szombat, április 21, 2007

Kenyeret nem dobunk ki

Eszter, idegeit nyugtatandó, kenyérchipset készített a héten. Ahogy már megkommenteltem nála, ehhez hasonló ropogtatnivalóban én is meg szoktam menteni a szikkadt kenyereket. Vagy szeletekben, ahogy ő, vagy kockákra vágva sütöm ropogósra a fűszeres olajjal ízesített kenyérdarabokat. Ezeket aztán változatosan fel lehet használni – már ha marad belőle. Krémlevesekbe betétként, gazdag salátákban (hasonlóan, mint pl. a Caesar-saláta), vagy gyors vacsoraként rendszeresen eszünk a fűszeres joghurtba kevert pirított kenyérdarabkákat (ezt annyira szeretjük, hogy akár friss kenyérből is készítjük).

A héten valahogy megmaradt egy nagyobb darab kenyér, de szárazabb volt annál, hogy még szép vékony szeleteket vághattam volna belőle. További szárítás után őrölhettem volna belőle morzsát, hogy panírozáshoz (de én azt sosem) felhasználhassam, vagy fűszeres morzsa legyen belőle egy ilyesmi étel megkoronázására, vagy fűszerezve, sajttal és kis tejszínnel összegyúrva félbevágott paradicsomokra süthessem. Még soha nem próbáltam, de fogom: (hiába keresem a forrást, nem találom, hol olvastam) az olaszok is használták a fűszeres-fokhagymás kenyérmorzsát reszelt sajt helyett ínséges időkben.

A férjem kérésére azonban most (is) a következő nagyon egyszerű étel lett belőle:

Paradicsomos rakott kenyér

4-5 szeletnyi (jó negyed kiló lehetett frissen) szikkadt (akár majdnem teljesen száraz is lehet) kenyér
1-2 evőkanálnyi olívaolaj
1 fej hagyma
1 közepes sárgarépa
2 szál szárzeller
2-3-4 gerezd fokhagyma
1 doboz (400 g) darabolt paradicsom
bazsalikom, szurokfű, ízlés szerint
1-2 dkg, lehetőleg parmezán jellegű sajt (nálam most pecorino romano)

Begyújtom a sütőt. A hagymát, szárzellert, sárgarépát, fokhagymát apróra vágom, egy vastagon megolajozott kisebb sütőedénybe terítem. Annyi olaj legyen benne, mint amikor pl. a pörköltalaphoz párolunk hagymát. A sütőben félpuhára párolom, közben egyszer kiveszem és megkeverem. (Tulajdonképpen soffrittot készítek, csak éppen a sütőben.) Ha a hagyma megüvegesedett, hozzáadom a feldarabolt kenyeret és összeforgatom. Visszateszem a sütőbe, hogy a kenyér magábaszívja az ízeket, meg egy kicsit megpiruljon, közben egyszer megforgatom. Közben a paradicsomba belekeverem a fűszer(eke)t, meglocsolom vele a kenyeret: ügyelek rá, hogy a paradicsomot egyenletesen osszam el, mindenhol kellően átjárja, de ne áztassa kellemetlenül nedvesre a kenyereket. A tetejére sajtot reszelek és visszateszem a sütőbe, míg a paradicsom kicsit besűrűsödik és a sajt ráolvad a tetejére.

Nem egy fotogén étel, de finom, egyszerűsége a nagyszerűsége. Kettőnknek épp elég volt ebédre.

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

Akkor már nemcsak a joghurtos ügyletet, hanem ezt is kipróbálom.

Névtelen írta...

Hah, tizedszerre sikerült elküldenem a kommentet. Éljen!

Névtelen írta...

Lányok, ha otthon sütnétek a kenyeret, nem lenne szárazság :)) Persze, tudom, hogy ennek sokféle akadálya lehet, de nem hagyhattam ki.

Rossamela írta...

Na ja. És ha a búzát is magam termeszthetném és őrölhetném... :)
Egyébként a sütéshez és az őrléshez is vanak apparátjaim, de elég régen nem használtam egyiket sem. Örülök, ha a tűzhelyig eljutok.
És ez nem vicc.

Rossamela írta...

Jaj, azt kifelejtettem, hogy pedig nagyon szeretném. Mármint a saját kenyeret, de majd egy másik életemben, de legalábbis egy másik életszakaszban.

Névtelen írta...

Azért bioextrém nem vagyok :) Eszem én a bolti kenyeret is, de sajnos a megfizethető kategóriában csak egyfajta ízlett, annak viszont pár hónapja megváltoztatták az összetételét, kereshetek újat. Tudni kell, hogy a férjem nem hajlandó fehéret enni, és szereti a szögletes szeleteket, ez behatárolja a lehetőségeket. No, de mindenkinek ahogy jól esik. Azért a virslis bucit (E.Margit) egyszer próbáld ki, akár zsemlének :)

Rossamela írta...

Bioextrém :), ez jó.
Az én férjem sem szívesen eszik fehér kenyeret (én sem), de virslit meg egyáltalán nem hajlandó enni (én se nagyon), de azért érdekel, mi ez a virslis buci? És ki E. Margit?

 

blogger templates | Make Money Online