Karácsonyi receptverseny - desszert

Elsőként kommenteltem lelkesen, mikor Nemisbéka karácsonyi receptversenyt hirdetett, mert egyébként is terveztem bejegyzést arról, hogy nálunk mi szokott lenni a szenteste vacsorája. Aztán eltelt 4 mozgalmas hét, a végén jól elutaztam pár napra Coneglianoba a jól megérdemelt nyaralás pótlásaként Jovanotti koncertjére meg egy kis gasztro-túrára, és most a végső határidő előtt próbálok becsúszni az én ötleteimmel. Recept biztosan lesz, de mivel tegnap éjjel érkeztünk haza, és most indulok pontyot venni, meglátjuk, képet is sikerül-e produkálnom - erről majd a következő bejegyzésben.

A karácsonyi menü tervezésekor nekem csak egy vacsorára kell készülnöm, ugyanis 25-én felkerekedünk és a további napokat már a szüleimnél töltjük. Édesanyám hatalmas ebédet szokott adni, hideg előétel, háromféle leves, 2-3 főétel, az utóbbi években próbálkozunk a húgommal segíteni egy kicsit, egy-egy fogással mi is beszállunk - már ha hagyja.

Számítva a szokásos nagy traktákra, a "saját" vacsorám kitalálásánál fő szempont, hogy könnyű legyen, elfogyjon minden, és elkészíteni se tartson nagyon sokáig, mert eddig nem volt túl sok időm a nyugalmas készülődésre. (Volt, hogy 23-án estem haza, akkor történt velem az a csúfság, hogy a desszertre már csak egy egyszerű gyümölcssalátára futotta az erőmből.)

Nincsenek nálunk ezerféle aprósütemények sem, a vacsora zárófogása mindig pohár-vagy tányérdesszert, méghozzá olyan, ami éppen megfelel a kiírásnak: legalább egy, de van, hogy több nappal előtte készítem el. Igyekszem a hagyományos karácsonyi ízvilágból ötletet meríteni: dió, mák, mandula, gesztenye, alma, mézeskalács és fűszerei, narancs, méz, aszalt szilva - ezek a kiindulópontok.

Csak felsorolásként néhány gyors és jól előkészíthető desszertötlet a fentieknek megfelelően:

Vegyes karácsonyi parfé: 1 liter tejszínt habbá vertem és 3 részre osztottam. Egyharmadába sok darált mák, reszelt citromhéj és méz került. A második harmadba dióból vagy mandulából készült grillázs apróra törve. A harmadik részbe belereszeltem egy tábla karácsonyi ízesítésű (mézeskalács-fűszerek) csokoládét. Lefagyasztottam. Hetekkel előre elkészíthető, fagylaltgép nélkül is meglepően habos és krémes. Ez a mennyiség bőven elég egy nagyobb család vacsorájához is, nálunk hónapok alatt fogyott el.

Mézparfé fűszeres szilvával: a habbá vert tejszínt aromás mézzel ízesítettem, lefagyasztottam. Az aszalt szilvát fahájjal, vörösborral megpároltam, a parfégömböket ezzel az öntettel kínáltam. Aszalt szilva helyett befőttből is elkészíthető.

Karácsonyi fűszeres csokoládétorta: ez még csak a fejemben létezik, a múltkor felfedezett nagyon csokis tortát mézeskalács-fűszerkeverékkel (fahéj, szegfűszeg, szegfűbors, kardamom, gyömbér, csillagánizs, koriander) ízesíteném. Cinnamon juttatta eszembe, mivel kellene díszíteni a tortát (én is a régi Burdában láttam): csokilevelekkel és bogyós gyümölccsel vagy cukorgyönggyel (az előbbire szavazok, meglátjuk, mit kapok majd). Szintén egy nappal előtte el kell készíteni ezt is.

Update: El is készítettem. Csokilevelestül, bogyós gyömölcsöstül (perui földicseresznyével). Mellé - kis ízkönnyítésnek - narancsos tejszínkrém, a lemon posset receptjét használva, értelemszerűen narancslével a citromlé helyett. Csupa étcsokiból készült a torta (ha jól számolom, vagy fél kilóból), azt gondoltam, ez inkább felnőtteknek való édesség, de a 3,5 éves unokaöcsém is kétszer (vagy háromszor?) kért belőle és öt pontot adott rá. :)

Charlotte borkrémmel (ez nem saját recept, de a forrásra már nem emlékszem): piskótatekercset sütöttem 6 tojásból, szederlekvárral töltöttem,a szeletekkel béleltem egy félgömb-formát, édes-illatos fehérborral ízesített, zselatinnal megkötött tejszínkrémet öntöttem a közepébe. Legalább egy éjszakát dermednie kell.

Pohárkrém cantucciniből, vin santoból: tavaly a nagy családi ebédre, az ismert toszkán édességet, az édes borba mártogatott mandulás kekszet szerkesztettem egy jól szállítható pohárkrémbe. A cantuccinit meglocsoltam a vin santoval (gyerekenek narancslével), ezt rétegeztem habosra kevert mascarponével hengeres kis poharakba. A 12 megtöltött poharat aztán a dobozába visszacsomagolva szállítottam, a helyszínen a poharas desszerteket csokoládéval bevont mandulával illetve perui földicseresznyével díszítettem.

Ha viszont elcsúsztam az előkészülettekkel és egy gyors, de látványos és tartalmas desszertre van szükség, akkor jól jön az alábbi, utolsó pillanatban is összedobható édesség.

Sült alma fahéjhabbal: az egyben hagyott almák magházát kiemelem, a helyébe töltök valami finomságot. Ez lehet sárgabaracklekvárral kevert durvára darált dió, fűszeres gesztenyemassza, mézes mogyoró vagy mandula, borban vagy teában megpuhított aszalt gyümölcs vagy mézeskalácsmorzsa, és 15-20 perc alatt megsütöm. Mellé fahéjas tejszínhabot (habszifon!) vagy tojás sárgájából gőz fölött besűrített és tojáshabbal lazított könnyű krémet adok.

De nem csak ötletelek meg emlékezek, az egyik desszertet el is készítettem. Jó előre, a mákparfé majdnem szériatartozék a fagyasztónkban, az öntetet pedig még az elutazásunk előtt - 4 napja - megcsináltam, tehát az alábbi recept bizonyítottan megfelel a kiírásnak. :)

Mákparfé mézkaramelles naranccsal

3 dl tejszín

ízlés szerint méz

10 dkg darált mák

reszelt citromhéj

8 dkg méz

2 narancs

(2 cl narancslikőr)

A tejszínt kemény habbá verem, hozzáadom a mákot és a citrom héját, mézzel édesítem (én nem túl sokkal, az öntet elég édes lesz úgyis). Lefagyasztom.

A narancsokat alaposan megmosom, az egyiket felszeletelem, a másiknak kifacsarom a levét. A mézet nagyon óvatosan, kis lángon, kevergetés nélkül karamellizálom. Mikor már kicsit megbarnult (nem megégett!), hozzáadom a narancslevet és sziruppá főzöm. Beleteszem a narancsszeleteket és pár percig együtt rotyogtatom, hogy a narancs kissé megpuhuljon. Hagyom kihűlni, ha gyerekek nem kapnak belőle, az öntetbe kerülhet egy kupica narancslikőr is.

Tálaláskor a narancsszeletekre ültetem a parfégombócokat, a narancsos sziruppal meglocsolom.

Kecskesajt és füge ismét, kis csavarral

Nem akarok borértő szerepben tetszelegni, mert csak szeretnék az lenni (ideje lenne tenni is érte...), de ha megtetszik egy bor, azonnal a hozzá illő ételen kezdek gondolkodni. Így jártam ezzel a nemrég kóstolt Soproni Királyleánykával is: buja illatában, gazdag, összetett zamatában, kissé fanyar utóízében a jázminos zöldteát fedeztem fel, így igyekeztem ezzel készülő, fehérborhoz illő ételt (ki)találni.

Nem nagyon veszek szakácskönyveket, de a nagy őszi akcióban nem álltam ellen egy aprócska könyvnek: egy gasztro-kozmopolita svéd lány ütős kombinációkra építő, szemtelenül egyszerűen elkészíthető ételei nem hagytak hidegen. Igazán inspiráló, én legalábbis nagyon bírom az ilyen ötleteket: kávéval és fahéjjal pácolt marha, pisztáciás-whiskys sárgabarackkompóttal; citromfüves kacsamell és pármai wasabihab; bazsalikomos ananászcarpaccio tequilafagylalttal, de a kedvencem a levendulás panna cotta füstölt kacsamellfilével és grépfrúttal.

Meg a pirított magos kenyér kecskesajthabbal és jázminos aszalt fügével - éppen ilyesmire volt most szükségem. Az eredeti recept szerint ugyan vörösborral forrázott teában pácolódik a füge, úgy látványosabb is lett volna. Mondhatnám, hogy nem akartam a fehérborral ütköztetni a vöröset, de egyszerűbb oka volt: nem nyitottam palackot egy fél deciért, majd legközelebb. Így is pazar.

Magos pirítós kecsketúróval és jázminos fügével

2 szelet szögletes magos rozskenyér

4 aszalt füge

1 evőkanál jázminos zöldtea

8-10 dkg kecsketúró vagy krémsajt
1-2 evőkanál tejszín

1 evőkanál olívaolaj

bazsalikom

őrölt koriander

kömény

diszítéshez lila bazsalikomlevelek

Előző nap elkészítem a teát, leszűröm majd beleteszem a fügéket, egy éjszakát pácolódni hagyom.

A kecsketúrót kikeverem a tejszínnel, olívaolajjal és a fűszerekkel. A félbevágott szögletes kenyérszeleteket megpirítom. A fügéket lecsöpögtetem és kettévágom.

Habzsákból a kenyérszeletekre túrókrémhalmokat nyomok, a tetejükre teszem a fügéket.

4 szelet

Nyerő páros: füge és kecskesajt

Az elmúlt hetekben az egyik élelmiszerlánc zöldségespultjain fedeztem fel: lila színű füge, Törökországból, elfogadható áron. Ráadásul nem csak egyszeri kósza akció volt, egész folyamatosan, és nem csak a budapesti üzletekben lehetett kapni.

Első gondolatom a füge-kecskesajt párosítás volt. Éppen közelgett a 2. gasztroblogger-találkozó, és a blogomon végigszaladva meg kellett állapítanom, hogy – a szamószán kívül, amit kértek is a kolleginák – semmi olyat nem publikáltam eddig, amit vihetnék a találkozóra. Apró, de hatásos kis falatokban gondolkodtam, friss kecskesajttal és fügével. De mi legyen az alap? Ekkor jutott eszembe Chili&Vanília (és Anne) parmezános keksze. Bár ez eredeti mennyiséget már ő is megduplázta, én ennek a másfélszereséből 60 db, 3-4 cm átmérőjű kosárkát készítettem. Nem tűnik nagy méretnek, de olyan koncentrált az íz, hogy ekkora éppen megfelelő a tökéletes falathoz.
Nagyon munkaigényes, de megéri. A kosárkákat jópár nappal is el lehet készíteni, remekül eláll. Másfajta krémmel is tölthető, lennének még ötleteim: padlizsánkrém+paradicsom, rukolás krémsajt dióval, feta+sültpaprika, mentás cukkinikrém, aszalt paradicsom, olívabogyó, zöldfűszerek, stb., stb., stb.
Ha éppen nem kaptam volna fügét, a B tervem szerint szőlőszemeket vagy diót biggyesztettem volna kecskesajt tetejére.

Fügés-kecskesajtos kosárkák

18 dkg liszt
18 dkg reszelt parmezán
13,5 dkg hideg vaj
1-2 kanál jéghideg víz
csipet só
bors

(60 db süthető papírforma)

20 dkg kecsketúró vagy friss kecskesajt összetörve

4 db füge

A tésztához a vajat és a lisztet villával (hogy ne melegedjen föl a kezemtől) összemorzsolom, beledolgozom a sajtot, és ha szükséges, egy-két kanál jeges vízzel összeállítom a tésztát. Fóliába csomagolva fél órára hűtőszekrénybe teszem.
A tésztával kibélelem a papírformákat, ez elsőre nem egyszerű, a következő technikát fejlesztettem ki: a tésztából kb. 1,5 cm átmérőjű golyókat csípek, belenyomom a kapszliba és az alját a munkapulton tartva körbesimogatom a forma oldalán (nem egyszerű, könnyen kilapul a hajtogatott papír). A megformázott kosárkákat visszateszem a hűtőbe jó harminc percre, közben előmelegítem a sütőt. A kosárkákat 180 fokon 15 perc alatt megsütöm.
A töltelékhez a kecsketúrót simára keverem, vagy a kecskesajtot összetöröm, ha kell, egy-két kanál joghurtot adok hozzá, hogy egynemű krémet kapjak.
A megmosott fügéket hosszában elnegyedelem és 2-3 mm vastag szeletekre vágom. A krémmel megtöltöm a kosárkákat, mindegyik tetejére teszek egy szeletke fügét.
60 db