A legjobb szállodai reggelit Poznanban ettem. Rengeteg, főleg túrós süti, sokféle sajt, sonka és felvágott, friss kenyér és péksütemények, saláták, vagy négyféle gyümölcslé és joghurtos turmix, de a kedvencem a mi kovászos uborkánkra emlékeztető, nagyon friss, sós vizes uborka volt, erről azóta Zsófinál tájékozódtam.
Remek reggeliket ettünk még annak idején az NDK-ban, ’86-ban vállalati üdülés keretében voltam Thüringiában a családdal. Hatalmas terülj asztalkám, háromféle kenyér (fehér, barna, fekete), felvágottak, sajtok, 3 és 8 perces tojás, de a két legérdekesebb dolog a nagy tálban kitett gyömölcsjoghurt illetve a zellersaláta volt. Egy évvel később építőtáborban voltam Potsdam közelében, sokkal jobban emlékszem arra, milyen gazdag kínálatból pakolhattam tele a reggelihez a tálcámat, mint arra, hogy milyen hideg is volt hajnali fél hatkor.
És az sem zavart bennünket, hogy mindenhol Erich bácsi bámult a tányérunkba, a táborok és üdülők éttermeinek falán ott lógott a képe.
Szóval reggelizni az északi népeknél szeretek, de az ebédet és a vacsorát inkább a déliek konyhájából választanám.
Ezzel én tulajdonképpen be is érem. Nem nagyon kívánok reggelire édességet, illetve legföljebb desszertként, a reggeli végén. Gyakran reggelizem – egy bizonyos – szállodában, már gépiesen kezdem a teakészítéssel (zöldtea, borsmenta, csipkebogyó), gyümölccsel indítok. Majd leggyakrabban bundáskenyér sajttal, paradicsommal, paprikával, uborkával. ( Azért ez a bundáskenyér nem az a bundáskenyér… meleg, de nem forró, a sajt már nem tud úgy ráolvadni, ahogy kéne. Ez is gyerekkori kedvenc: legjobban füstölt sajttal és savanyú káposztával szerettem. ) Utána még lecsúszik egy gyümölcsjoghurt vagy egy-két mini croissant csipkebogyólekvárral. De kell is a kiadós reggeli, ezeken a napokon nem mindig van lehetőségem ebédelni.
De ezen a hétvégén a VKF! negyedik fordulójának apropóján nekem kellett reggelit készítenem. Legyen friss kenyér, de anélkül, hogy korán keljen kelnem miatta: erre jó a kenyérsütőgép. Nem ez a legkonyhatündérebb megoldás, de az egész heti hajtás után megérdemlem ezt a kényelmet: friss kenyér illatára ébredni, különösebb erőfeszítés nélkül. (Fogok én még kalácsot dagasztani, lekvárt főzni, paradicsomot befőzni… de nem mostanában)
Az Officina Nova kiadónak volt egy „A Föld ajándéka” sorozata jó tizenöt éve, Kenyér, Paradicsom, Gomba, Burgonya és Fokhagyma kötetekkel. Ebből a Kenyér nagyon jó recepteket ad kenyérsütőgéphez. Miután a családban lett még néhány ilyen gép, a könyvem is vándorútra kelt, nem tudom, hol lehet éppen, így nem tudtam megkeresni benne a kedvenc kapros-túrós kenyerünk receptjét, de gugli barátunk gyorsan segített. Nagyjából ezt a receptet követtem, némi módosítással.
Kapros-túrós kenyér
2 evőkanál tej
2 evőkanál olaj
50 dkg liszt
½ teáskanál só
1 teáskanál cukor
25 dkg túró
3 evőkanál szárított kapor
1 tasak szárított élesztő
A hozzávalókat a kenyérsütőgép tartályába töltöm (nem felejtem ki mindjárt az elején a keverőlapátot). Ha nem indítom el azonnal a kelesztést és a sütést, akkor fontos, hogy az élesztő a tetejére kerüljön, ne kezdjen azonnal dolgozni. Normál programon dagasztottam-kelesztettem, közepesen erősen sütöttem. Este készítettem össze, 8 órára időzítettem, ennyit simán kibír a túró is hűtés nélkül, kánikulában nem biztos, hogy megpróbálnám.
A következő szezonban kapor helyett medvehagymával is ki fogom próbálni. De nem időzítem reggelre: a gépünket először egy fokhagymás-fűszeres kenyérrel próbáltuk ki, isteni finom volt, de egy csöppet agresszív volt az egész lakást belengő fokhagymaillat hajnalban...
Most pedig elutazom a szüleimhez, ahol a múlt héten kisgida született, így nem biztos, hogy lesz friss kecsketúró, de a kertben biztosan kincsekre lelek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése