Sósat, sósat, jó ropogósat

Ezt a Pugliából származó sós ropogtatnivalót először készítettem, de nem utoljára. Nem túl bonyolult, ám eléggé időigényes, aprólékos munka. De megéri a fáradságot, mert jól eltartható, remek alternatívája a bolti ropiknak, és biztosak lehetünk az összetételében is.
Most a natúr változat mellett rozmaringosat és szezámmagosat sütöttem, legközelebb édesköménymagosat is fogok.

Taralli

1 kg liszt
3 dl fehérbor
2,5 dl olívaolaj
só
ízesítőnek:
szezámmag
rozmaring
édeskömény magja

A lisztből, sóból, olajból és a borból rugalmas tésztát gyúrok, egy konyharuhával letakarva fél óráig pihentetem.
A rozmaringot nagyon apróra vágom.
Az édesköménymagot nagyon enyhén megpirítom.
A tésztát annyi részre osztom, ahányféle ízűt akarok készíteni, és az adagokba belegyúrom az egyes ízesítőket, vagy natúr hagyom.
A tésztából 10-12 cm hosszú, 1 cm vastag hurkákat formázok, a két végét összenyomva karikára kerekítem őket.
Közben egy fazék enyhén sós vizet forralok.
A tésztakarikákat hármasával-négyesével a forró vízbe dobom, ahogy feljönnek a víz felszínére, szűrőlapáttal kiemelem őket és egy fehér konyharuhára terítve hagyom őket kicsit megszikkadni.
A sütőt előmelegítem 200 fokra.
Sütőpapírral bélelt tepsin k.b. 30-35 perc alatt ropogósra sülnek.
Jól záródó dobozban sokáig eltartható.