Bár a hét nem volt éppen gyenge, már ami a gasztronómiai élményeket illeti – két pincelátogatás, borkóstolóval, vacsorával – de ezek után bevásárlásra már nem volt időm. Szerencsére a múlt hétvégéről maradt egy-két dolog, nagyon nem estem kétségbe. Volt még egy fél doboz rukola, egészen jó állapotban, találtam pár szem parázs típusú, apró krumplit, a most vásárolt csomag szezámmag meg nem fért bele a számára kijelölt tárolóüvegbe, így ezekből az alkotókból akartam herkenteni valamit.
A (8-10 szem) krumplit feltettem főni, de ekkor még nem tudtam, mi lesz belőle. Ekkor észrevettem, hogy van a hűtőben egy egész zacskó konyhakész salátakeveréket – köszönöm, Szívem! –, hát jött az ötlet, hogy legyen valami salátaszerű.
A kimaradt (kb. 2 evőkanál) szezámmagot óvatosan megpirítottam, majd – már amennyire hagyta magát – összeturmixoltam a rukolával, (2 evőkanál) olívaolajjal, (1 kávéskanál) szezámpasztával, pár cseppnyi balzsamecettel kerekítettem össze az ízét.
A tányérokon elterítettem a salátakeveréket (endívia, radicchio, jégsaláta), rákarikáztam a meghámozott, lehetőleg még meleg krumplit (azért meleg, hogy jobban magábaszívja az öntetet), és meglocsoltam a sűrű, olajos, pesto-szerű öntettel.
Kettőnknek éppen elég mennyiség.
Bejegyzések
3 megjegyzés:
...
Átjöttem szomszédolni. Látom, egy hajóban evezünk : ) Honnan az olasz szeretet?
Remélem, tanulok majd itt sokat. A rucola+szezámmag tetszik, kipróbálom.
Miután az első egyhetes olaszországi kiküldetésemről hazatértem, azonnal beíratkoztam egy nyelvtanfolyamra, annyira tetszett - főleg a konyha. Rögtön megkerestem a nyelvkönyvben, hányadik lecke az étterem, nem is akartam többet, csak képesnek lenni rendelni egy étteremben. Nos, ez sikerült is, egy családi trattoriában, ahol étlap sincs, csak napi ajánlat, már bizonyítottam.
Azért kicsit többet tudok már olaszul, szerencsére gyakorolni is tudom, szinte mindig van olasz partnerem a munkámban. És ami még jobb, időnként én is utazom, van lehetőségem új "gasztrokalandokra".
Hát innen.
Megjegyzés küldése