Fúzió fúziójának a fúziója

A thai leves után kínai ihletésű gőzölt gombóc volt a második fogás. Pontosan betartottam a recept utasításait, csak annyit tettem hozzá, hogy a töltelék után a serpenyőben maradt zsiradékon kis szójaszósszal átpirítottam egy-két felcsíkozott kínaikel-levelet.
Meglepően könnyű elkészíteni, nagyon látványos és annál is finomabb, köszönhetően főként az ötfűszerkeveréknek – ez az új kedvenc, gyűjtöm már hozzá a recepteket.

A desszertet viszont, nem is tudom, le merjem-e írni, annyira „hagyománytiszteletlen”.

Marmalade blogján fedeztem fel a wasabival megbolondított browniet, adódott a remek alkalom a kipróbálására. (Véletlenül alakult így, hogy a vacsora minden fogása ázsiai beütésű lett, éppen ezek keltették fel mostanában az érdeklődésemet.) Tanulmányoztam a forrást is, a két receptből megalkottam a sajátomat: a cukor mennyiségét erősen lecsökkentettem és a sütit reszelt gyömbérrel kikevert mascarponéval tálaltam.
Frissen nem volt rossz, de egy kicsit elszúrtam: túlsütöttem és csöppet kiszáradt, és a wasabit sem éreztem benne eléggé (a nyers tésztában még nagyon dögös volt), hát másnap gondoltam egy merészet és újraszerkesztettem a sütit, méghozzá a tiramisu mintájára.

Meglepően jó lett a végeredmény. Nem könnyű elképzelni, de érdemes kipróbálni: a csokoládé és az erős „gyökérízek” – wasabi, gyömbér – nagyon jó kontrasztot adnak egymásnak.

Egy zsidó-amerikai süti japán tormával megvadítva, majd olasz módra mascarponéval rétegezve – mi ez, ha nem a fúziók fúziójának fúziója?!

Wasabis brownie

20 dkg étcsokoládé
10 dkg vaj
15 dkg barnacukor
3 tojás
½ teáskanál vaníliakivonat
10 dkg liszt
½ csomag sütőpor
1 kávéskanál wasabi por

Előmelegítem a sütőt 170 fokra, a tepsit (k.b. 20x20 cm) kibélelem sütőpapírral. A vajat és a csokoládét gőz fölött összeolvasztom. A tojásokat a cukorral habosra keverem, hozzáadom a vaníliakivonatot és a wasabit, meg az olvadt csokit. A lisztet és a sütőport összeszitálom és a tojásos keverékbe forgatom.
A masszát a tepsibe öntöm, 20-25 perc alatt megsütöm.

Wasabis brownie tiramisu módon

a fenti wasabis brownie fele
1 kávéskanál wasabi por
25 dkg mascarpone
1-2 kávéskanál reszelt gyömbér

A wasabi port feloldom 2 evőkanál vízben, ezzel locsolom meg a mély tálba lerakott sütidarabokat. A mascarponét habosra keverem a reszelt gyömbérrel – lehet édesíteni, nekem nem hiányzott –, ezt kenem a sütire, majd megismétlem a rétegezést. Fogyasztás előtt érdemes pár órát állni hagyni a hűtőben.

Tökéletes ízegyensúly

Jó egy hónapja a céges családi nap főzőversenyén főnököm javaslatára (ellentmondást nem tűrő nyomására) tom kha-t, vagyis thai kókusztejes csirkelevest főztünk, főleg a Chili&Vanilia tárgybani bejegyzéséhez érkezett egyik hozzászólásban talált link receptje alapján. Kissé szkeptikus voltam, milyen lesz az bográcsban, de ellenkezésemet gyorsan elsöpörték a fiúk. És hiába próbáltam vétót emelni az addicionális hozzávalók – színes paprika még hagyján, de sárgarépa, gyökér? – miatt, meg sem hallottak. Csodásan ízes, harmonikus levest főztünk, aki megkóstolta, kért még egy tányérral, nehéz volt abbahagyni. A zsűri ugyan nehezen tudta a kalóriákban könnyű, ám ízekben nagyon gazdag és összetett, egzotikus levesünket elhelyezni a babgulyások és pörköltek között, de különdíjjal jutalmazta a bátorságunkat.
Ekkor döntöttem el, hogy a férjem közelgő születésnapi vacsoráján ilyesmi lesz a kezdőfogás, persze nem hússal. A klasszik, jelleget adó hozzávalókkal (galanga, citromfű, kaffír lime levél, kókusztej, lime) ízesített zöldséglevest készítettem már egyszer a távoli múltban, arra már nem emlékszem, hogy a vörös curry pasztát mivel imitáltam, igazából csak egy „ízkisérlet” volt, arra bőven elég, hogy megbizonyosodjak róla, nagyon is érdemes foglalkozni vele. Ám ez ünnepi alkalomra tekintettel rákkal készítettem.
Csak miután jóízűen megettük, néztem meg a már hivatkozott oldalon (érdemes lesz még itt nézelődni!), hogy hogyan is készül a tom yum, vagyis a thai rákleves. Nagyon hasonló a tom kha-hoz, de nagy különbség, hogy nincs benne kókusztej. Biztos vagyok benne, hogy úgy is nagyon finom, egyszer ki is fogom próbálni, de most a kókusztej-csípős curry-lime harmóniáját akartam élvezni.

Thai kókusztejes leves rákkal

1 l víz
4-5 kaffír lime levél
4-5 szelet galanga
1 ázsiai citromfű
25-30 dkg friss, nyers garnélafarok
15 dkg apró csiperkegomba (vagy ha nagyobb, felezem, negyedelem)
20-30 dkg fejeskáposzta 2x2 cm-s kockákra vágva (opcionális)
3 evőkanál piros curry paszta
1 doboz (400 g) kókusztej
1 csokor korianderzöld
2 lime
1-2 szál újhagyma

A vizet fölforralom, beledobom a galangaszeleteket, a kissé megzúzott citromfüvet és a megtépkedett kaffír lime leveleket, és élvezem a felszálló illatos gőzt. Hozzáadom a rákfarkakat, a színük szürkéről azonnal pirosra vált. A megfőtt rákfarkakat kihalászom a levesből, néhányat félreteszek a tálaláshoz, a többit megtisztítom (tulajdonképpen megtisztíthattam volna már a főzés előtt is). Közben a leveshez adom a káposztát és a gombát, ha megfőttek, visszateszem a rákot. A curry pasztát kikeverem egy lime kicsavart levével és a leveshez adom, majd beleöntöm a kókusztejet is, de azzal már nem forralom, csak melegítem, mert a kókusztej kicsapódhat. A galanga, a citromfű és a kaffír lime levél túl rostos, nem ehető, ezeket eltávolítom a levesből.
A csészékbe mert levest a felaprított korianderrel és az újhagyma zöldjével megszórva, limegerezddel tálalom.
3-4 adag