Kördés - fölösleges? nélkülözhetetlen?

Ezzel a vallomással jó ideje tartozom, Marmalade-tól kaptam meg a Gabojsza által elindított labdát.

Először is szeretném kijelenteni, hogy fölösleges konyhai eszközöm nincs. A férjem biztosan szívesen olvasná, ha beismerném, hogy megbántam valamelyik konyhai készség megvásárlását, de azt az örömöt nem szerzem meg neki. :) Ha a véleményét kérdezném egy-egy beszerzés előtt, a válasza az lenne: „minek?”, hát nem kérdezem. Időnként rovancsot tart a konyhai faliszekrényben és a szerinte fölöslegesnek ítélt cuccokat (második kávéskészlet – nem kávézunk –, 15 különböző vizespohár, csorba bögrék, kicsike befőttesüvegek – pedig gyűjtöm! –, műanyag bögrék, tányérok kempingezéshez) leviszi a pincébe. Aztán valahogy visszavándorolnak…

A konyhaszekrény alsó polcán viszont nem mer nézelődni – vagy csak túl alacsonyan van? (Nekem is...)

Igaz, hogy 10 éve főztem be utoljára (na, jó 5 éve egyszer is csináltam ajvart), de egy nagy lekvárfőző fazékra minden háztartásban szükség van, ugyebár. Mivel nem nagyon sütök klasszikus süteményeket, a hagyományos diódarálót is ritkán (soha?) veszem elő, de kell. A párom sem válna meg a mákdarálójától (békebeli darab, az öntöttvas testen még a „Fogy. ár: 42 Ft” is olvasható), igaz, azt gyakran használja is. A különböző sütőformákat sem veszem elő túl gyakran. Milyen jól nézett ki abban a receptújságban az a gyümölcskenyér jellegű karácsonyi süti magokkal és aszalt gyümölcsökkel kirakva a tetején, csak ezért szereztem be a csillag alakú formát, meg is sütöttem a sütit – egyetlen egyszer.

A Pataki tálunk (még a kollégiumban laktunk, mikor együtt vásároltuk!) is ritkán van használatban, de ettől még soha nem válnánk meg tőle, annyira szeretjük az ebben készült zöldségeket.

Bár a rendszeres kenyérsütésről is leszoktunk, de jó, hogy bármikor készíthetnénk friss kenyeret, kevés munkával. A tésztagépet sem használom minden nap, mégis az egyik kedvencem.

Az én drágám nem repesett az örömtől, amikor anyukám nekem adta a fagyigépét ( neki lett egy hiper-szuper robotgépe, fagyikészítő feltéttel is), egy újabb ide-oda rakosgatni való kütyü, de talán az azóta készült fagyik meggyőzték.

Azt viszont én is belátom, hogy több kerámia vagy jénai sütőedényre nincs szükségem – pedig olyan szépeket látni mindenfelé…

De mik a nélkülözhetetlen eszközeim? Minden és semmi. Életem különböző szakaszaiban olyan mostoha körülmények között kellett már főznöm, hogy egy-két eszköz hiánya sem tud lehetetlen helyzetbe hozni. Bár ha most úgy akarnám beállítani magam, mint aki a jég hátán is képes tökéletes konyhát vinni, akkor ennek némileg ellentmond hogy az új kedvenceimet (mozsár, citrushámozó, zöldséghámozó) nyaralni is magammal vittem. Persze jó szerszámmal könnyebb a munka, ezért jó, ha egy jó kés, kezes, éles reszelő és egy tésztaszűrő az alapfelszereltség része.

És hogy ennek a kis számvetésnek mi a tanulsága számomra? Felesleges eszközöm nincs, csak kicsi a konyha!