Pakolgattam a konyhában, közben gondolatban összeraktam-kerekítgettem az ízeket, elképzeltem, milyen lesz a sűrű, édes-csípős szószban a savanykás meggy, és ahogy a rézmozsarat raktam volna el, akkor jutott eszembe, hogy néhány szem kardamomot is török a chili mellé.
Köretnek az újkrumplit elvetettem, diós barnarizst készítettem, majd az utolsó pillanatban hirtelen belekevertem egy kanál keserű kakaóport. Jó ötletnek bizonyult ez is: nem felismerhetően egyértelmű íz, inkább csak mélységet ad az összhatásnak.
Tonhal mézes-chilis meggyraguval és diós rizzsel
2 szelet (2 x 15-20dkg) tonhal
citrom
olaj
színes borskeverék
só
30 dkg magozott meggy (magozatlanul kb. 40 dkg)
2 evőkanál méz
1/2 mokkáskanál chilipehely
8-10 szem kardamom, összetörve
egy löttyintésnyi vörösbor (elhagyható)
egy ág menta
10 dkg barnarizs
6 dkg dió durvára vágva
1 evőkanál olaj
6 dl zöldségalaplé
1 evőkanál keserű kakaópor
Először felteszem a rizst. A durvára vágott diót szárazon, nagyon óvatosan megpirítom, majd kiveszem az edényből. Felforrósítom az olajat, megfuttatom rajta a megmosott és jól lecsepegetett rizst. Hozzáadom a dió nagy részét (keveset megtartok a tálaláshoz) és a zöldséglevessel felöntve puhára párolom. Ha kész, belekeverem a kakaóport.
Közben kimagozom, felezem, lecsöpögtetem a meggyszemeket, a meggylevet felfogom.
A tonhalszeleteket pár csepp citromlével megspriccelem, olajjal megkenem és jól felhevített serpenyőben oldalanként 40-50 másodperc alatt megsütöm, közben sózom, borsozom.
A megsült halszeleteket alufóliával letakarva melegen tartom (célszerűen a langyos sütőben).
A löttyintésnyi vörösborral feloldom a hal sütése után a serpenyőben maradt pörköket (ha nincs bor, a meggy leve is megteszi), hozzáadom a mézet és a meggylevet, chilit, kardamomot és nagy lángon szép fényes-sűrűre beforralom. Beleteszem a meggyet, átforrósítom, de nem főzöm.
Előmelegített tányérra tálalok, a halszeleteket a rizsre teszem, ráhalmozom a fűszeres meggyet. Megszórom finomra vágott mentával és pirított dióval.
2 adag
6 megjegyzés:
Húha, merész, de biztos mennyei!
Annyira nem is merész. Markánsnak markáns, és harmonikus is, az uram azóta is vigyorogva emlegeti, milyen jó volt.
Hmmm, ez lesz ma a vacsi, kacsamellel.
Mmm, szerintem nagyon jó lesz!
ejha! a mai málnás-tonhalas tésztám ehhez képest semmi. és milyen éhes is vagyok éppen...
az volt! :))
Megjegyzés küldése