Vigyázz, kész, főzz! – I. Kalóriaszegény gourmet desszert

Bizony, nem kis szerepe van ennek a rendezvénynek abban, hogy végre-valahára mégiscsak elkezdtem blogot írni. Régóta terveztem, bíztatásokat is kaptam, de a tavalyi évben örültem, ha egyáltalán olvasni tudtam a blogokat, néhány kommentnél többre nem futotta tőlem. Az év második felében már szinte a főzésről is leszoktam, állandó kiküldetésben egy bizonyos szálloda nem túl fantáziadús ám annál fáradtabb rutinnal előadott ételei csak a táplálkozást szolgálták, élményt nem adtak – csak néhány plusz kilót (de még ezt sem bánnám, ha legalább jókat ettem volna…). Végre lezárult a beruházás leghúzósabb szakasza, talán most már lesz időm magamra is, a kedvteléseimre, erre a blogra.
A magyar gasztroblog-szféra első rendezvényéről semmiképpen sem szerettem volna lemaradni (remélem, az egy nap késés még belefér, néhány napra el voltam vágva a világhálótól – viszont remek borokat kóstoltam Egerben). A téma is nagyon tetszik, szívesen megmutatnám, hogy ötlettel, fantáziával, szívvel-lélekkel mennyire finom és egészséges ételeket, akár desszertet is lehet alkotni.
Az igaz ugyan, hogy nem rajongok a krémes-habos, semmitmondóan édes cukrászsüteményekért, az éppen hogy érzékelhetően alacsony koncentrációjú édes ízt is fölismerem, amit az átlagember nehezen (bizonyított! volt érzékszervi vizsgálat nevű laborgyakorlatom az egyetem alatt), de ez nem jelenti azt, hogy nem szeretem az édes ízt. Tömény édességért is tudok rajongani, ha van benne vvvalami, baklavára és egyéb arab édességekre sosem mondanék nemet – de nem is tudok sokat enni belőle.
De a feladat most egy olyan desszert, amit egy elegáns vacsoravendégség végén is bátran feltálalnék. Volt néhány ötletem, majdnem mindegyikben közös volt, hogy az alap gyümölcs és joghurt. Volt már nálunk zöldcitromos joghurtzselékupola citrusokkal vagy mangóval tálalva, vörösborban párolt körte, mentás narancssaláta, zabpehelyből-alma tésztalapon túrókrémes torta, de gondolkodtam kókuszos-ananászos ízkombinációban és menta-zöldcitrom páros is könnyen megvalósítható kalóriaszegényen is.
Abban biztos voltam, hogy semmiképpen sem használnék mesterséges édesítőszert. Nekem a gyümölcsök természetes édessége éppen elég, hiszem, hogy a természet tökéleteset alkot, nem kell, hogy cukorral/édesítőszerre elnyomjam a valódi ízeket.
Aztán eszembe jutott, hogy valahol (talán egy étlapon) olvastam egyszer a bazsalikomos citromfagyit, valamilyen piros gyümölcs öntettel. Már akkor is nagyon megfogott, hiszen a bazsalikomot általában nem édességgel kombináljuk, ezt mindenképpen ki akartam próbálni. Biztosan lehetne sorbetként (de az nekem túl vizes és cukor is viszonylag sok kell bele) vagy tejszínnel (az meg már kieshet a szigorúan meghatározott kalóriaszegény kategóriából), de gondoltam, a joghurt remek alap lehet egy fagyihoz, pláne, hogy eperrel találkozik.

Bazsalikomos citromfagyi eperrel

5 dl krémes joghurt (még jobb, ha kávéfilterben a savótól kissé lecsöpögtetem)
1 citrom
1 nagy evőkanál méz
néhány szál friss bazsalikom
eper

A joghurtba belekeverem a mézet (egy nagy kanállal tettem bele, a férjem szerint sem kell bele több, de akinek nem elég édes, növelje a mennyiséget. Biztathatnék a mesterséges édesítőszerek használatára is, de azt sosem tenném.) Hozzáadom a citrom kifacsart levét és lereszelt héját, az egészet kicsit felverem. Fagyigéppel kikeverem, ha már majdnem kész, egyneműen krémes-fagyos, beleszabdalom a bazsalikomleveleket, a fagyi ezzel készen is van.
Szezonban szép szeletekre vágnám az epret és arra ültetném a fagyigombócot.
Mivel most csak fagyasztott eperhez jutottam hozzá, abból turmixoltam öntetet a fagyigombóchoz, szerintem a gyümölcs önmagában is elég édes, de aki kívánja, édesítse tetszése szerint.