Nem hinném, hogy a kép alapján bárki kedvet kap ennek az ételnek az elkészítéséhez (pedig ennél még trutymósabban kellene kinéznie!), gondolkodtam is, érdemes-e egyáltalán lefényképezni. Ez az étel tipikus példája a ronda de finom kategóriának, a jelentéktelen külalak nem jelzi előre az ízek tűzijátékát.
A VKF! fűszeres fordulójában megemlékeztem már erről az indiai zöldségételről, amit jó tíz éve készítettem a Krishna hívők szakácskönyvéből (ezt meg mint a kedvencemet említettem már egy kördésre adott válaszban). Tintaleves/Eszter és Mademoiselle érdeklődését is fölkeltette az európai íny számára bizarrnak tűnő fűszerezés: az édeskés fahéjas-kókuszos illat után erősen csípős íz következik. Mondhatnám, az ő kívánságukra álljon most itt a recept, de én köszönöm nekik, hogy nem kellett gondolkodnom, mit is főzzek, a feladat adott volt.
Ganapati kedvence
6-8 személyre (Én inkább 6 személyt mondanék, persze ez attól is függ, hány fogásból áll az étkezés. A fele mennyiséget ketten megettük ebédre.)
1 kg burgonya
25 dkg zöldborsó
4 nagy paradicsom
4 evőkanál ghí
2 erős zöldpaprika
2 evőkanál kókuszreszelék
3 szegfűszeg
3 szem feketebors
1 kiskanál fahéj
2 kiskanál koriander
3 kiskanál mák
Az eredeti recept úgy utasít, hogy a krumplit vágjuk fel 2 cm-es darabokra, a ghín vízzel pároljuk meg, a zöldborsóval együtt. A paradicsomokat 8 dl vízben főzzük puhára. Az összes többi ízesítőt egy mozsárban törjük péppé. A megfőtt zöldségeket törjük össze, nyomjuk át egy szitán, majd a fűszeres keveréket hozzáadva főzzük még pár percig.
Nos, nagyjából eszerint jártam el, de a paradicsomot nem főztem meg külön, hanem mikor a krumpli már megpuhult, a felkockázott paradicsomot is hozzáadtam (nem korábban, állítólag a krumpli savas közegben nem fő puhára), illetve hogy nagyjából felismerhető legyen, hogy miből is készült az étel, és maradjon valami rágnivaló is (szerintem nagyon fontos a rágás, főleg ilyen „fölfújós” zöldségek esetében, ne felejtsük el, hogy az emésztés a szájban kezdődik!), nem törtem át a zöldségeket.
A ghít olajjal, a hegyes erős zöldpaprikát (sajnos éppen nem volt otthon) őrölt chilivel helyettesítettem – hiányzott a zöldpaprika, azzal jobb, frissebben csípős.
Előtte-mellette ettünk egy nagyon egyszerű uborka-raitát (joghurttal készült salátaféle az indiai konyhában): a vékonyan felszelt kígyóuborkát joghurttal és őrölt köménnyel kevertem össze.
A VKF! fűszeres fordulójában megemlékeztem már erről az indiai zöldségételről, amit jó tíz éve készítettem a Krishna hívők szakácskönyvéből (ezt meg mint a kedvencemet említettem már egy kördésre adott válaszban). Tintaleves/Eszter és Mademoiselle érdeklődését is fölkeltette az európai íny számára bizarrnak tűnő fűszerezés: az édeskés fahéjas-kókuszos illat után erősen csípős íz következik. Mondhatnám, az ő kívánságukra álljon most itt a recept, de én köszönöm nekik, hogy nem kellett gondolkodnom, mit is főzzek, a feladat adott volt.
Ganapati kedvence
6-8 személyre (Én inkább 6 személyt mondanék, persze ez attól is függ, hány fogásból áll az étkezés. A fele mennyiséget ketten megettük ebédre.)
1 kg burgonya
25 dkg zöldborsó
4 nagy paradicsom
4 evőkanál ghí
2 erős zöldpaprika
2 evőkanál kókuszreszelék
3 szegfűszeg
3 szem feketebors
1 kiskanál fahéj
2 kiskanál koriander
3 kiskanál mák
Az eredeti recept úgy utasít, hogy a krumplit vágjuk fel 2 cm-es darabokra, a ghín vízzel pároljuk meg, a zöldborsóval együtt. A paradicsomokat 8 dl vízben főzzük puhára. Az összes többi ízesítőt egy mozsárban törjük péppé. A megfőtt zöldségeket törjük össze, nyomjuk át egy szitán, majd a fűszeres keveréket hozzáadva főzzük még pár percig.
Nos, nagyjából eszerint jártam el, de a paradicsomot nem főztem meg külön, hanem mikor a krumpli már megpuhult, a felkockázott paradicsomot is hozzáadtam (nem korábban, állítólag a krumpli savas közegben nem fő puhára), illetve hogy nagyjából felismerhető legyen, hogy miből is készült az étel, és maradjon valami rágnivaló is (szerintem nagyon fontos a rágás, főleg ilyen „fölfújós” zöldségek esetében, ne felejtsük el, hogy az emésztés a szájban kezdődik!), nem törtem át a zöldségeket.
A ghít olajjal, a hegyes erős zöldpaprikát (sajnos éppen nem volt otthon) őrölt chilivel helyettesítettem – hiányzott a zöldpaprika, azzal jobb, frissebben csípős.
Előtte-mellette ettünk egy nagyon egyszerű uborka-raitát (joghurttal készült salátaféle az indiai konyhában): a vékonyan felszelt kígyóuborkát joghurttal és őrölt köménnyel kevertem össze.
Bejegyzések
1 megjegyzés:
Szuper!
Nekem sem kell gondolkodnom, hogy mit főzzek a hétvégén, mert adott! Ezt nem lehet kihagyni :-)))
Megjegyzés küldése