GBT. 3. - Almás-levendulás muffin

Sajnos megint elkapott a gépszíj a munkámban, de a helyzet nem annyira súlyos, mint tavaly ilyenkor. Egyrészt nagyobb befolyásom lett a dolgok menetére (így csak magamat okolhatom, ha valami nem úgy megy, ahogy kéne), másrészt tudatosan figyelek arra, hogy magamat se hanyagoljam el. Ennek része az is, hogy nem vagyok hajlandó lemondani a minőségi étkezésről, még akkor sem, ha két-három napra kell előre gondoskodnom az ebédemről, de már egészen jól szervezem a heti menümet. (De azért szívesen fogadok minden ötletet arra, hogy az egész heti vidéki létre hogyan tudok felkészülni minden napra húsmentes, egészséges és jóízű ebéddel. Ilyesmikre is gondolok, mint ez a saláta, amit a (súly)vesztőhelyen tettem közzé nemrég.)

Tényleg nem vagyok édesszájú, de néha jólesik az ebéd után valami édes kis semmiség is. Nem akarom megrohamozni az üzemi büfét vagy az nasiautomatát nagyon cukros, de kevéssé ízes süteményekért, jobban szeretek erről is magam előre gondoskodni. Jó megoldás erre a muffin, változatos és eláll két-három napig. A legjobb benne persze, hogy nagyon kevés munka elkészíteni, erre még futja az időmből szinte bármikor.
Lisztek, magok, sütőpor, tojás és joghurt majdnem mindig van otthon, az ízesítés meg a hűtő vagy kamraszekrény tartalmától függ. Az édes mellett sós muffinokat is szoktam készíteni, egy salátával ez is tartalmas ebéd lehet.

Az alábbi almás-levendulás muffint mostanában találtam ki. Az almától kellemesen szaftos, nem szárad ki, a levendulás ízesítés pedig egy régi almás-levendulás leveles tésztás sütiből jött, illetve a Piszke levendulás keksze (több adagban-menetben készítettem karácsonyi ajándékba) volt az ötletadó. Bár a muffin nem a gasztronómia csúcsa, de az érdekes ízesítés miatt talán mások érdeklődésére is számot tarthat, így ezt vittem a múlt szombati, 3. (nekem második) gasztroblogger-találkozóra. Bokros teendőim ellenére ezt semmiképpen sem akartam kihagyni – bár nem tudom, ilyen gyönge statisztikával bloggernek nevezhetem-e még magam.
A beszámolókból már kiderült, nagyon kellemes délutánt töltöttünk együtt, sokkal oldottabb volt a hangulat, mint a múltkori alkalommal, köszönhetően annak is, hogy már ismerősként üdvözölhettük egymást, bár most is voltak új résztvevők – szerintem ők sem bánták meg, hogy csatlakoztak. És nem csak a rengeteg finomság miatt. Sok és sokféle, jóféle kóstolnivaló sorakozott a hosszú asztalon – köszönet Gabojszának, hogy mindezt dokumentálta is.


Almás-levendulás muffin

1 nagy alma lereszelve
1 tojás
3 evőkanál nádcukor
1 evőkanál szárított levendula
1 citrom lereszelt héja vagy 1 teáskanál szárított citromhéj
2 dl joghurt
1 dl olaj
2 dl finomliszt
2 dl teljes kiőrlésű tönkölyliszt
½ csomag sütőpor

Összeszitálom a lisztet és a sütőport, egy nagy tálban pedig összekeverem az összes többi hozzávalót, majd hozzáadom a lisztkeveréket is. Éppen hogy összekeverem, és kiadagolom a muffintepsibe. 20-25 perc alatt, tűpróbáig sütöm.
12 közepes méretű muffin lesz belőle

GBT. 2. - A második gasztroblogger-találkozó

Az elsőre – bár szerettem volna – nem jutottam el, de a múlt héten, Ana szervezésének hála, újra összejött jónéhány gasztroblogger. Nagy izgalommal vártam az alkalmat, mert bár nem vadidegen emberekkel készültem találkozni, de személyesen senkit sem ismertem még.
Jóelőre egyeztettem a munkahelyemen is, hogy ezen a napon ne legyen vidéki elfoglaltságom, viszonylag korán, 4-kor sikerült is lelépnem, hogy az utolsó simításokat elvégezhessem: megtöltöttem a kecskesajtos-fügés kosárkákat, becsomagoltam az előző este megsütött szamószát, én ezekkel járultam hozzá a közös kóstolgatáshoz.
Utolsónak érkeztem sajnos, így nekem volt a legnehezebb dolgom: 20 nevet egyszerre megjegyezni – nem is sikerült mind, előre is elnézést kérek, ha legközelebb összekeverek néhányat…
Abban viszont szerencsém volt, hogy rögtön fölmérhettem az egész választékot. A kolleginák finomabbnál-finomabb dolgokkal készültek, nem is tudtam mindent végigkóstolni. A gondos szervezésnek köszönhetően csomagolóanyagokban sem volt hiány, így nem volt nehéz a maradékot szétdobni – szerintem nem csak nekem volt másnap-harmadnap is finom és választékos ebédem.
De nem csak a finomságokat köszönöm, lányok, hanem a kellemes estét is. Igazán kedves társaság jött össze, nem mondom, hogy olyan volt, mintha ezer éve ismernénk egymást, még azt sem, hogy mindenkit pont ilyennek képzeltem, de nagy csalódás nem ért: nagyon hasonlít a blog alapján bennem kialakult kép azokra a személyekre, akiket egy-két óra alatt megismerhettem. Kedvesek, érdeklődők, nyitottak, kreatívak.

A találkozón készült képek Dolce Vitánál láthatók.