Karácsonyi receptverseny - főétel

Nem, nem lesz fotó. Most nem, majd feltöltöm utólag, de miután kipakoltuk a csomagtartót, nem indulhatok most el vásárolni. Olaszországból nem lehet úgy hazajönni, hogy a kirándulás záróakkordjaként ne töltsek el 2 órát egy supermercatoban, csak a legszükségesebbeket pakolva a bevásárlókocsimba. Ipari mennyiségű parmezán az egész családnak, helyi sajtok, nálunk kevéssé ismert zöldségek - most a szezonra és a tartományra tekintettel radicchio sok változatban -, olívaolaj, bor, száraztésztákból csak az érdekesebbek - farro és lencseliszttel dúsítottat leltem -, és néhány különlegesség: gesztenyeliszt, pizzoccheri, vetőmag. Erős volt a kísértés a halaspultnál is, de végül ellenálltam, a 600 kilométeres utat nem mertem megkockáztatni egy tarisznyarákkal vagy friss hallal, kagylóval. A férjem így is egy hős, zokszó nélkül végigasszisztálta az ámokfutásomat, amit nevezzünk jóindulatúan karácsonyi bevásárlásnak. Kár, hogy ott nem osztogatnak kis matricákat a vásárlás után, a magyarországi akcióban a tegnapi számla után már vehettem volna a késeket.

Itt a rengeteg megenni való finomság, nem vehetek mindezek tetejébe most egy egész halat, márpedig a karácsonyi főétel nálunk mindig az alábbi töltött ponty (én változtatnék, de követelik!). Kétszer tértem el tőle: tavaly nem tudtam ellenállni a Kalla-vacsorában leírt fogasszelet szarvasgombás majonézzel kompozíciónak, illetve egyszer pedig egy gyönyörű csukát kaptunk valahonnan, azt kellett elkészítenem. A csuka értékes és ízes, feszes húsú halunk, de elég szálkás is, nem akartam bonyolult mártásokba fojtani, rántani én soha, ezért a dióval nem paníroztam, hanem töltöttem. A dióhabbal töltött csukához tojásfehérjét vertem habbá, darált dióval és apróra vágott friss rozmaringgal összekevertem, ezt töltöttem a hal hasába. Ahogy a hal megsült, a hab is felfújódott, kicsit ki is jött a halból, nagyon finom ropogósra sült. Köretnek vajban megfuttatott gyümölcsöket (alma, körte, szőlő) adtam.

Az alábbi töltött pontyot azért szeretem, mert gyorsan elkészül, nem kell mellette állni, elég érdekes, nem szokványos de a konzervatívabb ízlésűeknek is ízlik. Reggel szoktam előkészíteni, és este, a gyertyagyújtás alatt éppen megsül-párolódik. Előző nap a halat tisztítanám meg és a gombás tölteléket készíteném el, a tojás és a sajt nélkül.
Köretnek hagymás törtkrumplit (ez is jól előkészíthető, csak át kell pirítani tálalás előtt) adok mellé, illetve salátát: felcsíkozott kínai kel vagy kész salátakeverék újhagymával vagy póréval és kifilézett naranccsal vagy grapefruittal, olívaolajjal megspriccelve.


Gombával töltött, borban sült ponty

1 kisebb ponty egészben

15 dkg csiperkegomba

2-3 dkg vaj

1 szelet fehérkenyér vagy zsemle

1 evőkanál reszelt sajt

só

fehérbors

1 tojás

1 citrom

3-4 babérlevél

1 dl olaj

1 dl száraz fehérbor

A gombát megtisztítom, felszeletelem, a vajon megpárolom, fehérborssal ízesítem. Hozzáadom a beáztatott, kifacsart kenyeret (ha elég sok a gomba, ez el is maradhat), ha kihűlt, belekeverem a reszelt sajtot és a tojást. Ezt a masszát töltöm a megtisztított, megsózott halba. A hasüreget alul hústűvel vagy fogpiszkálókkal összetűzöm. Az így előkészített halat egy ovális jénaiba teszem.

A citromot alaposan megmosom, felszeletelem. A halat beborítom a citromszeletekkel és a babérlevelekkel, majd leöntöm az olajjal és a borral.

Közepesen meleg sütőbe teszem, egyszer-kétszer a saját levével meglocsolgatva k.b. fél óra alatt megsütöm.

2-3 adag

És a bónusz: a hal szaftjának maradéka reggelre megkocsonyásodik, pirítósra kenve ez a kedvenc 25-i reggelink! (De vigyázat: mielőtt a maradékot a hűtőbe tesszük, a citromkarikákat és a babérleveleket ki kell venni, különben nagyon kellemetlen íze lesz!)