna a boldog gyerekkoromról, hogy a Húsvét az miért jelenti nekem a reggelit, és hogy a felnőtt életemben hogyan vált hagyománnyá a sonka helyett valami más, amit erre a fordulóra kisebb, egy-két falatnyi méretben akartam elkészíteni, vendégvárónak.
Kicsit utánanéztem volna az eredetét illetően, rokonságát kutatva a környező és távolabbi népek konyhájában, de ez most mind elmarad.

Ezt lett volna: spenótos-túrós háromszögek

Általában így készítem:
A töltelékhez egy póréhagymát (ha nincs, akkor egy közepes fej vöröshagymát) olajon, hozzáadok egy csomagnyi fagyasztott spenótot (a frissből inkább salátát szoktam csinálni), szárított bazsalikommal fűszerezem. Ha a spenót már nem leves, az egészet összekeverem 30-40-50-dkg (amennyi van) túróval és egy-két gerezd apróra vágott fokhagymával ízesítem. Ha van otthon, a túró mellett mehet bele tejszínes krémsajt vagy krémes feta is, de ez egyáltalán nem elengedhetetlen. Egy réteslapot kiterítek, vékonyan megkenem olajjal, ráterítek egy másik lapot. Csíkokra vágom. A csík tetejére teszek annyi tölteléket, hogy a felső sarkot 45 fokban behajtva, majd lefelé folytatva a hajtogatást csinos kis töltött háromszögeket kapjak. Sütőpapírral bélelt tepsiben, sütőben pirosra sütöm. Sajnos sem hőmérsékletet nem tudok mondani, sem időt. Figyelem, amikor jó, kikapom a sütőből.


Gondoltam, valami húsjellegű is legyen, a másik, ami eszembe jutott, tényleg falatnyi: csirkemájas palacsintacsiga. Mivel csak az emlékezetemre tudok hagyatkozni, nincs módom meg is főzni, nem tudok anyaghányadokat adni, de talán majd pótolom…
1 tojásból Horváth Ilona szerint 12 palacsintát sütök. Apróra vágott hagymát üvegesre párolom, rádobom a csirkemájat, kakukkfűvel fűszerezem. Ha megpuhult, simára turmixolom, egy löttyintésnyi konyakkal ízesítem ( egyszer nem volt otthon konyak, csak grappa – azzal is fantasztikus lett ) és valamennyi vajjal habosra keverem. Ezzel kenem meg egyenletesen a palacsintákat, szorosan feltekerem, majd a palacsintákat 2-3 centis karikákra vágom – ezeket a csigákat egyben is be lehet kapni, tökéletes vendéglátáshoz. És éppen elég zsíros is, hogy előkészítse a gyomrot az alkoholok okozta megpróbáltatásokra…

szombat, március 10, 2007

Útravaló szamósza

Iszonyatos rohanással telt a hét mindkettőnknek. Én kiküldetésben, a férjem pedig a szabadság előtti még-ezt-is-meg-ezt-is-el-kell-intézni túlterheltségében. Én pénteken este érkeztem közös otthonunkba, nagyjából ő is akkor tudott egy kicsit megpihenni és felkészülni a szombat hajnali indulásra, síelni ment Franciaországba. 1000 km, egész napos út, kéne valami szendvics-szerűség. Mindez este 8-kor esett le neki. (A helyszínen készítendő-fogyasztandó kajákból már fölkészült, a múlt hétvégén a véleményemet is kikérte arról, amit magának tervezett főzni, ha a többiek húsosat esznek.)
Tök üres a hűtő (vagyis nem teljesen, de a szarvasgombás olaj meg a gránátalmaszirup most nem igazán használható). Van még egy friss rozscipónk, meg egy kevéske vaj, de talán mégsem ez lenne a tökéletes szendvics-alapanyag. Halkan megemlítette, hogy lehet, hogy elugrik a tecsóba zsemléért meg ezért-azért, de olyan elcsigázottnak tűnt, hogy ennek a megpróbáltatásnak nem akartam kitenni – de én sem szívesen vállaltam volna ezt a küldetést.

Ekkor jutott eszembe a szamósza. Kompakt kis egység, ízletes, könnyen fogyasztható, igazi útravaló. Mivel már régen nem csináltam és már nem emlékeztem a tészta arányaira, gyorsan föl is lapoztam a kördésre adott válaszomban már emlegetett indiai szakácskönyvemet, és boldogan állapítottam meg, hogy majd’ minden hozzávaló van itthon. Kivéve a ghít, ezt olajjal helyettesítettem, meg karfiol sem volt, ezért sárgarépa került a töltelékbe – így még színesebb is! Teljes kiőrlésű lisztből készítettem, és tepsiben sütöttem ki (utálnék bő olajban sütni, 10 éve nem is csináltam). Nem a töltelékkel kezdtem, hanem a tésztával, nekem így tünt helyesnek a sorrend. A tölteléknél nem lazafacáztam a külön párolással és szárazon pirítgatással: az olajon megfuttattam a fűszereket és rádobtam a zöldségeket aztán hadd puhuljon. Vizezni is elfelejtettem a formázásnál, de így is remekül zárt és nagyon formás kis szamószák lettek, most igazán sajnálom, hogy nem tudok (még) fényképezni.


Íme az eredeti recept:

"Szamósza


Ha egyszer valaki megkóstol egy jól elkészített szamószát, akkor biztosan megérti, miért ez az étel az összes indiai csemege közül a legnépszerűbb. Az elkészítésének sokféle variációja közül most közlünk egyet.
(k.b. 20 szamószához)
1/2 kg liszt
4 evőkanál ghí
joghurt, só

a töltelékhez:
1 kisebb fej karfiol

2 dl zöldborsó
2 kis burgonya
2 evőkanál ghí
1/2 kiskanál tört koriander
1 kiskanál római kömény
1 kiskanál ánizs


Először a tölteléket készítsük el. Tisztítsuk meg és vágjuk fel kis kockákra a zöldségeket. Melegítsünk ghít egy edényben és fedő alatt pároljuk meg benne a zöldségeket. Eközben egy serpenyőben pirítsuk meg szárazon a fűszereket, majd törjük össze. Keverjük az összetört fűszereket a zöldségekhez, és pároljuk puhára. A végén sózzuk meg. A megfőtt zöldségeket törjük péppé.
A liszttel, a ghível, és a joghurttal és egy kis sóval készítsünk kemény tésztát. Alaposan dolgozzuk össze. Fedjük le egy ruhával és hagyjuk állni egy fél óráig. Gyúrjunk a tésztából 3 cm átmérőjű golyókat és nyújtsuk ki 12 cm átmérőjű kör nagyságúra. Helyezzünk egy kanál tölteléket a kör közepére, és hajtsuk félbe úgy, hogy egy félhold alakot kapjunk. Vizezzük meg kicsit a szélét és kis csavarásokkal zárjuk le az összeérő részt. Vigyázzunk, hogy jól zárjon, mert különben a sütés alatt kijöhet a töltelék. Ilyen módon az összes szamószát készítsük el, és süssük ki közepesen forró ghíben őket. Akkor jó, ha ropogós és pirosasbarna a tészta.
Másféleképpen: ki lehet sütni a sütőben is, de akkor gyúrjunk lágyabb tésztát és tegyünk bele több ghít. "


Megjegyezném, hogy ezzel az étellel indulhattam volna a VKF! II-n, hiszen töltött (más tervem volt, de elsodort az élet meg a munka), és nevezhetnék a VKF! III-n is, hiszen egykezes, remek vendégváró (arra is más tervem van, remélem, lesz időm megcsinálni, ebben a műfajban elég jó vagyok, nem akarok lemaradni).

Update: újra megcsináltam és le is tudtam képezni, íme:


A töltelék most chilivel és garam masalával fűszerezett, zöldborsó, sárgarépa és karfiol keveréke volt, a megpárolt zöldségekhez hozzákevertem némi túrót is, így sokkal szaftosabb, krémesebb.

péntek, március 02, 2007

Kördés - önvallomás gasztro-témában

Zsófitól kaptam Kicsi Vú körkérdését, eltelt néhány nap, mire összehoztam a választ, és közben Lila Füge is megtalált, ideje színt vallanom, íme:

1. Hány szakácskönyved van?
Mivel két(három-, sok)laki életet élek, és még egy hétig nem térek vissza az alaptáborba, kénytelen vagyok a memóriámra hagyatkozni. Számolgatom, számolgatom, most 36-nál tartok, szerintem sok már nem fog eszembe jutni, szóval a pontos darabszám biztosan 50 alatt van. Nem gondoltam volna, hogy ennyi… ehhez jön még jó sok, ilyen-olyan folyóiratokból kitépkedett (és ebből rengeteg soha meg nem főzőtt, de még csak nem is lapozgatott) recept, néhány receptújság, és 1999 óta minden Konyhaművészet, hiánytalanul. Ezeken kívül van szanaszéjjel az általam használt számítógépeken a világhálóról lementett – főleg olasz nyelvű – recept. De a legbüszképp arra a fájlra vagyok, amelyiket az én fórumozásaimból, az ott közzétett ötleteimből gyűjtött ki egy nagyon kedves topiktársam.

2. Melyik a 3 legkedvesebb?
Majd mindegyiket szeretem valamiért, ezért nem választanék kedvencet, inkább azt monanám el, melyik volt komolyabb hatással rám.
Először is a Főzzünk másképp is, ahogy az előbbi postomban már említettem. Igazából az édesanyámé, csak valahogy nálam maradt… Azon túl, hogy otthon, gyerekkoromban sem a rántotthús – pörkölt – fasírozott vetésforgójában teltek el a vasárnapi ebédek, szóval otthonról hozom a nyitottságot, ez a könyv erősen bátorította kísérletezőkedvemet.
Reformkonyha – nem annyira receptes, mint inkább életmód. Messze nem eszerint élek, de ez is megerősítette az “ételfilozófiámat”, miszerint a természet tökéleteset alkot, nem kell feltétlenül konyhatechnológiának nevezett merényletekkel módszeresen tönkretenni a hozzávalókat.
Indiai vegetáriánus konyha (alcíme: Itthon is könnyen elkészíthető eredeti vaisnava receptek), a Krishna-hívők szakácskönyve, ezen keresztül kezdtük az ismerkedést az indiai konyhával, 15 éve ez nagy élmény volt.

3. Melyikek várnak beszerzésre?
Ritkán veszek szakácskönyvet. Egyrészt ajándékba kapom őket (örülök is nekik nagyon!), másrészt leginkább ötletadónak használom őket, nem pontos receptek szerint főzök, inkább improvizálok, fejből-szívből-érzékekből alkotok, meg olvasmány- és étterem-élményekből. Nem érzem szükségét célzottan újabb inspirációt keresni, megtalálom én a gasztroblogokban is :). Harmadrészt már így is több a kipróbálni való újabb és újabb ötlet, mint amit meg is tudok valósítani. Negyedrészt, bár - egy két fenntartással, de általában - nagyon tetszenek a “sztárszakácsok” szép fotókkal készült, áttekinthető (szeretem, ha van kép az ételről, így már első ránézésre lesz némi fogalmam a hozzávalókról, elkészítési módról), “trendi” könyvei, de tudomásul kell vennem, hogy nem lehet minden az enyém!
Éppen ezért nem bújom a könyvesboltok legújabb ajánlatát. Azért ezt meg ezt boldogan tudnám a magaménak, ahogy belelapoztam, ezzel nagyonis tudnék közösséget vállalni, valamint szeretném behatóbban felfedezni a török-libanoni-arab konyhát is.

4. Milyen konyhai kütyük után vágyakozol?
Nagyon tetszik nekem, tehát szeretnék egy billegetős petrezselyem/zöldfűszer-metélőt, mi ennek a magyar neve (nem akarok mezzalunát írni) ?
Nagyon sokat használom a salátacentrifugát, kellene egy kisebb, olcsóbb darab a 2. számú háztartásomba is.
Jó volna egy kőmozsár is, de tulajdonképpen tudok nélküle élni.
Kellene egy komolyabb, sokfeltétes konyhai robotgép, a gond csak az, hogy nem tudnám hova tenni, még dobozában sem, nemhogy fix helye legyen a konyhapulton… Szóval leginkább egy új, tágas konyha kellene a meglévő kettő kicsi helyett, ahol elfér a a kőmozsár is, konyhagép is, kenyérpirító, satöbbi, satöbbi, anélkül, hogy állandóan pakolni kelljen.
Ott talán még sütnék is, ahhoz pedig egy mérlegre is szükség lesz.

5. Kedvenc fűszereid?
Frissen minden zöldfűszer, kivétel nélkül, különösen a bazsalikom és a citromillatú kakukkfű, az ínyenceket is megosztó korianderzöldet is nagyon szeretem. Édesanyámnak egész komoly fűszerkertje van, sajnos szezonban is csak 3-4 hetente tudok szüretelni, ilyenkor viszont általában a gombhoz választom a kabátot: a fűszerzsákmányhoz találom ki az ételeket. És ha a rukolát fűszernek tekintjük (akár az is lehet), mindenképpen dobogós, azt hiszem, már közismert a függőségem. Egy 11 napos olaszországi tartózkodás alatt nekem nem volt nap rukola nélkül… Na meg a fokhagyma, kizárólag frissen, nem használok sem szárított, sem egyéb formában tartósítottat.
Szárítottból nagyon sok bazsalikom fogy, emellett nagyon szeretem a kardamomot, borókabogyót, római köményt, koriandert és a fahéjat a nem édes ételekben.

6. Mit rendelsz leggyakrabban étteremben?
Semmihez sem ragaszkodom, csak a változatossághoz. Árnyalja még a képet, hogy nem nagyon eszünk húst, és az egész életünkre rendelt rántott sajt-mennyiséget is letudtuk már. Engem azért meg lehet fogni egy minőségi hússal, de ilyenkor is döntő az elkészítés kreatív módja, legyen benne valami eredeti, legalább a köret.
Éppen ezért tudatosan választok éttermet, nem megyek – saját elhatározásomból – olyan helyre, ahol a választék csúcsa a pulyka tejszínes gombamártással, és büszkék a vegetáriánus tál (sajt-gomba-karfiol) változatosságára.
Sétálni sem egyszerű velem, én nem kirakatot nézegetek, hanem az éttermek bejáratnál kilógatott étlapjait.
Szeretem, ha többféléből ehetek keveset, mint egy ételből sokat, ezért szinte mindig kérek előételt (ez ritkán leves), inkább a desszertről mondok le, nem vagyok édesszájú. Pláne, ha a somlói galuskán és fagylatkelyhen kívül legföljebb palacsintát kínálnak - ez nagyon nem tud lázba hozni.
Beismerem, nem vagyok egy könnyű vendég - minőséget akarok, és ebben kishazánk éttermeinek van még mit tanulnia. Legyen az étterem élmény, otthon is nagyon jókat eszünk, hétköznap is. Ahogy a férjem mondja, a legjobbakat.
Azért vannak hívószavak, amelyektől elgyöngülök: édeskömény, rukola, kecskesajt, bárány, gránátalma, füge, gorgonzola, bresaola, fenyőmag, grapefruit, tengerparton (itthon csak megbízható helyen, pl. itt, szerdán) természetesen herkentyű, akár nyersen is, padlizsán, zöldfűszerek, erdei gomba (kivéve a pereszkét, arra allergiás vagyok), spenót, paradicsom. Ha ezek közül szerepel valamelyik egy ételben, nagy eséllyel választom, ha az elkészítési mód is kedvemre való.
Ha olyasmi van az étlapon, amit még addig nem kóstoltam, és nem is nagyon elterjedt a fogyasztása felénk, akkor az is tuti befutó, ilyen volt a ló és a szamár Olaszországban. Németországban sajnos nem találtuk meg az éttermet, ahol a krokodil, zebra és egyéb egzotikumok közül kellett volna választanom - majd legközelebb.
És persze vannak helyek, ahova visszatérünk, ugyanazért az egyszerű ételért, pl. egy jó halászléért, aminek például otthon, kettőnkre nem állok neki.


Tovább kell adnom a stafétát, de mivel eddig húztam-halasztottam, a három jelöltemből kettő már válaszolt is. A harmadikra igazán kiváncsi vagyok, mert van bátorsága egyetlen témára alapozva írni a blogját, és nagyon is tartalmas, amivel megtölti. Kedves Zsuzsa, kérlek, mesélj magadról!
 

blogger templates | Make Money Online