Jön!

Hamarosan itt az év vacsorája. Hetek óta tervezgetek, borokat válogatok, próbafőzök. A koncepcióról és a teljes menüről majd később, itt alább a főétel. A tálaláson van mit javítani, de élesben úgysem fogok tudni jobb fotót készíteni.

Szűzérme, sültpaprika-krém, vargánya, babsterc

Babsterc
25 dkg tarkabab
1 babérlevél
30 dkg liszt
1 dl olaj
só
Az előző nap beáztatott babot bő sós vízben puhára főzöm.
A lisztet szárazon megpirítom, közben felforrósítom az olajat. Mikor a liszt színt kapott, óvatosan (nagyon puffog, vigyázat!) hozzáadom a bab forró főzőlevét, majd a babot is. Krumplinyomóval tessék-lássék megtöröm, inkább jól összekeverem, miközben ráöntöm a forró olajat is.
6-8 adag

Sültpaprika-krém
kápia és/vagy pritaminpaprika, esetleg piros kaliforniai paprika (ami éppen van a piacon), fejenként egy-két darab
3 paprikánként:
2 evőkanálnyi olaj
egy fej vöröshagyma és egy nagy gerezd fokhagyma
löttyintésnyi vörösbor
egy ág kakukkfű
só
bors
balzsamecet
A paprikákat alufóliával bélelt tepsibe téve forró sütőben (szabad tűzön még finomabb lenne) megsütöm addig, míg megfeketedik itt-ott a héja, közben egyszer megfordítom. A forró paprikákat egy mély tányérba teszem és lefedem, 10 percre magára hagyom, hogy összeessen és a héját könnyen le tudjam húzni. Miközben a paprikákat meghámozom, eltávolítom a magjait is, a levét viszont fölfogom. Az így megtisztított paprikát egy-két napig el lehet tartani a hűtőben.
A krémhez a hagymát és a fokhagymát felaprítom és üvegesre sütöm az olajon. Ráteszem a felcsíkozott paprikahúst, átforgatom, sütöm kicsit, hogy a paprika felvegye a hagymás alap aromáját, hozzáadom a kakukkfüvet. Meglöttyintem a vörösborral, meg a paprika levével, sózom, borsozom, így főzöm kb. 15 percig, majd az egészet leturmixolom.
Pár csepp balzsamecettel kerekítem ki az ízét.

Lilának indult

Pedig olyan jó terv volt... A vezérmotívum a lila lett volna, miután összejött néhány ilyen színű alapanyag a konyhámban: lila zöldbab, padlizsán, áfonya, lila bazsalikom. Jó, a padlizsántól nem vártam sokat, de arra nem számítottam, hogy a lila zöldbab főzés után tényleg zöld lesz...

(Tettem a tányérra egy nyers darabot is, csak megmutatni az eredeti színét. Ugye milyen jól nézett volna ki, ha nem zöldül el?)

Zöldbab padlizsánmajonézzel, kecskesajttal, áfonyával

50 dkg (lila) zöldbab
1 db (30-35 dkg) padlizsán
lila bazsalikom
kb. 1 dl mogyoróolaj
1 citrom leve
2 maréknyi áfonya
2 kis korong friss kecskesajt

A padlizsánt megszurkálom, forró sütőben puhára sütöm. Lehúzom a héját, a pépes padlizsánt simára turmixolom a bazsalikommal, citromlével és annyi mogyoróolajjal, hogy sűrű, majonézszerű öntetet kapjak.

A zöldbabot megtisztítom, közben vizet forralok. 3-4 adagban a forró vízben 4 perc alatt megfőzöm, rögtön hideg vízbe szedem, majd lecsöpögtetem.

A zöldbabot a padlizsánmajonézzel meglocsolva, a kecskesajttal és áfonyával tálalom.

2 adag

Kukorica fűszeres paradicsommal

Néhány cső kukoricából akartam gyors ebédet főzni, elsőre paradicsomra és indiai fűszerekre gondoltam. Megnéztem a régi szakácskönyvemben, a krisnások hogyan készítik el, az ő receptjük szerint csak vaj, paradicsom, cukor és petrezselyem kell hozzá, én azért tettem hozzá csípős és fűszeres ízeket is (a cukrot persze kihagytam).
Kifejezetten ízes lett, gyanítom, hogy a vaj volt a különleges ízfokozó.

Kukorica fűszeres paradicsommal

2-3 cső csemegekukorica

diónyi vaj

5-6 paradicsom

hegyes erős zöldpaprika csípősség és ízlés szerinti mennyiségben, én 3-4 karikát vágtam belőle

1 teáskanál garam masala

pár szál petrezselyem

A kukoricát megfőzöm, a szemeket a csőről lemorzsolom.

Közben felolvasztott vajon megfuttatom a garam masalát és a finomra vágott erős paprikát. Hozzáadom karikára vágott paradicsomot, röviden összefőzöm. Hozzáadom a kukoricát, pár percig együtt kevergetem, majd a durvára vágott petrezselyemmel tálalom.

2 kiadós adag

Csicserichips sárgabarackcsatnival

Sorban kapjuk a gyümölcsöket, most éppen sárgabarackot. Nem meglepő módon nem akartam édességet készíteni belőle, kis gondolkodás után arra jutottam, hogy nyers, főzés nélkül készített csatni legyen belőle. Nagyon harmonikus keveréket sikerült összeraknom: a baracktól édes, a paprikától csípős, a garam masalától melegen fűszeres, a gyömbértől frissítő, a citromlétől üdítően savanykás. Minden egyes összetevőt érezni és felismerni, de az összhangjuk teljesen új ízt eredményez.
Na de mihez együk a csatnit? Papadum (lencselisztből készült ropogós lepény) készítésébe nem merek belekezdeni, és nem csak azért, mert nincs itthon lencseliszt, a papadum (papardam, paapad, pappadom) Indiában is készen kapható. Épp jókor jelent meg a gyűjtőoldalon Benzsi egészséges chips receptje. Ebből merítve az ötletet, meg a múltkori dahlpalacsintámból kiindulva készült az alábbi ropogtatnivaló a csatnihoz.
A tésztát a sűrű joghurt készítésekor kicsepegő savóval kevertem ki, ha ez nincs, vagy fontos a vegán kivitel, csak vízzel is tökéletes.

Fűszeres csicserichips

10 dkg csicseriborsóliszt
3 dkg barnarizsliszt
1 mokkáskanál őrölt koriander
1 mokkáskanál kurkuma
1 mokkáskanál cayenne bors
1 mokkáskanál garam masala
1 mokkáskanál só
4 mokkáskanál szezámmag
2,5-3 dl víz (vagy részben savó)
a sütéshez olaj

A hozzávalókból palacsintatésztát keverek, fél-egy óra pihentetés után vékonyan olajozott palacsintasütőben kisütöm a palacsintákat. Hat cikkre vágom őket, és 180 fokos sütőben, alufóliával letakart sütőrácson 30 perc alatt, félidőben megfordítva ropogósra sütöm.

Sárgabarackcsatni nyersen

40 dkg sárgabarack
1 teáskanál garam masala
fél hegyes erős zöldpaprika
2 cm-es darab gyömbér
1 szál újhagyma
fél citrom leve

A barackot felkockázom, a többi hozzávalót is finomra aprítom, összekeverem, fűszerezem, rácsavarom a citromlevet. 1-2 óra alatt hagyom összeérni. Gondolom, 1-2 napig eláll a hűtőben, de ezt nálunk nem érte meg.

VKF! XXVI. - Nyári előételek

Akármennyire is szeretném hosszasan megvallani az előételek iránti olthatatlan szerelmemet, kénytelen leszek majdnem csak a receptre szorítkozni, nincs most sok időm. Vesta VKF!-kiírására persze rögtön kattogni kezdtek a kerekek, talán túl sok ötletem is volt, hiszen az én kedvenc fogásom éppen az előétel. Pláne, ha azt egy olasz étterem antipasti-büféje vagy egy tapas-bár kínálja.

Tulajdonképpen nem is ezt akartam most posztolni, de az eredeti ötletem (most készül még, elég pepecs és arra most nincs több idő) inkább talán az amouse bouche vagy a finger food, azaz partyétel kategóriájába tartozik, majd máskor.

Viszont a tegnapi piacon (kezdem megszeretni az eddig elég gyöngécskének tartott helyi piacot, hiába, itt a nyár, sokszínű ajándékaival) a lila zöldbab, feszes padlizsán, zsenge cukkini és vargánya mellett sárga rókagombát is zsákmányoltam. És hozzá sárgabarackot is, mert úgy derengett, szeretik egymás társaságát. Segítségért Zsuzsához fordultam, rajta keresztül jutottam el a rókagombás pite sárgabarackkal receptjéhez, ennek a töltelékét a vajas omlós tészta és tojásos-tejszínes öntet helyett salátával egészítettem ki.

Vesta még egy feladatot adott, az előétel mellé kortyolt italt is meg kell jelölnünk. Itt csalok egy kicsit, ezt csak feltételes módban oldottam meg. Néhány hete kaptunk egy üveg Chenin blanc-t Szászi Endre szentgyörgyhegyi borász pincéjéből. Ugyan főleg (fehérhúsú) őszibarack illatát, zamatát éreztem benne, szívesen összekóstolnám ezzel a salátával.

Alkoholmentes alternatívaként a mentás vagy gyömbéres limonádét kínálnék.

Langyos saláta sárga rókagombával, sárgabarackkal

20 dkg sárga rókagomba
20 dkg sárgabarack
3 dkg vaj
egy kis darabka gyömbér
2 szál újhagyma
1 gerezd fokhagyma
szerecsendió
fél fej lollo rosso, római vagy jégsaláta
bors

A salátát megmosom, a leveleket megszárítom. A megtisztított rókagombát felforrósított száraz serpenyőbe teszem, erős lángon hagyom, hogy veszítsen a nedvességtartalmából. Ami levet ereszt, annak nagyját leöntöm.

Közben a megosott barackot nyolcad szeletekre vágom., a gyömbért és a fokhagymát finomra aprítom, az újhagymát felkarikázom.

A forró gombához adom a vajat, ha elolvadt, beleteszem a barackot és a többi hozzávalót, kevés szerecsendiót reszelek rá. Egy-két keverés után leveszem a tűzről.

Salátalevelekre halmozva, frissen őrölt borssal tálalom.

2 adag

Saláta stopperrel

A szombati piacon a vargánya mellett nagy örömömre zöld zöldbabot is találtam. Panaszkodott ugyan az árus, hogy inkább csak a sárgát veszik, a zöld nem megy annyira, mióta az osztrákok nem jönnek hozzánk vásárolni, de én biztosítottam róla, hogy rám számíthat, jövök még.

Elsőre egy vacsorasalátát készítettem belőle. Lehetett volna nizzai saláta, de mivel nem kaptam még érett, édes paradicsomot, meg a többi hozzávalónak is híján vagyunk éppen (viszont tele a hűtő egyéb, a szüleimnél zsákmányolt zöldségekkel, gyümölcsökkel, kecsketejjel-túróval, tojással, az ajtaját alig tudom becsukni), egy másik klasszikus felé vettem az irányt. Nem téved, aki némi hasonlóságot vél felfedezni az alábbi és a Caesar-saláta között. A sűrű mustáros-szardellás öntet és a lágyan folyó tojás a zöldbabból igazán tartalmas fogást varázsolt, egy pohár fehérborral igazi élmény volt.

És miért saláta stopperrel? Ahhoz, hogy a zöldbab és a tojás éppen a megfelelő állagú legyen, nagyon kell figyelni a főzési időket, jól jön egy konyhai stopper, vagy mint nekem, a telefonom időzítés funkciója.

Zöldbab szardellás öntettel, lágytojással

50 dkg ceruzabab
2 tojás
fél citrom leve
1 kávéskanál szardellapaszta vagy 1 szardella
1 kávéskanál mustár
1 kis gerezd fokhagyma
olívaolaj
parmezánforgácsok

színes bors keverék

Míg a zöldbabot megtisztítom, vizet forralok, a zöldbabot akkora adagokban (3-4 részletben), hogy ne hűtse le nagyon a forrásban lévő vizet, roppanósra főzöm, ez éppen 4 percig tart. Kiemelem a forró vízből és rögtön hideg vízbe teszem, hogy zöld színét megőrizze, majd lecsöpögtetem.

Közben egy kis csavaros tetejű üvegben összerázom az öntet hozzávalóit: a citromlevet, mustárt, szardellapasztát, a összezúzott fokhagymát és a háromszor annyi olívaolajat, mint a citromlé.

Ha az utolsó adag zöldbab is kész, a forró vízbe teszem a tojásokat és pontosan 3 perc alatt, lágyra főzöm őket. Ezalatt a zöldbabot tányérra rendezem és meglocsolom az öntettel.

A zöldbab tetejére helyezem a megtisztított lágytojásokat, parmezánt forgácsolok és némi színes borsot őrlök rá.

2 adag

Langyos saláta vargányával, ribizlivel

Ez a recept a fejemben már évek óta létezik, de eddig még nem sikerült vargányát szereznem a ribizli szezonjában, inkább csak később. Most viszont, ebben az esős, de meleg időben tele az erdő gombával, meg a piac is, biztosra mentem szombaton, de nem vettem eleget, Vesta görögös ihletésű vargányájára is nagyon fáj a fogam.

A vargánya rukolával szerintem csodás páros, feketeribizlit képzeltem még hozzájuk, de már csak pirosat találtam a szüleim kertjében, a piros gyöngyök talán még jobban mutatnak a salátában, és savanykásabb íze is remekül ellenpontozott. A feketeribizlit a belőle készült ecet képviselte, akinek ilyet nem készít az anyukája, mint nekem, az használjon balzsamecetet.

Langyos saláta vargányával, ribizlivel

1 kis fej lollo rosso vagy tölgylevelű saláta
20-25 dkg vargánya
1 gerezd fokhagyma
3-4 maréknyi rukola
2-3 maréknyi ribizli (piros vagy fekete)
olívaolaj
2-3 evőkanál feketeribizliecet (vagy balzsamecet)
1 marék dió
bors

só

Száraz serpenyőben megpirítom a diót, félreteszem.

A salátát megmosom, kicentrifugázom. A vastagabb szeletekre vágott vargányát egy kellően nagy serpenyőben, a fokhagyma társaságában, az olívaolajon megsütöm, több részletben, inkább süljön, mint párolódjon. Egy lapostányérom elterítem a salátaleveleket, ráteszem a vargányaszeleteket, megszórom a rukolával és a ribizlivel.

Ha a vargánya kész, a serpenyőben maradt olajjal összeforralom az ecetet, ezzel öntözöm meg a salátát, rászórom a diót, borsozom.

2 adag

Mézes-chilis meggyragu

Két okból lett ma tonhal az ebéd: egyrészt üríteni kell a fagyasztót, másrészt rengeteg meggyünk volt, és nem annyira édességeken, mint inkább egy fűszeres ragun törtem a fejem. Egy forró mézes-chilis meggyragu egy vörös hússal nagyon jól érvényesülne, de a vörös húsok mellé passzoló dolgokat kettőnknek vörös tonhallal szoktam megvalósítani.
Pakolgattam a konyhában, közben gondolatban összeraktam-kerekítgettem az ízeket, elképzeltem, milyen lesz a sűrű, édes-csípős szószban a savanykás meggy, és ahogy a rézmozsarat raktam volna el, akkor jutott eszembe, hogy néhány szem kardamomot is török a chili mellé.
Köretnek az újkrumplit elvetettem, diós barnarizst készítettem, majd az utolsó pillanatban hirtelen belekevertem egy kanál keserű kakaóport. Jó ötletnek bizonyult ez is: nem felismerhetően egyértelmű íz, inkább csak mélységet ad az összhatásnak.

Tonhal mézes-chilis meggyraguval és diós rizzsel

2 szelet (2 x 15-20dkg) tonhal
citrom
olaj
színes borskeverék
só

30 dkg magozott meggy (magozatlanul kb. 40 dkg)
2 evőkanál méz
1/2 mokkáskanál chilipehely
8-10 szem kardamom, összetörve
egy löttyintésnyi vörösbor (elhagyható)
egy ág menta

10 dkg barnarizs
6 dkg dió durvára vágva
1 evőkanál olaj
6 dl zöldségalaplé
1 evőkanál keserű kakaópor

Először felteszem a rizst. A durvára vágott diót szárazon, nagyon óvatosan megpirítom, majd kiveszem az edényből. Felforrósítom az olajat, megfuttatom rajta a megmosott és jól lecsepegetett rizst. Hozzáadom a dió nagy részét (keveset megtartok a tálaláshoz) és a zöldséglevessel felöntve puhára párolom. Ha kész, belekeverem a kakaóport.
Közben kimagozom, felezem, lecsöpögtetem a meggyszemeket, a meggylevet felfogom.
A tonhalszeleteket pár csepp citromlével megspriccelem, olajjal megkenem és jól felhevített serpenyőben oldalanként 40-50 másodperc alatt megsütöm, közben sózom, borsozom.
A megsült halszeleteket alufóliával letakarva melegen tartom (célszerűen a langyos sütőben).
A löttyintésnyi vörösborral feloldom a hal sütése után a serpenyőben maradt pörköket (ha nincs bor, a meggy leve is megteszi), hozzáadom a mézet és a meggylevet, chilit, kardamomot és nagy lángon szép fényes-sűrűre beforralom. Beleteszem a meggyet, átforrósítom, de nem főzöm.
Előmelegített tányérra tálalok, a halszeleteket a rizsre teszem, ráhalmozom a fűszeres meggyet. Megszórom finomra vágott mentával és pirított dióval.
2 adag

Alig főzök

Ez itt, kérem, az ebédesdobozom. Ma reggel, mivel a zöldborsót már tegnap délután, szedés után azonnal megtisztítottam - főleg azért, hogy a borsóhüvelyt Rozinak adhassam - 5 perc munkával készült az ebédem.

A zsenge zöldborsót - már ha nem eszem meg az egészet szedés vagy fejtés közben - leggyakrabban így készítem el: újhagyma és menta, kis citrom és kész, nagyon szeretjük így egytálételként. Múltkor viszont annyira kevés volt a borsóm, hogy valamivel ki kellett pótolnom, hogy elég legyen ebédre, így kaptam elő a kuszkuszt, mert ez még a bulgurnál is gyorsabban elkészül.

Mivel ma újhagyma nem volt itthon, helyette új fokhagymát tettem bele, mindkettővel talán még jobb lenne.

A kuszkusz jóval kifinomultabb elkészítéséről itt.

Kuszkusz mentás zöldborsóval

10-15 dkg kuszkusz

10 dkg kifejtett zsenge zöldborsó

2 szál újhagyma és/vagy 2 kicsi gerezd zsenge fokhagyma

3-4 ág menta

1 kanál olaj

1/2 citrom leve

só

A kuszkuszt azonos térfogatú sós vízzel leforrázom.

Az olajon megfuttatom a felaprított zöldhagymát és/vagy a fokhagymát, rádobom a zöldborsót. Azt is éppen csak megforgatom a forró olajon, nem kell komolyan megpárolni, 1-2 perc az egész. Ha levettem a tűzről, hozzáadom a felaprított mentát és ízlés szerint citromot facsarok rá.

A kuszkuszt 5 perc állás után fellazítom, összekeverem a borsóval.

1-1,5 adag

Szedres sajttorta almás alapon

Folyamatosan kapjuk a szedret, amit gyorsan kell elfogyasztani. Persze le is fagyaszthatnám, de felengedve már nem olyan üde, mint frissen (meg tele a fagyasztóm), és lekvárfőzésre sincs kapacitásom. Emellett egy láda nyári alma is arra vár, hogy megegyük, ez sem egyszerű feladat.

Ezekhez találtam ki a tegnapi sütit. A poén az, hogy a torta tésztájában nincs tojás, sőt, semmilyen állati eredetű hozzávaló sem. Ha már a tojást megúsztuk, a krémre sem nehéz állati fehérje mentes alternatívát találni, tehát akár vegán is lehetne ez a süti, de én most krémsajtot kentem rá. Kevés mézen kívül csak a gyümölcs adja az édességét, fehér liszt sincs benne, mindezek miatt a receptet a (súly)vesztőhelyen teszem közzé.

Itthon vagyok végre

Új hét, új hónap, új állás, új élet. Meleg reggeli, meleg vacsora. A reggelit a férjem prezentálja, a vacsora az én dolgom. Vége a cigányéletnek, végre itthon vagyok. Élvezem.

Munkából hazajövet, délután (nem este, mint eddig!), ráérős bevásárlás. Na nem a piacon, az kis városunkban délután már zárva, de zöldségboltokban erősek vagyunk. Vagy az egyik szuperben, ahol mindig friss a zöldség, nagy a választék sajtokból és húsokból is, és kenyérből is akad egészen finom. De legjobban a zöldségesrészleget kedvelem, most éppen gyönyörű pritaminpaprikák kellették magukat.

Ritkán eszünk levest, pedig ha társítanom kellene valamilyen ételt az otthon-érzéssel, egy forró leves lenne az. Talán ez a hirtelen rámszakadt érzés teszi, hogy megkívántam a levest. Persze ebben a szeptemberben szokatlan melegben nem éppen egy gőzölgő marhahúslevesre vágytam, inkább a lágyra-selymesre sült, édes, piros húsú paprikát képzeltem el sós fetával, levesben.
Lehetne zöldséglevessel, alaplével is fölengedni, de szerintem a paprika magában is annyira gazdag ízű, hogy nem kell neki támogatás. Tejszínnel sem krémesítettem, esetleg görög joghurtot el tudnék képzelni hozzá, a feta helyett.


Piros paprikakrémleves fetával

1 kg pritaminpaprika
1 fej hagyma
2 evőkanál olívaolaj
egy nagy löttyintés vörösbor (elhagyható)
rozmaring
só
4-5 dkg (kecsketejből készült) feta

A megmosott paprikákat egészben, forró sütőben megsütöm, annyira, hogy itt-ott megfeketedjen a héja. Grillen sütve még finomabb lenne, de a harmadik emeleten erre most nem volt lehetőség. A megsült paprikákat 10 percre latakarom, hogy egy kicsit összeessen és a héját könnyen le lehessen húzni.
A hagymát apróra vágom, az olajon megpárolom, közben a paprikák héját lehúzom, magjait kiszedem, közben a kicsepegő levet igyekszem felfogni. Ha a hagyma üveges, rádobom a sült paprikát, átforgatom, hogy a hagyma íze beleolvadjon a paprikába. Meglöttyintem a borral és vízzel felengedem. Sózom, rozmaringgal fűszerezem, felforralom, hosszan főzni nem kell, hiszen a paprika már puha.
Ha késznek ítélem, leturmixolom, szép piros, krémesen sűrű levest kapok, ízlés szerint higítható.
Tálaláskor fetát morzsolok bele.
2-3 adag

Lila

Gyönyörű lila bazsalikomokat árulnak mostanában a Lehelen, nem is tudtam ellenállni neki. Meg a zsenge zöldbabnak sem.
Az ötletet a Sienában kóstolt „farro al pesto” adta. A farro – készülőben egy poszt róla – egy ősi búzafajta, jellemzően télen babbal sűrű levest, nyáron salátaszerű hideg egytálételt készítenek belőle: a megfőzött gabonához pestot, zamatos paradicsomot, fekete olajbogyót és főtt krumplidarabokat kevernek.
Ám a lila bazsalikomból készült pesto kevésbé látványos színű, a barna színű búzával végképp csak egy nagy maszat lett volna, így inkább fehér árpagyöngy adott valamelyest kontrasztot. És mivel a klasszikus, zöld színű bazsalikomból készült pesto genovesével koronázott tésztához is adnak itt-ott zöldbabot, én is ezt tettem.
Illatos, üde, könnyű nyári ebéd, piknikkosárba is tenném.

Árpagyöngy pestoval

25 dkg árpagyöngy
25 dkg zsenge zöldbab

A pestohoz:
1 nagy csokor (lila) bazsalikom
1 gerezd fokhagyma
2-3 evőkanál fenyőmag
2-3 evőkanál reszelt parmezán
olívaolaj

A zöldbabot megmosom, 4-5 cm-es darabokra vágom. Vizet forralok, és a zöldbabot több részletben, 1-2 perc alatt éppen hogy megfőzöm, maradjon roppanós. Szűrőkanállal kiemelem a zöldbabot és rögtön hideg vízzel le is hűtöm, hogy a maradék hőtől ne főjön tovább és az élénk színét megtartsa.
Az árpagyöngyöt puhára főzöm (felhasználva zöldbab főzővizét is).
Közben a pesto hozzávalóit kőmozsárban vagy turmixgéppel összedolgozom (én a mozsarat szeretem jobban), kicsivel több olajjal, mintha tésztához készülne, hogy ne legyen száraz az étel.
Ha az árpagyöngy kihűlt, hozzákeverem a pestot és a zöldbabot.
3-4 adag

VKF! XVII. - Saláta-bár

Ha ez a bejegyzés a VKF! XVII. fordulójának napján olvasható, akkor sikerült az első időzített posztolásom. (Július 20-án éppen egy jólsikerült lagzit pihenek egy vidéki szállodában, és a céldátum előtt-után egy-egy héttel sem nagyon jutok blogspothoz, ezért az időzítés.)
A salátákról vallott nézeteimet már itt kifejtettem. Nem is cifrázom nagyon a témát, már csak azért sem, mert – szokásos országjáró ámokfutásomat egy pillanatra megszakítva – egy kávé mellett a benzinkúton blogolok, sok időm sincs, jöjjön rögtön a recept.
Ezt a salátát emlegettem már a rukolás összefoglalómban is, VKF!-szempontból igazi jolly joker, helyt állt volna a "Komplemeter ízek" és a "Tenger gyümölcsei" fordulón is.
Tudom, hogy nem egyszerű a beszerzése, de friss garnélából érdemes készíteni, a fagyasztotton nem érzem azt az édeskés ízt, ami annyira jól rímel a sárgadinnyével.


Sárgadinnye-garnéla-paradicsom-rukola saláta

15-20 dkg tisztított garnélafarok (lehetőleg friss, nem fagyasztott)
1 kisebb sárgadinnye
25 dkg koktélparadicsom
10 dkg rukola
1 gerezd fokhagyma
2 evőkanál olívaolaj

A sárgadinnyét meghámozom, a koktélparadicsommal nagyjából egyező méretű kockákra vágom. A rukolát mosom, centrifugázom, a koktélparadicsomokat felezem. Az eddig felsorolt összetevőket lazán összeforgatom, adagokra osztom.
Felhevített serpenyőben a szeletelt fokhagymát megfuttatom és hozzáadom rákfarkakat. Ahogy pirosra vált a színük, szinte el is készültek, a saláta tetejére halmozom a rákot, a fokhagymás olajával pedig meglocsolom az egészet.
Azonnal tátalom.
2 adag

További saláta-ötleteim itt.

Hirtelen felindulásból

Nem, ez még nem a következő VKF! pályaművem (hiába ez került be az összefoglalóba, a VKF!-re a fenti salátát neveztem), ez csak egy hirtelen felindulásból elkövetett bejegyzés, hogy megtörjem ezt a nagy csöndet (aztán megint beszippant a munka, de ígérem, szeptembertől minden másképp lesz!).
Ezt a szupergyors salátát most dobtam össze, leírni gyorsabb, mint megcsinálni, csak azért teszem közzé, mert ebben a melegben talán másoknak is ötletet adhat. És mivel semmi előkészítést nem igényel, akár arra is alkalmas, hogy reggel munkába menet megvásárolva a hozzávalókat, a teakonyhán összedobjuk, megszabadulva ezzel az üzemi menzákon ránkkényszerített rémségektől. Bár ez eseben nem árt, ha a fiókunkban tartunk egy kevés olívaolajat és borsot... :)
A mozzarellával sokáig nem voltam túl nagy barátságban (persze a mozzarella buffala mindent visz, de ahhoz csak nagyon ritkán jutok hozzá), de be kell látnom, nyári salátákban nagyon is üdítő tud lenni. Most őszibarackkal hoztam össze, de pirosribizlivel is nagyon jó páros lennének. Aláfestésnek egy kis levélsaláta, lehetőleg néhány markánsabb ízű összetevővel, számomra ez egy teljes - és alakbarát - fogás.
Ha nem kéne most autóba ülnöm, egy pohár friss, könnyű, gyümölcsös fehérbort is meginnék hozzá.

Őszibarackos-mozzarellás saláta

1/2 csomag ( k.b. 10 dkg) vegyes salátakeverék - én a "pikáns" változatot választottam: rukola, jégsaláta, póréhagyma, radicchio, frisée
1 őszibarack
1 mozzarella
egy löket olívaolaj
1/2 (zöld)citrom
frissen őrölt színesbors
(pirított fenyőmag, mandula, dió - mi van éppen kéznél)

A salátát elterítem egy szép nagy tányéron. A lecsöpögtetett mozzarellát széttépdesem, a cikkekre vágott őszíbarackkal együtt a salátára szórom. Meglocsolom az olajjal, ráfacsarom a (zöld)citrom levét, majd egy-két tekerésnyi borssal fejezem be a csendéletet. Ha lett volna, megszórtam volna még egy fél maréknyi pirított olajos maggal is.
1 adag

Hideg levesek ideje

A nagy nyári melegben eljön a hideg gyümölcslevesek ideje. Na, a klasszikus főzött-habart vegyes gyümölcslevest soha nem készítem, pláne nem zacskós változatát (hihetetlen, de van aki csak ebből tudja elképzelni…). Minek megfőzni, ha aztán úgyis le kell hűteni? Miért nem jó nyers gyümölccsel? Cukrozva meg aztán végképp meg nem enném.
Ennek a levesnek az alapötletét talán egy külföldi gasztroblogon olvastam, nem találom a forrást, de nem is akarom saját ötletként feltüntetni. Az biztos, hogy sárgadinnyéből és gyömbérből készül, a többi alkotóelemre nem emlékszem. A gyömbértől kellemesen fűszeres, kicsit csípős, pont annyira, hogy ne csak az édes íz domináljon.
Hogy még frissebb legyen, lime-ot adtam még hozzá, de a citrom is megfelelne.


Hideg gyömbéres sárgadinnyeleves

1 nagyobb vagy 2 kisebb sárgadinnye
fél diónyi gyömbér
1 lime

A sárgadinnyét megtisztítom, nagyobb darabokra vágom, a gyömbért lereszelem, majd az egészet simára-habosra turmixolom. A levest jól behűtöm.
Tálaláskor a lime lereszelt héjával szórom meg és limegerezdekkel tálalom.
2 adag

Kalóriaszegénysége okán a (súly)vesztőhelyen is közzétettem a receptet.

VKF! XVI. - piknik

Ilyen még nem fordult elő: több, mint két hónapja már, hogy nem írtam semmit, sőt, az utóbbi hetekben már blogokat olvasni sem tudtam. Állandó vidéki munka, kiküldetés, rohanás, megfeszített munka reggeltől estig. Eddig legalább esténként, mielőtt leléptem a munkahelyemről, megnyitottam a friss bejegyzéseket, hogy este a szállodában elolvashassam őket, de már sem erőm, sem lehetőségem nem volt rá az utóbbi hetekben: a cégnél letiltották a blogspotot, így aztán hetente kétszer, jövet-menet az egyik benzinkúton egy kávé mellett tudtam csak belenézni a kedvenc blogjaimba.
Egyébként jól vagyok (sőt, nagyon jól vagyok!), a munkámban a legdurvább szakasz lezárulni látszik, sőt hamarosan több időm, nyugodtabb életem lesz.
Lassan visszatérek a blogoláshoz, hadd legyen hát jó alkalom erre a Gourmandula által meghirdetett VKF! – forduló. A kiírásban a következő mondat fogott meg: "az is érdekelne, hogy nyaraláshoz készülődve - alternatívaként a Mol kút szegényes vagy az Autogrill méregdrága kínálatára - ki milyen harapnivalókat készítene az útra, aminek méltó elfogyasztásához érdemes letérni a főútról, és megszakítani a gyakran monoton, fárasztó aszfalttépést". Ez a számomra leginkább életszerű helyzet, sajnos nem jellemző, hogy csak úgy, minden ok nélkül a szabadban töltsünk ek egy napot - a hétvégéket főleg alvásra használom. (Na de majd mostantól!...) Szóval piknik-témában a valós kihívás számomra az útiellátás, nem is nagyon csábulok az említett egységek pultjait látva. Az Autogrillben is csak egyetlen dolog érdekel, az viszont kötelező: a kávé. Ahogy átlépjük az olasz határt, nekem azonnal innom kell egy erős feketét (egyébként egyáltalán nem kávézom).
Az utázásra körültekintően rákészülök. Mindig van nálunk ropogós korpás keksz, alma, gyümölcs, lefagyasztott ásványvíz vagy zöldtea, ez korlátozott ideig ugyan, de némiképp hűvösen tartja azt is, amit hűvösen kell tartani, hűtőtáska nélkül is.
Az én drága férjem ugyanis utálja a hűtőtáskát. Odaúton még csak-csak használható, de utána csak kerülgetni, pakolgatni és cipelni kell szerinte ezt a fölösleges és használhatatlan holmit. Ezért igyekeztem olyan ételeket összeszedni, amelyek hűtés nélkül is kibírnak jópár órát, de mégis teljes étkezés illúzióját adják. Így lett majdnem vegán az összeállítás, egy tojáson kívül semmi állati eredetűt nem használtam fel. A lencsefasírt, chilis-citromos újkrumpli, hideg árpagyöngy mellé friss levélsalátát és néhány paradicsomot is csomagoltam. Terveztem még pirított cukkinit, ezúttal lime-mal és mentával, de aztán elmaradt.
További ötleteim (részben) könnyen elkészíthető, jól szállítható, nem kényes, pikniken bevethető ételekre:
bulgurvariációk
szamósza
hidegen is finom hús nélküli muszaka
sós muffin, például medvehagymás-sajtos
görög krumpli, sok salátával
sajtos-zöldséges tortácska, mondjuk articsókás, de lehet spárga, zölbab, spenót, brokkoli, stb., szezon szerint
desszertnek répatorta
vagy muffin, például almás-levendulás

Lencsefasírt

20 dkg lencse
2-3 babérlevél
1 kávéskanál őrölt koriander
1 kávéskanál őrölt római kömény
3 evőkanál zabpehely
3 evőkanál búzadara
1 tojás
2 gerezd fokhagyma
só
olaj

Az előzetesen beáztatott lencsét babérlevéllel puhára főzöm, leszűröm, majd botmixerrel kicsit megdolgozom, de csak darabosra, nem egyneműen krémesre. Fűszerezem, a zabpehellyel, búzadarával és a tojással összedolgozom. Kis pogácsákat formázok belőle, és kiolajozott muffintepsiben kisütöm.
12 kis pogácsa lesz belőle


Chilivel pirított citromos újkrumpli

80 dkg apró újkrumpli
1 chili
1 kezeletlen citrom
olívaolaj

Az újkrumplit megfőzöm, meghámozom, negyedekre vágom. A felhevített olajban a kimagozott, felaprított chilit és a krumplit átpirítom. A citrom héját ráreszelem, levét rácsavarom.


Árpagyöngy hidegen, szárzellerrel

30 dkg árpagyöngy
6-7 szál szárzeller
1 kezeletlen citrom
2-3 evőkanál extra szűz olívaolaj

Az árpagyöngyöt puhára főzöm, kihűtöm. Hozzáadom a felaprított szárzellert, meglocsolom az olajjal és citromlével, megszórom a citrom csíkokban lehántott héjával.

Zsályapesto, fehérbab

Mivel a zsályapesto elég karakteres ízű, a maradék felhasználására valami – a tésztánál komolyabb – érdekes megoldáson gondolkodtam.

Mivel a zsályához nagyon illik a fehérbab, első gondolatom egy babkrémleves volt, aminek a tetejére majd zsályapestot teszek, és ekkortájt fedeztem fel a Figs Olives Wine blogot, ott meg egy töltött cukkinit. Éppen volt egy kerek cukkinim, még a nyaralásból hozott zsákmányból, hát egyik nap valami ehhez hasonlót ebédeltem, másnap pedig a maradék babból leves lett pár perc alatt.

Töltött cukkini

1 kerek cukkini
1 kis fej hagyma
1 kicsi sárgarépa
1 szár szárzeller
olaj
½ doboz konzerv fehérbab (400 g-os doboz fele)
frissen reszelt kenyérmorzsa
zsályapesto
(só, bors)

A cukkinit megmosom, tetejét levágom, a cukkinit kivájom, a húsát apróra vágom. A hagymát, sárgarépát, szárzellert nagyon apróra vágom és olajon megpárolom, hozzáadom a cukkini húsát és a leszűrt, főtt babot. Kissé összetöröm, ezt a darabos masszát töltöm a cukkinibe. A tetejére kevés morzsával – hogy ropogós legyen a teteje – összekevert pestot kanalazok, és 10-15 perc alatt átsütöm, ez alatt a cukkini is éppen át-, de nem szétsül.
1 adag

Fehérbabkrémleves zsályapestoval

½ doboz konzerv fehérbab
1 gerezd fokhagyma
olívaolaj
1 kanál zsályapesto
reszelt citromhéj

Elkészíteni könnyebb és gyorsabb, mint leírni. A felaprított fokhagymát az olívaolajon megfuttatom, ráteszem a babot, felengedem a bab főzőlevével, ha átforrósodott, leturmixolom. A tetejére zsályapestot kanalazok, meg egy kevés citromhéjat – nagyon felfrissíti az ízét –, egy szelet kenyérrel tálalom.
1 adag

Toszkán kenyér

A tipikus toszkán termékek között az első helyen a kenyér szerepel. Gondosan dagasztják, kelesztik, fatüzelésű kemencében sütik még a supermercatoban is, de a legjobbat, az igazit természetesen a falusi péknél kapni, ahogy ezt Giorgio is teljes átéléssel ecsetelte: kenyér és olívaolaj, ennél finomabbat nem is kíván. Nem is vitatkoznék vele, a csodás, lyukacsos de mégis nagyon tartalmas tésztájú, ropogós héjú kenyér jópár csepp gyümölcsösen zöld olívaolajjal mennyei eledel.
Nekünk talán furcsa, hogy a toszkán kenyér só nélkül készül, ám tudva, hogy a gazdag ízű toszkán felvágottak, sonkák, zamatos olívaolajak, ízes pástétomok sokkal jobban érvényesülnek a sótlan kenyéren, azt is gondolhatjuk, tudatos választás ez, pedig nem. Ennek az eredete az, hogy a XII. században a Pisa és Firenze közti harcok során a pisaiak megállították a szárazföld belseje felé irányuló sókereskedelmet, így a firenzeiek só nélkül voltak kénytelenek kenyeret sütni. Egy másik magyarázat szerint a só egyszerűen túl drága volt, és a firenzeiek így tették költséghatékonyabbá a kenyér előállítását.
Akármi is az oka, nekem nagyon ízlik az „ízetlen” toszkán kenyér. Soha nem tízóraiztam zsírpapírból parizert zsömlével, mindig megadtam a módját, de sosem felejtem el a sienai partnereinknél azt a gyors munkaebédet: papírzacskóban szeletelt kenyér, gondosan csomagolt finocchiona (édesköménnyel fűszerezett felvágott, a kedvencem), toszkán sonka, pecorino (juhsajt) és egy üveg vörösbor várt bennünket a tárgyalóban. Ezt szeretem a toszkán konyhában meg a toszkán emberekben is: nem finomkodnak, nem akarnak másnak látszani, keményen megdolgoznak a javaikért és büszkék rá. Roppant egyszerű, de mégis nagyon gazdag ebéd volt, közben a kollégáimmal arról beszélgettünk, mennyi idő alatt unnánk meg ezt a kosztot. Szívesen tettük volna próbára magunkat, de a többi ebédeket vagy a környék legjobb haléttermében, vagy a már emlegett országúti fogadóban szoktuk elkölteni. Ott is kenyérrel kezdődik az étkezés: a paradicsomos bruschetta vagy a crostinik végtelen számú variációi, mindenféle– májas, vargányás, szarvasgombás, majonézes, padlizsános, paprikakrémes, szardellás, meg ki emlékszik már, hányféle – pástétomokkal megkenve csillapítja az éhséget.
Kenyér az alapja sok főételnek is: a ribollita, a zuppa di cavolo nero, a pappa al pomodoro kenyérrel sűrített zöldség-, káposzta-, paradicsomlevesek, vagy a mi fogalmaink szerint inkább főzelékek.
A szikkadt kenyeret sem dobják ki: panzanella lesz belőle, az egyik nyári kedvencem. Különböző változataival találkoztam már (tonhal helyett uborkával), most azt rekonstruáltam, amit először kóstoltam, ez alkalommal a nyaralásból hazahozott igazi toszkán kenyérből.

Panzanella (toszkán kenyérsaláta)

½ kg szikkadt kenyér
25-30 dkg paradicsom vagy koktélparadicsom
1 lilahagyma
1 doboz olajos tonhalkonzerv
egy csokor bazsalikom
1-2 evőkanál borecet
só
bors

A kenyeret földarabolom és vízbe áztatom (ha sótlan a kenyér, a vízbe sót is teszek, különben nem biztos, hogy szükséges). Kinyomkodom, kicsit összemorzsolom, salátástálba teszem. A paradicsomot és a hagymát felaprítom, a kenyérhez adom a tonhallal és annak olajával, a borecettel együtt, átkeverem, beletépkedem a bazsalikomot, szükség szerint sózom-borsozom. Behűtöm.
2-3 adag

Születésnap 2007. - második kör

Kis hűsölés után aztán komolyabb dolgok következtek. Két éve már akartam chorizo al vino tinto-t, azaz vörösborban sült kolbászt is feltálalni (még chorizot is vettem), de akkor már nem fért volna a hasunkba. A Pata Negrában (hol máshol) ettem ilyet először és az ízek és összetevők analizálása után megpróbáltam rekonstruálni otthon. A finomabbra darált húsból készült kolbászban édesköménymagot és szegfűborsot éreztem, a babérlevél pedig jól látható a vörösboros szaftban, így én otthon a paprikás kolbászt (mangalica, gyulai) gyengéden megizzasztottam a saját zsírjában, felöntöttem a vörösborral, édesköménymagot, szegfűborsot és babérlevelet adtam hozzá majd röviden összepároltam.

Így készült ez nálam eddig, de már elég régen nem készítettem, mígnem Mamma receptje felébresztette bennem ezt az emléket. Szerinte hagymás alap van a kolbász alatt, követtem a leírását, de csak fél adagot, 6 személyre 3 szál (37,5 dkg) gyulait számoltam. Édesanyám minden egyeztetés nélkül sütött néhány óriásstanglit ismét, a vacsora elején szóltam, hogy érdemes lesz ezt nem azonnal megenni hanem tartalékolni a tunkolós fogáshoz, kifejezetten jól jött az ízes szaft kimártogatásához. Van olyan jó, mint a friss, puha fehérkenyér, sőt…

Kellett zöldségétel is, egyszerű megoldást választottam, két tepsi sült zöldség formájában. Kiolajozott tepsibe dobáltam a nagyobb darabokra vágott cukkinit, padlizsánt, felnegyedelt hagymát, édesköményt, megfelezett paprikát, paradicsomot, héjas gerezd fokhagymákat, megspricceltem olajjal és betoltam a sütőbe. Nagyon egyszerű ám sokoldalú étel ez. Lehet köret, de önmagában is remekül megállja a helyét, annyira sokízű. Hidegen is finom, ha véleltlenül marad belőle (ez ritkán fordul elő, de most így történt), másnap egy adag frissen kifőtt tésztával, kevés parmezánnal teljes értékű fogás.

Az utolsó látogatásomkor felmértem, mi szépet kínál éppen anyukám kertje, gyönyörű mángoldot találtam. Aztán a Francia piac lapozgatásakor akadt meg a szemem a következő recepten. Nagyon szeretem a mazsola és fenyőmag kombinációját zöldségételekben, a mángolddal vagy spenóttal (abból készítettem már hasonlót, nem emlékszem, milyen inspiráció alapján) különösen izgalmas. Az eredeti mennyiségeket adom meg, de persze kisebb adagot készítettem, hiszen volt még mellette néhány fogás…

Mazsolás párolt mángold

1,5 kg mángold
2 evőkanál olívaolaj
1 fej finomra vágott hagyma
1 gerezd fokhagyma
tengeri só
frissen őrölt feketebors
7 dkg pörkölt fenyőmag
10 dkg mazsola
1/2 citrom

A mángoldot megtisztítom, ha szükséges (az enyém nagyon zsenge volt, tehát nem kellett) a szárakról lehúzom a szálakat (mint a zöldbabnál vagy a rebarbaránál szokás), a szárakat 3-4 centi darabokra vágom. A hagymát negyedkarikákra aprítom, rádobom a felforrósított olajra és félig üvegesre sütöm. Hozzáadom a mángoldszárat és az finomra vágott fokhagymát, ezzel is sütöm kicsit, majd pár perc múlva jön a felcsíkozott mángoldlevél és a mazsola, illetve a fenyőmag. Enyhén sózom, borsozom, már csak keveset sütöm, épp annyit, hogy a levelek összeessenek. Rácsavarom a citrom levét, ezzel kerekítem ki az ízeket.
6 személyre

Születésnap 2007. - másfeledik kör

Az első ijedtség után aztán kicsit lazítottunk. Megköszöntöttük az ünnepelteket és begyűjtöttem az ajándékaimat. Hasznos dolog a blogírás, különösen a kördésekre válaszolás: nem akartam én ezzel az írással üzenni, de mégis sikerült, megkaptam az összes szívemvágya könyvet, meg mezzalunát (vagyis ringókést), meg salátacentrifugát, meg, meg, meg... Csupa gasztro-ajándékot, még az új fényképezőgépembe való hatalmas memóriakártya és pótakkumulátor is a gasztroblogoláshoz (is) kell.

Eredetileg a séf üdvözletének (akkor még elegánsabb vonalban gondolkoztam) aztán a vacsora előtt jóval, kis délutáni nasinak gondoltam a következő fogást, de én is, meg a vendégek is lekésték a délután 3 órát, így a hideg falatok után került sor erre a kis semmiségre. A férjem szerint ez akkora poén, hogy nem hagyhatom ki, meg ha már írtam róla, biztosan kíváncsiak rá, ezért készítettem kétféle nem édes fagyit.

Nem mondom, hogy osztatlan sikert aratott, nem mindenki tud elvonatkoztatni a fagyi-édes íz kapcsolattól. Viszont akinek ízlett, annak nagyon ízlett. Mindenesetre az én kedvem nem ment el tőle.

Az egyik a tormás céklafagyi, ezt felnegyedelt retekkel és egy rukolalevéllel tálaltam (későn kezdtem csíráztatni a zsázsát, ezért lett rukola), a másik bazsalikomos-krémsajtos fagyi volt, koktélparadicsommal.
Nem számoltam, hány vödör (nálunk ez a neve a fél literes kiszerelésnek) joghurtot csepegtettem le a savótól, nem keveset. Megtaláltam hozzá a kényelmes módszert: kávéfilterrel bélelt tölcsérben csöpögött a joghurt, elképesztő mennyiségű savó jött ki belőle. Azért álljon itt egy hozzávetőleges recept:

Bazsalikomos krémsajtfagyi

1 liter joghurt

10 dkg tejszínes krémsajt

egy csokor bazsalikom

opcionális: fokhagyma (szívesen beletenném, de nem akartam most ezzel tovább sokkolni a közönséget)

koktélparadicsom

A joghurtot finom szűrőbe (kávéfilter) öntve hagyom, hogy a felesleges savó kicsöpögjön belőle, így sűrű, nagyon krémes alapanyagot kapok. Simára keverem a krémsajttal, az összetépdesett bazsalikommal. A masszát jól lehűtöm, majd fagyigéppel kikeverem.

A lehűtött poharak aljába szórom az aprócska paradicsomokat, erre teszem a fagyigombócokat és a tetejükbe nyomok egy bazsalikomlevelet.

kb. 12 gombóc