Padlizsántanulmány

A képen a négy tálban - bár kinézetre nagyon hasonlítanak - négy, ízében teljesen eltérő étel van. Rég itt lenne már a helye ennek a receptnek, de látva - és kóstolva - a mai eredményt, nem bánom, hogy vártam vele.

Két-három éve - ma már alig hiszem el, hogy lehet így élni - a saját életem kizárólag a hétvégékre korlátozódott. Rengeteget dolgoztam, ráadásul vidéken, ha esetleg nem aludtam ott, akkor a napi 10-12 órához még hozzá kellett számolnom 2 óra oda- vagy visszautat. Állandóan étteremben vacsoráztam (nincs mire irigykedni), de ebédre elég unalmas volt a sajtos-gombás melegszendvics a büféből. A zsíros-húsos menzára meg nem voltam hajlandó befizetni, más opció nem volt.
Akkoriban a sarki boltban egész télen lehetett padlizsánt kapni, nyári áron, ha sikerült betérnem, mindig bevásároltam belőle. Jól jött ez, ha az utazótáskám átpakolásához szükségesnél egy kicsivel több időt töltöttem otthon, 5 perc munkával 30 perc alatt elkészült a másnapi ebédem.

Egy padlizsánt fölkockázni, fűszerezni, olajozni, be a sütőbe - ennyi a recept. Lehetne serpenyőben kevergetve sütni is, de nem volt annyi időm, hogy a tűzhely mellett álljak.
Két változatban készítettem, vagy mediterrán zöldfűszerekkel (bazsalikom, szurokfű, kakukkfű, esetleg provanszi fűszerkmeverék) és fokhagymával, vagy indiai beütéssel, korinaderrel, római köménnyel, chilivel. Ha elkészült és még hiányzott hozzá némi savanykás íz, előbbit citromlével, utóbbit joghurttal locsoltam meg.

Ma tovább játszottam a lehetőségekkel. Szétnéztem a fűszereim között, összehoztam őket olajokkal, szószokkal, meg sok fokhagymával (abból baj nem lehet...). Nem lett köztük kedvenc, mindegyik csodás.
Az ötfűszeresben a bizsergető szecsuáni bors melegségét erősíti a pirított szezámolaj íze.
A kellemesen ismerős zöldfűszeresben finoman simul össze a lila bazsalikom és a balzsamecet a krémesre sült padlizsánnal.
A madras curry ebben is hozza azt a meglepetést, ami minden alkalommal megragad: sokkal fűszeresebb, mint amire számítok. Pláne sokkal csípősebb!
A gyömbér és a padlizsán fantasztikus páros, de a lime-tól különösen üde lett.

Szezámos-ötfűszeres padlizsán

1 közepes padlizsán
2 evőkanál olaj
1 evőkanál szezámolaj
2 evőkanál szójaszósz
1 mokkáskanál ötfűszerkeverék
6-8 szem szecsuáni bors, porrá zúzva
1 gerezd fokhagyma összezúzva
szezámmag

A padlizsánt 1,5 cm-es kockákra vágom. Az olajakat összekeverem a fűszerekkel, a szójaszósszal és a fokhagymával, beleforgatom a padlizsánt.
Tűzálló tálban 20-25 perc alatt, félidőben megkeverve megsütöm.

Megszórom szezámmaggal.

Zöldfűszeres padlizsán

1 közepes padlizsán
2 evőkanál olívaolaj
2 gerezd fokhagyma összezúzva

ízlés szerinti friss zöldfűszerek: szurokfű, kakukkfű, (lila) bazsalikom
pár csepp balzsamecetA padlizsánt 1,5 cm-es kockákra vágom. Meglocsolom az olívaolajjal, összekeverem a fokhagymával és a bazsalikom kivételekkel a zöldfűszerekkel. Tűzálló tálban 20-25 perc alatt, félidőben megkeverve megsütöm.
Hozzáadom a friss bazsalikomot, balzsamecettel megspriccelem.

Padlizsán madras curryvel

1 közepes padlizsán
2 evőkanál olaj
1 kávéskanál madras curry

A padlizsánt 1,5 cm-es kockákra vágom. Összekeverem a curryporral és az olajjal.
Tűzálló tálban 20-25 perc alatt, félidőben megkeverve megsütöm.

Gyömbéres lime-os padlizsán

1 közepes padlizsán
1 cm-es darabka friss gyömbér lereszelve
2 gerezd fokhagyma összezúzva
1 evőkanál chilis olívaolaj
1 evőkanál olívaolaj
1 kis lime lereszelt héja és felének leve
petrezselyem vagy korianderzöld

A padlizsánt 1,5 cm-es kockákra vágom. Az olajakat, gyömbért, fokhagymát, a lime héját és levét összekeverem, összeforgatom a padlizsánnal.
Tűzálló tálban 20-25 perc alatt, félidőben megkeverve megsütöm. Petrezselyemmel vagy korianderzölddel megszórva tálalom.

Lilának indult

Pedig olyan jó terv volt... A vezérmotívum a lila lett volna, miután összejött néhány ilyen színű alapanyag a konyhámban: lila zöldbab, padlizsán, áfonya, lila bazsalikom. Jó, a padlizsántól nem vártam sokat, de arra nem számítottam, hogy a lila zöldbab főzés után tényleg zöld lesz...

(Tettem a tányérra egy nyers darabot is, csak megmutatni az eredeti színét. Ugye milyen jól nézett volna ki, ha nem zöldül el?)

Zöldbab padlizsánmajonézzel, kecskesajttal, áfonyával

50 dkg (lila) zöldbab
1 db (30-35 dkg) padlizsán
lila bazsalikom
kb. 1 dl mogyoróolaj
1 citrom leve
2 maréknyi áfonya
2 kis korong friss kecskesajt

A padlizsánt megszurkálom, forró sütőben puhára sütöm. Lehúzom a héját, a pépes padlizsánt simára turmixolom a bazsalikommal, citromlével és annyi mogyoróolajjal, hogy sűrű, majonézszerű öntetet kapjak.

A zöldbabot megtisztítom, közben vizet forralok. 3-4 adagban a forró vízben 4 perc alatt megfőzöm, rögtön hideg vízbe szedem, majd lecsöpögtetem.

A zöldbabot a padlizsánmajonézzel meglocsolva, a kecskesajttal és áfonyával tálalom.

2 adag

Brokkoli burkolva

Rendes asszony nem engedi hosszú útra az urát elemózsia nélkül. Hiába nem 1000 km, mint tavaly meg tavalyelőtt, csak 400, jól jön egy kis útravaló. (Nekem is az a pár darab, ami itthonmarad, egy pohár kaukázusi kefírrel finom vacsora volt.)

Kelttésztában nem vagyok túl gyakorlott, péksüteményt a péktől, pizzát pizzériában/ból, legföljebb kenyeret sütök néha, azt is géppel. Éppen ezért az is érdekelt, hogyan oldom meg a feladatot: legyen pestos-brokkolis stangli (fél üveg pesto meg negyedkiló brokkoli várta a sorsát a hűtőmben).
Megoldottam, nem buktam meg. A sítáborból érkezett sms szerint: "Te voltál a sztár este".
Remélem, nem csak azzal, hogy küldtem egy tálca sört is...

Pestos-brokkolis stangli

7 dl búzacsírával dúsított finomliszt, átszitálva

3 dl langyos víz

1 kávéskanál cukor

1 kávéskanál só

1 evőkanál olívaolaj

2 dkg friss élesztő

25 dkg brokkoli

2-3 evőkanál pesto

2-3 dkg reszelt parmezán (elhagyható)

A tésztáhozvalókat a kenyérsütőgép edényébe töltöm, a gép dagasztóprogramja dolgozik helyettem (ha nincs gép, ajánlom Fűszeres Eszter kelt tészta útmutatóját).

Ezalatt elkészítem a tölteléket: a rózsákra szedett brokkolit forrásban lévő vízben 3-4 perc alatt megfőzöm, a leszűrt brokkolit nagyjából összetöröm, hozzákeverem a pestot és a sajtot.

A megkelt tésztát lisztezett deszkán átgyúrom, kettéosztom, két gombócot formálok belőle. Az egyik gombócot letakarom, míg a másikból elkészítem a stanglikat. A tésztagombócot 2-3 mm vastag kerek lappá nyújtom. 8 körcikkre vágom, a tésztát egy-egy kanál töltelékkel kiflivé csavarom, a megtöltött stanglikat sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatom. A brokkoli főzőlevével átkenem a kifliket.

Letakarva langyos helyen hagyom még fél órát kelni majd előmelegített sütőben k.b. 20 perc alatt megsütöm.

16 darab


A pesto ugyan bolti volt, tartok itthon, jól jön az zaklatott napokon, a brokkoli pedig ebből maradt. Külön posztot nem szánok neki, más tollával ékeskednék, lefényképezni nem is próbáltam, annyira szép Chiara fotója, érdemes megnézni. Quinoát főztem már, további linkek róla ott. Ez a végtelenül egyszerű, de csodás étel az Il pranzo di Babette blogról megérdemli, hogy gyorsan idefordítsam a receptet:

Quinoa brokkolival, fenyőmaggal, gyömbérrel

18 dkg quinoa
1 közepes brokkoli (25 dkg-t használtam)
só
1 evőkanál fenyőmag
1 evőkanál reszelt gyömbér
2 evőkanál olívaolaj

A brokkolit mosd meg, szed rózsáira. Forralj fel 3 dl vizet, sózd és tedd bele a brokkolit. Lefedve főzd 3 percig. Turmixold össze és tartsd melegen.
Mosd meg a quinoát, 10 percig forrald sós vízben. Közben a fenyőmagot pirítsd meg, tedd félre, majd ugyanabban a serpenyőben kíméletesen süsd meg a gyömbért az olívaolajon.
Keverd össze a megfőtt quinoát a brokkolikrémmel, gyömbérrel, tetejére szórd a fenyőmagot.

Lila

Gyönyörű lila bazsalikomokat árulnak mostanában a Lehelen, nem is tudtam ellenállni neki. Meg a zsenge zöldbabnak sem.
Az ötletet a Sienában kóstolt „farro al pesto” adta. A farro – készülőben egy poszt róla – egy ősi búzafajta, jellemzően télen babbal sűrű levest, nyáron salátaszerű hideg egytálételt készítenek belőle: a megfőzött gabonához pestot, zamatos paradicsomot, fekete olajbogyót és főtt krumplidarabokat kevernek.
Ám a lila bazsalikomból készült pesto kevésbé látványos színű, a barna színű búzával végképp csak egy nagy maszat lett volna, így inkább fehér árpagyöngy adott valamelyest kontrasztot. És mivel a klasszikus, zöld színű bazsalikomból készült pesto genovesével koronázott tésztához is adnak itt-ott zöldbabot, én is ezt tettem.
Illatos, üde, könnyű nyári ebéd, piknikkosárba is tenném.

Árpagyöngy pestoval

25 dkg árpagyöngy
25 dkg zsenge zöldbab

A pestohoz:
1 nagy csokor (lila) bazsalikom
1 gerezd fokhagyma
2-3 evőkanál fenyőmag
2-3 evőkanál reszelt parmezán
olívaolaj

A zöldbabot megmosom, 4-5 cm-es darabokra vágom. Vizet forralok, és a zöldbabot több részletben, 1-2 perc alatt éppen hogy megfőzöm, maradjon roppanós. Szűrőkanállal kiemelem a zöldbabot és rögtön hideg vízzel le is hűtöm, hogy a maradék hőtől ne főjön tovább és az élénk színét megtartsa.
Az árpagyöngyöt puhára főzöm (felhasználva zöldbab főzővizét is).
Közben a pesto hozzávalóit kőmozsárban vagy turmixgéppel összedolgozom (én a mozsarat szeretem jobban), kicsivel több olajjal, mintha tésztához készülne, hogy ne legyen száraz az étel.
Ha az árpagyöngy kihűlt, hozzákeverem a pestot és a zöldbabot.
3-4 adag

Jégsaláta pestoval, mangóval

Ha könnyű, de rafinált ízű vacsorára (ízre, de nem mennyiségre) vágyom, bevetem ezt a salátát. Sajnos nem az én kreációm, arra már nem emlékszem, honnan származik az ötlet, talán egy étlapról.
Tulajdonképpen csupa különlegesség, de minden elemét meg lehet kapni egy hipermarketben, nem feltétlenül olcsón, de mindenképpen megéri az árát, mert nagyon harmonikus kombináció a végeredmény. Mangó mostanában egészen baráti áron kapható, ehhez a salátához kifejezetten a nem túlérett változatot válasszuk.
Ha jól elő van készítve (azzal sincs sok munka), pillanatok alatt össze lehet dobni és elbűvölni vele a vacsoravendégeinket. (Vagy a párunkat, ha érdekelne a Valentin-nap, ez lehetne az gyertyafényes vacsora első fogása.)
Pláne, ha egy pohár hozzáillő fehérborral kísérjük, ezt nagyon tudom ajánlani hozzá.



Jégsaláta mangóval, pestoval

1 fej jégsaláta
1 mangó
egy csokor bazsalikom (egy kis cserépnyit szüreteltem le)
1 dl extra szűz olívaolaj
3+3 evőkanál fenyőmag
1 gerezd fokhagyma
parmezán
frissen őrölt bors/borskeverék

A jégsalátát megmosom, centrifugázom, falatnyi darabokra tépem.
Elkészítem a pestot, de ezúttal kihagyom belőle a reszelt parmezánt: összeturmixolom a bazsalikomot, olívaolajat, fokhagymát és a fenyőmag felét.
A maradék fenyőmagot szárazon, óvatosan megpirítom (vagy nem).
A mangót meghámozom, vékonyan fölszeletelem.
Összeállítom a salátát: egy lapos tányéron elterítem a jégsalátát, meglocsolom a szokásosnál kicsit hígabb pestoval, elrendezem rajta a mangószeleteket, rászórom a fenyőmagot és a parmezánból is forgácsolok rá jócskán, végül egyet-kettőt tekerek a borsörlővel a tányérok fölött.
4 adag előételnek / 2 adag főételnek

Toszkán kenyér

A tipikus toszkán termékek között az első helyen a kenyér szerepel. Gondosan dagasztják, kelesztik, fatüzelésű kemencében sütik még a supermercatoban is, de a legjobbat, az igazit természetesen a falusi péknél kapni, ahogy ezt Giorgio is teljes átéléssel ecsetelte: kenyér és olívaolaj, ennél finomabbat nem is kíván. Nem is vitatkoznék vele, a csodás, lyukacsos de mégis nagyon tartalmas tésztájú, ropogós héjú kenyér jópár csepp gyümölcsösen zöld olívaolajjal mennyei eledel.
Nekünk talán furcsa, hogy a toszkán kenyér só nélkül készül, ám tudva, hogy a gazdag ízű toszkán felvágottak, sonkák, zamatos olívaolajak, ízes pástétomok sokkal jobban érvényesülnek a sótlan kenyéren, azt is gondolhatjuk, tudatos választás ez, pedig nem. Ennek az eredete az, hogy a XII. században a Pisa és Firenze közti harcok során a pisaiak megállították a szárazföld belseje felé irányuló sókereskedelmet, így a firenzeiek só nélkül voltak kénytelenek kenyeret sütni. Egy másik magyarázat szerint a só egyszerűen túl drága volt, és a firenzeiek így tették költséghatékonyabbá a kenyér előállítását.
Akármi is az oka, nekem nagyon ízlik az „ízetlen” toszkán kenyér. Soha nem tízóraiztam zsírpapírból parizert zsömlével, mindig megadtam a módját, de sosem felejtem el a sienai partnereinknél azt a gyors munkaebédet: papírzacskóban szeletelt kenyér, gondosan csomagolt finocchiona (édesköménnyel fűszerezett felvágott, a kedvencem), toszkán sonka, pecorino (juhsajt) és egy üveg vörösbor várt bennünket a tárgyalóban. Ezt szeretem a toszkán konyhában meg a toszkán emberekben is: nem finomkodnak, nem akarnak másnak látszani, keményen megdolgoznak a javaikért és büszkék rá. Roppant egyszerű, de mégis nagyon gazdag ebéd volt, közben a kollégáimmal arról beszélgettünk, mennyi idő alatt unnánk meg ezt a kosztot. Szívesen tettük volna próbára magunkat, de a többi ebédeket vagy a környék legjobb haléttermében, vagy a már emlegett országúti fogadóban szoktuk elkölteni. Ott is kenyérrel kezdődik az étkezés: a paradicsomos bruschetta vagy a crostinik végtelen számú variációi, mindenféle– májas, vargányás, szarvasgombás, majonézes, padlizsános, paprikakrémes, szardellás, meg ki emlékszik már, hányféle – pástétomokkal megkenve csillapítja az éhséget.
Kenyér az alapja sok főételnek is: a ribollita, a zuppa di cavolo nero, a pappa al pomodoro kenyérrel sűrített zöldség-, káposzta-, paradicsomlevesek, vagy a mi fogalmaink szerint inkább főzelékek.
A szikkadt kenyeret sem dobják ki: panzanella lesz belőle, az egyik nyári kedvencem. Különböző változataival találkoztam már (tonhal helyett uborkával), most azt rekonstruáltam, amit először kóstoltam, ez alkalommal a nyaralásból hazahozott igazi toszkán kenyérből.

Panzanella (toszkán kenyérsaláta)

½ kg szikkadt kenyér
25-30 dkg paradicsom vagy koktélparadicsom
1 lilahagyma
1 doboz olajos tonhalkonzerv
egy csokor bazsalikom
1-2 evőkanál borecet
só
bors

A kenyeret földarabolom és vízbe áztatom (ha sótlan a kenyér, a vízbe sót is teszek, különben nem biztos, hogy szükséges). Kinyomkodom, kicsit összemorzsolom, salátástálba teszem. A paradicsomot és a hagymát felaprítom, a kenyérhez adom a tonhallal és annak olajával, a borecettel együtt, átkeverem, beletépkedem a bazsalikomot, szükség szerint sózom-borsozom. Behűtöm.
2-3 adag

Születésnap 2007. - másfeledik kör

Az első ijedtség után aztán kicsit lazítottunk. Megköszöntöttük az ünnepelteket és begyűjtöttem az ajándékaimat. Hasznos dolog a blogírás, különösen a kördésekre válaszolás: nem akartam én ezzel az írással üzenni, de mégis sikerült, megkaptam az összes szívemvágya könyvet, meg mezzalunát (vagyis ringókést), meg salátacentrifugát, meg, meg, meg... Csupa gasztro-ajándékot, még az új fényképezőgépembe való hatalmas memóriakártya és pótakkumulátor is a gasztroblogoláshoz (is) kell.

Eredetileg a séf üdvözletének (akkor még elegánsabb vonalban gondolkoztam) aztán a vacsora előtt jóval, kis délutáni nasinak gondoltam a következő fogást, de én is, meg a vendégek is lekésték a délután 3 órát, így a hideg falatok után került sor erre a kis semmiségre. A férjem szerint ez akkora poén, hogy nem hagyhatom ki, meg ha már írtam róla, biztosan kíváncsiak rá, ezért készítettem kétféle nem édes fagyit.

Nem mondom, hogy osztatlan sikert aratott, nem mindenki tud elvonatkoztatni a fagyi-édes íz kapcsolattól. Viszont akinek ízlett, annak nagyon ízlett. Mindenesetre az én kedvem nem ment el tőle.

Az egyik a tormás céklafagyi, ezt felnegyedelt retekkel és egy rukolalevéllel tálaltam (későn kezdtem csíráztatni a zsázsát, ezért lett rukola), a másik bazsalikomos-krémsajtos fagyi volt, koktélparadicsommal.
Nem számoltam, hány vödör (nálunk ez a neve a fél literes kiszerelésnek) joghurtot csepegtettem le a savótól, nem keveset. Megtaláltam hozzá a kényelmes módszert: kávéfilterrel bélelt tölcsérben csöpögött a joghurt, elképesztő mennyiségű savó jött ki belőle. Azért álljon itt egy hozzávetőleges recept:

Bazsalikomos krémsajtfagyi

1 liter joghurt

10 dkg tejszínes krémsajt

egy csokor bazsalikom

opcionális: fokhagyma (szívesen beletenném, de nem akartam most ezzel tovább sokkolni a közönséget)

koktélparadicsom

A joghurtot finom szűrőbe (kávéfilter) öntve hagyom, hogy a felesleges savó kicsöpögjön belőle, így sűrű, nagyon krémes alapanyagot kapok. Simára keverem a krémsajttal, az összetépdesett bazsalikommal. A masszát jól lehűtöm, majd fagyigéppel kikeverem.

A lehűtött poharak aljába szórom az aprócska paradicsomokat, erre teszem a fagyigombócokat és a tetejükbe nyomok egy bazsalikomlevelet.

kb. 12 gombóc

Variációk egy témára – cukkini és zöldfűszerek

A cukkini nem egy túlságosan karakteres ízű zöldség, pont ez a tulajdonsága teszi ilyen sokoldalúan felhasználhatóvá. Ám ha nem akarom nagyon „elmaszkírozni” (már pedig nem akarom), legszívesebben zöldfűszerekkel ízesítem, gyakran párosítom mentával. Egy lehelletnyi fokhagyma pedig sosem árt – valószínűleg nem ez az egyetlen dolog, amiben nem értünk egyet Berlusconival.

Ez már eddig is kiderült, hogy főleg zöldségeket és halat eszem, több, mint 10 évig teljesen kizártam a húst, ám az állati fehérjéről nehezen mondtam le. Majd minden zöldségételt joghurttal vagy sajttal ettem, anélkül nem éreztem teljesnek. Ez jutott ma eszembe, mikor végiggondoltam a következő ételeket, mennyire kerek egészek, pedig nagy részükben nincs is állati eredetű hozzávaló, vegán étrendbe is beilleszthetők.

A lehető legegyszerűbben elkészítve, fejenként 1 karcsú cukkinit vékonyan felkarikázok, felforrósított olívaolajban megsütöm, egy egész gerezd fokhagyma társaságában. Megszórom friss mentával vagy bazsalikommal, egy kevés borsot őrlök rá.
Ízlés szerint pár csepp citromlével fehér húsok, halak körete is lehet, vagy frissen kifőtt spaghettivel, farfallével összekeverve, parmezánnal megszórva könnyű tésztaétel.

Ha a cukkinit nem karikára vágom föl, hanem kockákra, a fokhagymát viszont nem hagyom egészben, olívaolajon puhára párolva és nem sütve, mentával és citromlével ízesítve, majd az egészet tetszés szerint simára vagy darabosra turmixolva jóízű szendvicskrémet kapok, ez is mentes az állati fehérjétől, és nem is hiányzik belőle.

Végre beszereztem egy kőmozsarat, persze, hogy fel akartam avatni. Kapóra jött, hogy jópár zöldfűszer várja, hogy fölhasználjam, a cukkinis farfallét egy vegyes pestoval turbóztam föl.

Míg a tészta kifőtt, 2 marék vegyes zöldfűszert (zsálya, rozmaring, menta, petrezselyem, bazsalikom), felaprítottam és 1 gerezd fokhagymával, 2 marék fenyőmaggal és egy kevés citromhéjjal a mozsárban összezúztam, extra szűz olivaolajjal a kenhetőnél egy csöppet krémesebbre kevertem, pár csepp citrommal emeltem ki a zöldfűszerek ízét. A zsenge cukkinit a zöldséghámozóval vékony szalagokra vágtam és olívaolajon egy rétegben serpenyőben megsütöttem. A pestoval elkevert tésztára halmoztam a cukkiniszalagokat, reszelt sajt helyett pedig kevéske reszelt citromhéjat szórtam a tetejére.
Nahát, ez is egy vegán fogás!

Még egy cukkini-zöldfűszer párosítás, de ezt nem én főztem. A törzshelyemen van egy "grillezett pulykamell kapros cukkinivel, pestos gnocchival" tétel az étlapon, nem nagyon kell magyarázni az elkészítési módját, csak annyit, hogy a kockára vágott cukkinit éppen hogy olajon megpárolják, de harapható maradjon, összekeverik friss kaporral és csak annyi tejföllel, amitől egy kicsit szottyos lesz (de nem tocsog benne!), nagyon feldobja a natúr húst. Arra nem emlékszem, fokhagyma van-e a cukkiniben, de én tennék bele!

Nem főzök

Ebben a melegben naná, hogy kerülöm a tűzhelyet, ilyenkor még szívesebben eszek bulgurt, hiszen főzni sem. Egyébként is mindig tartok otthon, igaz jolly joker és szezontól függően egy-két ízesítővel, kevés munkával nagyon jóízű ételeket lehet készíteni belőle. Egy pohár joghurttal komplett és nagyon egészséges ebéd vagy vacsora.

Igazi munkaebédnek való, ha este későn érek haza és már nincs kedvem főzőcskézni másnapra, egy adagnyi bulgurt beáztatni még mindig van erőm. Nincs más dolgom, mint a bulgurt leöntöm kétszeres mennyiségű forró vízzel (célszerűen eleve az ebédesdobozomban), befedem, egy-két óra alatt megpuhul. Reggel egy villával fellazítom az összetapadt szemeket és hozzákeverem az ízét meghatározó hozzávalókat.

Nyáron csak nyers zöldségekkel, zöldfűszerekkel (petrezselyem, menta, bazsalikom) keverem össze, mehet bele paradicsom, uborka, újhagyma, szárzeller, paprika, olajbogyó, édeskömény, zsenge cukkini, a variációk száma végtelen. Érdemes hozzáadni némi hidegensajtolt olajat, olívaolajat, nem csak az íz kedvéért, de hogy a zsírban oldódó vitaminok felszívódását is segítse.
Rengetegféleképpen lehet még elkészíteni, a megpuhított bulgurhoz adhatunk:

• vastagabb karikákra vágott, megolajozott, sütőben megsütött, chilivel és naranccsal (levével és héjával) ízesített sárgarépa,
• sült paprikacsíkok, olajbogyó/kapribogyó, fetasajt
• keleti fűszerezéseel (pl. koriander, római kömény, gyömbér) megsütött padlizsánkockák, citromlé,
• fokhagymás olajon megfuttatott cukkinikockák és friss menta.

Az én ebédem most ezekből készült:

½ csésze bulgur
5-6 koktélparadicsom vagy 1 nagy paradicsom
½ csokor petrezselyem
½ csokor bazsalikom
½ citrom leve
1 evőkanál olívaolaj
2 evőkanál fekete olajbogyó
1 adag

Vigyázz, kész, főzz! – I. Kalóriaszegény gourmet desszert

Bizony, nem kis szerepe van ennek a rendezvénynek abban, hogy végre-valahára mégiscsak elkezdtem blogot írni. Régóta terveztem, bíztatásokat is kaptam, de a tavalyi évben örültem, ha egyáltalán olvasni tudtam a blogokat, néhány kommentnél többre nem futotta tőlem. Az év második felében már szinte a főzésről is leszoktam, állandó kiküldetésben egy bizonyos szálloda nem túl fantáziadús ám annál fáradtabb rutinnal előadott ételei csak a táplálkozást szolgálták, élményt nem adtak – csak néhány plusz kilót (de még ezt sem bánnám, ha legalább jókat ettem volna…). Végre lezárult a beruházás leghúzósabb szakasza, talán most már lesz időm magamra is, a kedvteléseimre, erre a blogra.
A magyar gasztroblog-szféra első rendezvényéről semmiképpen sem szerettem volna lemaradni (remélem, az egy nap késés még belefér, néhány napra el voltam vágva a világhálótól – viszont remek borokat kóstoltam Egerben). A téma is nagyon tetszik, szívesen megmutatnám, hogy ötlettel, fantáziával, szívvel-lélekkel mennyire finom és egészséges ételeket, akár desszertet is lehet alkotni.
Az igaz ugyan, hogy nem rajongok a krémes-habos, semmitmondóan édes cukrászsüteményekért, az éppen hogy érzékelhetően alacsony koncentrációjú édes ízt is fölismerem, amit az átlagember nehezen (bizonyított! volt érzékszervi vizsgálat nevű laborgyakorlatom az egyetem alatt), de ez nem jelenti azt, hogy nem szeretem az édes ízt. Tömény édességért is tudok rajongani, ha van benne vvvalami, baklavára és egyéb arab édességekre sosem mondanék nemet – de nem is tudok sokat enni belőle.
De a feladat most egy olyan desszert, amit egy elegáns vacsoravendégség végén is bátran feltálalnék. Volt néhány ötletem, majdnem mindegyikben közös volt, hogy az alap gyümölcs és joghurt. Volt már nálunk zöldcitromos joghurtzselékupola citrusokkal vagy mangóval tálalva, vörösborban párolt körte, mentás narancssaláta, zabpehelyből-alma tésztalapon túrókrémes torta, de gondolkodtam kókuszos-ananászos ízkombinációban és menta-zöldcitrom páros is könnyen megvalósítható kalóriaszegényen is.
Abban biztos voltam, hogy semmiképpen sem használnék mesterséges édesítőszert. Nekem a gyümölcsök természetes édessége éppen elég, hiszem, hogy a természet tökéleteset alkot, nem kell, hogy cukorral/édesítőszerre elnyomjam a valódi ízeket.
Aztán eszembe jutott, hogy valahol (talán egy étlapon) olvastam egyszer a bazsalikomos citromfagyit, valamilyen piros gyümölcs öntettel. Már akkor is nagyon megfogott, hiszen a bazsalikomot általában nem édességgel kombináljuk, ezt mindenképpen ki akartam próbálni. Biztosan lehetne sorbetként (de az nekem túl vizes és cukor is viszonylag sok kell bele) vagy tejszínnel (az meg már kieshet a szigorúan meghatározott kalóriaszegény kategóriából), de gondoltam, a joghurt remek alap lehet egy fagyihoz, pláne, hogy eperrel találkozik.

Bazsalikomos citromfagyi eperrel

5 dl krémes joghurt (még jobb, ha kávéfilterben a savótól kissé lecsöpögtetem)
1 citrom
1 nagy evőkanál méz
néhány szál friss bazsalikom
eper

A joghurtba belekeverem a mézet (egy nagy kanállal tettem bele, a férjem szerint sem kell bele több, de akinek nem elég édes, növelje a mennyiséget. Biztathatnék a mesterséges édesítőszerek használatára is, de azt sosem tenném.) Hozzáadom a citrom kifacsart levét és lereszelt héját, az egészet kicsit felverem. Fagyigéppel kikeverem, ha már majdnem kész, egyneműen krémes-fagyos, beleszabdalom a bazsalikomleveleket, a fagyi ezzel készen is van.
Szezonban szép szeletekre vágnám az epret és arra ültetném a fagyigombócot.
Mivel most csak fagyasztott eperhez jutottam hozzá, abból turmixoltam öntetet a fagyigombóchoz, szerintem a gyümölcs önmagában is elég édes, de aki kívánja, édesítse tetszése szerint.

Nyári emlék - születésnapi vacsora

Az év gasztroeseménye számomra a születésnapi vacsorám. Egész évben készülök az alkalomra, gyűjtöm az ötleteket, gondolva minden meghatározó körülményre: ne legyen hétköznapi, de ne is legyen túl merész (ahhoz sokan leszünk), de azért élhessem ki benne a kreativításomat, legyen jól előkészíthető és szállítható (a szüleimnél van a buli, tőlünk 50 kilométerre), és legyenek egységes, stílusban-színben-ízben egymáshoz passzoló, egymást jól kiegészítő fogások.

Legkésőbb egy hónappal az esemény előtt aztán elkezdem bombázni a férjemet a lehetséges menüsorokkal – nagyon jól tűri, hiába, férjhez menni tudni kell – , az utolsó héten pedig két teleírt kockás papírral mászkálok mindenhova: sokszor komoly logisztikai feladat mindent időben megvenni, mert van, amit kis városunkban nem tudok beszerezni. Szerencsére ez a hét általában az évi rendes szabadságom idejére esik, így van időm minderre. Nna, ki is töltöm! Többször átírom a menüt, ha valamelyik fogást ki kell húznom, előfordul, hogy bukik az egész koncepció. Persze teret engedek a spontaneitásnak: a bevásárlás közben alakul a legtöbbet a menü, és erősen támaszkodom édesanyám gazdag kertjének aktuális felhozatalára.

Nagyon jókor születtem: augusztusban hatalmas a választék a hozzávalókban, a kedvenceim szinte mind nagyon jó minőségben elérhetők ilyenkor.

A tavalyi vacsorámra az első ötletem az volt, hogy ideje ízelítőt adnom az indiai konyha – már amit én ismerek belőle – fergeteges ízvilágából. Aztán mikor Chili&Vaníliánál olvastam ezt a padlizsánt, eldöntöttem, hogy a szülinapi vacsorámba is fel kell vennem, és a közel-keleti vonalban kezdtem gondolkodni. Nem állt még össze a kép, mikor – épp a születésnapomon, minden konkrét cél nélkül, csak egy kis gyönyörködésre – betévedtem a Nagycsarnokba. Hegyekben állt a szarvasgomba, ha szabad ezzel a túlzással élnem, de szarvasgombát látni sem mindennapi dolog, pláne komolyabb mennyiségben. Ezzel el is dőlt minden: Közel-Kelet, India várhat.

Térjünk hát a lényegre. A menü felépítése – bár nem volt szándékom, de míly meglepő – olaszos lett. A szarvasgombát a legegyszerűbb módon akartam tálalni, ehhez pedig a tészta tűnt a legmegfelelőbbnek. Persze nem akartam lemondani az előételek kavalkádjáról sem (meg éppen gyönyörű vargányákat kaptunk valakitől), padlizsán, rukola nekem kötelező, hús meg nem maradhat ki (nekem és a páromnak igen, de kettőnkön kívül még hét emberre főztem), tehát ez lett a vacsora:


Antipasti
Sonka dinnyével
Padlizsán bazsalikomos paradicsommal
Sült paprika fetával
Bresaola rukolával és parmezánnal
Vargánya rukolával, körtével, balzsamecettel

Primo piatto
Tagliatelle szarvasgombával
Ehhez 3 tojásból és 30 dkg lisztből tésztát gyúrtam, a tésztagépemmel kinyújtottam és szélesmetéltre vágtam. A kifőtt tésztát olívaolajjal kevertem össze, megszórtam felaprított zöldpetrezselyemmel, vékonyra szeletelt szarvasgombával és parmezánt reszeltem a tetejére.

Secondo piatto
Almával sült szűzpecsenye

Dolce
Máktorta szilvával
Ez már édesanyám műve volt, az ajándék szülinapi torta. Sacher-módra készült, csak kicserélt néhány hozzávalót: a mákos piskóta szilvalekvárral volt átitatva, sötét csokoládéval bevonva, és került még hozzá külön szilvaöntet is.
Bár nem egyeztettünk, mégis tökéletesen beleillett az általam meghatározott vonalba, nem először.