Mézes-chilis meggyragu

Két okból lett ma tonhal az ebéd: egyrészt üríteni kell a fagyasztót, másrészt rengeteg meggyünk volt, és nem annyira édességeken, mint inkább egy fűszeres ragun törtem a fejem. Egy forró mézes-chilis meggyragu egy vörös hússal nagyon jól érvényesülne, de a vörös húsok mellé passzoló dolgokat kettőnknek vörös tonhallal szoktam megvalósítani.
Pakolgattam a konyhában, közben gondolatban összeraktam-kerekítgettem az ízeket, elképzeltem, milyen lesz a sűrű, édes-csípős szószban a savanykás meggy, és ahogy a rézmozsarat raktam volna el, akkor jutott eszembe, hogy néhány szem kardamomot is török a chili mellé.
Köretnek az újkrumplit elvetettem, diós barnarizst készítettem, majd az utolsó pillanatban hirtelen belekevertem egy kanál keserű kakaóport. Jó ötletnek bizonyult ez is: nem felismerhetően egyértelmű íz, inkább csak mélységet ad az összhatásnak.

Tonhal mézes-chilis meggyraguval és diós rizzsel

2 szelet (2 x 15-20dkg) tonhal
citrom
olaj
színes borskeverék
só

30 dkg magozott meggy (magozatlanul kb. 40 dkg)
2 evőkanál méz
1/2 mokkáskanál chilipehely
8-10 szem kardamom, összetörve
egy löttyintésnyi vörösbor (elhagyható)
egy ág menta

10 dkg barnarizs
6 dkg dió durvára vágva
1 evőkanál olaj
6 dl zöldségalaplé
1 evőkanál keserű kakaópor

Először felteszem a rizst. A durvára vágott diót szárazon, nagyon óvatosan megpirítom, majd kiveszem az edényből. Felforrósítom az olajat, megfuttatom rajta a megmosott és jól lecsepegetett rizst. Hozzáadom a dió nagy részét (keveset megtartok a tálaláshoz) és a zöldséglevessel felöntve puhára párolom. Ha kész, belekeverem a kakaóport.
Közben kimagozom, felezem, lecsöpögtetem a meggyszemeket, a meggylevet felfogom.
A tonhalszeleteket pár csepp citromlével megspriccelem, olajjal megkenem és jól felhevített serpenyőben oldalanként 40-50 másodperc alatt megsütöm, közben sózom, borsozom.
A megsült halszeleteket alufóliával letakarva melegen tartom (célszerűen a langyos sütőben).
A löttyintésnyi vörösborral feloldom a hal sütése után a serpenyőben maradt pörköket (ha nincs bor, a meggy leve is megteszi), hozzáadom a mézet és a meggylevet, chilit, kardamomot és nagy lángon szép fényes-sűrűre beforralom. Beleteszem a meggyet, átforrósítom, de nem főzöm.
Előmelegített tányérra tálalok, a halszeleteket a rizsre teszem, ráhalmozom a fűszeres meggyet. Megszórom finomra vágott mentával és pirított dióval.
2 adag

Körtetorta

Ugyan végre főzök minden nap (nincs menza az új munkahelyen, de ezt csöppet sem bánom), de főleg jól bevált, gyorsan készülő dolgokat, meg egyszerű ízekre vágyom, nem nagyon volt feljegyezni való.

A napi rutin része persze a gyűjtőblog gyors átolvasása, ott tűnt föl, hogy mostanában mintha mindenki tortákat-sütiket-lepényeket sütögetne. Biztos innen is kaptam a kedvet, de a fő ok az, hogy ilyenkor érik a szüleimnél az a fajta kemény körte, ami azonnali fogyasztásra nem annyira élvezetes, és kattogott már az agyam egy ideje, hogy jól szerepelne egy tarte tatinben. Valóban, a karamellben hosszan főtt gyümölcs nagyon koncentrált ízű és kellemesen puha lesz, de nem fő szét teljesen, éppen jó lesz az állaga.

Biztos receptért Zsuzsához fordultam, az ő borított almatortája nagyon ízlett a tavalyi gasztroblogger találkozón. Az alma-körte cserén kívül egy kicsit a tésztáján is változtattam: a körtéhez jól passzol a kakaó, így a liszt egy kicsi részét arra cseréltem.

Vigyázat: töményen édes! De nagyon jó...

Karamelles-kakaós borított körtetorta

13 dkg finomliszt
2 dkg kakaópor
1,5 evőkanál cukor
nagy csipet só
7,5 dkg hideg vaj
2 evőkanál olaj
4-5 evőkanál hideg víz

1,5 kg kemény körte
7,5 dkg vaj
18 dkg cukor

A lisztet és a kakaót összeszitálom, belekeverem a cukrot, sót, majd a darabokra vágott vajjal és az olajjal egy villa segítségével összemorzsolom (legegyszerűbb késes betétű robotgépben, akinek van ilyenje, csinálja azzal), majd a vizet is hozzáadva gyorsan összegyúrom. A tésztából gömböt formálok, fóliába csavarva egy jó fél órára a hűtőbe teszem.

A körtét negyedelem, meghámozom, magházát kivágom, nagyobb kockákra vágom.

A vajat megolvasztom, karamellizálom rajta a cukrot (nagyon hívogató, de senkinek eszébe se jusson belekóstolni, éget!), majd mikor már egynemű, ráteszem a körtét. Levet ereszt, nekem legalább fél órába telt, míg sikerült a nagyját elpárolni.

A szirupos-karamelles körtét egy k.b. 25 cm átmérőjű tortaformába borítom (nem mertem kapcsos formát használni, tartva attól, hogy a gyümölcs levet ereszthet és kifolyik). A tésztát kinyújtom, és a körtére terítem. A túllógó széleket begyűrögetem a tortaforma szélén a körte mellé, mintegy peremet képezve így a tortának. A tésztát néhány helyen megszurkálom.

200 fokos sütőben fél óra alatt megsül.