szerda, december 31, 2008

Boldog új esztendőt!

Az év eleji ígéretemnek megfelelően ma blinit eszünk, nagyszemű vörös kaviárral, és ma csak pezsgőt iszom. A város legjobb szupermarketjében megnézegettem ugyan a vodkákat, de a választékot látva maradunk a jó hideg, jó száraz pezsgőnél (nem is szeretem a vodkát, egyetlen egy van amit meg tudok inni).
Desszertnek Zsuzsa szarvasgombás pohárkréme hűl a konyakospoharakban - nagyon ígéretes!
Ugyan nem lesz holnap nagy szükségünk a korhelylevesre (egyébként is másnaposságra szerintem a legjobb a forró borsmentatea, sok citromos víz meg egy jó fokhagymás paradicsomos tészta), de délután megfőztem a holnapi ebédünket. Újév napja nem telhet el lencse nélkül. Főzeléket a legritkább esetben készítek belőle, és a korhelyleves is jól jön (szokott jönni) a szilveszteri buli után, így néhány éve belekombináltam a lencsét. Egyébként is nagyon szeretjük a savanyúkáposztát és a belőle készülő tartalmas - hús nélküli - leveseket, elég jó páros ez így. (Mi nem élünk vele, de nagyon illik bele egy kis füstölt kolbász is.)
Gyorsan közzé is teszem, hátha valakinek hasznos lehet még holnap, lencseleves-receptet keresve.


Kívánok mindenkinek sikeres boldog új esztendőt, egészségben, szeretetben!

(És mivel ma többen érkeztek hozzám a "boldog új évet olaszul" keresőkifejezéssel:
Felice anno nuovo!)


Korhely lencseleves

15 dkg lencse
2 babérlevél
1 nagy fej vöröshagyma
2 evőkanál olaj
1 púpos kávéskanál pirospaprika
40-50 dkg savanyúkáposzta
borsikafű
borókabogyó
(1-2 gerezd fokhagyma)
tejföl ízlés szerint

Az egy-két órára beáztatott lencsét a babérlevéllel félpuhára főzöm.
A kockára vágott hagymát az olajon üvegesre párolom. Közben a savanyúkáposztát (szükség szerint leöblítem és) apróra vágom.
A hagymához adom a pirospaprikát, majd rögtön le is húzom a tűzhelyről, nehogy a paprika megégjen és megkeseredjen. Elkeverem, és azonnal ráöntök 1 dl hideg vizet, ettől a hagyma "szétrobban" és sűrű szaftot ad. Visszateszem a tűzre, ráteszem a savanyúkáposztát és összeforgatom.
Hozzáadom a főtt lencsét, levével együtt. Borsikafűvel és borókabogyóval fűszerezem, ha kell, vizet adok hozzá (lepje el a káposztát, lencsét). Negyedóra alatt összerottyantom.
Egy-két gerezd összezúzott fokhagymával ízesítem (elhagyható), de már nem főzöm vele. Fedő alatt hagyom fogyasztható hőmérsékletűre hűlni.
Be is lehet habarni, de szerintem éppen elég tálaláskor a tányérokban tejfölözni.
Mint a káposztás ételek általában, másnap sokkal finomabb.
Kapacitástól függően 3-5 adag

szombat, december 20, 2008

Még elkészül

A gondos háziasszonyok már megsütötték a karácsonyi aprósüteményeket, készülnek az ünnepi menü fogásai, az ajándékok meg becsomagolva várják a sorsukat. Mi kiszálltunk a karácsonyi kereskedelmi őrületből, apró dolgokkal kedveskedünk egymásnak. Leginkább finomságokkal.
Jól jönnek ilyenkor a bloggertársak ötletei, aki követi a gyűjtőoldalt, láthatja, az elmúlt napokban mennyi ajándéknak való finomság készült. Nagyon hasznos oldal Mamma folyamatosan frissülő, átfogó gasztroajándék-gyűjteménye, italok, fűszerek, kekszek, mártások - itt mindenki talál kedvére valót.
Két éve még nem volt blogom, fotó sem készült az ajándékokról, fűszeres pácolt fokhagyma, vaníliakivonat és gyógynövényes keserűlikőr volt az ajándékcsomag. (Cipősdobozokat vontam be tapétával, a dobozban formára kivágott kartonpapírral jelöltem ki az üvegek helyét, nagyon profin nézett ki.)
Ezeket persze időben el kell készíteni, a likőr, vaníliakivonatnak idő kell, nem is kevés.

Tavaly nem voltam ennyire előrelátó, a birsalmasajt kivételével az utolsó pillanatban készült minden:
  • Articsókakrém, a recept a tavaly decemberi Sale & Pepe-ből származik, de mintha a Fakanál aktuális számában láttam volna ezt is, más onnan átvett receptekkel együtt. Akkor volt még a fagyasztott articsókámból, de csaltam is kicsit: a hiányzó mennyiséget az ízében kicsit hasonlító csicsókával pótoltam ki.
Articsókakrém
1/2 kg articsókaszív (részben csicsóka, megtisztítva)
fél citrom leve
extra szűz olívaolaj
1 babérlevél
zöldfűszerek: tárkony, majoranna, petrezselyem
egy kis gerezd fokhagyma
őrölt fehérbors
Az articsókát a citromlével, fokhagymával, kevés zöldfűszerrel és a babérlevéllel annyi vízben, amennyi ellepi, 10 alatt megfőzöm. Ha megpuhult, a babérlevelet kidobom, az articsókát zöldfűszerekkel együtt leturmixolom, sózom, borsozom. Kis üvegekbe töltöm, és krém tetejére olajat csorgatok, hogy elzárja a levegőtől. A lezárt üvegeket egy lábosba állítom, feltöltöm vízzel és 30 percig gyöngyözve forralom, ezzel tartósítva a krémet. Az üvegeket a lábosban hagyom kihűlni.
K.b. 450 ml krém
  • Ispahan dzsem - Chili & Vanília a legjobbkor tette közzé a receptet. Később a sűrű dzsemet saját gyártású fehércsoki-kapszliba töltöttem, így lett belőle bonbon anyák napi ajándéknak.

  • Fűszeres mustár - Zsu receptjét alapul véve készítettem, nagyjából követve azt.

  • Birsalma-bonbonok: a birsalmasajtot kockára vágtam, egyik oldalukat keserűcsokoládába mártottam.

Nagyon kedvelt ajándék a csokibonbon, trüffel, a múlt héten majd minden nap nyílt egy topik az egyik népszerű női oldalon a témában. Sok évig készítettem én is, sokféle ízkombinációban (tiramisu, mák, citrom, aszalt ananász, eper, stb.), de mindig találok újabb és újabb inspirációkat, jó kiindulópont Doctor Pepper és Okostojás gyűjteménye.

Arra ügyelek, hogy karácsony előtt legyen itthon több tonna ét- és tejcsoki, tejszín, minden eshetőségre, de tavaly csak gyors megoldásra futotta, az utolsó pillanatban már nem értem rá nagyon cifrázni. Megspórolandó a dermesztés idejét és a formázás maceráját, a svéd bútoráruházban kapható kosárkákat töltöttem meg különböző ízű csokikrémekkel: fehércsoki kókusszal és zöldcitrom héjával, az étcsoki és marcipánrétegek tetején csokis mandulával, mogyorókrémes csoki. A csokikat tejszínnel olvasztottam össze, és itt az sem okoz gondot, ha esetleg kicsit hígra sikeredik a trüffelmassza, a tésztakosárka nem hagyja elfolyni.
További ajándéknak (is) valók a blogomról:
A következő napokban csend lesz a blogon, sok dolgom van még az ünnepig. Boldog, meghitt karácsonyt kívánok mindenkinek!

vasárnap, december 14, 2008

Karácsonyi receptverseny - előétel

Legyen teljes a sor, még ha visszafelé is haladtam, legyen előétel is a karácsonyi receptversenyre. Köszönöm Nemisbékának, hogy lehetőséget adott, hogy meghirdette, megszervezte és összefoglalja a jobbnál-jobb karácsonyi recepteket.

Attól függően, hogy szenteste hányan és kik vacsorázunk együtt, döntöm el, hogy leves vagy inkább egy salátás hideg előétel legyen-e a nyitófogás. Kettőnknek inkább az utóbbit választom, ha többen vagyunk, általában leves, tavaly például kétrétegű zellerkrémleves volt, máskor fűszeres (de nem édes) gesztenyekrémleves, zöldségerőleves fürjtojással, tartalmas zöldséglevessel felengedett burgonyakrémleves kaviárral. Ezeket is nagyrészt jól elő lehet készíteni, de a hajszolt háziasszonyok kedvére álljon itt néhány hideg előétel, variációk füstölt halakra. Csak bevásárolni kell hozzá gondosan, a többi már nagyon egyszerű, a saláták nagy része előre el- vagy előkészíthető.


Füstölt lazac borókás édeskömény salátával

10 dkg füstölt lazac
1 alma
1 édeskömény
1 citrom
pár csepp olívaolaj
4-5 szem borókabogyó

Az almát és az édesköményt julienne-re vágom, citromlével meglocsolom. A megtört borókabogyóval és a olívaolajjal összekeverve hűtőbe teszem.
Tálaláskor a lazacszeletekből kb. 5-6 cm széles csíkokat vágok és rózsákra csavarva ültetem a salátára.
Az ötlet egy pár évvel ezelőtti Konyhaművészetből származik.


Füstölt makréla narancs-szárzeller salátával

15-20 dkg füstölt makréla filé (vagy más füstölt hal)
2 narancs
2-3 szál szárzeller
1 tojás sárgája
1 dl olaj
ízlés szerint pár kanál joghurt

A tojássárgájához az olajat cseppenként majd vékony sugárban adagolva, állandó keveréssel majonézt készítek, kevés joghurttal lazítom, de ne legyen nagyon híg.
A szárzellert felszeletelem, a narancsot kifilézem.
A majonézzel csak közvetlenül tálalás előtt keverem össze.
A füstölt halfilével és pirítóssal tálalom.


Füstölt pisztráng tejszínes tormával

1 kisebb füstölt pisztráng (vagy más füstölt hal)
1 alma
1 dl tejszín
ízlés szerinti mennyiségű frissen reszelt torma
1 citrom
vegyes zöldsaláta (jégsaláta, fodros endívia, rukola, radicchio, madársaláta)
pár csepp olívaolaj

A pisztrángot hosszában kettévágom, kiemelem a gerincét és a szálkákat, leválasztom a fejét, gusztusos darabokra vágom.
A tejszínt fölverem, hozzáadom a tormát.
Az almát kettévágom, magházát kiemelem és a vágott felületet bekenem citrommal, hogy ne barnuljon meg.
Tálaláskor csinosan elrendezem a salátát a tányérokon, megspriccelem az olajjal és a citromlével, melléteszem a haldarabokat és a fél almákba halmozott tormás tejszínhabot.

Mindegyik recept 2 személyre szól.

Karácsonyi receptverseny - főétel

Nem, nem lesz fotó. Most nem, majd feltöltöm utólag, de miután kipakoltuk a csomagtartót, nem indulhatok most el vásárolni. Olaszországból nem lehet úgy hazajönni, hogy a kirándulás záróakkordjaként ne töltsek el 2 órát egy supermercatoban, csak a legszükségesebbeket pakolva a bevásárlókocsimba. Ipari mennyiségű parmezán az egész családnak, helyi sajtok, nálunk kevéssé ismert zöldségek - most a szezonra és a tartományra tekintettel radicchio sok változatban -, olívaolaj, bor, száraztésztákból csak az érdekesebbek - farro és lencseliszttel dúsítottat leltem -, és néhány különlegesség: gesztenyeliszt, pizzoccheri, vetőmag. Erős volt a kísértés a halaspultnál is, de végül ellenálltam, a 600 kilométeres utat nem mertem megkockáztatni egy tarisznyarákkal vagy friss hallal, kagylóval. A férjem így is egy hős, zokszó nélkül végigasszisztálta az ámokfutásomat, amit nevezzünk jóindulatúan karácsonyi bevásárlásnak. Kár, hogy ott nem osztogatnak kis matricákat a vásárlás után, a magyarországi akcióban a tegnapi számla után már vehettem volna a késeket.

Itt a rengeteg megenni való finomság, nem vehetek mindezek tetejébe most egy egész halat, márpedig a karácsonyi főétel nálunk mindig az alábbi töltött ponty (én változtatnék, de követelik!). Kétszer tértem el tőle: tavaly nem tudtam ellenállni a Kalla-vacsorában leírt fogasszelet szarvasgombás majonézzel kompozíciónak, illetve egyszer pedig egy gyönyörű csukát kaptunk valahonnan, azt kellett elkészítenem. A csuka értékes és ízes, feszes húsú halunk, de elég szálkás is, nem akartam bonyolult mártásokba fojtani, rántani én soha, ezért a dióval nem paníroztam, hanem töltöttem. A dióhabbal töltött csukához tojásfehérjét vertem habbá, darált dióval és apróra vágott friss rozmaringgal összekevertem, ezt töltöttem a hal hasába. Ahogy a hal megsült, a hab is felfújódott, kicsit ki is jött a halból, nagyon finom ropogósra sült. Köretnek vajban megfuttatott gyümölcsöket (alma, körte, szőlő) adtam.

Az alábbi töltött pontyot azért szeretem, mert gyorsan elkészül, nem kell mellette állni, elég érdekes, nem szokványos de a konzervatívabb ízlésűeknek is ízlik. Reggel szoktam előkészíteni, és este, a gyertyagyújtás alatt éppen megsül-párolódik. Előző nap a halat tisztítanám meg és a gombás tölteléket készíteném el, a tojás és a sajt nélkül.
Köretnek hagymás törtkrumplit (ez is jól előkészíthető, csak át kell pirítani tálalás előtt) adok mellé, illetve salátát: felcsíkozott kínai kel vagy kész salátakeverék újhagymával vagy póréval és kifilézett naranccsal vagy grapefruittal, olívaolajjal megspriccelve.


Gombával töltött, borban sült ponty

1 kisebb ponty egészben
15 dkg csiperkegomba
2-3 dkg vaj
1 szelet fehérkenyér vagy zsemle
1 evőkanál reszelt sajt
fehérbors
1 tojás
1 citrom
3-4 babérlevél
1 dl olaj
1 dl száraz fehérbor

A gombát megtisztítom, felszeletelem, a vajon megpárolom, fehérborssal ízesítem. Hozzáadom a beáztatott, kifacsart kenyeret (ha elég sok a gomba, ez el is maradhat), ha kihűlt, belekeverem a reszelt sajtot és a tojást. Ezt a masszát töltöm a megtisztított, megsózott halba. A hasüreget alul hústűvel vagy fogpiszkálókkal összetűzöm. Az így előkészített halat egy ovális jénaiba teszem.
A citromot alaposan megmosom, felszeletelem. A halat beborítom a citromszeletekkel és a babérlevelekkel, majd leöntöm az olajjal és a borral.
Közepesen meleg sütőbe teszem, egyszer-kétszer a saját levével meglocsolgatva k.b. fél óra alatt megsütöm.
2-3 adag


És a bónusz: a hal szaftjának maradéka reggelre megkocsonyásodik, pirítósra kenve ez a kedvenc 25-i reggelink! (De vigyázat: mielőtt a maradékot a hűtőbe tesszük, a citromkarikákat és a babérleveleket ki kell venni, különben nagyon kellemetlen íze lesz!)

Karácsonyi receptverseny - desszert

Elsőként kommenteltem lelkesen, mikor Nemisbéka karácsonyi receptversenyt hirdetett, mert egyébként is terveztem bejegyzést arról, hogy nálunk mi szokott lenni a szenteste vacsorája. Aztán eltelt 4 mozgalmas hét, a végén jól elutaztam pár napra Coneglianoba a jól megérdemelt nyaralás pótlásaként Jovanotti koncertjére meg egy kis gasztro-túrára, és most a végső határidő előtt próbálok becsúszni az én ötleteimmel. Recept biztosan lesz, de mivel tegnap éjjel érkeztünk haza, és most indulok pontyot venni, meglátjuk, képet is sikerül-e produkálnom - erről majd a következő bejegyzésben.
A karácsonyi menü tervezésekor nekem csak egy vacsorára kell készülnöm, ugyanis 25-én felkerekedünk és a további napokat már a szüleimnél töltjük. Édesanyám hatalmas ebédet szokott adni, hideg előétel, háromféle leves, 2-3 főétel, az utóbbi években próbálkozunk a húgommal segíteni egy kicsit, egy-egy fogással mi is beszállunk - már ha hagyja.


Számítva a szokásos nagy traktákra, a "saját" vacsorám kitalálásánál fő szempont, hogy könnyű legyen, elfogyjon minden, és elkészíteni se tartson nagyon sokáig, mert eddig nem volt túl sok időm a nyugalmas készülődésre. (Volt, hogy 23-án estem haza, akkor történt velem az a csúfság, hogy a desszertre már csak egy egyszerű gyümölcssalátára futotta az erőmből.)

Nincsenek nálunk ezerféle aprósütemények sem, a vacsora zárófogása mindig pohár-vagy tányérdesszert, méghozzá olyan, ami éppen megfelel a kiírásnak: legalább egy, de van, hogy több nappal előtte készítem el. Igyekszem a hagyományos karácsonyi ízvilágból ötletet meríteni: dió, mák, mandula, gesztenye, alma, mézeskalács és fűszerei, narancs, méz, aszalt szilva - ezek a kiindulópontok.


Csak felsorolásként néhány gyors és jól előkészíthető desszertötlet a fentieknek megfelelően:

Vegyes karácsonyi parfé
: 1 liter tejszínt habbá vertem és 3 részre osztottam. Egyharmadába sok darált mák, reszelt citromhéj és méz került. A második harmadba dióból vagy mandulából készült grillázs apróra törve. A harmadik részbe belereszeltem egy tábla karácsonyi ízesítésű (mézeskalács-fűszerek) csokoládét. Lefagyasztottam. Hetekkel előre elkészíthető, fagylaltgép nélkül is meglepően habos és krémes. Ez a mennyiség bőven elég egy nagyobb család vacsorájához is, nálunk hónapok alatt fogyott el.


Mézparfé fűszeres szilvával: a habbá vert tejszínt aromás mézzel ízesítettem, lefagyasztottam. Az aszalt szilvát fahájjal, vörösborral megpároltam, a parfégömböket ezzel az öntettel kínáltam. Aszalt szilva helyett befőttből is elkészíthető.

Karácsonyi fűszeres csokoládétorta
: ez még csak a fejemben létezik, a múltkor felfedezett nagyon csokis tortát mézeskalács-fűszerkeverékkel (fahéj, szegfűszeg, szegfűbors, kardamom, gyömbér, csillagánizs, koriander) ízesíteném. Cinnamon juttatta eszembe, mivel kellene díszíteni a tortát (én is a régi Burdában láttam): csokilevelekkel és bogyós gyümölccsel vagy cukorgyönggyel (az előbbire szavazok, meglátjuk, mit kapok majd). Szintén egy nappal előtte el kell készíteni ezt is.
Update: El is készítettem. Csokilevelestül, bogyós gyömölcsöstül (perui földicseresznyével). Mellé - kis ízkönnyítésnek - narancsos tejszínkrém, a lemon posset receptjét használva, értelemszerűen narancslével a citromlé helyett. Csupa étcsokiból készült a torta (ha jól számolom, vagy fél kilóból), azt gondoltam, ez inkább felnőtteknek való édesség, de a 3,5 éves unokaöcsém is kétszer (vagy háromszor?) kért belőle és öt pontot adott rá. :)

Charlotte borkrémmel (ez nem saját recept, de a forrásra már nem emlékszem): piskótatekercset sütöttem 6 tojásból, szederlekvárral töltöttem,a szeletekkel béleltem egy félgömb-formát, édes-illatos fehérborral ízesített, zselatinnal megkötött tejszínkrémet öntöttem a közepébe. Legalább egy éjszakát dermednie kell.

Pohárkrém cantucciniből, vin santoból: tavaly a nagy családi ebédre, az ismert toszkán édességet, az édes borba mártogatott mandulás kekszet szerkesztettem egy jól szállítható pohárkrémbe. A cantuccinit meglocsoltam a vin santoval (gyerekenek narancslével), ezt rétegeztem habosra kevert mascarponével hengeres kis poharakba. A 12 megtöltött poharat aztán a dobozába visszacsomagolva szállítottam, a helyszínen a poharas desszerteket csokoládéval bevont mandulával illetve perui földicseresznyével díszítettem.

Ha viszont elcsúsztam az előkészülettekkel és egy gyors, de látványos és tartalmas desszertre van szükség, akkor jól jön az alábbi, utolsó pillanatban is összedobható édesség.


Sült alma fahéjhabbal: az egyben hagyott almák magházát kiemelem, a helyébe töltök valami finomságot. Ez lehet sárgabaracklekvárral kevert durvára darált dió, fűszeres gesztenyemassza, mézes mogyoró vagy mandula, borban vagy teában megpuhított aszalt gyümölcs vagy mézeskalácsmorzsa, és 15-20 perc alatt megsütöm. Mellé fahéjas tejszínhabot (habszifon!) vagy tojás sárgájából gőz fölött besűrített és tojáshabbal lazított könnyű krémet adok.

De nem csak ötletelek meg emlékezek, az egyik desszertet el is készítettem. Jó előre, a mákparfé majdnem szériatartozék a fagyasztónkban, az öntetet pedig még az elutazásunk előtt - 4 napja - megcsináltam, tehát az alábbi recept bizonyítottan megfelel a kiírásnak. :)






Mákparfé mézkaramelles naranccsal

3 dl tejszín
ízlés szerint méz
10 dkg darált mák
reszelt citromhéj

8 dkg méz
2 narancs
(2 cl narancslikőr)

A tejszínt kemény habbá verem, hozzáadom a mákot és a citrom héját, mézzel édesítem (én nem túl sokkal, az öntet elég édes lesz úgyis). Lefagyasztom.
A narancsokat alaposan megmosom, az egyiket felszeletelem, a másiknak kifacsarom a levét. A mézet nagyon óvatosan, kis lángon, kevergetés nélkül karamellizálom. Mikor már kicsit megbarnult (nem megégett!), hozzáadom a narancslevet és sziruppá főzöm. Beleteszem a narancsszeleteket és pár percig együtt rotyogtatom, hogy a narancs kissé megpuhuljon. Hagyom kihűlni, ha gyerekek nem kapnak belőle, az öntetbe kerülhet egy kupica narancslikőr is.
Tálaláskor a narancsszeletekre ültetem a parfégombócokat, a narancsos sziruppal meglocsolom.

szombat, november 29, 2008

Itt a tél, újra hajdina

A jómúltkor, mikor a brokkolis orecchiettéhez kaptam az ötletet a bergamoi főnökömtől, szóba került a pizzoccheri is. Nem véletlenül említettem, szándékom volt vele: megtudni, mivel lehet helyettesíteni a nálunk nem elérhető bitto vagy fontina sajtokat. Javaslatára goudával próbáltam, fontos, hogy érlelt, zsíros sajt legyen. (Ha minden jól megy, hamarosan bitto vagy fontina is lesz. )
"Ó, az nagyon masszív!" - kiáltott föl, mikor szóba hoztam. Tényleg nem egy könnyű kis darab, hajdinalisztből készült tészta, rengeteg vaj, zsíros sajt, hajdina, krumpli, igazi téli étel, ilyenekkel (vagy sűrű meleg levesekkel) várnám haza a síelőket. Vannak ismerőseim, akik azt mondják, hús nélkül nem tudnak jól lakni, ezzel azért szívesen próbára tenném őket...
Valtellina egy völgy Lombardia északi részén a svájci határon, ismert síterepeiről, sajtjairól, borairól, a bresaola (szárított marhasonka) a régión kívül is nagyon kedvelt. Az utolsó vidékek egyike, ahol még termesztik a hajdinát, belőle készült szélesmetéltet, a pizzoccherit száraztésztaként lehet kapni, és annyira megnőtt iránta a kereslet, hogy a hajdinát már importálni kell hozzá. Hagyományos elkészítési módja, a pizzoccheri valtellinesi: főtt krumplival, kelkáposztával főzik ki, rakják le, zsályás-fokhagymás vajjal leöntik és zsíros sajttal átsütik.
Kerülgetem ezt az ételt már egy ideje, tavaly is elkészítettem volna, ha nem ér véget a tél, de múlt vasárnap reggel, a havas háztetők látványa meggyőzött: itt a pizzoccheri ideje. (Na jó, most vetítek: a kelkáposztát már hétközben megvettem hozzá.)
A recepthez az Olasz kulináriát csaptam föl, de nem vagyok maradéktalanul elégedett vele. Az összesen 30 deka liszthez 1 tojást és néhány kanál tejet ír, de ennyi folyadékkal sehogy sem akart összeállni a tészta, ekkor rákerestem néhány receptre a neten, és tojás nélkül csak vízzel készülő tésztákat találtam.

A Macikonyhán zöldbabbal készült, de spenóttal is szokás helyettesíteni a kelkáposztát.



Pizzoccheri

20 dkg hajdinaliszt
10 dkg búzaliszt
1 tojás (elhagyható)
1-1,5 dl víz
3 nagyobb krumpli
1/4 fej kelkáposzta
10 dkg vaj
1 nagy gerezd fokhagyma
5-6 zsályalevél
10 dkg érlelt zsíros sajt
10 dkg reszelt parmezán
Az összeszitált lisztekből a tojással és vízzel ruganyos tésztát gyúrok, majd fóliába csavarva hűtőben egy órát pihentetem. Kinyújtom és ujjnyi széles csíkokra metélem.
A legnagyobb fazekamban vizet forralok, és a megtisztított és felszeletelt krumplit beledobom. 15 perc múlva hozzáadom a felcsíkozott kelkáposztát és a tésztát, és éppen puhára főzöm.
Közben a vajat felolvasztom, a finomra vágott fokhagymát és a zsályaleveleket éppen csak megpirítom.
A krumplit, kelkáposztát, tésztát leszűröm és egy kivajazott tűzálló tálba a felszeletelt zsíros sajttal és a parmezán felével lerakom, leöntöm a fokhagymás-zsályás vajjal. Tetejére szórom a maradék parmezánt, és az előmelegített sütőben az egészet átforrósítom.
4 kiadós adag

szombat, november 22, 2008

Nagyon csokoládés torta

Ilyen dekadens csokitortát én még soha... Eszméletlen. Mint a trüffel. Fél adagból készítettem, 20 cm átmérőjű kicsi tortaformában, mert csak ketten voltunk rá, de hat fős vacsorára sem sütnék nagyobbat, annyira tömény. Egy szeletnél többet úgysem lehet megenni belőle. (Harmadik napja még megvan a negyede, pedig rájárunk rendesen.)
A fügés bevezetőjű születésnapi vacsorához levendulával ízesített, liszt nélküli csokitortát terveztem. Az alapreceptet a svéd lány már emlegetett könyvében "Elrontatatlan csokoládéfondant" néven találtam meg, bár előtte rendesen végigszörföztem érte a netet, így jött szembe a rozmaringos tejcsokoládé ganache, amit végképp nem tudtam kihagyni. A rozmaring és a levendula is jól megférnek egymás mellett, pláne, ha csokoládé hozza össze őket!
Mivel nem éppen harsány, erőteljes ízesítőket választottam, külön odafigyeltem a csokira: ne legyen benne vanília, etilvanilin, csak a kakaó tiszta íze, biocsokoládé volt mind tortához az étcsoki, mind a tetejére kerülő ganache-hoz a tejcsoki.



Tömény étcsokoládétorta tetején tejcsokoládé ganache-sal

16 dkg étcsokoládé
8 dkg vaj
3 tojás
3+3 szűk evőkanál cukor
Tetszés szerinti ízesítők, például:
1 evőkanál szárított levendulavirág
fél biocitrom reszelt héja
(de lehetne chili, narancshéj, fahéj, gyömbér, Earl Grey tea, kardamom, stb., stb.)
A ganache-hoz:
10 dkg tejcsokoládé
1,2 dl tejszín
1 ág friss rozmaring (vagy az alaptortához passzoló más ízesítő)

A sütőt előmelegítem 180 fokra és kivajazok egy 20 cm átmérőjű tortaformát.
A vajat és a csokoládét vízgőz fölött összeolvasztom, hozzáadom az ízesítőket, hűlni hagyom.
A tojásokat szétválasztom. A fehérjéből a cukor felével kemény habot verek, a sárgáját pedig a cukorral fehéredésig krémmé keverem. A csokis keveréket tojássárgás krémbe keverem, majd óvatosan beleforgatom a habot is.
Beleöntöm a formába, majd k.b. 10 percig sütöm. Akkor jó, ha a széle már megemelkedett, de a közepe még remegős.
Ha kihűlt, egy éjszakára (vagy egy nappalra) hűtőbe teszem.
A ganache-hoz a tejszínt óvatosan felforralom, beleteszem a rozmaringot, állni hagyom, míg a tejszín átveszi az ízét. Leszűröm, majd a tejszínbe beleolvasztom a csokoládét és miután kihűlt, habosra keverem. A habos, de még kissé folyós masszát a tortára csorgatom, és a hűtőben dermedni hagyom.

péntek, november 21, 2008

Kecskesajt és füge ismét, kis csavarral

Nem akarok borértő szerepben tetszelegni, mert csak szeretnék az lenni (ideje lenne tenni is érte...), de ha megtetszik egy bor, azonnal a hozzá illő ételen kezdek gondolkodni. Így jártam ezzel a nemrég kóstolt Soproni Királyleánykával is: buja illatában, gazdag, összetett zamatában, kissé fanyar utóízében a jázminos zöldteát fedeztem fel, így igyekeztem ezzel készülő, fehérborhoz illő ételt (ki)találni.

Nem nagyon veszek szakácskönyveket, de a nagy őszi akcióban nem álltam ellen egy aprócska könyvnek: egy gasztro-kozmopolita svéd lány ütős kombinációkra építő, szemtelenül egyszerűen elkészíthető ételei nem hagytak hidegen. Igazán inspiráló, én legalábbis nagyon bírom az ilyen ötleteket: kávéval és fahéjjal pácolt marha, pisztáciás-whiskys sárgabarackkompóttal; citromfüves kacsamell és pármai wasabihab; bazsalikomos ananászcarpaccio tequilafagylalttal, de a kedvencem a levendulás panna cotta füstölt kacsamellfilével és grépfrúttal.
Meg a pirított magos kenyér kecskesajthabbal és jázminos aszalt fügével - éppen ilyesmire volt most szükségem. Az eredeti recept szerint ugyan vörösborral forrázott teában pácolódik a füge, úgy látványosabb is lett volna. Mondhatnám, hogy nem akartam a fehérborral ütköztetni a vöröset, de egyszerűbb oka volt: nem nyitottam palackot egy fél deciért, majd legközelebb. Így is pazar.




Magos pirítós kecsketúróval és jázminos fügével

2 szelet szögletes magos rozskenyér
4 aszalt füge
1 evőkanál jázminos zöldtea
8-10 dkg kecsketúró vagy krémsajt
1-2 evőkanál tejszín
1 evőkanál olívaolaj
bazsalikom
őrölt koriander
kömény
diszítéshez lila bazsalikomlevelek

Előző nap elkészítem a teát, leszűröm majd beleteszem a fügéket, egy éjszakát pácolódni hagyom.
A kecsketúrót kikeverem a tejszínnel, olívaolajjal és a fűszerekkel. A félbevágott szögletes kenyérszeleteket megpirítom. A fügéket lecsöpögtetem és kettévágom.
Habzsákból a kenyérszeletekre túrókrémhalmokat nyomok, a tetejükre teszem a fügéket.
4 szelet

szerda, november 19, 2008

Nem csak nőkkel lehet recepteket cserélni

Múlt héten együtt autóztam sok órát az olasz főnökömmel. Nem ő a közvetlen felettesem, sok alkalmunk nem volt még szakmai eszmecserékre sem, nem hogy személyesre, de a visszaúton azért már eljutott a társalgás odáig, hogy éttermet ajánljak neki Budapesten (a séf abból a városból származik, mint ő), és arról is beszéljen, hogy szeret-e főzni. Elmesélte a múltkori, barátainak adott vacsoramenüt, és ezzel remek ötletet adott, mit főzzek másnap: orecchiette (fülecske-tészta) van otthon, brokkolit kapok, szardelláért sajnos be kellett járnom a várost.
Ahogy Stefano is megerősítette, az orecchiettét elsősorban "cime di rapa"-val főzik, de már vége a szezonjának, így ő is brokkoliból készítette.
Ami igazán sokat dob ezen az (meg sok más) ételen, az a szardella. Egyáltalán nem lesz halízű, de olyan gazdag, kerek lesz tőle sok zöldségétel, hogy szoktam használni fehérbabhoz, spenóthoz, rukolához, mángoldhoz is.



Orecchiette brokkolival

20 dkg orecchiette ("fülecske"-tészta)
1/2 kg brokkoli
2 evőkanál olívaolaj
2 gerezd fokhagyma
2 szardella vagy egy kanálnyi szardellapaszta
1 friss chili vagy chilipehely
ízlés szerint reszelt parmezán


Vizet forralok a tésztához, közben megtisztítom és rózsáira szedem a brokkolit, a szárrészeket külön darabolom föl. Mivel az orecchiette zacskóján 10 percet jelöltek főzési időnek, a tészta bedobása után 5 perccel a a brokkoliszárakat is a vízbe dobtam, majd 3 perc múlva a brokkolirózsákat is.
Közben egy akkora serpenyőben, amelyben a tészta is el fog férni, az olívaolajon megfuttattam a megzúzott fokhagymát és a szardellákat.
A megfőtt tésztát a fokhagymás-szardellás olajra szedem ki és a felaprított chilivel együtt egy-két perc alatt összepirítom.
Azonnal tálalom, parmezánnal.
2 adag

vasárnap, november 16, 2008

Sütőtökös-lencsés lasagne

Ismét egy tartalmas, téli húsmentes étel. Néhány hete a sok sütőtökös poszt valamelyikében találtam egy linket egy hasonló recepthez. Arra emlékeztem, hogy lencse és sütőtök a lasagne tölteléke, tetejére pedig feta kerül, ez elég is volt hozzá, hogy elkészítsem.
Valójában elsőre dupla mennyiségből készítettem a tölteléket, de kettőnknek egy adag lasagnehoz csak a fele fogyott el. A másik felét ezért cannelloniba töltöttem (nagyon könnyű tölteni - eltérően néhány más tölteléktől) és lefagyasztottam, hogy a férjem se maradjon finom vacsora nélkül, míg magára hagytam pár napra. Ő sütötte meg, én a cannellonit nem láttam, de beszámolója szerint remek volt.
Ki kell térnem rá, hogy sem a lasagnet, sem a cannellonit nem főzöm meg töltés előtt. Soha. Az olasztanárnőmtől is ezt tanultam, ha elég figyelmesen rakom össze az ételt, a töltelék nedvességében meg fog főni a tészta. De nagyon fontos: mindenhol fedje nedves anyag a száraztésztát!



Sütőtökös-lencsés lasagne (vagy cannelloni)

1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
20 dkg sült sütőtök, összetörve
20 dkg főtt lencse (konzerv)
1 doboz hámozott paradicsom konzerv (40 dkg)
5 dkg feta
olívaolaj
szurokfű
bors
5 lap lasagne (száraztészta) / 10-12 cannelloni
A finomra aprított hagymát és fokhagymát olívaolajon üvegesre párolom, közben a paradicsomkonzervből kihalászom a paradicsomokat a léből. A hagymához adom a lencsét, a tököt és a paradicsomokat (a paradicsomlevet félreteszem). Fűszerezem, 10-15 perc alatt összefőzöm.
Előmelegítem a sütőt.
Kiolajozok egy, a lasagne-lapoknak megfelelő méretű szögletes sütőtálat, és a paradicsomlé szűk felét elterítem az alján. Ráteszek egy tésztalapot, megkenem a töltelék negyedével, így rétegezem, amíg tartanak a hozzávalók. A legfölső tésztalapot a maradék paradicsomlével vonom be, ügyelve, hogy mindenhol fedje a tésztát. Rámorzsolom a fetát.
(Ha cannelloni készül, értelemszerűen azokba töltöm a masszát, alá-fölé paradicsomlé.)
K.b. 30 perc alatt átsütöm, ezalatt a tészta is megfő a töltelék és a paradicsom nedvességében.
2 adag

vasárnap, november 02, 2008

VKF! XX. - Bő lére eresztve

Annal ellenére, hogy a leves nem éppen az én műfajom, erre a Cserke által meghirdetett huszadik VKF!-fordulóra egészen hamar megvolt a tervem, sőt, már hetekkel ezelőtt meg is valósítottam. Aztán el is vetettem, a végeredmény nem lett tökéletes, dolgoznom kell még rajta. A recept is gyanús volt, meg az egyik alapanyagot sem biztos, hogy jól választottam meg, még fotó sincs róla, annyira csúnyácska lett. Ízre remek volt, állagra tökéletesítenem kell még, annyit azért elárulok, hogy a receptet a munkahelyi intranet linkjén találtam.
Ritkán főzök levest, talán éppen azért, mert sajnálom bő lére ereszteni... Nem nagyon hígítok, a leveseim is meglehetősen sűrűek, de legalábbis koncentrált ízűek.
Nem egyszer tapasztaltam meg a külföldi (olasz, francia, belga) kiküldetések során, hogy a kollégáim a levest hiányolják. Vagy ha mégis sikerül szerezni ("con questo caldo?!" - értetlenkedik a pincér, hogy kánikulában levest kívánunk, de teljesíti a kérést), akkor pedig a sűrűségét találják furcsának honfitársaim, keveslik a folyadékot. Pedig még csak nem is a toszkán konyha zöldséggel, kenyérrel sűrített, levesnek nevezett, de a mi fogalmaink szerint inkább pürére, főzelékre hasonlító finomságairól beszélek.
Az utóbbi időben kezdem fölfedezni a műfajt. Nyáron hideg, nyers zöldség- és gyümölcslevesekkel (szigorúan főzés nélkül) hűsölünk, télen gabonából és hüvelyesekből (gersli, hajdina, babok, borsók, lencsék) készül a melengető leveske a hegyekből hazaérkezőknek (a síelés helyett én a levesfőzést választom).
Meg is lep, hogy már 10 leves is szerepel a blogomon, az viszont nem, hogy ebből 6 krémleves. Na itt jön a hetedik.



Karfiolkrémleves karfiolbetéttel

egy kis fej karfiol
egy kis fej pagodakarfiol
1 fej hagyma
2 evőkanál olaj
1 l zöldségleves (vagy víz)
8 dkg kékpenészes sajt
1 dl tejföl
szerecsendió
ízlés szerint valamilyen ropogós olajos mag: pirított dió, mandula, mogyoró (nálam most chilis mogyoró volt, de el is hagyható)

A hagymát megtisztítom, apróra vágom és egy magasabb falú fazékban az olajon üvegesre párolom. Közben a karfiolokat megmosom, rózsáira szedem. A pagodakarfiolt zöld rózsáit félreteszem, a fefér torzsarészét a fehér karfiollal együtt a hagymára dobom. Kicsit párolom a hagymás olajon, majd a zöldséglevessel vagy vízzel felöntöm.
Amíg a karfiol a levesben puhára fő, a leves gőzében a pagodakarfiolt két részletben megpárolom. Nekem ehhez nincsen speciális felszerelésem, a legnagyobb szűrőmet használom, ez éppen ráillik a fazékra. Belerakom a párolnivalót, és ügyelve, hogy ne érjen a levesbe (ezért kell a magasabb falú fazék), lefedve, a gőzben kicsit megpuhítom a karfiolrózsákat (ne legyen teljesen puha, maradjon roppanós).
Ha a levesben a karfiol megfőtt, kicsit hűlni hagyom, és az egész levest leturmixolom, hozzáadva a sajtot és a tejfölt is. Szerecsendióval fűszerezem.
A krémlevest a zöld pagodakarfiolrózsákkal és a pirított olajos maggal tálalom.
3 adag

csütörtök, október 30, 2008

Tervezni nem kell...

Nem ezt terveztem ma estére. Blogbejegyzést meg pláne nem, de ezt meg kell örökítenem, nehogy elfelejtsem.
Régnemlátott baráttal terveztünk borozást valami kellemes helyen, de el kellett halasztania holnapra. Így itt maradtunk vacsora nélkül, rákészülve a borra, hát kénytelenek voltunk az itthoni készletből bontani egy palackot. A férjem a vacsorát ugyan ki akarta hagyni, de ahogy megkóstoltam a bort, azonnal tudtam, hogy fog ő vacsorázni!
A Monarchia pincészet Zen fantázianéven (külföldi) piacra dobott, a magyar Zengő szőlőfajtáből készített bora mellé mindenképpen étel-társ kívánkozott. Én, a hagyományos, fahordós érlelésű, minerális fehérborok (ó, Somló!) rajongója ezt a reduktív bort is meg kell, hogy jegyezzem magamnak. A hátcimke a közepes testű, érett körte és barack illatú, acéltartályban érlelt egri fehérborhoz fűszeres, ázsiai jellegű ételeket javasol. Erre éppen nem voltam felkészülve (másra sem nagyon), a pohárból viszont oly erővel ömlött a körte zamata, hogy ez vezetett. Meg a hűtő tartalma. Kicsit unalmasnak is hat, hogy az előző bejegyzésben is hasonló hozzávalókból épül fel a saláta, de ez annyira jól sikerült, hogy itt a helye. (A fényképezőgépet is csak a kóstolás után vettem elő nagyhirtelen.)
Vannak panelek, régi jó párosítások: körte-kéksajt, kéksajt-zeller, körte-rozmaring, kéksajt-dió – sok újat nem mondok velük, de mindig beválnak. Ezeket mind beletettem a mai hirtelen-tésztába.
Sajtnak gorgonzola lett volna az ideális (dor blue volt), de ha csak hazai márványsajt áll volna rendelkezésemre, azzal is kipróbáltam volna. Bár akkor talán kellett volna bele egy kis tejszín is, ehhez – talán meglepő, de – egyáltalán nem hiányzott.



Zelleres-körtés-kéksajtos tészta

1 evőkanál olívaolaj
1 szép szár szárzeller
1 körte
0,5 dl fehérbor
pár rozmaringlevél
3-4 dkg kékpenészes sajt (legjobb a gorgonzola)
20 dkg fusilli
a tetejére (pirított) dió, ízlés szerint

Felteszem a tészta főzővízét, míg felforr, megtisztítom és darabolom a szárzellert és a körtét: négybevágom, magházától megszabadítom majd a negyedeket keresztben felszeletelem. Mielőtt a tésztát bedobnám a vízbe, elkezdem a szószt: az olívaolajon a szárzellert megkapatom. 3-4 perc után hozzáadom a körtét. Azzal is izzasztom egy keveset, majd rálöttyintem a bort. Míg a tészta kifő, a szószban a körte szépen szétolvad és testet ad a mártásnak, míg a zeller megmarad ropogósnak. Rozmaringgal fűszerezem, ha kell, a tészta főzővízével higítom, a végén óvatosan beleolvasztom a sajtot.
A szószba szedem ki a tésztát (nem kell nagyon leszűrni).
Azonnal tálalom, tetszés szerint dióval megszórva.
2 adag

kedd, október 28, 2008

Kéksajt, kékszőlő

Az alábbi receptecskét úgy is bevezethetném, hogy a szőlőből és körtéből kiindulva hosszasan gondolkodtam egy őszies hangulatú salátán, de a valóság sokkal prózaibb: elfelejtettünk kenyeret venni. Nem volt itthon más, csak pár szelet nagyon megszáradt kenyér. De kenyeret mi sem dobunk ki, és mivel zöldségből-gyümölcsből-sajtból jól álltunk, egészen jó kis vacsora kerekedett. Az uramnak még a tiszta fejére volt szüksége utána, így a bor elmaradt mellőle, ezt igazán sajnálom. De a saláta így is jó volt.


Körtés saláta kéksajtos krutonnal

3 dkg vaj
3 dkg kékpenészes sajt
1 nagy szelet száraz kenyér
egy fél fej jégsaláta vagy salátalevelek vegyesen (rukola, tölgylevelű saláta, radicchio, stb.)
1 körte
1 szár szárzeller
egy marék kékszőlő
olívaolaj
balzsamecet

A krutonnal kezdem. Ehhez a vajat és a sajtot egy kicsi teflonserpenyőben, kis lángon óvatosan összeolvasztom, közben bekapcsolom a sütőt. A kenyeret kis darabokra tördelem vagy kockára vágom (ha még hagyja magát), majd az olvadt sajtba forgatom. A sajttal átitatott kenyérdarabkákat sütőpapírral bélelt tepsire terítem és pár percre a sütőbe dugom, hogy éppen csak megpiruljon. Vigyázat, ne égjen meg, mert keserű lesz!
Míg a kenyér pirul és hűl, a salátát szükség szerint mosom, centrifugázom, falatnyi darabokra tépkedem, a körtét és a szárzellert szeletelem, és a tányérokon elterítem. A legjobb olívaolajommal és a legjobb balzsamecetemmel megcsepegtetem, rászórom a krutonokat és a szőlőszemeket.
2 adag

csütörtök, október 23, 2008

Új felfedezés: quinoa

Gondolom, nem kell ecsetelnem, milyen előnyei vannak a kisvárosi életnek a főváros után. Persze gasztro-vonalon is van néhány dolog, ami hiányzik: majdnem lehetetlen, vagy legalábbis nehéz friss halat, biocitromot, kuszkuszt, kókusztejet és hasonló nélkülözhetetlen alapanyagokat beszerezni. Szerencsére van némi fejlődés, az egyik szupermarket-láncot meg is kell dícsérnem – nekik köszönhetően nem buktam el az utolsó VKF!-et –, messze nagyobb a választék és jobb a minőség, mint a többieknél, de még náluk is van különbség fővárosi és vidéki üzletek között.
De ma megtaláltam a biztonságos megoldást. Csak 20 kilométer a lakásunktól, igaz, át kell lépnem hozzá az országhatárt. Eddig nem jártam át Ausztriába vásárolni, nem vonzott a kicsivel olcsóbb banán vagy a Mozartkugli, de eztán fogok néha. Egy tízezres városka szupermarketjében is fellelhető a Csarnokbeli Ázsia-bolt kínálatának jelentős része, a zöldségrészlegen, a sajt- és csemegepultnál pedig úgy éreztem magam, mintha Olaszországban járnék. Jó lenne itthon is ilyen választékot találni, de ami a hazai keresletet illeti, nincsenek illúzióim: az üzlet ugyan tele volt magyarokkal, de jellemzően a csokoládés polcnál vívtak közelharcot egymással az olcsóbb csokikért.
A bio-polcról többek között egy csomag quinonát emeltem le. Eddig csak olvastam róla, de éreztem, hogy szeretni fogom (szeretek én mindent). Nem is vagyok olyan biztos benne már, hogy nem kóstoltam korábban, olyan ismerős, de legalábbis nagyon hasonlít valamire az íze, csak még nem jöttem rá, mi az.
A rokfortos receptnél el is dőlt, mit kezdek vele: ugyan a karfiol-pagodakarfiol-brokkoli trióval más terveim voltak, de a kékpenészes sajt összehozta őket a quinoával.
Kelbimbóval is készíteném.


Quinoa kéksajttal, karfiolokkal, brokkolival

15 dkg quinoa
4-5 dkg kékpenészes sajt
2 dl tejföl vagy tejszín
k.b. 15-15-15 dkg karfiol, pagodakarfiol, brokkoli
egy marék pirított dió

A karfiolféléket megmosom, rózsáira bontom.
A quinoát jól leöblítem, majd kétszeres mennyiségű vízben megfőzöm, és a karfiolokat és a brokkolit gőzön megpárolom (akár a quinoa fölött).
A sajtot összemorzsolom és kikeverem a tejföllel.
A
quinoa körülbelül 20 perc alatt készül el, ha a víz elpárolgott róla, fedő alatt hagyom állni a saját gőzében 5 percig.
A sajtos öntettel és a zöldségekkel tálalom, a tetejére pirított diót szórok.
2 adag

kedd, október 14, 2008

Nagyon parmezános sütőtökös lepény

Idén elég korán kezdődött a sütőtökszezon, mintha már augusztus végén, szeptember elején olvastam volna recepteket. Nálunk is volt már krémleves (most kardamommal fűszerezve és a romantikus vacsorára készült gyömbéres rák másik fele volt a levesbetét), lesz rakott tészta is, lasagne és cannelloni tervben van, de most egy sós lepény készült belőle. Az utolsó olasz kiküldetésem alkalmát jól kihasználva rendesen bespájzoltam parmezánból, van most bőven, ezért lett a lepény tésztája is sajtos. A jól bevált receptből indultam ki, de kicsit kevesebb parmezánt tettem bele, nehogy a hosszabb sütési idő alatt esetleg megégjen.
Sok salátával meg egy kis üveg alkoholmentes sörrel nagyon finom ebédem volt.


Parmezános sütőtökös lepény

12 dkg liszt
8+2 dkg hideg vaj
8+4 dkg reszelt parmezán
2-3 evőkanál jéghideg víz
feketebors

1 kg sütőtök
4-5 zsályalevél

A lisztet sóval, frissen őrölt borssal, a 8 dkg vajjal és a 8 dkg reszelt parmezánnal gyorsan összemorzsolom (én villát használok, de géppel még egyszerűbb lenne), majd a vizet hozzáadva gyorsan összeállítom a tésztát. Gombócot kerekítek belőle, fóliába csomagolva beteszem a hűtőbe egy fél órára.
Egy 25 cm átmérőjű tortaformát kivajazok, belenyomkodom a tésztát (szorg
almasok lisztezett deszkán kinyújthatják a tésztát), kibélelem a formát a tésztával úgy, hogy pereme is legyen. A tésztát megszurkálom, visszateszem a hűtőbe még egy fél órára.
Közben a sütőtököt földarabolom, megsütöm, ezzel párhuzamosan elkészítem a zsályás vajat: a maradék vajon megfuttatom a széttépkedett zsályaleveleket. Ha a tök megpuhult, kicsit hűlni hagyom.
A tésztát elősütöm: 180 fokos sütőben 15 percig. Közben a tököt kivájom a héjából, összetöröm, összekeverem a zsályás vajjal és a maradék reszelt parmezánnal, sózom, borsozom.
A tésztára kenem a fűszeres tökpürét, elegyengetem, és 15-20 percre visszateszem a sütőbe.

hétfő, október 13, 2008

Folyékony kenyér

Mostantól mindig lesz itthon sör. Csak bírjuk meginni. Azért nagyon nem aggódom, nagy a család, van már segítségünk. :)
Közben már gyűjtöm a sörös recepteket, de az alábbi darab nem új, ezer éve készítem. Ez az alapverzió, legközelebb egy kiskanál dijoni mustárral turbózva is ki fogom próbálni.
Egy pohár sörrel remek vacsora, nálunk ugyan ma én ettem magányomban, de nagyon tudom ajánlani egy meccsnézős estére, az urak szerintem értékelni fogják. Pláne, ha tálcán teszik eléjük.


Sörös melegszendvics


4-5 dkg reszelt trappista sajt
3-4 evőkanál világos sör
kevés reszelt szerecsendió
2-3 szelet kenyér

A sajtot annyi sörrel keverem össze, amennyit fölvesz, kevés reszelt szerecsendióval fűszerezem. Kenyérre kenem, megsütöm.
Étvágytól függően 1/2 - 1 adag

szerda, október 08, 2008

Körtetorta

Ugyan végre főzök minden nap (nincs menza az új munkahelyen, de ezt csöppet sem bánom), de főleg jól bevált, gyorsan készülő dolgokat, meg egyszerű ízekre vágyom, nem nagyon volt feljegyezni való.
A napi rutin része persze a gyűjtőblog gyors átolvasása, ott tűnt föl, hogy mostanában mintha mindenki tortákat-sütiket-lepényeket sütögetne. Biztos innen is kaptam a kedvet, de a fő ok az, hogy ilyenkor érik a szüleimnél az a fajta kemény körte, ami azonnali fogyasztásra nem annyira élvezetes, és kattogott már az agyam egy ideje, hogy jól szerepelne egy tarte tatinben. Valóban, a karamellben hosszan főtt gyümölcs nagyon koncentrált ízű és kellemesen puha lesz, de nem fő szét teljesen, éppen jó lesz az állaga.
Biztos receptért Zsuzsához fordultam, az ő borított almatortája nagyon ízlett a tavalyi gasztroblogger találkozón. Az alma-körte cserén kívül egy kicsit a tésztáján is változtattam: a körtéhez jól passzol a kakaó, így a liszt egy kicsi részét arra cseréltem.
Vigyázat: töményen édes! De nagyon jó...
Karamelles-kakaós borított körtetorta

13 dkg finomliszt
2 dkg kakaópor
1,5 evőkanál cukor
nagy csipet só
7,5 dkg hideg vaj
2 evőkanál olaj
4-5 evőkanál hideg víz

1,5 kg kemény körte
7,5 dkg vaj
18 dkg cukor

A lisztet és a kakaót összeszitálom, belekeverem a cukrot, sót, majd a darabokra vágott vajjal és az olajjal egy villa segítségével összemorzsolom (legegyszerűbb késes betétű robotgépben, akinek van ilyenje, csinálja azzal), majd a vizet
is hozzáadva gyorsan összegyúrom. A tésztából gömböt formálok, fóliába csavarva egy jó fél órára a hűtőbe teszem.
A körtét negyedelem, meghámozom, magházát kivágom, nagyobb kockákra vágom.
A vajat megolvasztom, karamellizálom rajta a cukrot (nagyon hívogató, de senkinek eszébe se jusson belekóstolni, éget!), majd mikor már egynemű, ráteszem a körtét. Levet ereszt, nekem legalább fél órába telt, míg sikerült a nagyját elpárolni.
A szirupos-karamelles körtét egy k.b. 25 cm átmérőjű tortaformába borítom (nem mertem kapcsos formát használni, tartva attól, hogy a gyümölcs levet ereszthet és kifolyik). A tésztát kinyújtom, és a körtére terítem. A túllógó széleket begyűrögetem a tortaforma szélén a körte mellé, mintegy peremet képezve így a tortának. A tésztát néhány helyen megszurkálom.
200 fokos sütőben fél óra alatt megsül.

vasárnap, szeptember 28, 2008

VKF! XIX. – Romantikus vacsora

Elég fanyar csaj vagyok – azt sem tartom kizártnak, hogy aki nem ismer igazán, cinikusnak lát néha –, a hangsúlyosan egyszerű és letisztult dolgokat kedvelem mindenben, nem éppen a rózsaszín (kereskedelmi) romantikát. Ám vannak helyzetek és alkalmak, mikor mindenre képes vagyok, hosszasan tervezgetek elegánsan könnyed ételsorokat, bejárom a várost a hozzávalókért – itt szokott aztán bukni a terv –, borszakértőknél keresem a hozzáillő borokat, és újra bejárom a várost, aztán fölépítek egy teljesen új koncepciót.
Most is ez történt. Doctor Pepper VKF!-kiírására az első gondolatom az volt, hogy újrafőzők egy pár évvel ezelőtti születésnapi vacsorát, elég sikeres és elég régen volt már ahhoz, hogy megismételjem. Aztán a szokásos beszerzési gondok utáni újratervezés eredménye lett az alábbi menü.

Az édeskettes-vacsora összeállításánál a fő szempontok, hogy

  1. legyen könnyű, változatos, eltérő a hétköznapok ételeitől,
  2. finoman illatos, visszafogottan, de izgalmasan fűszerezett, akár egzotikus,
  3. gusztusosan tálaltható,
  4. jól előkészíthető, ne kelljen ki-berohangálással tölteni az estét,
  5. afrodiziákus hatású alapanyagok, luxus is megengedett,
  6. nagyon fontos: ne legyen sok! Nem a degeszre zabálás a cél.
Jöhetnek a tengeri herkentyűk, halak, keleti fűszerek, sok zöldség és gyümölcs, fehérje, nyomelemek, vitaminok, és minél kevesebb álmosító szénhidrát. Az alábbi fogások alapanyagainak majd' mindegyikre kapnék találatot az "afrodiziákum" keresőszóval.
De nem ez a lényeg. Önmagában egy puccos vacsora persze nem tesz csodát, de a rákészülés, az egymásrafigyelés, a szándékos "lelassulás" segít a meghitt hangulat megteremtésében. De nem kell mindent megbeszélni, akarom mondani, leírni...
A praktikus énem nem engedi, hogy ne említsem meg, hogy az alábbi vacsora okos előkészítéssel akár egy dolgos hétköznap estéjén is megvalósítható, éppen ezért a receptek után bevásárlólistát és ütemtervet is közlök.



Gyömbéres rákfarkak avokádóban tálalva

10-12 dkg tisztított rákfarok
kb. 2 cm-es darab friss gyömbér
1 gerezd fokhagyma
1 citrom
1 késhegynyi cayenne bors
1 evőkanál olaj
1 avokádó
1 lime
4-5 koktélparadicsom
korianderzöld

Elkészítem a pácot: a citrom levébe belekeverem a lereszelt gyömbért, fokhagymát, cayenne borsot. Beleforgatom a rákfarkakat és pár órára beteszem a hűtőbe.
Az avokádót kettévágom, magját kiemelem. Az avokádó húsát dinnyevájóval kivágom úgy, hogy fél centi vastag húsa maradjon, zöldcitrommal meglocsolom, hogy ne barnuljon meg. A fél avokádók gömbölyű oldalán levágok egy vékony szeletet, "talpat" vágok, hogy ne billegjenek.
A koktélparadicsomokat megmosom, kettévágom.
Egy serpenyőben olajat forrósítok, a pácból kiemelt rákfarkakat pár perc alatt megsütöm.
Az avokádóbölcsökbe halmozom a rákfarkakat, a kivájt avokádóhúst és a paradicsomokat. Meglocsolom a rák fűszeres olajával, megszórom a korianderzölddel.
2 adag
Ital: az aperitívnek felszolgált száraz pezsgő



Vaníliával pácolt nyelvhal, papírban sütve

2 db (35-40 dkg) nyelvhalfilé
1 vaníliarúd
1 zöldcitrom
1 narancs
0,5 dl tokaji furmint
1 édeskömény
4-5 apró sárgarépa
2 szár szárzeller
olívaolaj
sütőpapír

A narancsot megmosom, a héjából néhány csíkot hántok, ezeket félreteszem. Elkészítem a pácot a zöldcitrom és a narancs levéből, a borból és a felhasított vaníliarúdból. A halfiléket a pácba teszem 4-5 órára.
A sütőt előmelegítem 220 fokra.
Az édesköményt és a sárgarépát julienne-re, a szárzellert keresztben 1-2 mm vastag szeletekre vágom, a zöldségeket összekeverem.
Sütőpapírból akkora magasságú szíveket vágok, mint a halfilé hosszának kétszerese. A papírszívek egyik felét megkenem olívaolajjal. Rápakolom a zöldségkeveréket, ráfektetem a halfilét. A hal tetejére teszem a vaníliarudat, és néhány narancshéj-csíkot. Ráborítom a papír másik felét és a széleket gondosan körbehajtogatom. A csomagokat 8-10 percig sütöm, ezalatt felfújódnak és kissé megbarnulnak. Közben a hal megmaradt páclevét óvatosan beforralom, asztalra adom, hogy a tányéron kinyitott csomagokban a halat ezzel meglocsolhassuk.
2 adag
Ital: Tokaji Furmint, Barakonyi dűlő 2004, Nobilis



Jázminillatú panna cotta

2 dl tejszín
0,5 dl tej
2 teáskanál jázminos zöldtea
2 teáskanál virágméz
4 teáskanál zselatin
1 gránátalma
A tejszínt óvatosan felforralom, kicsit hűlni hagyom majd beleszórom a zöldteát. 10 perc múlva leszűröm, a főzőedényben a zselatint csomómentesre keverem először csak az illatos tejszín egy részével, majd az egésszel, nagyon óvatosan visszamelegítem, de nem engedem forrni. Hozzáadom a mézet.
Hideg vízzel kiöblített formába töltöm, legalább 4 órára hűtőbe teszem dermedni.
Tálaláskor a formából tányérra borítom, tetszés szerint lehet díszíteni. Én most a szív alakú formát gránátalma magjaival kereteztem.
2 adag
Ital: Soproni Zenit, késői szüret, 2006, Vincellér Ház

Bevásárlólista
  • 1 avokádó
  • koktélparadicsom
  • 2 lime
  • 1 citrom
  • gyömbér
  • 1 gránátalma
  • korianderzöld
  • 1 édeskömény
  • sárgarépa
  • szárzeller
  • tejszín
  • tej
  • jázminos zöldtea
  • vanília
  • cayenne bors
  • zselatin
  • 10-15 dkg tisztított rákfarok
  • 2 db (35-40 dkg) nyelvhalfilé (vagy más fehérhúsú hal)

Ütemterv
Előző nap vagy 4-5 órával a vacsora előtt
  1. Elkészítem a panna cottát.
  2. Bepácolom a rákot és a halat.
  3. Kivágom a sütőpapírt.
  4. Feldarabolom a köretnek való zöldségeket és lezárt dobozban a hűtőbe teszem.
  5. Behűtöm a borokat.

A vacsora előtt közvetlenül
  1. Kibontom a gránátalmát.
  2. Kivájom az avokádót, citromozom.
  3. Bekapcsolom a sütőt. Összecsomagolom a halat.
  4. Megsütöm a rákot, összeállítom az előételt.
  5. Mikor asztalhoz ülünk, beteszem a halat a sütőbe.

péntek, szeptember 26, 2008

Szeretek én mindent

Na itt az alkalom, hogy bizonyítsak. A Kispadon olvastam először „A mindenevő százas listájá”-t, szándékoztam is elkészíteni a sajátomat, de épp az új életembe próbálok beleszokni, blogolni is alig. Ám elkezdtek szállingózni a bloggerkolleginák és kollégák vallomásai, ez emlékeztetett a tervemre. Ha már új recept nincs (főzöm a mások remek ételeit!), legalább ezzel adnék életjelet magamról.
Emlékeztetőül a szabályok: vastaggal emelem ki, amit már ettem, áthúzom, amit soha meg sem kóstolnék, vastaggal és áthúzva jelzem azt, amit ugyan kóstoltam, de elég is volt.

Szerintem nem lesz sok áthúzott, de magam is kiváncsi vagyok a végeredményre.
Szeretném megjegyezni, hogy 10 húsmentes évvel bizonyos téren hátrányból indulok, de igyekszem pótolni a lemaradásokat.

1. Vadhús – igen, igen, igen, ha hús, legszívesebben vadat eszem, azt nem nagyon lehet „gyártani”.
2. Csalántea – nagyonis, bármikor, kánikulában különösen, nem ismerek jobb szomjoltót a kihűlt csalánteánál.
3. Huevos rancheros (klasszikus mexikói reggeli, mondhatnám, parasztreggeli, az alapverzió sült tojás, tortilla és chilis-paradicsomos salsa, de gazdagítják sült babbal, avokádószeletekkel, sült krumplival is) – még nem, de miért ne szeretném? Bírom a gazdag reggelit.
4. Tatár beafsteak – persze. Magam nem készítem, nincs kinek, bár a manapság keményvonalas húsnemevő uram ifjúkorában rengeteget megevett belőle, én jóval később találkoztam vele először egy szilveszteri bulin. Az önjelölt szaktekintélyek nagyon csúnyán elborsozták, ez nem vette el a kedvemet a további próbálkozástól.
5. Krokodil – még nem, pedig akartam! Németországban egy üzleti úton komoly órákat vesztegettünk el egy bizonyos étterem megtalálására, ahol krokodil, bölény, zebra van az étlapon. Kár, hogy nem tudtuk a koordinátákat, csak ennyit… késő éjszaka aztán a szálloda éttermében kaptunk még egy kis meleg levest…De a kiszolgálást soha nem felejtem, olyan kedves személyzettel sehol máshol nem találkoztam.
6. Véres hurka – be kell vallanom, a hústagadó években ezzel bűnöztem telente egyszer. Mustár, almás párolt káposzta és vele sült krumpli nélkül nem ér!
7. Sajt fondü – gyerekkoromban otthon, Franciaországban még a legfinnyásabb kollégának is bejött.
8. Ponty – igen, de nem a kedvenc halam.
9. Borscs (céklalevesként tanultam az oroszórákon, de a szomszédos népek is főzik rengeteg változatban) – Még ha nem is ízlett volna, amit kóstoltam – de ízlett! – akkor sem mondhatnám, hogy nem szeretem, hiszen kismillió variáció létezik belőle.
10. Baba ghanoush (padlizsánkrém az arab konyhában) – tojásgyümölcsből bármit.
11. Tintahal – tengerparti nyaralás fénypontja a halpiac meg a grillezés, ez volt az első ilyen élmény.
12. Pho (rizstésztás, fűszeres húsleves Vietnámból) – még nem, de fejben már összeraktam, szeretném!
13. Mogyoróvajas - dzsemes szendvics - na nem az, amire nagyon vágyom, de persze megkóstolnám. Rómában mint a rómaiak…
14. Aloo gobi (indiai-pakisztáni zöldségcurry krumpliból és karfiolból) – szeretem az indiait!
15. Hot dog utcai árustól – aki a 80-as években volt kamasz, nem hagyhatta ki.
16. Epoisses (nyers tehéntejből készített, törkölypálinkával mosott francia lágy sajt) – még nem, de edzett vagyok a büdös sajtokat illetően – gondolom, ez is az -, bár egy livarot egyszer kifogott rajtam.
17. Szarvasgomba - igen.
18. Gyümölcsbor nem szőlőből – gyerekkoromban ribizlibor készült a családban, akkor még nem tesztelhettem, ma meg már nincs, de szívesen, bármit. Legföljebb nem kérek még egy pohárral, ha túl édes. Cidert is szeretem, túl általános kérdés ez az igen-nem válaszhoz.
19. Sertéshúsos gőzölt tésztabatyuk – majd egyszer.
20. PisztáciafagyiSan Gimigniano, aki arra jár, ki ne hagyja!!!
21. Heirloom tomatoes (egy paradicsomfajta) – nem tudom. Gyerekkoromban még nem ilyen átlátszóak és ízetlenek voltak a paradicsomok, mint ma, ilyesmik is termettek a nagyszüleim kertjében.
22. Friss, vad erdei gyümölcsök – naná! Mi lenne velem egy biciklitúrán, ha nem lennének szederbokrok az utak mentén?
23. Foie gras (általában libamájnak fordítjuk, de szó szerint hízott májat jelent, lehet kacsáé is) – kedves kollégám szerint én libamáj-függő vagyok, de csak összekever valakivel. Oké, a francia utakon ettem általában libamájat, de csak ha nem volt valami érdekesebb előétel. Tarisznyarák, mondjuk.
24. Rizs babbal – még nem, de nem egy nagy kihívás.
25. Disznósajt – ez a legnehezebb pont. Soha nem volt hozzá bátorságom. Aztán Bolognában ettem ennek olasz rokonát, nem lettem a rabja, bár ha nem olyan hajszálvékonyra szelték volna, nem is akartam volna nagyon megkóstolni. Majd Polgáréknál reggelire kínáltak valami nagyon gusztusos és ízes dolgot, utólag tudtam meg és el sem hittem, hogy disznósajt ilyen jó lehet.
26. Nyers Scotch Bonnet paprika (a legcsípősebb paprika) – vállalom a kihívást.
27. Dulce de leche (karamell-szerű, tej alapú, szirupos édesség) – majd, bírom még nélküle.
28. Osztriga – szeretem. Normandiában sokszor, de nagyon meglepett, hogy a legjobbat-legfrissebbet Olaszország közepén ettem, talán a vacsora atmoszférája is hozzájárult, hogy azt tartom az eddigi legjobb osztrigának.
29. Baklava (az arab büfékből is ismert, rétestésztából, dióból készült, cukorsziruppal átitatott sütemény) – még jó, hogy nem vagyok édesszájú, de az a megaédes cucc bármikor jöhet, de csak egy darab!
30. Bagna cauda (szó szerint "meleg fürdő", szardellából, fokhagymából, olívaolajból, ebből-abból készített meleg mártogatós főleg zöldségekhez, a fondü piemonti rokona) – elméletben már megvolt, de szeretném igaziból is.
31. Wasabi borsók (markáns ízű ropogtatnivaló, orrtisztítóan csípős wasabival bevont zöldborsó) – igen! Kár, hogy csak kevés helyen kapni, szívesen veszem a lelőhely-tippeket.
32. Clam chowder in a sourdough bowl (ameriaki halászlé kagylóból, cipóban) – miért is ne?
33. Sós lassi (indiai joghurtital) – szeretem az indiait. Meg a joghurtot. Meg az ayrant.
34. Sauerkraut (savanyúkáposzta) – deméghogy!
35. Root beer float (kicsit fura, mint az amerikaiak: fagyi szódával, ez éppen egy számomra ismeretlen fa gyökeréből készült szénsavas üdítőital, vaníliafagyival) – ha szembejön, nem fogok kitérni előle
36. Konyak vastag szivarral – együtt még nem jött össze, a konyakot bármikor, a szivart már csak konyakkal próbálnám.
37. Clotted cream tea (sütivel, lekvárral sűrű tejszínnel felszolgált angol tea) – ezt viszont szeretném!
38. Vodka jelly/Jell-O (vodkás gyümölcszselé) – lsd. 35.pont.
39. Gumbo (rizzsel tálalt, csípős, gazdag egytálétel többféle hússal és tenger gyümölcseivel, a Mexikói-öbölből) – akarom!
40. Ökörfarok – nem keresem, de ha megtalál, örülni fogok neki.
41. Kecske curry – kecske volt, curry volt. Így nem ér?
42. Egész rovarok – egyszer még ezt is bevállalnám. Inkább sütve.
43. Phaal (dél-indiai curry, a legcsípősebb, a szokásosnál több chilitől vagy a scotch bonnet paprikától) – ha tényleg annyira csípős, valószínűleg föladnám, de szeretném megpróbálni.
44. Kecsketej –a tejet nem annyira, inkább a túró vagy sajt, de a melléktermék savóból készülő levest nagyon szeretem!
45. Maláta whisky legalább húszezer forintos üvegből – igen, már van olyan whisky, amit szeretek. Az ára is ekörül lehet.
46. Fugu (a japán konyha híressége, egy hal, mérgező belsőséggel, csak erre kiképzett szakácsok által készíttetve érdemes, különben nincs több esély) – lehet benne valami, megkóstolnám.
47. Chicken tikka masala (indiai-pakisztáni fűszeres, szószos csirke) – szeretem az indiait.
48. Angolna – semmi különös.
49. Krispy Kreme doughnut (egy amerikai fánkbüfé-lánc) – enélkül is teljes az életem.
50. Tengeri sün – ki nem hagynám!
51. Kaktuszgyümölcs – nem tett rám mély benyomást. Túl sok magot kell benne kerülgetni.
52. Umeboshi (a japánok körében nagyon népszerű, tengeri sóban erjesztett ume nevű, szilvára-barackra emlékeztető gyümölcs) – majd egyszer.
53. Abalone (egy tengeri csiga) – majd ezt is.
54. Paneer (indiai és dél-ázsiai friss fehér sajt) – szeretem az indiait.
55. McDonald’s Big Mac Meal – enélkül is teljes az életem.
56. Spätzle (német nokedli) – finom, de semmi különös.
57. Martini-koktél – szerintem még nem. De ezt is szeretem.
58. 8% fölötti alkoholtartalmú sör – szerintem igen, de nem az alkoholtartalmát figyelem, mikor rendelek.
59. Poutine (kanadai gyorsétel, sült krumpliból, sajtból, barnamártásból) – nem ismertem, de a leírást olvasva nem is indultam be rá.
60. Szentjánoskenyérfa chips – reform-életemben helyettesítettem a kakaót karobbal, de csak por formájában.
61. S’mores (újabb fura amerikai cucc, tábortűzön sütögetett pillecukor és csoki két keksz között) – nem izgat föl.
62. Borjúmirigy – sajnos nem, de kakashere megvolt, az nem számít?
63. Kaolin – ???
64. Currywurst (német nemzeti étel, sült kolbász currys paradicsommártással) – majd legközelebb.
65. Durian (Dél-Ázsiában a gyümölcsök királyának tartják) – nem ijeszt meg a leírás, miszerint elviselhetetlen a szaga, magam akarok megbizonyosodni róla.
66. Békacomb – van egy kockásabroszos hely, ahova a hangulatért járunk, meg a békacombért.
67. Beignet, churro, elefántfül vagy funnel cake (olajban sült fánkszerű édességek) – nem vagyok édesszájú, de majd ha arrajárok, nem hagyom ki.
68. Haggis (hagyományos skót hentesáru, juhgyomorba töltött belsőségekből) – határeset, de összeszedném a bátorságomat, hogy biztosan mondhassam, hogy nem szeretem.
69. Fried plantain (sütnivaló banán) – határozottan szeretném.
70. Chitterlings, vagy andouillette (főtt sertésgyomor illetve bélbe töltött sertés vagy borjú) – eddig ez a legkeményebb, talán, lsd. 68. pont.
71. Gazpacho (hideg spanyol zöldségleves) – naná!
72. Kaviár és bliniigen! De szeretném szép, nagy szemű drága kaviárral is, eredetiben! Szentpéterváron.
73. Louche absinthe – még nem, de egyszer mindent ki kell próbálni.
74. Gjetost, vagy brunost (karamellre emlékezető "barna sajt" Norvégiában) – érdekes lehet, muszáj megkóstolnom.
75. Roadkill (úton elütött állat) – ezt inkább nem. Vagy ne tudjak róla.
76. Baijiu or shaojiu (kínai gabonapárlat) – talán kóstoltam, de inkább csak félkövér.
77. Hostess Fruit Pie (még egy amerikai lánc, ez gyümölcsös pitét árul) – lsd. 49., 61. pont.
78. Csiga – jó sok fokhagymás vajjal, de paradicsomos mártással is ettem már, finom.
79. Lapsang souchong (füstös ízű kínai tea) – szeressük.
80. Bellini (klasszikus olasz pezsgőkoktél, barackpüré hagyományosan Proseccoval) – mindent szeretek benne, de a Proseccot inkább tisztán.
81. Tom yum (thaiföldi leves) – még nem, de elméletben szeretem!
82. Eggs Benedict (buggyantott tojás szalonnával-sonkával, hollandi mártással, félbevágott muffinon) – kaphatnám ágyba?
83. Pocky (csokiba mártott ostyarudacskák, Európában Mikado néven) – nem izgat föl. Na jó, a zöld teásat megkóstolnám.
84. Kóstoló-menü egy háromcsillagos Michelin étteremben – alig várom!
85. Kobe marha (a világ legdrágább marhája, Japánban speciális korülmények között tenyésztik, pl. sörrel masszírozzák) – ki nem hagynám!
86. Nyúl – finom.
87. Gulyás – magyarok vagyunk, vagy mi.
88. Virágokhatározottan. Az ibolyát legelni szoktuk.
89. – Modenában a társaságban a büfé-antipasti és a pasta után csak én kértem secondot, a fiúk végignézték, ahogy megeszek egy lovat. Később előételnek ettem szárított és szálaira bontott és összegabalyított lóhúst, olívaolajjal és citrommal nagyon finom. Csak főételnek utána nem egy adag lassan főtt szamarat kellett volna kérni, tipikus téli étel, mindezt éjjel 11-kor, 40 fokban. Olyan másnapos hústól még nem voltam, mint akkor, pedig a disznó is ki tud ütni.
90. Criollo csokiChuao? Igen.
91. Spam (löncshúskonzerv Amerikában) – nem kívánom.
92. Puhapáncélos rák – akarom!
93. Rózsa harissa (észak-afrikai csípős fűszerpaszta) – még nem, de szeretném!
94. Harcsa – persze.
95. Mole poblano (mexikói csípős mártás többek között olajos magvakkal, fűszerként használt keserű csokoládéval) – én ezt nagyon tudnám szeretni!
96. Bagel és lazacfilé – nem ezt érzem életem legnagyobb veszteségének, de azért pótolnám.
97. Lobster Thermidor (a főtt homárhús tojássárgával és brandyval összekeverve, a homár páncéljába visszatöltve) – Thermidor módra még nem, de bármikor szívesen. De „alla catalana” méginkább. És a legjobb homárt is Olaszország közepén ettem. Semmi szósz meg szakácsbravúrkodás, csak a tökéletes, friss alapanyagok: homár, nyers zöldségek, olívaolaj.
98. Polenta – igen.
99. Jamaican Blue Mountain coffee – üzemszerűen nem kávézom, de múltkor egy helyi (itt helyi, nem jamaicai) étteremben rendeltem egyet. Az árán kívül semmi érdekes nem volt benne, remélem, átverés volt.
100. Kígyó – mint a krokodilt, ezt is szívesen megkóstolnám.

hétfő, szeptember 08, 2008

Szedres sajttorta almás alapon

Folyamatosan kapjuk a szedret, amit gyorsan kell elfogyasztani. Persze le is fagyaszthatnám, de felengedve már nem olyan üde, mint frissen (meg tele a fagyasztóm), és lekvárfőzésre sincs kapacitásom. Emellett egy láda nyári alma is arra vár, hogy megegyük, ez sem egyszerű feladat.


Ezekhez találtam ki a tegnapi sütit. A poén az, hogy a torta tésztájában nincs tojás, sőt, semmilyen állati eredetű hozzávaló sem. Ha már a tojást megúsztuk, a krémre sem nehéz állati fehérje mentes alternatívát találni, tehát akár vegán is lehetne ez a süti, de én most krémsajtot kentem rá. Kevés mézen kívül csak a gyümölcs adja az édességét, fehér liszt sincs benne, mindezek miatt a receptet a (súly)vesztőhelyen teszem közzé.

szombat, szeptember 06, 2008

Sósat, sósat, jó ropogósat

Ezt a Pugliából származó sós ropogtatnivalót először készítettem, de nem utoljára. Nem túl bonyolult, ám eléggé időigényes, aprólékos munka. De megéri a fáradságot, mert jól eltartható, remek alternatívája a bolti ropiknak, és biztosak lehetünk az összetételében is.
Most a natúr változat mellett rozmaringosat és szezámmagosat sütöttem, legközelebb édesköménymagosat is fogok.


Taralli


1 kg liszt
3 dl fehérbor
2,5 dl olívaolaj

ízesítőnek:
szezámmag
rozmaring
édeskömény magja

A lisztből, sóból, olajból és a borból rugalmas tésztát gyúrok, egy konyharuhával letakarva fél óráig pihentetem.
A rozmaringot nagyon apróra vágom.
Az édesköménymagot nagyon enyhén megpirítom.
A tésztát annyi részre osztom, ahányféle ízűt akarok készíteni, és az adagokba belegyúrom az egyes ízesítőket, vagy natúr hagyom.
A tésztából 10-12 cm hosszú, 1 cm vastag hurkákat formázok, a két végét összenyomva karikára kerekítem őket.
Közben egy fazék enyhén sós vizet forralok.
A tésztakarikákat hármasával-négyesével a forró vízbe dobom, ahogy feljönnek a víz felszínére, szűrőlapáttal kiemelem őket és egy fehér konyharuhára terítve hagyom őket kicsit megszikkadni.
A sütőt előmelegítem 200 fokra.
Sütőpapírral bélelt tepsin k.b. 30-35 perc alatt ropogósra sülnek.
Jól záródó dobozban sokáig eltartható.

 

blogger templates | Make Money Online