Azt vettem észre, hogy aki szereti, az nagyon szereti, aki meg nem, az nagyon nem, szóval kevesen maradnak közömbösek iránta – bár láttam már olyat is, hogy a kezdeti idegenkedés után megkedvelte valaki.
A rukolával először – hol máshol – Olaszországban találkoztam, azonnal szerelembe estünk. Ott nagyon elterjedt, a különböző vidékeken különböző néven ismerik: rucola, arugula, ruchetta, rughetta mind ugyanazt jelenti. Angolul rocket, franciául roquette, latin neve Eruca sativa.
Magyarul látom rucola, ruccola, rukola és rukkola alakban leírva. A „c”-s változat az olaszból jön, de ha már kezd meghonosodni a nyelvünkben, miért ne irhatnánk rukolának (szigorúan egy k-val). De használhatnánk a „borsmustár” megnevezést, hiszen így hívják magyarul, illetve ismert még a kerti mustár vagy fehér mustár név is. Hát nem szép?
Nemrég még vadászni kellett rá a legnagyobb hiperekben vagy a legmenőbb zöldségeseknél, drága pénzért adták, ma már sokkal ismertebb és elterjedtebb, a sarki diszkontban is kapni barátságos áron.
Bár engem egy-két éve főleg anyukám lát el: miután annyit áradoztam róla és meglátta az egyik hipermarketben a cserepes fűszernövények között, vett egyet és kiültette. Azóta tele vele a kert, virágot, magot hoz, elveti magát, annyi van belőle, hogy szinte kaszálni lehetne. Nagyon szívós növény, gondozást sem nagyon igényel.
Egy ideje gondolkodom azon, hogy a városokban a járda melletti kis füves területekre hogyan került, sőt, a járda aszfaltjából (!) hogyan kelt ki. Vagy mindig is ott volt, csak nem ismertük?, Mindig is jelen volt, csak nem vettem észre? Azt mondja a tudomány, hogy a rukolafajok honosak Közép- és Dél-Európában, elterjedt Észak-Amerikában is – de akkor mi hogy-hogy nem hasznosítottuk? És ahogy divatba jött, miért csak importból származó rukolát lehet(ett) beszerezni drága pénzért, illetve miért tartja valami nagyon különleges dolgnak a magyar vendéglátás? Sokszor – bár ma már egyre kevésbé szerencsére, szeretném hinni, hogy ebben nagy szerepe van a honi gasztrobloggerek és egyéb gasztrománok netes felvilágosító munkájának – rukolát is belehazudva adnak el borzalmas salátaszerűségeket, csak azért, mert az olyan elegánsan hangzik, a vendég meg úgysem tudja, hogy mit kellene kapnia – gondolják. Láttam már étlapon pitypangnak fordítani – a levél alakja hasonló, és bár a gyermekláncfű (Taraxacum officinale) zsenge levele is alkalmas salátának, a két növény nem azonos.
Pedig nagyon jól felismerhető, aki egyszer kóstolta, megjegyzi. Nagyon jellegzetes ízű, nem is tudom, mihez hasonlítsam. Halványan emlékeztet a mustárra, tormára, kicsit füstös aromájú is, kicsit dió, de leginkább nagyon zöld íze van. Rokonai a zsázsa és a torma, az aromáját meghatározó vegyület pedig nagyon hasonló ahhoz, ami a a wasabiban található. A különösen csípős, erős ízét nem annyira érezni a – főleg holland és olasz importból származó – bolti rukolán, de a saját, kerti, „visszavadult” rukola nemcsak sokkal strapabíróbb, hosszabban friss marad, de az íze is jóval erősebb. Már pár szál is markánsan fűszerez egy salátakeveréket vagy karakteres ízt ad egy tésztaételnek – ehhez viszont csak az utolsó pillanatban kell hozzáadni, főzve a rukola elveszíti a jellegzetes ízét.
Nem csak finom, egészséges is: A-, C-, és K-vitamin valamint kalcium- és vastartalma is említésre méltó.
A legegyszerűbb fogyasztási módja salátának, olívaolajjal, balzsamecettel, ha van, parmezánforgácsokkal.
Meg még ezerféle módon, Olaszországban klasszikus fogás a bresaola (marhasonka) - rukola – grana (Parmiggiano Reggiano vagy Grana Padano sajt), olívaolajjal és pár csepp citromlével, de pizzán is előfordul ez a kombináció, a rukola csak sütés után kerül a pizzára.
Mint ahogy a rukolás tollhegytésztához is csak az utolsó pillanatban adom hozzá a leveleket. Míg megfő a tészta, a paradicsomot (én koktélparadicsomból jobban szeretem, azokat csak kettévágom) fokhagymás olívaolajon megkapatom, de nem főzöm szét, és mikor már összekevertem a tésztával, akkor teszem hozzá a rukolát. Így éppen csak a melegben kicsit összeesik, de nem fő meg és megtartja az ízét. Parmezánnal az igazi.
Ha attól tartok, hogy nem fogy el a friss rukola és elfonnyad – nem nagyon fordul elő nálunk –, pestot készítek belőle. Szerintem a rukola markáns ízéhez a pirított dió jobban illik, mint a fenyőmag, de pirított szezámmaggal is próbáltam már.
Szintén Olaszországban ettem előételként egy meglepően hangzó, de nagyon harmonikus összeállítást: nagyon friss rák, fokhagymás olívaolajon megfuttatva, koktélparadicsom, sárgadinnye és rukola. Se nem hideg, se nem meleg, a sárgadinnye ráerősít a rák édeskés ízére, de ezt kiegyensúlyozza a paradicsom savassága és a rukola fanyarsága – most jut eszembe, ez is lehetett volna a VKF! Komplementer ízek fordulóján a pályamunkám! De ezt igazán friss rákból érdemes csak elkészíteni – kipróbáltam itthon fagyasztottból, jó-jó, de nem az igazi.
Egy szakmai kiállításon az egyik olasz partnerünk standján választottam a következő salátát inkább a tortellini helyett (pedig a pastát is imádom!): rukola meg egyéb zöldsaláta (jégsaláta, ilyesmi), pirított fenyőmag, mazsola, pirított csirkemelldarabok (ezt én később a saját verziómból kihagytam), olívaolaj, balzsamecet. Nem bántam meg a választást: ahogy a balzsamecettől megázott mazsola elmélyítette a balzsamecet ízét, és ahogy ez kiemelte a rukolát, mindez együtt a finoman pörkölt fenyőmaggal… egy mese.
Ha attól tartok, hogy nem fogy el a friss rukola és elfonnyad – nem nagyon fordul elő nálunk –, pestot készítek belőle. Szerintem a rukola markáns ízéhez a pirított dió jobban illik, mint a fenyőmag, de pirított szezámmaggal is próbáltam már.
Szintén Olaszországban ettem előételként egy meglepően hangzó, de nagyon harmonikus összeállítást: nagyon friss rák, fokhagymás olívaolajon megfuttatva, koktélparadicsom, sárgadinnye és rukola. Se nem hideg, se nem meleg, a sárgadinnye ráerősít a rák édeskés ízére, de ezt kiegyensúlyozza a paradicsom savassága és a rukola fanyarsága – most jut eszembe, ez is lehetett volna a VKF! Komplementer ízek fordulóján a pályamunkám! De ezt igazán friss rákból érdemes csak elkészíteni – kipróbáltam itthon fagyasztottból, jó-jó, de nem az igazi.
Egy szakmai kiállításon az egyik olasz partnerünk standján választottam a következő salátát inkább a tortellini helyett (pedig a pastát is imádom!): rukola meg egyéb zöldsaláta (jégsaláta, ilyesmi), pirított fenyőmag, mazsola, pirított csirkemelldarabok (ezt én később a saját verziómból kihagytam), olívaolaj, balzsamecet. Nem bántam meg a választást: ahogy a balzsamecettől megázott mazsola elmélyítette a balzsamecet ízét, és ahogy ez kiemelte a rukolát, mindez együtt a finoman pörkölt fenyőmaggal… egy mese.
Ebben is volt balzsamecet, a rukolával nagy barátok. Ha valamilyen színnel kéne jellemeznem az ízüket, biztosan nem komplementer színek lennének :), nagyon is hasonló árnyalatoknak képzelem el a rukolát és a balzsamecetet.
A következő egyszerű, de nagyszerű saláta tökéletes nyitánya egy májusi ínyencvacsorának, de egy szénhidrátmentes diétába is jól illeszthető. Kicsit elkéstem a publikálásával, vége az eperszezonnak (de lesz jövőre is!), de eper helyett el tudom képzelni málnával vagy ribizliből is. Az ötletet a fórumozásaim során találtam.
Epres rukolasaláta
4 marék rukola
10-15 szem eper
2 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál balzsamecet
pár csepp méz (ízlés szerint, én sokszor kifelejtem, de ez függ attól is, mennyire balzsamos az a balzsamecet)
frissen őrölt bors
Az öntethez 5 szem epret ( a kevésbé szépeket) összetörök (ha van, botmixerrel zúzom egyneműre), összekeverem az olajjal és a balzsamecettel.
A rukolát és az epret megmosom, megtisztítom, a rukolát kicentrifugázom, az epreket elnegyedelem, tányérokra rendezem, meglocsolom az öntettel, és pár tekerésnyi feketeborsot őrlök rá.
2 adag (de bármennyit meg tudnék enni belőle)
További rukolás receptek még nálam:
További rukolás receptek még nálam:
10 megjegyzés:
Anyukádnál nem támadja a rucolát vmi állat? Nálam is és az én anyumnál is minden nyár közepén tiszta luk lesz a rucola (a dupla c és dupla k tényleg elég elterjedt). De még nem jöttünk rá mitől. A környéken nálunk is van az utcákon bőven.
Szia!Parkolópályás konyhai eszközeidről érdeklődnék.Részletek nálam.
Dolce vita, kikérdezem a mamát hamarosan.
Marmalade, kösz a kérdést, lassan, de biztosan megválaszolom, csak előbb elmegyek nyaralni egy rövidet.
szeretnék beköszönni! :)
http://vegasztromania.blogspot.com/
Dolcevita, megkérdeztem. Nálunk is lukas, ebben a szárazságban támadja a valami földi bolha. Anyukám a netről tájékozódott, ő a kertészkedős topikokat olvassa. :)
de jó, hogy írtál erről, én is imádom a rukkolát!
olaszországban, pontosabban bolognában ettem rukkola krémlevest, azóta is vadászom a receptjét. a bresaolás dolog amit írtál szerintem az abszolút tökéletes fogyasztási mód.
Padme, rukolakrémleves? Bolognában? Ez nagyon érdekes, annyira nem jellemző rájuk a levesevés! Nagyon kiváncsivá tettél, emlékszel rá, hol etted? Úgy megkóstolnám, és szerencsémre lesz is lehetőségem belátható időn belül egy-két bolognai vacsorára, nagyon örülnék, ha tudnál éttermet mondani.
Már csak azért is érdekel nagyon, mert a klasszikus krémlevesnek nehezen képzelem el, a rukola elveszíti az ízét a főzéssel, nagyon szeretném tudni, hogyan csinálják! Már kattog rajta az agyam... Lehet, hogy kisérletezni fogok vele?
receptet azt mindenki tud.
de, hogy mennyit terem 1 növény; mijen talajelökészitést igényel,
vetömag/ha.;tápanyagszükséglete...stb.
na arrol mindenki hallgat.
van ám szép magyar neve is: borsmustár.
amugy a földibolha luggatja a leveleit.
Kedves Névtelen,
szerintem Te nem olvastad el ezt a bejegyzést. Még a címét sem. Bizony, van szép magyar neve, ez a bejegyzésem címe! :)))
A földibolhát is megtárgyaltuk a megjegyzésekben. A termesztési kérdéseket valóban nem, de ez nem egy mezőgazdasági blog, hanem gasztroblog. Pláne nem foglalkozik azzal, hogyan lehet nagy tételben borsmustárt termeszteni. A kiskertben elég egyszerű, erről is szó esik itt, de van egy link a harmadik kép alatt, azon a topikon beszélgetnek a rukola konyhakerti művelésével is.
De ha esetleg mégis receptekre, főzési ötletekre van szükséged, gyere máskor is, szívesen látlak! :)
Sziasztok,
a borsmustárt én is évek óta fogyasztom a kertünkből :)
mivel vadon megterem,
és ha nem irtjuk ki, akkor szép mennyiséget tud teremni.
A bogaras kellemetlenség gyakorlatilag a száraz időjárás problémája, olyankor legelik le előlünk, hogy földibolha-e azt nem tudom,
de pici, fél mm-es, fekete színű bogarakat szoktam rajta látni.
Védekezni nem könnyű,
de esetleg néhány tippet adnék;
ha nem nagy mértékű a szárazság,
akkor a gyakori öntözéssel folyamatosan nedvesen lehet tartani a talajt a palánták alatt,
olyankor nem jelennek meg a kártevők.
Ha nagy fokú szárazság volt, akkor is megfigyeltem, hogy egyes palántákat nem lyuggattak szét,
azok alatt általában annyira kőkemény volt a talaj, hogy még a bogarak sem tudtak aláfészkelni.
Tehát egyik javaslat, hogy keményre döngöljük le a talajt,
vagy naponta többször kapáljuk fel és biztosítsunk folyamatos talajmozgatást, hogy a kártevők ne tudjanak befészkelni.
Ezt leszámítva tényleg nagyon strapabíró növény :)
Megjegyzés küldése