szombat, január 27, 2007

Nyári emlék - születésnapi vacsora

Az év gasztroeseménye számomra a születésnapi vacsorám. Egész évben készülök az alkalomra, gyűjtöm az ötleteket, gondolva minden meghatározó körülményre: ne legyen hétköznapi, de ne is legyen túl merész (ahhoz sokan leszünk), de azért élhessem ki benne a kreativításomat, legyen jól előkészíthető és szállítható (a szüleimnél van a buli, tőlünk 50 kilométerre), és legyenek egységes, stílusban-színben-ízben egymáshoz passzoló, egymást jól kiegészítő fogások.
Legkésőbb egy hónappal az esemény előtt aztán elkezdem bombázni a férjemet a lehetséges menüsorokkal – nagyon jól tűri, hiába, férjhez menni tudni kell – , az utolsó héten pedig két teleírt kockás papírral mászkálok mindenhova: sokszor komoly logisztikai feladat mindent időben megvenni, mert van, amit kis városunkban nem tudok beszerezni. Szerencsére ez a hét általában az évi rendes szabadságom idejére esik, így van időm minderre. Nna, ki is töltöm! Többször átírom a menüt, ha valamelyik fogást ki kell húznom, előfordul, hogy bukik az egész koncepció. Persze teret engedek a spontaneitásnak: a bevásárlás közben alakul a legtöbbet a menü, és erősen támaszkodom édesanyám gazdag kertjének aktuális felhozatalára.
Nagyon jókor születtem: augusztusban hatalmas a választék a hozzávalókban, a kedvenceim szinte mind nagyon jó minőségben elérhetők ilyenkor.

A tavalyi vacsorámra az első ötletem az volt, hogy ideje ízelítőt adnom az indiai konyha – már amit én ismerek belőle – fergeteges ízvilágából. Aztán mikor Chili&Vaníliánál olvastam ezt a padlizsánt, eldöntöttem, hogy a szülinapi vacsorámba is fel kell vennem, és a közel-keleti vonalban kezdtem gondolkodni. Nem állt még össze a kép, mikor – épp a születésnapomon, minden konkrét cél nélkül, csak egy kis gyönyörködésre – betévedtem a Nagycsarnokba. Hegyekben állt a szarvasgomba, ha szabad ezzel a túlzással élnem, de szarvasgombát látni sem mindennapi dolog, pláne komolyabb mennyiségben. Ezzel el is dőlt minden: Közel-Kelet, India várhat.

Térjünk hát a lényegre. A menü felépítése – bár nem volt szándékom, de míly meglepő – olaszos lett. A szarvasgombát a legegyszerűbb módon akartam tálalni, ehhez pedig a tészta tűnt a legmegfelelőbbnek. Persze nem akartam lemondani az előételek kavalkádjáról sem (meg éppen gyönyörű vargányákat kaptunk valakitől), padlizsán, rukola nekem kötelező, hús meg nem maradhat ki (nekem és a páromnak igen, de kettőnkön kívül még hét emberre főztem), tehát ez lett a vacsora:


Antipasti
Sonka dinnyével
Padlizsán bazsalikomos paradicsommal
Sült paprika fetával
Bresaola rukolával és parmezánnal
Vargánya rukolával, körtével,
balzsamecettel

Primo piatto
Tagliatelle szarvasgombával
Ehhez 3 tojásból és 30 dkg lisztből tésztát gyúrtam, a tésztagépemmel kinyújtottam és szélesmetéltre vágtam. A kifőtt tésztát olívaolajjal kevertem össze, megszórtam felaprított zöldpetrezselyemmel, vékonyra szeletelt szarvasgombával és parmezánt reszeltem a tetejére.

Secondo piatto
Almával sült szűzpecsenye

Dolce
Máktorta szilvával
Ez már édesanyám műve volt, az ajándék szülinapi torta. Sacher-módra készült, csak kicserélt néhány hozzávalót: a mákos piskóta szilvalekvárral volt átitatva, sötét csokoládéval bevonva, és került még hozzá külön szilvaöntet is.
Bár nem egyeztettünk, mégis tökéletesen beleillett az általam meghatározott vonalba, nem először.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Jaaj, a máktorta a gyengém :):)
Bár a bazsalikomos citromfagyit olvasgatva lehet, hogy átnyergelek a hideg kedvencek kategóriájára :)

 

blogger templates | Make Money Online