Tök üres a hűtő (vagyis nem teljesen, de a szarvasgombás olaj meg a gránátalmaszirup most nem igazán használható). Van még egy friss rozscipónk, meg egy kevéske vaj, de talán mégsem ez lenne a tökéletes szendvics-alapanyag. Halkan megemlítette, hogy lehet, hogy elugrik a tecsóba zsemléért meg ezért-azért, de olyan elcsigázottnak tűnt, hogy ennek a megpróbáltatásnak nem akartam kitenni – de én sem szívesen vállaltam volna ezt a küldetést.
Ekkor jutott eszembe a szamósza. Kompakt kis egység, ízletes, könnyen fogyasztható, igazi útravaló. Mivel már régen nem csináltam és már nem emlékeztem a tészta arányaira, gyorsan föl is lapoztam a kördésre adott válaszomban már emlegetett indiai szakácskönyvemet, és boldogan állapítottam meg, hogy majd’ minden hozzávaló van itthon. Kivéve a ghít, ezt olajjal helyettesítettem, meg karfiol sem volt, ezért sárgarépa került a töltelékbe – így még színesebb is! Teljes kiőrlésű lisztből készítettem, és tepsiben sütöttem ki (utálnék bő olajban sütni, 10 éve nem is csináltam). Nem a töltelékkel kezdtem, hanem a tésztával, nekem így tünt helyesnek a sorrend. A tölteléknél nem lazafacáztam a külön párolással és szárazon pirítgatással: az olajon megfuttattam a fűszereket és rádobtam a zöldségeket aztán hadd puhuljon. Vizezni is elfelejtettem a formázásnál, de így is remekül zárt és nagyon formás kis szamószák lettek, most igazán sajnálom, hogy nem tudok (még) fényképezni.
Íme az eredeti recept:
"Szamósza
Ha egyszer valaki megkóstol egy jól elkészített szamószát, akkor biztosan megérti, miért ez az étel az összes indiai csemege közül a legnépszerűbb. Az elkészítésének sokféle variációja közül most közlünk egyet.
(k.b. 20 szamószához)
1/2 kg liszt
4 evőkanál ghí
joghurt, só
a töltelékhez:
1 kisebb fej karfiol
2 dl zöldborsó
2 kis burgonya
2 evőkanál ghí
1/2 kiskanál tört koriander
1 kiskanál római kömény
1 kiskanál ánizs
só
Először a tölteléket készítsük el. Tisztítsuk meg és vágjuk fel kis kockákra a zöldségeket. Melegítsünk ghít egy edényben és fedő alatt pároljuk meg benne a zöldségeket. Eközben egy serpenyőben pirítsuk meg szárazon a fűszereket, majd törjük össze. Keverjük az összetört fűszereket a zöldségekhez, és pároljuk puhára. A végén sózzuk meg. A megfőtt zöldségeket törjük péppé.
A liszttel, a ghível, és a joghurttal és egy kis sóval készítsünk kemény tésztát. Alaposan dolgozzuk össze. Fedjük le egy ruhával és hagyjuk állni egy fél óráig. Gyúrjunk a tésztából 3 cm átmérőjű golyókat és nyújtsuk ki 12 cm átmérőjű kör nagyságúra. Helyezzünk egy kanál tölteléket a kör közepére, és hajtsuk félbe úgy, hogy egy félhold alakot kapjunk. Vizezzük meg kicsit a szélét és kis csavarásokkal zárjuk le az összeérő részt. Vigyázzunk, hogy jól zárjon, mert különben a sütés alatt kijöhet a töltelék. Ilyen módon az összes szamószát készítsük el, és süssük ki közepesen forró ghíben őket. Akkor jó, ha ropogós és pirosasbarna a tészta.
Másféleképpen: ki lehet sütni a sütőben is, de akkor gyúrjunk lágyabb tésztát és tegyünk bele több ghít. "
Megjegyezném, hogy ezzel az étellel indulhattam volna a VKF! II-n, hiszen töltött (más tervem volt, de elsodort az élet meg a munka), és nevezhetnék a VKF! III-n is, hiszen egykezes, remek vendégváró (arra is más tervem van, remélem, lesz időm megcsinálni, ebben a műfajban elég jó vagyok, nem akarok lemaradni).
Update: újra megcsináltam és le is tudtam képezni, íme:
A töltelék most chilivel és garam masalával fűszerezett, zöldborsó, sárgarépa és karfiol keveréke volt, a megpárolt zöldségekhez hozzákevertem némi túrót is, így sokkal szaftosabb, krémesebb.
Ekkor jutott eszembe a szamósza. Kompakt kis egység, ízletes, könnyen fogyasztható, igazi útravaló. Mivel már régen nem csináltam és már nem emlékeztem a tészta arányaira, gyorsan föl is lapoztam a kördésre adott válaszomban már emlegetett indiai szakácskönyvemet, és boldogan állapítottam meg, hogy majd’ minden hozzávaló van itthon. Kivéve a ghít, ezt olajjal helyettesítettem, meg karfiol sem volt, ezért sárgarépa került a töltelékbe – így még színesebb is! Teljes kiőrlésű lisztből készítettem, és tepsiben sütöttem ki (utálnék bő olajban sütni, 10 éve nem is csináltam). Nem a töltelékkel kezdtem, hanem a tésztával, nekem így tünt helyesnek a sorrend. A tölteléknél nem lazafacáztam a külön párolással és szárazon pirítgatással: az olajon megfuttattam a fűszereket és rádobtam a zöldségeket aztán hadd puhuljon. Vizezni is elfelejtettem a formázásnál, de így is remekül zárt és nagyon formás kis szamószák lettek, most igazán sajnálom, hogy nem tudok (még) fényképezni.
Íme az eredeti recept:
"Szamósza
Ha egyszer valaki megkóstol egy jól elkészített szamószát, akkor biztosan megérti, miért ez az étel az összes indiai csemege közül a legnépszerűbb. Az elkészítésének sokféle variációja közül most közlünk egyet.
(k.b. 20 szamószához)
1/2 kg liszt
4 evőkanál ghí
joghurt, só
a töltelékhez:
1 kisebb fej karfiol
2 dl zöldborsó
2 kis burgonya
2 evőkanál ghí
1/2 kiskanál tört koriander
1 kiskanál római kömény
1 kiskanál ánizs
só
Először a tölteléket készítsük el. Tisztítsuk meg és vágjuk fel kis kockákra a zöldségeket. Melegítsünk ghít egy edényben és fedő alatt pároljuk meg benne a zöldségeket. Eközben egy serpenyőben pirítsuk meg szárazon a fűszereket, majd törjük össze. Keverjük az összetört fűszereket a zöldségekhez, és pároljuk puhára. A végén sózzuk meg. A megfőtt zöldségeket törjük péppé.
A liszttel, a ghível, és a joghurttal és egy kis sóval készítsünk kemény tésztát. Alaposan dolgozzuk össze. Fedjük le egy ruhával és hagyjuk állni egy fél óráig. Gyúrjunk a tésztából 3 cm átmérőjű golyókat és nyújtsuk ki 12 cm átmérőjű kör nagyságúra. Helyezzünk egy kanál tölteléket a kör közepére, és hajtsuk félbe úgy, hogy egy félhold alakot kapjunk. Vizezzük meg kicsit a szélét és kis csavarásokkal zárjuk le az összeérő részt. Vigyázzunk, hogy jól zárjon, mert különben a sütés alatt kijöhet a töltelék. Ilyen módon az összes szamószát készítsük el, és süssük ki közepesen forró ghíben őket. Akkor jó, ha ropogós és pirosasbarna a tészta.
Másféleképpen: ki lehet sütni a sütőben is, de akkor gyúrjunk lágyabb tésztát és tegyünk bele több ghít. "
Megjegyezném, hogy ezzel az étellel indulhattam volna a VKF! II-n, hiszen töltött (más tervem volt, de elsodort az élet meg a munka), és nevezhetnék a VKF! III-n is, hiszen egykezes, remek vendégváró (arra is más tervem van, remélem, lesz időm megcsinálni, ebben a műfajban elég jó vagyok, nem akarok lemaradni).
Update: újra megcsináltam és le is tudtam képezni, íme:
A töltelék most chilivel és garam masalával fűszerezett, zöldborsó, sárgarépa és karfiol keveréke volt, a megpárolt zöldségekhez hozzákevertem némi túrót is, így sokkal szaftosabb, krémesebb.
Bejegyzések
3 megjegyzés:
Hát tényleg nagy kár, hogy nincs kép, megnéztem volna magamnak ezt a sietősen készült szamószát. Nekem ehhez két szabadnap kéne.
Óh, ez egy nekem való szamósza-recept! Ugyanis én sem sütök semmit bö olajban, a fasírt meg a bundáskenyér is kevés olajjal kell, hogy beérje - évente talán egyszer kerül rájuk sor... :-))Hány fokon sütötted és mennyi ideig a sütöben?
Eszter, nem készült ám ez sem sietősen, egész estés műsor volt.
Orsi, ha be lenne rendesen szabályozva a sütőm, meg mértem volna az időt, tudnék válaszolni. Úgy gondolomformán... Figyeltem, mikor jó. Az eredeti recept sem ad pontos eligazítást.
A bundáskenyérre egyébként van alternatív megoldás: a tojásba keverek egy kis olajat, és a megmártott kenyeret elektromos "party grill"-ben sütöm ki, valamelyik reformkonyhás könyvemből (volt ilyen korszakom) származik az ötlet. Nem olyan szaftos, mint az igazi, de a lakás sem úszik az olajszagban.
Megjegyzés küldése