Gorgonzolás rizottó medvehagymával

Sajnos vége a medvehagyma szezonjának, végig szedtük, végig ettük, főleg nyersen, volt sok vajkrém, sajtkrém, túrókrém, tzatziki (mind isteni a füstölt lazachoz a vasárnapi pezsgős reggelik részeként), volt krumplipüré, juhtúrós sült répa, került a csicseriborsós pastába.  Flat-cat zseniális receptjeiből is beterveztem néhányat, de csak a túrótorta készült el, a szabolcsi töltött káposzta mintájára alkotott tekercsekre csak rákészültem, de nem éreztem elég erőt magamban hozzá és erősen legyszerűsítettem: a polenta taragna mellé a pirított laskagombába kevertem a medvehagymacsíkokat.

Talán két hete szedhettem az utolsó adag medvehagymát, de olyan jól viseli a tárolást, hogy még mindig van egy kevés, valószínűleg kenyérgombóc lesz belőle, pláne ha marad ez a májusi tél. Biztosan nem rizottó lett volna az ebéd sem, ha nem ilyen hűvös-nedves az idő ma.

Gorgonzolás rizottó medvehagymával

1 nagy fej hagyma

2 diónyi vaj

1 evőkanál olívaolaj

15 dkg rizottórizs

0,5 dl száraz fehérbor

6 dl zöldségalaplé

6-7 dkg gorgonzola

egy nagy csomó (15-20 levél) medvehagyma

bors

A finomra vágott hagymát üvegesre párolom a diónyi vaj és az olaj keverékén. Hozzáadom a rizst, átpirítom a forró olajban. Meglocsolom a borral, folytonos keverés mellett hagyom elpárologni. A melegen tartott alaplét merőkanalanként adagolva, gyakori keverés mellett addig főzöm, míg az alaplé elfogy, és a rizs krémesre fő, ez k.b. 20 perc. Lehúzom a tűzről, belekeverem a diónyi vajat és a gorgonzolát, 2-3 percre lefedem. Belekeverem a felcsíkozott medvehagymát.

2 adag

Jön!

Hamarosan itt az év vacsorája. Hetek óta tervezgetek, borokat válogatok, próbafőzök. A koncepcióról és a teljes menüről majd később, itt alább a főétel. A tálaláson van mit javítani, de élesben úgysem fogok tudni jobb fotót készíteni.

Szűzérme, sültpaprika-krém, vargánya, babsterc

Babsterc
25 dkg tarkabab
1 babérlevél
30 dkg liszt
1 dl olaj
só
Az előző nap beáztatott babot bő sós vízben puhára főzöm.
A lisztet szárazon megpirítom, közben felforrósítom az olajat. Mikor a liszt színt kapott, óvatosan (nagyon puffog, vigyázat!) hozzáadom a bab forró főzőlevét, majd a babot is. Krumplinyomóval tessék-lássék megtöröm, inkább jól összekeverem, miközben ráöntöm a forró olajat is.
6-8 adag

Sültpaprika-krém
kápia és/vagy pritaminpaprika, esetleg piros kaliforniai paprika (ami éppen van a piacon), fejenként egy-két darab
3 paprikánként:
2 evőkanálnyi olaj
egy fej vöröshagyma és egy nagy gerezd fokhagyma
löttyintésnyi vörösbor
egy ág kakukkfű
só
bors
balzsamecet
A paprikákat alufóliával bélelt tepsibe téve forró sütőben (szabad tűzön még finomabb lenne) megsütöm addig, míg megfeketedik itt-ott a héja, közben egyszer megfordítom. A forró paprikákat egy mély tányérba teszem és lefedem, 10 percre magára hagyom, hogy összeessen és a héját könnyen le tudjam húzni. Miközben a paprikákat meghámozom, eltávolítom a magjait is, a levét viszont fölfogom. Az így megtisztított paprikát egy-két napig el lehet tartani a hűtőben.
A krémhez a hagymát és a fokhagymát felaprítom és üvegesre sütöm az olajon. Ráteszem a felcsíkozott paprikahúst, átforgatom, sütöm kicsit, hogy a paprika felvegye a hagymás alap aromáját, hozzáadom a kakukkfüvet. Meglöttyintem a vörösborral, meg a paprika levével, sózom, borsozom, így főzöm kb. 15 percig, majd az egészet leturmixolom.
Pár csepp balzsamecettel kerekítem ki az ízét.

Gorgonzolás rizottó zellerrel, körtével, dióval

... meg még rukolával is, vagyis minden jóval, amivel a kékpenészes sajtokat szeretem. A gorgonzola talán a kedvenc sajtom, naná, hogy nem hagyom a hűtőpultban a közeli lejárati idő okán csökkentett áron kínált csomagot.

Hogy ez nekem nem jutott eszembe! – csaptam a homlokomra az Ági-féle zeller-gratin receptjét olvasva, de már elfogyott a (gumós) zeller is, meg a sajt is.

Viszont legalább a két hete készült rizottót nem felejtem el bejegyezni ide.

Gorgonzolás rizottó zellerrel, körtével, dióval

2 evőkanál olívaolaj
1 közepes fej vöröshagyma
15 dkg rizottórizs
1 dl száraz fehérbor
2 szár szárzeller
6 dl zöldségalaplé
1 nagyobb körte
10 dkg gorgonzola
diónyi vaj
maréknyi szárazon megpirított dió
maréknyi rukola

A nagyon finomra aprított hagymát az olajon megpárolom. Hozzáadom a rizst, jól átforgatom, hogy a forró zsiradék minden rizsszemet bevonjon, 1 perc alatt megpirítom. Meglocsolom a borral, és hagyom, hogy az alkohol elpárologjon belőle. Hozzáadok egy kanál forró alaplevet, ahogy a rizs felszívja, hozzáadom a vékonyan felszeletelt szárzellert. Folytonos keverés mellett, az alaplevet merőkanalanként adagolva, nagyjából 20 perc alatt megfőzöm a rizottót, az utolsó merőkanál zöldségalaplé előtt hozzáadom a felkockázott körtét is.

Ha a rizs krémesre főtt – de a rizsszemek haraphatóak –, lehúzom a tűzről, hozzákeverem a felkockázott gorgonzolát és a vajat.

Lefedve 1-2 percig pihentetem, addig szárazon megpirítom a diót. A forró rizottót a durvára vágott dióval és rukolával megszórva tálalom.

2 adag

VKF! XXXI. - Újrahasznosítva

Talán mert főleg kettőnkre főzök, elég jól el szoktam találni az adagokat, nem jellemző a maradék a konyhámban, nekem Garffyka jól föladta a leckét: az ünnepek utáni megmaradt ételek ötletes, színes újrahasznosítását kéri. Mivel most volt egy kis bizonytalanság a karácsonyi vacsora létszámát illetően, maradt is egy kevés a főételből.

Ezt a bejegyzést szeretném felhasználni arra is, hogy naplózzam a 2009. évi karácsonyi vacsoránkat. Bár néhány év kihagyás után a nálunk hagyományos gombával töltött borban sült pontyot terveztem, csúnyán megjártam a bevásárlásnál. Ugyan az én drága jó férjem jó időben elindult pontyot vásárolni (régen magára vette a feladatot, minden év december közepén feldobja a telefonja: halat venni), de halbolt (támogassuk a kiskereskedelmet a multik helyett) előtt az utcán kanyargott a sor és éppen nem volt ideje végigvárni. 23-án meg már nem kaptam a szupermarketekben sem. A mélyhűtőnkben lapuló néhány szelet vadlazac mentett meg.

Sajnos nem tudtam úgy készülni a karácsonyra, ahogy szerettem volna, így a főzésnél a legfontosabb szempont az volt, hogy gyors legyen. Sőt, a munka nagy részét lepasszoltam a férjemnek, a mi konyhánkban nem készült még olyan tökéletes ízű és selymes gombakrémleves, mint amit ő főzött 24-én délelőtt, de csak miután elkészítette a desszertnek szánt mákos-narancsos panna cotta-t.

Ehhez képest nekem a főétellel alig volt munkám. Nagyobb darabokra vágott téli zöldségeket – krumpli, sárgarépa, hagyma, sütőtök – olajjal összeforgatva tepsiben, a lazacszeleteket pedig serpenyőben sütöttem meg. Mellé mustármártást adtam, finomra vágott, vajon párolt póréhagymából, fehérborból, tejszínből és dijoni mustárból.

A megmaradt lazacból és zöldségből másnap leves lett. Ez egy újabb változata egy korábbi lazacmaradék-hasznosításnak, akkor krumplipüréből lett tormás kruplikrémleves lazacgombócokkal.

Zöldségkrémleves kapribogyós lazacgombóccal

1 szelet (10-15 dkg) sült lazac

1 kis tojás

2 evőkanál barnarizsliszt

2 teáskanál kapribogyó

1 adag sült zöldség (krumpli, sárgarépa, hagyma, sütőtök)

1/2 liter zöldségleves

1 babérlevél

1/2 dl száraz fehérbor

1 citrom

ízlés szerint tejföl

Az apróra vágott lazacot a tojással, rizsliszttel és a kapribogyóval összedolgozom, negyedórát állni hagyom. Vizes kézzel gombócokat formálok belőle és gyöngyözve forró vízben kifőzöm.

A sült zöldségeket a zöldséglevessel leturmixolom, a babérlevéllel, a fehérborral és két szelet citrommal átforralom.

A levest a gombócokkal, ízlés szerint citromkarikával, tejföllel tálalom.

2 adag

Idegen tollakkal - sütőtökleves provanszi fűszerekkel

Nem én találtam ki, nem én készítettem el. A férjem elé tettem a receptet és ő megfőzte.

A fehérbortól és a zöldfűszerektől egészen könnyűnek tűnik, nem annyira télies, mint a gyakoribb, tejszínnel, húslevessel, gyömbérrel, szerecsendióval, keleti fűszerekkel készült változatok.

És hogy a krémes leves ne legyen olyan unalmas, betétnek olajos aszalt paradicsomot tettem bele. Az alábbiakban ez az ötlet az egyetlen, ami az enyém.

Sütőtökleves provanszi fűszerekkel

2 evőkanál olívaolaj
1 nagy fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1 kg sütőtök
2 sárgarépa
40 dkg karfiol
1,5 dl száraz fehérbor
só
1 citrom
fél-fél mokkáskanál a következő szárított fűszerekből (ha van friss, fél teáskanál):
majoranna
szurokfű
rozmaring
kakukkfű
tárkony
levendula

A fimora vágott hagymát az olajon párold üvegesre, add hozzá a fokhagymát. Tedd rá a megtisztított, felkockázott sütőtököt, sárgarépát és a szintén apró darabokra vágott karfiolt, morzsold rá a fűszereket (friss fűszereket a főzés végén tedd csak bele), sózd. Ha a zöldségek egy kissé megpuhultak, öntsd rá a bort, hagyd, hogy az alkohol elpárologjon belőle, majd öntsd fel annyi vízzel, amennyi ellepi a zöldségeket. Mérsékelt tűzön főzd puhára, majd mixerrel pürésítsd. Citromlével állítsd be az ízét.

3-4 adag

Mazsolás brokkolisaláta

Továbbra is a Vegéthó jegyében, a mai ebédem nem csak vegán volt, de még nyers is!

Azt régóta tudom, hogy a nyers karfiol mennyire laktató (tessék jó alaposan megrágni, mint egyébként mindent kellene!), igaz ez a brokkolira is. Mazsolával, köszönhetően az izgalmas ízkombinációnak, egyáltalán nem "nyúlkaja"!

Inspiráció innen.

Nyers-vegán mazsolás brokkolisaláta

25 dkg brokkoli

1 kicsi mogyoróhagyma

1 dl mazsola

szezámmag

Az öntethez:

5 dkg kesudió

1 citrom

0,5 dl olívaolaj

1/2 - 1 (erősségétől függően) mokkáskanál wasabi-por (elhagyható)

kevés méz, ízlés szerint

A kesudiót legalább 2 órára beáztatom. Ha megpuhult, az öntet többi hozzávalójával, szükség szerinti mennyiségű áztatóvízzel simára turmixolom.

A brokkolit apró rózsáira szedem, a szárakat apróra vágom. Hozzáadom a megmosott mazsolát és a finomra vágott hagymát, összeforgatom az öntettel és megszórom szezámmaggal.

1,5 - 2 adag

Rozmaring - körte - zeller - dió - kéksajt

A körtével erősített zellerkrémleves ötlete Chili és Vanília blogjáról származik, de elhagytam belőle a tejszínt, nekem nem hiányzik (mint ahogy gyakran kihagyom a krémlevesekből). Ám mégsem vegán: régen elterveztem, hogy a leves mellé kéksajtos-diós rudat adok.

Körtés-rozmaringos zellerkrémleves kéksajtos-diós rúddal

A leveshez:
2 evőkanál olaj
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 fej (60-70 dkg) zeller
1 nagy krumpli
2 nagy körte
1 ág rozmaring
só
bors

A sajtos rúdhoz:
50 dkg leveles tészta
10 dkg kékpenészes sajt
1 marék dió

A felaprított hagymát az olajon megdinsztelem, hozzáadom a fokhagymát. Közben a zellergunót meghámozom, kockára vágom. Mikor a hagyma már üveges, rádobom a zellert, hozzáadom a rozmaringot, átforgatom, fedő alatt párolom. Felöntöm annyi vízzel, ami bőven ellepi, belekockázom a meghámozott krumplit. Ha a krumpli is puhára főtt, beleteszem a hámozott körtét, pár perc alatt az is megfő.
A levest leturmixolom, sózom-borsozom, ha nagyon sűrű lenne, vízzel higítom.

A levelestésztát lisztezett deszkán kinyújtom, felét megkenem a kéksajttal. Megszórom a durvára vágott dióval, ráhajtom a tészta másik felét, nyújtófával összepréselem a két réteget. 3 cm széles csíkokra vágom, a szalagokat megcsavarom. Előmelegített sütőben, 200 fokon 15-20 perc alatt megsütöm.
4 adag

Itt a reberbaraszezon!

Bár a képen nem nagyon látszik, de ez bizony egy rebarbarás étel! Múlt héten én is szedtem egy adagot anyukámnál, és nem nagyon akartam édességet készíteni belőle.

A "rabarbaro ricetta" keresőszavakkal a rengeteg sütemény, lekvár és puding mellett néhány nagyon izgalmas zöldségételt is találtam, például ezt is. Meg még néhány másikat, a következő zsákmányból egy rebarbara-bodzaszirup öntetes karfiolsaláta lesz majd.

Csicseriborsó rebarbarával

25 dkg főtt csicseriborsó (1 konzerv)
5 dkg szeletelt madula
1 evőkanál mogyoróolaj
1 teáskanál kardamom
3 teáskanál garam masala
12 gerezd fokhagyma
1/2 mokkáskanál chilipehely
1 teáskanál pirospaprika
1 dl zöldségleves (víz)
15 dkg rebarbara
5 dkg spenót
só

A csicseriborsót leszűröm, lecsöpögtetem.

Száraz serpenyőben óvatosan megpirítom a mandulát, félreteszem.

Felforrósítom az olajat, megpirítom rajta a kardamomot és a garam masalát. Hozzáadom a felaprított fokhagymát, a chilit és a pirosparikát, majd a csicseriborsót is. Ráöntöm a zöldséglevest és 5-6 perc alatt összeforralom.

Közben megtisztítom és felszeletelem a rebarbarát, az ételhez adom, majd ha megpuhult, a felcsíkozott spenótot is, egy-két perc alatt elkészül.

A mandulával megszórva tálalom.

2 adag

VKF! XXII. - Mindent bele!

Amennyire tetszett Zsuzsa aktuális VKF!-kiírása, annyira el is gondolkoztatott. Pedig hétköznapokon gyakran ütök össze gyors serpenyős egytálételeket szezonális zöldségekből, hüvelyesekből: gyorsan fővő lencséből vagy konzerv babból, csicseriborsóból.

Egyetértek Zsuzsával, az egytálétel fogalma nálam is legfőképpen az őszhöz-télhez kapcsolódik, gyökérzöldségek, krumpli, hússal, fűszeres mártásban lassan főzve-sütve-párolva. Először valami hasonlón gondolkodtam, de mivel húsra nálunk nincs közönség, a halak karakteréhez meg nem éreztem illőnek ezt a fajta készítési módot, más megoldást kellett találnom.

A gyors-serpenyős kategóriában standard ételünk a paradicsomos-fűszeres bab, sok hagymával, fokhagymával, provanszi fűszerkeverékkel. Egy szép karéj kenyérrel - amivel a szaftját-szottyát is szépen ki lehet törölgetni a tányérból - a vegetáriánus táplálkozásban oly kényes fehérjebevitel szempontjából is tökéletes fogás: a hüvelyesek gabonával párosítva teljes értékű - vagyis az állati eredetű fehérjékkel egyenértékű - fehérjét adnak.

De erre a különleges alkalomra nem akartam úgy kezdeni a receptet, hogy "végy egy babkonzervet", ma megadtam a módját: elővettem a római tálamat, és abban raktam össze a sokféle babot, zöldségeket, fűszereket, kiegészítettem gabonákkal és beletettem a titkos hozzávalót, amitől hihetelenül finom lesz a minestrone is: a parmezán ehetlen, kemény héját. De a parmezánhéj helyett mehet bele egy darabka szalonnabőr is.

Nem néztem utána, nem kerestem receptet, de biztosan van az olasz (pláne a toszkán) konyhának hasonló étele: az ott is kóstolt sokféle bab- és gabonaétel, meg a sienai szálloda parkolójának sövényét alkotó rozmaring- és babérbokor volt az ihletadóm.

Kell pár szót szólnom az egyik hozzávalóról: a farro, magyarul tönkebúza széleskörűen használt a toszkán konyhában (sőt, belőle készített kézműves sört is ittam már), nem is jövök haza Olaszországból néhány csomag farro nélkül. Nagyon gyorsan készül belőle ízletes egytálétel, és én még mindig nem fejeztem be az erről szóló posztot...

Nem tudom, itthon lehet-e kapni, gondolom, bioboltokban igen, de az sem gond, ha kimarad az alábbi ételből, elég bele az árpagyöngy is. De ki lehet egészíteni más gabonákkal is, búzával, zabbal, sajnálom, hogy hajdinát nem tettem bele, legközelebb azzal is kipróbálom.

Paradicsomos bab-gabona egytál

50-60 dkg bab vegyesen, nálam nagyszemű virágbab, fehér gyöngybab, tarkabab, azukibab

20 dkg farro (tönkebúza, ha kimarad, az sem katasztrófa)

20 dkg árpagyöngy

1db (k.b. 40 dkg) zellergumó

4 db közepes sárgarépa

2 nagy fej hagyma

4-5 gerezd fokhagyma

olívaolaj

1 ág rozmaring

2-3 babérlevél

80 dkg hámozott paradicsom (2 db konzerv)

maradék parmezánhéj

A babokat egy éjszaka áztatás után előfőzöm, majdnem puhára. Nagyjából leszűröm, de a főzővizet megtartom.

Annyi időre, míg megtisztítom és előkészítenm a zöldségeket, a római tálat beáztatom. A gabonákra annyi vizet öntök, amennyi ellepi. A zellert 1 cm-es kockákra, a sárgarépát fél centi vastag szeletekre darabolom. A hagymát nagyobb kockákra vágom és az olívaolajon üvegesre párolom.

A római tálat nagyjából kiolajozom, és lerakom benne a hozzávalókat. A nagyszemű virágbabbal kezdtem, rá a répa, zeller, a nedves gabonák, babérlevél, rozmarigágacskák, babok, közé rejtek néhány darab félbevágott fokhagymagerezdet és a parmezánhéj-darabokat.

A tetejére pakolom a párolt hagymát és ráöntöm a hámozott paradicsomot, az egész paradicsomokat nagyjából összedarabolom. Felöntöm a babok főzővizével, szükség szerint további vízzel annyira, hogy a szilárd alkotókat éppen hogy ellepje a nedvesség.

A római tálat befedem, a hideg sütőbe teszem a tálat majd begyújtom a sütőt. K.b. 70-80 perc alatt elkészül.

Még nem tudom, hány adag (legalább 6), de nagyon kiadós: bár mindketten repetáztunk belőle, nem is látszik szinte a tálon, hogy fogyott volna belőle valamennyi.

Boldog új esztendőt!

Az év eleji ígéretemnek megfelelően ma blinit eszünk, nagyszemű vörös kaviárral, és ma csak pezsgőt iszom. A város legjobb szupermarketjében megnézegettem ugyan a vodkákat, de a választékot látva maradunk a jó hideg, jó száraz pezsgőnél (nem is szeretem a vodkát, egyetlen egy van amit meg tudok inni).

Desszertnek Zsuzsa szarvasgombás pohárkréme hűl a konyakospoharakban - nagyon ígéretes!

Ugyan nem lesz holnap nagy szükségünk a korhelylevesre (egyébként is másnaposságra szerintem a legjobb a forró borsmentatea, sok citromos víz meg egy jó fokhagymás paradicsomos tészta), de délután megfőztem a holnapi ebédünket. Újév napja nem telhet el lencse nélkül. Főzeléket a legritkább esetben készítek belőle, és a korhelyleves is jól jön (szokott jönni) a szilveszteri buli után, így néhány éve belekombináltam a lencsét. Egyébként is nagyon szeretjük a savanyúkáposztát és a belőle készülő tartalmas - hús nélküli - leveseket, elég jó páros ez így. (Mi nem élünk vele, de nagyon illik bele egy kis füstölt kolbász is.)
Gyorsan közzé is teszem, hátha valakinek hasznos lehet még holnap, lencseleves-receptet keresve.

Kívánok mindenkinek sikeres boldog új esztendőt, egészségben, szeretetben!

(És mivel ma többen érkeztek hozzám a "boldog új évet olaszul" keresőkifejezéssel:

Felice anno nuovo!)

Korhely lencseleves

15 dkg lencse

2 babérlevél

1 nagy fej vöröshagyma

2 evőkanál olaj

1 púpos kávéskanál pirospaprika

40-50 dkg savanyúkáposzta

borsikafű

borókabogyó

(1-2 gerezd fokhagyma)

tejföl ízlés szerint

Az egy-két órára beáztatott lencsét a babérlevéllel félpuhára főzöm.
A kockára vágott hagymát az olajon üvegesre párolom. Közben a savanyúkáposztát (szükség szerint leöblítem és) apróra vágom.
A hagymához adom a pirospaprikát, majd rögtön le is húzom a tűzhelyről, nehogy a paprika megégjen és megkeseredjen. Elkeverem, és azonnal ráöntök 1 dl hideg vizet, ettől a hagyma "szétrobban" és sűrű szaftot ad. Visszateszem a tűzre, ráteszem a savanyúkáposztát és összeforgatom.
Hozzáadom a főtt lencsét, levével együtt. Borsikafűvel és borókabogyóval fűszerezem, ha kell, vizet adok hozzá (lepje el a káposztát, lencsét). Negyedóra alatt összerottyantom.
Egy-két gerezd összezúzott fokhagymával ízesítem (elhagyható), de már nem főzöm vele. Fedő alatt hagyom fogyasztható hőmérsékletűre hűlni.
Be is lehet habarni, de szerintem éppen elég tálaláskor a tányérokban tejfölözni.
Mint a káposztás ételek általában, másnap sokkal finomabb.
Kapacitástól függően 3-5 adag

Sütőtökös-lencsés lasagne

Ismét egy tartalmas, téli húsmentes étel. Néhány hete a sok sütőtökös poszt valamelyikében találtam egy linket egy hasonló recepthez. Arra emlékeztem, hogy lencse és sütőtök a lasagne tölteléke, tetejére pedig feta kerül, ez elég is volt hozzá, hogy elkészítsem.

Valójában elsőre dupla mennyiségből készítettem a tölteléket, de kettőnknek egy adag lasagnehoz csak a fele fogyott el. A másik felét ezért cannelloniba töltöttem (nagyon könnyű tölteni - eltérően néhány más tölteléktől) és lefagyasztottam, hogy a férjem se maradjon finom vacsora nélkül, míg magára hagytam pár napra. Ő sütötte meg, én a cannellonit nem láttam, de beszámolója szerint remek volt.

Ki kell térnem rá, hogy sem a lasagnet, sem a cannellonit nem főzöm meg töltés előtt. Soha. Az olasztanárnőmtől is ezt tanultam, ha elég figyelmesen rakom össze az ételt, a töltelék nedvességében meg fog főni a tészta. De nagyon fontos: mindenhol fedje nedves anyag a száraztésztát!

Sütőtökös-lencsés lasagne (vagy cannelloni)

1 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

20 dkg sült sütőtök, összetörve

20 dkg főtt lencse (konzerv)

1 doboz hámozott paradicsom konzerv (40 dkg)

5 dkg feta

olívaolaj

szurokfű

só

bors

5 lap lasagne (száraztészta) / 10-12 cannelloni

A finomra aprított hagymát és fokhagymát olívaolajon üvegesre párolom, közben a paradicsomkonzervből kihalászom a paradicsomokat a léből. A hagymához adom a lencsét, a tököt és a paradicsomokat (a paradicsomlevet félreteszem). Fűszerezem, 10-15 perc alatt összefőzöm.

Előmelegítem a sütőt.

Kiolajozok egy, a lasagne-lapoknak megfelelő méretű szögletes sütőtálat, és a paradicsomlé szűk felét elterítem az alján. Ráteszek egy tésztalapot, megkenem a töltelék negyedével, így rétegezem, amíg tartanak a hozzávalók. A legfölső tésztalapot a maradék paradicsomlével vonom be, ügyelve, hogy mindenhol fedje a tésztát. Rámorzsolom a fetát.

(Ha cannelloni készül, értelemszerűen azokba töltöm a masszát, alá-fölé paradicsomlé.)

K.b. 30 perc alatt átsütöm, ezalatt a tészta is megfő a töltelék és a paradicsom nedvességében.

2 adag

VKF! XX. - Bő lére eresztve

Annal ellenére, hogy a leves nem éppen az én műfajom, erre a Cserke által meghirdetett huszadik VKF!-fordulóra egészen hamar megvolt a tervem, sőt, már hetekkel ezelőtt meg is valósítottam. Aztán el is vetettem, a végeredmény nem lett tökéletes, dolgoznom kell még rajta. A recept is gyanús volt, meg az egyik alapanyagot sem biztos, hogy jól választottam meg, még fotó sincs róla, annyira csúnyácska lett. Ízre remek volt, állagra tökéletesítenem kell még, annyit azért elárulok, hogy a receptet a munkahelyi intranet linkjén találtam.

Ritkán főzök levest, talán éppen azért, mert sajnálom bő lére ereszteni... Nem nagyon hígítok, a leveseim is meglehetősen sűrűek, de legalábbis koncentrált ízűek.

Nem egyszer tapasztaltam meg a külföldi (olasz, francia, belga) kiküldetések során, hogy a kollégáim a levest hiányolják. Vagy ha mégis sikerül szerezni ("con questo caldo?!" - értetlenkedik a pincér, hogy kánikulában levest kívánunk, de teljesíti a kérést), akkor pedig a sűrűségét találják furcsának honfitársaim, keveslik a folyadékot. Pedig még csak nem is a toszkán konyha zöldséggel, kenyérrel sűrített, levesnek nevezett, de a mi fogalmaink szerint inkább pürére, főzelékre hasonlító finomságairól beszélek.

Az utóbbi időben kezdem fölfedezni a műfajt. Nyáron hideg, nyers zöldség- és gyümölcslevesekkel (szigorúan főzés nélkül) hűsölünk, télen gabonából és hüvelyesekből (gersli, hajdina, babok, borsók, lencsék) készül a melengető leveske a hegyekből hazaérkezőknek (a síelés helyett én a levesfőzést választom).

Meg is lep, hogy már 10 leves is szerepel a blogomon, az viszont nem, hogy ebből 6 krémleves. Na itt jön a hetedik.

Karfiolkrémleves karfiolbetéttel

egy kis fej karfiol

egy kis fej pagodakarfiol

1 fej hagyma

2 evőkanál olaj

1 l zöldségleves (vagy víz)

8 dkg kékpenészes sajt

1 dl tejföl

szerecsendió

ízlés szerint valamilyen ropogós olajos mag: pirított dió, mandula, mogyoró (nálam most chilis mogyoró volt, de el is hagyható)

A hagymát megtisztítom, apróra vágom és egy magasabb falú fazékban az olajon üvegesre párolom. Közben a karfiolokat megmosom, rózsáira szedem. A pagodakarfiolt zöld rózsáit félreteszem, a fefér torzsarészét a fehér karfiollal együtt a hagymára dobom. Kicsit párolom a hagymás olajon, majd a zöldséglevessel vagy vízzel felöntöm.

Amíg a karfiol a levesben puhára fő, a leves gőzében a pagodakarfiolt két részletben megpárolom. Nekem ehhez nincsen speciális felszerelésem, a legnagyobb szűrőmet használom, ez éppen ráillik a fazékra. Belerakom a párolnivalót, és ügyelve, hogy ne érjen a levesbe (ezért kell a magasabb falú fazék), lefedve, a gőzben kicsit megpuhítom a karfiolrózsákat (ne legyen teljesen puha, maradjon roppanós).

Ha a levesben a karfiol megfőtt, kicsit hűlni hagyom, és az egész levest leturmixolom, hozzáadva a sajtot és a tejfölt is. Szerecsendióval fűszerezem.

A krémlevest a zöld pagodakarfiolrózsákkal és a pirított olajos maggal tálalom.

3 adag

Itthon vagyok végre

Új hét, új hónap, új állás, új élet. Meleg reggeli, meleg vacsora. A reggelit a férjem prezentálja, a vacsora az én dolgom. Vége a cigányéletnek, végre itthon vagyok. Élvezem.

Munkából hazajövet, délután (nem este, mint eddig!), ráérős bevásárlás. Na nem a piacon, az kis városunkban délután már zárva, de zöldségboltokban erősek vagyunk. Vagy az egyik szuperben, ahol mindig friss a zöldség, nagy a választék sajtokból és húsokból is, és kenyérből is akad egészen finom. De legjobban a zöldségesrészleget kedvelem, most éppen gyönyörű pritaminpaprikák kellették magukat.

Ritkán eszünk levest, pedig ha társítanom kellene valamilyen ételt az otthon-érzéssel, egy forró leves lenne az. Talán ez a hirtelen rámszakadt érzés teszi, hogy megkívántam a levest. Persze ebben a szeptemberben szokatlan melegben nem éppen egy gőzölgő marhahúslevesre vágytam, inkább a lágyra-selymesre sült, édes, piros húsú paprikát képzeltem el sós fetával, levesben.
Lehetne zöldséglevessel, alaplével is fölengedni, de szerintem a paprika magában is annyira gazdag ízű, hogy nem kell neki támogatás. Tejszínnel sem krémesítettem, esetleg görög joghurtot el tudnék képzelni hozzá, a feta helyett.


Piros paprikakrémleves fetával

1 kg pritaminpaprika
1 fej hagyma
2 evőkanál olívaolaj
egy nagy löttyintés vörösbor (elhagyható)
rozmaring
só
4-5 dkg (kecsketejből készült) feta

A megmosott paprikákat egészben, forró sütőben megsütöm, annyira, hogy itt-ott megfeketedjen a héja. Grillen sütve még finomabb lenne, de a harmadik emeleten erre most nem volt lehetőség. A megsült paprikákat 10 percre latakarom, hogy egy kicsit összeessen és a héját könnyen le lehessen húzni.
A hagymát apróra vágom, az olajon megpárolom, közben a paprikák héját lehúzom, magjait kiszedem, közben a kicsepegő levet igyekszem felfogni. Ha a hagyma üveges, rádobom a sült paprikát, átforgatom, hogy a hagyma íze beleolvadjon a paprikába. Meglöttyintem a borral és vízzel felengedem. Sózom, rozmaringgal fűszerezem, felforralom, hosszan főzni nem kell, hiszen a paprika már puha.
Ha késznek ítélem, leturmixolom, szép piros, krémesen sűrű levest kapok, ízlés szerint higítható.
Tálaláskor fetát morzsolok bele.
2-3 adag

Ünnepi leves vegáknak – de ragadozóknak is ízleni fog

Húsnemevő koromban néha nehéz volt elfogadtatnom, hogy nem, húslevest sem kérek, hiába nincs benne hús. Meg a húslevesben főtt zöldséget sem kérem, ne is akarják belevarázsolni a franciasalátába, én inkább nem ennék belőle.
Talán túl sok mű-húslevessel találkoztam, de ma sem ez a kedvencem.
Jó húslevest zöldségek nélkül nehéz elképzelni, sőt, mi több, egy vegetáriánus szakácskönyv egyenesen azt állította, hogy csak a zöldségek adják az ízét. Ez persze nem igaz, de hús nélkül is lehet teljes értékű, gazdag ízű levest főzni.
Mégis, a húslevesnél már csak a menzai zöldségleves volt rémisztőbb: túl sós csontleves vagy kockaleves és némi csoffadt vegyes zöldség, pedig a zöldséglevesben nagy lehetőségek rejlenek. Ilyenkor télen gyakran dobok össze sokféle zöldségből, tésztából sűrű, egytálételnek is beillő levest. Ezt nem is főzöm hosszan, nem főzöm ki a zöldségek ízét, sőt, még puhára sem főzöm, szeretem, ha harapható marad. Ha viszont arra van szükség, hogy a lé legyen erős, tömény ízű, sokkal hosszabb a főzési idő, ez a leszűrt, áttetsző zöldségerőleves magában is megállja a helyét, különösen, ha változatos betétekkel kínálom, de alapléként használható további ételek (pl. rizottók) készítéséhez.
De a fő indítékom most az volt, hogy a szarvasgombával aromásított fürjtojásokat levesbetétként felhasználhassam. Több, mint pazar, ahogy a szánkban a töményen szarvasgomba-ízű, lágy tojássárgája kiömlik a fehérje-burokból…
Ez már bőven elég lett volna, de még fokoztam az élvezeteket: kevés fűszeres ízű, fekete trombitagombát is tettem bele – köszönet érte Zsuzsának. Legközelebb csak ez lesz benne, így is tökéletes és a vegánok sem találhatnak benne semmi kivetnivalót.

Zöldségleves, zöldségalaplé

1 evőkanál olívaolaj
1 nagy fej vöröshagyma
3 nagy gerezd fokhagyma
2 sárgarépa
1 negyed zellergumó vagy 2-3 szárzeller
1 fehérrépa
1 póréhagyma
1-2 ág kakukkfű vagy 1 mokkáskanál szárított kakukkfű
1 ág rozmaring
5-6 szem szegfűbors
1 babérlevél
4-5 liter hideg víz
só
bors

A zöldségeket megtisztítom, darabolom, az olajon gyengéden megpárolom. A sárgarépától gyönyörű sárga színt kap, ezt nem szabad kihagyni belőle. Felengedem a vízzel, hozzáadom a fűszereket, majd az egészet enyhe tűzön, lassan gyöngyöztetem 1-1,5 óráig. Levesszűrőn leszűröm, majd ha teljesen tükrös tisztaságú levet akarok – a klasszikus erőleves-tisztítási módszer itt nem jöhet szóba, ha vegetáriusoknak készül –, finomabb szűrőn, konkrétan kávéfilteren is átengedem.
Ebből a mennyiségből jó 3 liter alaplé lesz.
Ha nem fogyasztjuk el azonnal, 2 személyre 6 decis adagonként lefagyasztom.

Zöldségleves trombitagombával, szarvasgombás fürjtojással

személyenként 3-4 dl zöldségleves
3 (szarvasgombás) fürjtojás
1 kis marék szárított trombitagomba

A kész zöldséglevest fölforralom, óvatosan belengedem egyesével a fürjtojásokat, 1 perc főzés után kevés levessel együtt ki is veszem őket. A forró levesbe szórom a szárított gombát, egy-két percig gyengéden főzöm vele.
A levest csészékben, a fürjtojásokkal tálalom.


Eredetileg a (súly)vesztőhelyen.

Hajdinarizottó

A hajdina és a rizottó is gyakori szereplő volt az elmúlt két hónapban a blogomban, lépjenek föl most együtt! Még mielőtt beköszönt a tavasz, akkor úgysem fogunk már ilyen melengető ételeket kívánni.

A hajdinát rizottó módjára készítettem el, de ez nem olyan krémes-lágy, mint a rizs. Finom magában is, de akár körete is lehetne egy szelet sült húsnak vagy halnak, de sült céklát, más zöldségeket, markáns ízű levélsalátát is el tudok képzelni mellé.

Hajdinarizottó

1 fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 evőkanál olaj
15 dkg hajdina
0,5 dl (vörös)bor
6 dl zöldségleves
1 mokkáskanál szárított kakukkfű
2-3 evőkanálnyi reszelt parmezán

A finomra vágott hagymát és fokhagymát az olajon üvegesre párolom. Ráteszem a hajdinát, átkeverem, hogy minden szemet bevonjon az forró olaj. Meglocsolom a borral, kevergetve elpárologtatom belőle az alkoholt. Az alaplevet 3-4 részletben hozzáadva, kevergetve megfőzöm a hajdinát, k.b. 25-30 perc alatt puhul meg. Ekkor elzárom alatta a tüzet, belekeverem a parmezánt, lefedve pár percig pihentetem tálalás előtt.
További parmezánt lehet kínálni hozzá.
2 nagy adag

Az én sütőtökös tésztám

A sütőtök-zsálya páros nagyon jól szerepel a töltött tésztákban. Igazi húsmentes téli fogás. De nem mindig szánja rá magát az ember raviolikészítésre, de még cannellonitöltésre sem. De még friss tésztát sem gyúr egy lasagne-hoz. Ám mégis enne egy jó kis kényeztető, sütőben átsütött, krémes pastát - na ilyenkor jön a rakott tészta. Ráadásul kényelmes is, nem kell precízen időzíteni, előre elkészíthető, csak a sütőből kell frissen kivenni.
(De a maradék hidegen is finom...)

Semmi különös nincs ebben a receptben, azért teszem közzé, mert általában ez jut eszembe, ha megkérdezik tőlem, hogy mit eszünk, ha húst nem. Például ilyet.




Sütőtökös-túrós rakott tészta

1 nagy fej hagyma
2-3 gerezd fokhagyma
1 evőkanál olaj
70-80 dkg sütőtök
zsálya
30 dkg túró, ez részben lehet krémsajt vagy valamilyen lágysajt is
20 dkg durumtészta, fodros nagykocka
2 dl tejföl
5-6 dkg reszelt sajt (a tetejére)
só
bors

A sütőtököt meghámozom, felkockázom. A felaprított hagymát és fokhagymát az olajon üvegesre párolom, rádobom a sütőtököt. Zsályával fűszerezem. Saját gőzében a sütőtököt puhára párolom, pürévé fog szétesni. (Lehetne a megsütött, összetört tököt összekevrni a párolt hagymákkal, de valamiért azt gondolom, hogy így jobban átjárja a hagyma aromája tököt, jobban összesimulnak az ízek.)
Kicsit hagyom kihűlni, majd egyneműre keverem az áttört túróval, ha van, a krémsajttal vagy más sajttal. Ha nem elég nedves, lehet hozzá tejfölt tenni. Ízlés szerint sózom, ezen a ponton lehet hozzá további nyers, zúzott fokhagymát adni, tetszés szerint. Közben a tésztát kifőzöm. Egy kiolajozott tűzálló üvegedénybe teszek egy réteg tésztát, rákenek egy adagot a sütőtökös masszából, addig ismétlem, míg tartanak a hozzávalók. A tetejére tészta kerüljön. Azt meglocsolom a tejföllel és megszórom a reszelt sajttal. Előmelegített sütőben 10-15 perc alatt átsütöm.
2 adag

Már megint cékla

Nem főzök minden nap levest, de ebben a hideg időben, meg beteg szervezetemet erősítendő, rákívántam. Nemrégen nagyon finom borscsot ettem, valami hasonlót szerettem volna, legalábbis céklát, persze húsok nélkül, de mindenképpen savanyúkáposztával. Néhány recept átolvasása után aztán egészen más ötletem támadt: legyen krémleves, a betét pedig legyen a savanyúkáposzta. Egyébként is szeretem ezt a párosítást, az édeskés cékla a savanyúkáposzta nagyon jól emelik ki egymás ízét, jó gondolat volt ezt levesben is megvalósítani.

Céklakrémleves savanyúkáposztával

1 nagy fej hagyma
1 evőkanál olaj
2 közepes cékla
5-6 szem szegfűbors
½ mokkáskanál őrölt gyömbér
só

a tálaláshoz
savanyúkáposzta
pár kanál tejföl
ringli (elhagyható)

Az finomra vágott hagymát az olajon üvegesre párolom, majd rádobom a megtisztított, kockára vágott céklát. Fűszerezem, a céklát is átpárolom, majd felengedem annyi vízzel, hogy bőven ellepje. Fedő alatt puhára főzöm. Kiveszem belőle a szegfűborsot és botmixerrel pürésítem a levest.

A savanyúkáposztával, tejföllel, és – ha van éppen – ringlivel tálalom.

Risotto al radicchio

Rizottót főzni az olasz nyelvkönyvemből és egy olasz fiútól tanultam. A könyvem a milánói rizottót tárgyalta, meglehetősen tárgyilagosan, ő pedig – lévén venetoi – a radicchios rizottót magyarázta el nekem meglehetősen szemléletesen egy munkanap végén. Arra külön felhívta a figyelmemet, hogy ez a rizottó trevisoi radicchioval készül (kell, hogy készüljön), bár sok helyen csalnak és sima radicchio rosso-val készítik, de az nem az igazi. Emlékezve erre, pár hete, Bolognában, az étlapon a risotto al radicchio-ról érdeklődve rá is kérdeztem a pincérnél, milyen radicchio az a radicchio. Hogyne, persze, trevisoi. Nem mondott igazat, így megint nem tudtam meg, mi a különbség a jóval elterjedtebb, nálunk is ismert radicchio rosso di Chioggia és a híres trevisoi levélzöldség(lilaság) között.
De a rizottó sem volt igazán finom. Viszont parmezánból olvasztott kosárkában tálalták, azt legalább elropogtathattam.

Mindez Zsuzsa sütőtökös rizottóját olvasva jutott eszembe, pont akkor publikálta, mikor én is azon gondolkodtam. Legyen hát az enyém radicchios. Már csak azért is, mert a Sale & Pepe aktuális száma két oldalon foglalkozik vele, "Veneto hagyományos ízei" címen, bemutatva az eredetvédett hozzávalóit: a radicchiot, a veronai vialone nano rizst, a venetoi olívaolajat és a Grana Padano sajtot.
Nálam van egy kis eltérés, az olajam toszkán, de a legfőképpen a radicchio nem trevisoi, de ennyi csalást én is megengedhetek magamnak.

A rizottófőzés technikáját többek között Dolce Vitánál illetve Mammánál érdemes részletesen elolvasni. A legfontosabb: nem lehet magára hagyni, keverni folyamatosan. És azonnal tálalni.

Mivel nincs tele a mélyhűtőm jóelőre megfőzött alaplevekkel, a rizottókhoz egy-két szál répából, szárzellerből/zellerdarabból, hagymából szoktam gyors zöldséglevet főzni, leveskocka nincs a háztartásomban. Ám a Tintaleves idevágó posztjának hozzászólásaiban fedeztem föl, hogy létezik egy bio-leveskocka, miután ellenőriztem az összetevőit, vettem egy csomaggal. Nekem kicsit sós (de nátrium-glutamát nincs benne, az kizáró ok lenne), de időszűkében megengedett a használata. De a saját alaplé az igazi!

A parmezánkosárkát készíteni Partizán Orsitól tanultam, még a blogélet előtt. Amilyen látványos, olyan egyszerű elkészíteni. Általában száraz teflonserpenyőt használok a kisebb kosárkákhoz, de most a szokásosnál nagyobbakat akartam, ezért a tepsibe helyezett sütőpapíron terítettem el a reszelt parmezánt, kb. 20 cm átmérőjű körben. Ahogy a sajt egyneműre olvadt, rögtön ki is veszem a sütőből, nem szabad, hogy túlsüljön, mert akkor törni fog és nem lehet formázni. Kicsit hűlni hagyom, annyira, hogy lehúzhassam a sütőpapírról, majd rögtön egy mélytányérba teszem, ezzel formázva meg a lágy sajtot.

Radicchios rizottó

8 dkg (trevisoi) radicchio
14 dkg rizottórizs
1 evőkanál olívaolaj
1 kisebb fej hagyma
2 cl száraz fehérbor
6 dl zöldségalaplé
1,5 dkg vaj
1-2 dkg reszelt parmezán
só

A finomra vágott hagymát megfuttatom az olajon. Hozzáadom a felvágott radicchiót, élénk tűzön azt is megkapatom. Hozzáadom a rizst, átpirítom a forró olajban. Meglocsolom a borral, folytonos keverés mellett hagyom elpárologni. A melegen tartott alaplét merőkanalanként hozzáadva, állandó keverés mellett addig főzöm, míg az alaplé elfogy, addigra a rizsnek meg kell puhulni és krémesre kell főnie, ez k.b. 20 perc. Lehúzom a tűzről, belekeverem a vajat és a parmezánt, lefedve tálalás előtt pár percig pihenni hagyom.
2 adag

BOLDOG ÚJ ÉVET!

Az utóbbi évek szilveszteri hagyománya nálunk mintha a betegség lenne, így nagy bulizás most nem is jöhetett szóba. Az éjféli koccintás és a pezsgőhöz néhány ikrás szendvics (falatnyi pirítós-négyszögeken sok kaviár krémsajt-keretben, kevéske citromhéjjal) persze nem maradt el, és a lencsét sem hagynánk ki soha. Általában korhelylevest szoktam főzni vele, de mivel már nem kaptam savanyú káposztát, idén mást kellett kitalálnom.

Szilveszter délutánján beáztattam és egy babérlevéllel megfőztem a lencsét, nagy részéből ma lett egytálétel hagymával, gyömbérrel, fokhagymával, római köménnyel, korianderrel és paradicsommal, de a főtt, natúr lencséből elcsíptem még egy keveset tegnap este a szilveszteri vacsorához.
Az lencsés tészta ötlete egy vegetáriánus szakácskönyvből jött, néhány éve azzal avattam a vadiúj tésztagépemet egy szilveszteri vacsorán. Az a recept színes lencsék keverékét írja elő, színes paprikával, tejszínnel. Nem készültem rá, így színes paprika nem volt itthon, a vörös lencse meg elfogyott.
A hajdinaravioli leeső tésztájából szélesmetéltet szárítottam, úgy éreztem, a hajdina földes íze nagyon jól fog passzolni a lencsével is. De ehhez a rusztikus kombinációhoz nem is ment volna annyira kaliforniai paprika, így a hagyma mellett sárgarépából és szárzellerből készítettem az alapot.
És mivel még szarvasgomba is volt készleten, azt sem hagytam ki belőle, remélve, hogy így aztán tényleg gazdagok leszünk az új évben!

Szélesmetélt lencsével, szarvasgombával

20 dkg, tojással készült, házi szélesmetélt hajdina és sima liszt keverékéből (vagy csak sima lisztből)
1 közepes fej hagyma
1 kis szál sárgarépa
1 szál szárzeller
1 nagy gerezd fokhagyma
1 evőkanál olaj
4-5 evőkanál főtt lencse
1 dl tejszín
pár csepp gyümölcsecet (nálam feketeribizli) vagy citromlé
só
bors
szarvasgomba (opcionális)
reszelt parmezán

A hagymát, sárgarépát, zellert, fokhagymát nagyon apróra vágom, és egy akkora serpenyőben, amibe a tészta is bele fog férni, az olajon megpárolom. Hozzáadom a főtt lencsét, sózom, borsozom, átpárolom, majd hozzáadom a tejszínt. Ha besűrűsödött, pár csepp ecettel vagy citromlével (szerintem a sötétebb ecetek jobban passzolnak hozzá, lehet balzsamecet is) összesimítom az ízeket.
Közben kifőzöm a tésztát, és kiszedem a serpenyőbe, összekeverem a mártással.
Azonnal tálalom, megszórom a zeller felaprított zöldjével, a reszelt parmezánnal, és ha van, a vékonyra szelt szarvasgombával.
2 adag

Muszaka hús nélkül

Ha kedvenc zöldséget kellene választanom, talán a padlizsán lenne az, furcsa, hogy még egyetlen bejegyzésemben sem szerepelt. (Pedig az év első két-három hónapjában ez volt az egyetlen étel, amit hétköznap meg tudtam főzni másnapi munkahelyi ebédnek, az alatt az órácska alatt, amíg otthon tartózkodtam két kiküldetés között, hogy ki-bepakoljam az utazótáskámat. Meg is akartam írni, olyan gyors, egyszerű ám igazán ínyenc és sokarcú fogás, de ez is elmaradt – majd pótolom.)
Ha ennénk húst, biztosan nagyon szeretnénk a muszakát. (Azért ha arra járok, meg fogom ám kóstolni!) Ezért is örültem nagyon, mikor sok évvel ezelőtt egy falinaptáron láttam egy húsmentes változatot, azonnal lefirkantottam a hozzávalókat. A görögök bizonyára szörnyülködnének, de attól ez még nagyon-nagyon finom, és egészséges is, húsevők is szokták szeretni, sőt, elkérik a receptet, hát ideje itt rögzítenem.

A cetli az eredeti recepttel már régen nincs meg, lehet, hogy abban gomba is volt, esetleg dió, nem nagyon emlékszem már rá. Ha éppen van egy kis vargányám, nem ront rajta, az alap így készül:

Vegetárius muszaka

2 db (jó fél kg) padlizsán
olaj
25 dkg lencse
babérlevél
só
1 nagy fej hagyma
2+2 gerezd fokhagyma
2 paradicsom vagy 2 evőkanálnyi paradicsompüré
kb. 1 mokkáskanál szárított szurokfű
kb. ½ mokkáskanál fahéj
5 dkg reszelt sajt
2 evőkanál olaj
2 evőkanál liszt
3 dl tej

A lencsét néhány órával korábban beáztatom, majd a babérlevéllel, sóval megfőzöm.
A padlizsánt fél centi vastag karikákra vágom. (A hagyományos szakácskönyvekben ilyenkor az következik, hogy besózni, hogy keserű levét kidobja, lecsöpögni hagyni és leitatni a nedvességet. Soha nem sózom be, soha nem keserű.) Vékonyan megkenem a karikákat olajjal és vagy serpenyőben, vagy – kényelmesebb változat – sütőpapírral kibélelt tepsiben elősütöm.
A hagymát finomra vágom és 2 gerezd fokhagymával együtt üvegesre párolom az olajon. Hozzáadom a főtt lencsét, a felaprított paradicsomot, szurokfűvel és fahéjjal fűszerezem, összepárolom, ha kész, hozzáadom még a másik két gerezd felaprított fokhagymát.
Egy kiolajozott tűzálló edény aljára lerakom a padlizsánkarikák felét, rákanalazom az összes lencsét, majd befedem a maradék padlizsánnal. Az olajon a lisztet habzásig hevítem, felengedem a tejjel, csomómentes mártássá főzöm, belekeverem a sajtot, majd a padlizsán tetejére öntöm.
A sütőben csak annyira sütöm át, hogy a teteje megpiruljon.

Langyosan is finom. Sőt, hidegen is. Vagy másnap, a munkahelyen újramelegítve is kitűnő.

3-4 személyes adag