vasárnap, szeptember 27, 2009

VKF! XXVIII. - Szüret

Kissé magára hagytam a blogomat, pedig jópár kép és recept lapul a gépemben, csak addig már nem jutok el, hogy meg is írjam a bejegyzéseket. Nem keresek kifogásokat, csak rajtam múlik, én nem akarom eléggé. Nem a főzés esik nehezemre, csak az írás,
No de nézzünk előre. Az ehavi VKF! kiírásban Trinity a szüret apropóján szőlővel illetve borral készült ételeket kért tőlünk. Bár alig-alig készítek nagy húsokat, a borral való főzés nem ritka nálam. De mivel ezt egész évben megtehetem, most inkább a szőlőt választottam.
Ugyan borvidéken lakom, mégsem találkozom szőlős ételekkel. Pedig nehezen hiszem, hogy sosem lettek volna, és szomorúan tapasztalom, hogy a tájjellegű ételek is feledésbe merülnek, a helyi vendéglősök között is nagyon kevés, aki ápolja gasztronómia hagyományainkat. De nemcsak a hagyományokat, legalább a színvonalat, de a "jó középszer"-nél (majdnem eltévesztettem egy magánhangzót) kevesen akarnak többet. Épp tegnap szereztem a témában ismét negatív tapasztalatokat: egy fantasztikus adottságokkal rendelkező vidéki panzió étterme nagyon fantáziátlan étlappal, közepesen megvalósított ételekkel - pedig az ápolt kert, sőt park, igényes belső kivitelezés, és a főprofilt jelentő, nem éppen a kispénzűeket megcélzó szolgáltatás láttán azt gondolnám, a konyha és a felszolgálás is ad magára. Hát nem igazán...
Pedig érdemes lenne tanulnunk a fejlettebb gasztronómiai vidékektől. Adottságainkban mi sem vagyunk rosszabbak, csak valahogy az igaz hagyományok átadása és a jó értelemben vett büszkeségünk hiányzik...
Tudom, közhelyszámba megy Toszkánára hivatkozni, de újra és újra lenyűgöz a toszkán vidék konyháját jellemző tökéletes egyszerűség, vagy egyszerű tökéletesség, meg az, hogy mennyire büszkék erre és mennyire vigyáznak rá. Nyilván nem véletlen, hogy a feladat kapcsán a schiacciata con l'uva, kenyértésztából sütött szőlős lepény jutott eszembe. (A focaccia-hoz nagyon hasonlatos schiacciata lepényt jelent, bizonyára a schiacciare=szétlapít, egyenget, összenyom igéből jön.)
Addig is, míg megtalálom a régi helyi recepteket, jöjjön ez, nincs benne semmi egzotikum, a hozzávalók az olívaolaj kivételével mind megteremnek nálunk is.
A "schiacciata" keresőszóval jópár olasz oldalon találtam ugyanazt a receptet, eltérés csak abban volt, hogy kell-e bele rozmaring, ánizs vagy édeskömény. Én egy drasztikus változtatást eszközöltem: nemhogy 10-15 dkg cukrot nem tettem bele, de egy grammot sem. Nekem a sűrű sziruposra sült szőlő éppen eléggé megédesítette.



Schiacciata con l'uva - szőlős lepény

40 dkg finomliszt
2 dkg friss élesztő vagy fél zacskó szárított
2 dl langyos víz
olívaolaj
egy ágacska rozmaring
70 dkg kékszőlő (borszőlő, nem csemegeszőlő, nálam kékfrankos)

(ízlés szerint cukor)

A lisztet tálba szitálom, közepébe mélyedést nyomok, ide öntöm a vizet, élesztőt és az olajat. Összedolgozom, lágy, de ruganyos tésztát gyúrok belőle. Legalább egy óráig (nálam ez most majd' 12 is volt, rosszat nem tesz neki) kelni hagyom, majd a tésztát lisztezett deszkára borítom. Nagyjából téglalap-alakúra húzom, és az alsó és felső harmadát behajtva egy kisebb téglalapot formázok. Ezt 1/3 - 2/3 arányban elosztom, a darabokat újra meghajtogatom. A hajtott oldalakat alulra fordítva két gombócot formázok. Nedves konyharuhával letakarva 20 percig pihenetem őket.
Veszek egy kb. 30x40 cm méretű tepsit. A nagyobb tésztadarabot a tepsi méreténél kb. 8-8 cm-rel nagyobbra nyújtom. Egy sütőpapírt megkenek 1 evőkanálnyi olívaolajjal, a tésztát ráteszem és a papír segítségével a tepsibe teszem. A tészta túllógó széleit a tepsi peremére hajtogatom.
A szőlő kétharmadát elterítem a tésztán, megszórom a finomra vágott rozmaringgal, meglocsolom kevéske olívaolajjal. (Itt meg lehet szórni cukorral is, a végeredmény engem igazolt, máskor sem tenném.)
A másik tésztadarabot a tepsinek megfelelő méretűre nyújtom, beborítom vele a szőlőt. Az alsó tésztaréteg széleit ráhajtogatom, összenyomkodom. A maradék szőlőt rászórom (lehet megint cukrozni), kissé belenyomkodom a tésztába, kevés olivaolajjal meglocsolom. Konyharuhával letakarva, nem huzatos helyen 20 percig hagyom még kicsit kelni, mielőtt beteszem a sütőbe.
180-200 fokos sütőben 50-60 perc alatt megsütöm.
Hagyom legalább langyosra hűlni, de másnap is nagyon finom.
 

blogger templates | Make Money Online