Penne gorgonzolás mártásban, pirított kelkáposztával

20 dkg penne

2 marék dióbél

2 evőkanál olívaolaj

egy kis fej kelkáposzta fele csíkokra vágva

2 dl tejszín

10 dkg gorgonzola

szerecsendió

frissen őrölt bors

Feteszem a tészta főzővizét, mellette egy széles serpenyőben elkészítem a tésztáravalót, 3 fázisban. Először szárazon megpirítom a diót, kiveszem a serpenyőből. Felforrósítom az olívaolajat, rádobom a kelkáposztát és megpirítom. Kiveszem, félreteszem. A felmelegített tejszínbe beleolvasztom a gorgonzolát, kevés reszelt szerecsendióval fűszerezem. Közben kifő a tészta, beleforgatom a mártásba a kelkáposztával együtt. A tányérokon a tésztára szórom a durvára tört pirított diót és sok borsot őrölök rá.

2 tisztességes adag 

Pont ilyen ködös téli napokra való étel, mint a mai.

Gnocchi gesztenyéből

Jómúltkorában gesztenyeliszthez receptet keresve találtam egy gnocchit többféleképpen ízesítve: vargányával, hagymával-sárgarépával illetve kelkáposztával. De ha most van épp a szezonja, legyen inkább főtt gesztenyéből (ha krumpliból és sütőtökből elkészíthető, biztosan műkodik gesztenyével is), a gesztenyelisztből – egészen más módon – készülő változatot eltettem későbbre.

A kelkáposztát megtartottam, hozzávaló sajtnak pedig kipróbáltam kettőt is: parmezánt illetve kékpenészes sajtot. Ez utóbbi ízlett jobban.

Gesztenye-gnocchi kelkáposztával gratinírozva

30 dkg főtt gesztenye, áttörve

25 dkg liszt

1 tojás

szerecsendió

só

egy kis fej (60-80 dkg) kelkáposzta

7-8 dkg kékpenészes sajt vagy parmezán

vaj

olaj

Az áttört gesztenyét összegyúrom a liszttel, tojással, kevés reszelt szerecsendióval, sóval, és annyi vízzel (kb. 1 dl), hogy rugalmas tésztát kapjak.

Vizet forralok, a kelkáposztát keskeny csíkokra vágom. 4-5 adagban 2 percre a forró vízbe dobom, ha megpuhult, szűrőbe szedem, hagyom lecsöpögni, majd 4, kiolajozott, egyszemélyes tűzálló tálba szedem.

A tésztából lisztezett deszkán hüvelykujj vastagságú hurkákat sodrok, 2-3 cm-es darabokra vágom és egy villa hátán végiggörgetve bordásra formázom a gnocchikat. A kelkáposzta főzővizét újra felforralom, 4-5 adagban kifőzöm: akkor van kész, ha feljön a víz felszínére. Szűrőlapáttal kiszedem, lecsepegtetem, elosztom a tálakban. Lazán összekeverem a kelkáposztával, kevés vajat forgácsolok rá. Megszórom a reszelt parmezánnal vagy rámorzsolom a kéksajtot.

Előmelegített sütőben 10 perc alatt átsütöm.

4 adag

Itt a tél, újra hajdina

A jómúltkor, mikor a brokkolis orecchiettéhez kaptam az ötletet a bergamoi főnökömtől, szóba került a pizzoccheri is. Nem véletlenül említettem, szándékom volt vele: megtudni, mivel lehet helyettesíteni a nálunk nem elérhető bitto vagy fontina sajtokat. Javaslatára goudával próbáltam, fontos, hogy érlelt, zsíros sajt legyen. (Ha minden jól megy, hamarosan bitto vagy fontina is lesz. )

"Ó, az nagyon masszív!" - kiáltott föl, mikor szóba hoztam. Tényleg nem egy könnyű kis darab, hajdinalisztből készült tészta, rengeteg vaj, zsíros sajt, hajdina, krumpli, igazi téli étel, ilyenekkel (vagy sűrű meleg levesekkel) várnám haza a síelőket. Vannak ismerőseim, akik azt mondják, hús nélkül nem tudnak jól lakni, ezzel azért szívesen próbára tenném őket...

Valtellina egy völgy Lombardia északi részén a svájci határon, ismert síterepeiről, sajtjairól, borairól, a bresaola (szárított marhasonka) a régión kívül is nagyon kedvelt. Az utolsó vidékek egyike, ahol még termesztik a hajdinát, belőle készült szélesmetéltet, a pizzoccherit száraztésztaként lehet kapni, és annyira megnőtt iránta a kereslet, hogy a hajdinát már importálni kell hozzá. Hagyományos elkészítési módja, a pizzoccheri valtellinesi: főtt krumplival, kelkáposztával főzik ki, rakják le, zsályás-fokhagymás vajjal leöntik és zsíros sajttal átsütik.

Kerülgetem ezt az ételt már egy ideje, tavaly is elkészítettem volna, ha nem ér véget a tél, de múlt vasárnap reggel, a havas háztetők látványa meggyőzött: itt a pizzoccheri ideje. (Na jó, most vetítek: a kelkáposztát már hétközben megvettem hozzá.)
A recepthez az Olasz kulináriát csaptam föl, de nem vagyok maradéktalanul elégedett vele. Az összesen 30 deka liszthez 1 tojást és néhány kanál tejet ír, de ennyi folyadékkal sehogy sem akart összeállni a tészta, ekkor rákerestem néhány receptre a neten, és tojás nélkül csak vízzel készülő tésztákat találtam.

A Macikonyhán zöldbabbal készült, de spenóttal is szokás helyettesíteni a kelkáposztát.

Pizzoccheri

20 dkg hajdinaliszt

10 dkg búzaliszt

1 tojás (elhagyható)

1-1,5 dl víz

só

3 nagyobb krumpli

1/4 fej kelkáposzta

10 dkg vaj

1 nagy gerezd fokhagyma

5-6 zsályalevél

10 dkg érlelt zsíros sajt

10 dkg reszelt parmezán

Az összeszitált lisztekből a tojással és vízzel ruganyos tésztát gyúrok, majd fóliába csavarva hűtőben egy órát pihentetem. Kinyújtom és ujjnyi széles csíkokra metélem.

A legnagyobb fazekamban vizet forralok, és a megtisztított és felszeletelt krumplit beledobom. 15 perc múlva hozzáadom a felcsíkozott kelkáposztát és a tésztát, és éppen puhára főzöm.

Közben a vajat felolvasztom, a finomra vágott fokhagymát és a zsályaleveleket éppen csak megpirítom.

A krumplit, kelkáposztát, tésztát leszűröm és egy kivajazott tűzálló tálba a felszeletelt zsíros sajttal és a parmezán felével lerakom, leöntöm a fokhagymás-zsályás vajjal. Tetejére szórom a maradék parmezánt, és az előmelegített sütőben az egészet átforrósítom.

4 kiadós adag

Minden télen kötelező: erdész rakottas

A római tálunkat még (már!) egyetemistaként szereztük be. Pedig a kollégium kietlen konyhájának rozoga sütőjében nem volt egy leányálom a sütés, de a római tál messzemenően beváltotta a hozzá fűzött reményeket: nem ismerek más technikát, amivel a zöldségek így megtartják az állagukat és a koncentrált ízüket, a tápanyagtartalmukról nem is beszélve.
Akkortájt találtam egy magazinban az „erdész rakottas” című receptet. Az írott recept már nincs meg, csak a fejemben a lényege: téli zöldségek rétegezve és borókabogyóval és kakukkfűvel fűszerezve. Nagyon jó kis kombináció ez, a fűszeres VKF! fordulóra készülve is eszembe jutott, hogy ezzel nevezzek, de júniusban nem volt éppen aktuális.
Most viszont itt az ideje, azon túl, hogy most van szezonja a szükséges zöldségeknek, a sütőt is szívesen kapcsoljuk be a hideg téli napokon. Ennek pedig nem éppen rövid a sütési ideje.
A vöröskáposztát soha nem hagynám ki belőle, de most például nem volt itthon fehérrépa és kelkáposzta, hát kimaradt.

Mi egytálételként esszük, de köret is lehet.

Erdész rakottas

50-60 dkg fejeskáposzta
50-60 dkg vöröskáposzta
30-40 dkg karfiol
1 nagy krumpli
1 nagy sárgarépa
(kelkáposzta, fehérrépa, kelbimbó, stb.)
borókabogyó
kakukkfű
olaj
opcionális: 5-6 dkg reszelt sajt

A római tálat hideg vízbe áztatom 20 percre, addig megtisztítom a zöldségeket. A káposztákat felcsíkozom, a karfiolt apró rózsákra szedem, a répákat és a krumplit vékonyra szelem.
A római tálba rétegezem a zöldségeket, minden réteget finoman megolajozok (ilyenkor jön jól egy olajspricni), kakukkfüvet morzsolok és pár szem megroppantott borókabogyót szórok rá. A lefedett tálat a hideg sütőbe teszem (a római tálat óvni kell a hirtelen hőhatástól) és csak eztán kapcsolom be a sütőt, közepes lángra. 1-1,5 óráig sütöm, ekkor kiveszem a sütőből, ha megfelelőnek ítélem, megszórom a sajttal és visszadugom a sütőbe még 5 percre, hogy a sajt ráolvadhasson.