Kördés - önvallomás gasztro-témában

Zsófitól kaptam Kicsi Vú körkérdését, eltelt néhány nap, mire összehoztam a választ, és közben Lila Füge is megtalált, ideje színt vallanom, íme:

1. Hány szakácskönyved van?

Mivel két(három-, sok)laki életet élek, és még egy hétig nem térek vissza az alaptáborba, kénytelen vagyok a memóriámra hagyatkozni. Számolgatom, számolgatom, most 36-nál tartok, szerintem sok már nem fog eszembe jutni, szóval a pontos darabszám biztosan 50 alatt van. Nem gondoltam volna, hogy ennyi… ehhez jön még jó sok, ilyen-olyan folyóiratokból kitépkedett (és ebből rengeteg soha meg nem főzőtt, de még csak nem is lapozgatott) recept, néhány receptújság, és 1999 óta minden Konyhaművészet, hiánytalanul. Ezeken kívül van szanaszéjjel az általam használt számítógépeken a világhálóról lementett – főleg olasz nyelvű – recept. De a legbüszképp arra a fájlra vagyok, amelyiket az én fórumozásaimból, az ott közzétett ötleteimből gyűjtött ki egy nagyon kedves topiktársam.

2. Melyik a 3 legkedvesebb?
Majd mindegyiket szeretem valamiért, ezért nem választanék kedvencet, inkább azt monanám el, melyik volt komolyabb hatással rám.
Először is a Főzzünk másképp is, ahogy az előbbi postomban már említettem. Igazából az édesanyámé, csak valahogy nálam maradt… Azon túl, hogy otthon, gyerekkoromban sem a rántotthús – pörkölt – fasírozott vetésforgójában teltek el a vasárnapi ebédek, szóval otthonról hozom a nyitottságot, ez a könyv erősen bátorította kísérletezőkedvemet.
Reformkonyha – nem annyira receptes, mint inkább életmód. Messze nem eszerint élek, de ez is megerősítette az “ételfilozófiámat”, miszerint a természet tökéleteset alkot, nem kell feltétlenül konyhatechnológiának nevezett merényletekkel módszeresen tönkretenni a hozzávalókat.
Indiai vegetáriánus konyha (alcíme: Itthon is könnyen elkészíthető eredeti vaisnava receptek), a Krishna-hívők szakácskönyve, ezen keresztül kezdtük az ismerkedést az indiai konyhával, 15 éve ez nagy élmény volt.

3. Melyikek várnak beszerzésre?
Ritkán veszek szakácskönyvet. Egyrészt ajándékba kapom őket (örülök is nekik nagyon!), másrészt leginkább ötletadónak használom őket, nem pontos receptek szerint főzök, inkább improvizálok, fejből-szívből-érzékekből alkotok, meg olvasmány- és étterem-élményekből. Nem érzem szükségét célzottan újabb inspirációt keresni, megtalálom én a gasztroblogokban is :). Harmadrészt már így is több a kipróbálni való újabb és újabb ötlet, mint amit meg is tudok valósítani. Negyedrészt, bár - egy két fenntartással, de általában - nagyon tetszenek a “sztárszakácsok” szép fotókkal készült, áttekinthető (szeretem, ha van kép az ételről, így már első ránézésre lesz némi fogalmam a hozzávalókról, elkészítési módról), “trendi” könyvei, de tudomásul kell vennem, hogy nem lehet minden az enyém!
Éppen ezért nem bújom a könyvesboltok legújabb ajánlatát. Azért ezt meg ezt boldogan tudnám a magaménak, ahogy belelapoztam, ezzel nagyonis tudnék közösséget vállalni, valamint szeretném behatóbban felfedezni a török-libanoni-arab konyhát is.

4. Milyen konyhai kütyük után vágyakozol?
Nagyon tetszik nekem, tehát szeretnék egy billegetős petrezselyem/zöldfűszer-metélőt, mi ennek a magyar neve (nem akarok mezzalunát írni) ?
Nagyon sokat használom a salátacentrifugát, kellene egy kisebb, olcsóbb darab a 2. számú háztartásomba is.
Jó volna egy kőmozsár is, de tulajdonképpen tudok nélküle élni.
Kellene egy komolyabb, sokfeltétes konyhai robotgép, a gond csak az, hogy nem tudnám hova tenni, még dobozában sem, nemhogy fix helye legyen a konyhapulton… Szóval leginkább egy új, tágas konyha kellene a meglévő kettő kicsi helyett, ahol elfér a a kőmozsár is, konyhagép is, kenyérpirító, satöbbi, satöbbi, anélkül, hogy állandóan pakolni kelljen.
Ott talán még sütnék is, ahhoz pedig egy mérlegre is szükség lesz.

5. Kedvenc fűszereid?
Frissen minden zöldfűszer, kivétel nélkül, különösen a bazsalikom és a citromillatú kakukkfű, az ínyenceket is megosztó korianderzöldet is nagyon szeretem. Édesanyámnak egész komoly fűszerkertje van, sajnos szezonban is csak 3-4 hetente tudok szüretelni, ilyenkor viszont általában a gombhoz választom a kabátot: a fűszerzsákmányhoz találom ki az ételeket. És ha a rukolát fűszernek tekintjük (akár az is lehet), mindenképpen dobogós, azt hiszem, már közismert a függőségem. Egy 11 napos olaszországi tartózkodás alatt nekem nem volt nap rukola nélkül… Na meg a fokhagyma, kizárólag frissen, nem használok sem szárított, sem egyéb formában tartósítottat.
Szárítottból nagyon sok bazsalikom fogy, emellett nagyon szeretem a kardamomot, borókabogyót, római köményt, koriandert és a fahéjat a nem édes ételekben.

6. Mit rendelsz leggyakrabban étteremben?
Semmihez sem ragaszkodom, csak a változatossághoz. Árnyalja még a képet, hogy nem nagyon eszünk húst, és az egész életünkre rendelt rántott sajt-mennyiséget is letudtuk már. Engem azért meg lehet fogni egy minőségi hússal, de ilyenkor is döntő az elkészítés kreatív módja, legyen benne valami eredeti, legalább a köret.

Éppen ezért tudatosan választok éttermet, nem megyek – saját elhatározásomból – olyan helyre, ahol a választék csúcsa a pulyka tejszínes gombamártással, és büszkék a vegetáriánus tál (sajt-gomba-karfiol) változatosságára.
Sétálni sem egyszerű velem, én nem kirakatot nézegetek, hanem az éttermek bejáratnál kilógatott étlapjait.
Szeretem, ha többféléből ehetek keveset, mint egy ételből sokat, ezért szinte mindig kérek előételt (ez ritkán leves), inkább a desszertről mondok le, nem vagyok édesszájú. Pláne, ha a somlói galuskán és fagylatkelyhen kívül legföljebb palacsintát kínálnak - ez nagyon nem tud lázba hozni.
Beismerem, nem vagyok egy könnyű vendég - minőséget akarok, és ebben kishazánk éttermeinek van még mit tanulnia. Legyen az étterem élmény, otthon is nagyon jókat eszünk, hétköznap is. Ahogy a férjem mondja, a legjobbakat.
Azért vannak hívószavak, amelyektől elgyöngülök: édeskömény, rukola, kecskesajt, bárány, gránátalma, füge, gorgonzola, bresaola, fenyőmag, grapefruit, tengerparton (itthon csak megbízható helyen, pl. itt, szerdán) természetesen herkentyű, akár nyersen is, padlizsán, zöldfűszerek, erdei gomba (kivéve a pereszkét, arra allergiás vagyok), spenót, paradicsom. Ha ezek közül szerepel valamelyik egy ételben, nagy eséllyel választom, ha az elkészítési mód is kedvemre való.

Ha olyasmi van az étlapon, amit még addig nem kóstoltam, és nem is nagyon elterjedt a fogyasztása felénk, akkor az is tuti befutó, ilyen volt a ló és a szamár Olaszországban. Németországban sajnos nem találtuk meg az éttermet, ahol a krokodil, zebra és egyéb egzotikumok közül kellett volna választanom - majd legközelebb.

És persze vannak helyek, ahova visszatérünk, ugyanazért az egyszerű ételért, pl. egy jó halászléért, aminek például otthon, kettőnkre nem állok neki.


Tovább kell adnom a stafétát, de mivel eddig húztam-halasztottam, a három jelöltemből kettő már válaszolt is. A harmadikra igazán kiváncsi vagyok, mert van bátorsága egyetlen témára alapozva írni a blogját, és nagyon is tartalmas, amivel megtölti. Kedves Zsuzsa, kérlek, mesélj magadról!