VKF! XXII. - Mindent bele!

Amennyire tetszett Zsuzsa aktuális VKF!-kiírása, annyira el is gondolkoztatott. Pedig hétköznapokon gyakran ütök össze gyors serpenyős egytálételeket szezonális zöldségekből, hüvelyesekből: gyorsan fővő lencséből vagy konzerv babból, csicseriborsóból.

Egyetértek Zsuzsával, az egytálétel fogalma nálam is legfőképpen az őszhöz-télhez kapcsolódik, gyökérzöldségek, krumpli, hússal, fűszeres mártásban lassan főzve-sütve-párolva. Először valami hasonlón gondolkodtam, de mivel húsra nálunk nincs közönség, a halak karakteréhez meg nem éreztem illőnek ezt a fajta készítési módot, más megoldást kellett találnom.

A gyors-serpenyős kategóriában standard ételünk a paradicsomos-fűszeres bab, sok hagymával, fokhagymával, provanszi fűszerkeverékkel. Egy szép karéj kenyérrel - amivel a szaftját-szottyát is szépen ki lehet törölgetni a tányérból - a vegetáriánus táplálkozásban oly kényes fehérjebevitel szempontjából is tökéletes fogás: a hüvelyesek gabonával párosítva teljes értékű - vagyis az állati eredetű fehérjékkel egyenértékű - fehérjét adnak.

De erre a különleges alkalomra nem akartam úgy kezdeni a receptet, hogy "végy egy babkonzervet", ma megadtam a módját: elővettem a római tálamat, és abban raktam össze a sokféle babot, zöldségeket, fűszereket, kiegészítettem gabonákkal és beletettem a titkos hozzávalót, amitől hihetelenül finom lesz a minestrone is: a parmezán ehetlen, kemény héját. De a parmezánhéj helyett mehet bele egy darabka szalonnabőr is.

Nem néztem utána, nem kerestem receptet, de biztosan van az olasz (pláne a toszkán) konyhának hasonló étele: az ott is kóstolt sokféle bab- és gabonaétel, meg a sienai szálloda parkolójának sövényét alkotó rozmaring- és babérbokor volt az ihletadóm.

Kell pár szót szólnom az egyik hozzávalóról: a farro, magyarul tönkebúza széleskörűen használt a toszkán konyhában (sőt, belőle készített kézműves sört is ittam már), nem is jövök haza Olaszországból néhány csomag farro nélkül. Nagyon gyorsan készül belőle ízletes egytálétel, és én még mindig nem fejeztem be az erről szóló posztot...

Nem tudom, itthon lehet-e kapni, gondolom, bioboltokban igen, de az sem gond, ha kimarad az alábbi ételből, elég bele az árpagyöngy is. De ki lehet egészíteni más gabonákkal is, búzával, zabbal, sajnálom, hogy hajdinát nem tettem bele, legközelebb azzal is kipróbálom.

Paradicsomos bab-gabona egytál

50-60 dkg bab vegyesen, nálam nagyszemű virágbab, fehér gyöngybab, tarkabab, azukibab

20 dkg farro (tönkebúza, ha kimarad, az sem katasztrófa)

20 dkg árpagyöngy

1db (k.b. 40 dkg) zellergumó

4 db közepes sárgarépa

2 nagy fej hagyma

4-5 gerezd fokhagyma

olívaolaj

1 ág rozmaring

2-3 babérlevél

80 dkg hámozott paradicsom (2 db konzerv)

maradék parmezánhéj

A babokat egy éjszaka áztatás után előfőzöm, majdnem puhára. Nagyjából leszűröm, de a főzővizet megtartom.

Annyi időre, míg megtisztítom és előkészítenm a zöldségeket, a római tálat beáztatom. A gabonákra annyi vizet öntök, amennyi ellepi. A zellert 1 cm-es kockákra, a sárgarépát fél centi vastag szeletekre darabolom. A hagymát nagyobb kockákra vágom és az olívaolajon üvegesre párolom.

A római tálat nagyjából kiolajozom, és lerakom benne a hozzávalókat. A nagyszemű virágbabbal kezdtem, rá a répa, zeller, a nedves gabonák, babérlevél, rozmarigágacskák, babok, közé rejtek néhány darab félbevágott fokhagymagerezdet és a parmezánhéj-darabokat.

A tetejére pakolom a párolt hagymát és ráöntöm a hámozott paradicsomot, az egész paradicsomokat nagyjából összedarabolom. Felöntöm a babok főzővizével, szükség szerint további vízzel annyira, hogy a szilárd alkotókat éppen hogy ellepje a nedvesség.

A római tálat befedem, a hideg sütőbe teszem a tálat majd begyújtom a sütőt. K.b. 70-80 perc alatt elkészül.

Még nem tudom, hány adag (legalább 6), de nagyon kiadós: bár mindketten repetáztunk belőle, nem is látszik szinte a tálon, hogy fogyott volna belőle valamennyi.