Idegen tollakkal - sütőtökleves provanszi fűszerekkel

Nem én találtam ki, nem én készítettem el. A férjem elé tettem a receptet és ő megfőzte.

A fehérbortól és a zöldfűszerektől egészen könnyűnek tűnik, nem annyira télies, mint a gyakoribb, tejszínnel, húslevessel, gyömbérrel, szerecsendióval, keleti fűszerekkel készült változatok.

És hogy a krémes leves ne legyen olyan unalmas, betétnek olajos aszalt paradicsomot tettem bele. Az alábbiakban ez az ötlet az egyetlen, ami az enyém.

Sütőtökleves provanszi fűszerekkel

2 evőkanál olívaolaj
1 nagy fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1 kg sütőtök
2 sárgarépa
40 dkg karfiol
1,5 dl száraz fehérbor
só
1 citrom
fél-fél mokkáskanál a következő szárított fűszerekből (ha van friss, fél teáskanál):
majoranna
szurokfű
rozmaring
kakukkfű
tárkony
levendula

A fimora vágott hagymát az olajon párold üvegesre, add hozzá a fokhagymát. Tedd rá a megtisztított, felkockázott sütőtököt, sárgarépát és a szintén apró darabokra vágott karfiolt, morzsold rá a fűszereket (friss fűszereket a főzés végén tedd csak bele), sózd. Ha a zöldségek egy kissé megpuhultak, öntsd rá a bort, hagyd, hogy az alkohol elpárologjon belőle, majd öntsd fel annyi vízzel, amennyi ellepi a zöldségeket. Mérsékelt tűzön főzd puhára, majd mixerrel pürésítsd. Citromlével állítsd be az ízét.

3-4 adag

Rozmaring - körte - zeller - dió - kéksajt

A körtével erősített zellerkrémleves ötlete Chili és Vanília blogjáról származik, de elhagytam belőle a tejszínt, nekem nem hiányzik (mint ahogy gyakran kihagyom a krémlevesekből). Ám mégsem vegán: régen elterveztem, hogy a leves mellé kéksajtos-diós rudat adok.

Körtés-rozmaringos zellerkrémleves kéksajtos-diós rúddal

A leveshez:
2 evőkanál olaj
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 fej (60-70 dkg) zeller
1 nagy krumpli
2 nagy körte
1 ág rozmaring
só
bors

A sajtos rúdhoz:
50 dkg leveles tészta
10 dkg kékpenészes sajt
1 marék dió

A felaprított hagymát az olajon megdinsztelem, hozzáadom a fokhagymát. Közben a zellergunót meghámozom, kockára vágom. Mikor a hagyma már üveges, rádobom a zellert, hozzáadom a rozmaringot, átforgatom, fedő alatt párolom. Felöntöm annyi vízzel, ami bőven ellepi, belekockázom a meghámozott krumplit. Ha a krumpli is puhára főtt, beleteszem a hámozott körtét, pár perc alatt az is megfő.
A levest leturmixolom, sózom-borsozom, ha nagyon sűrű lenne, vízzel higítom.

A levelestésztát lisztezett deszkán kinyújtom, felét megkenem a kéksajttal. Megszórom a durvára vágott dióval, ráhajtom a tészta másik felét, nyújtófával összepréselem a két réteget. 3 cm széles csíkokra vágom, a szalagokat megcsavarom. Előmelegített sütőben, 200 fokon 15-20 perc alatt megsütöm.
4 adag

VKF! XXVIII. - Szüret

Kissé magára hagytam a blogomat, pedig jópár kép és recept lapul a gépemben, csak addig már nem jutok el, hogy meg is írjam a bejegyzéseket. Nem keresek kifogásokat, csak rajtam múlik, én nem akarom eléggé. Nem a főzés esik nehezemre, csak az írás,

No de nézzünk előre. Az ehavi VKF! kiírásban Trinity a szüret apropóján szőlővel illetve borral készült ételeket kért tőlünk. Bár alig-alig készítek nagy húsokat, a borral való főzés nem ritka nálam. De mivel ezt egész évben megtehetem, most inkább a szőlőt választottam.

Ugyan borvidéken lakom, mégsem találkozom szőlős ételekkel. Pedig nehezen hiszem, hogy sosem lettek volna, és szomorúan tapasztalom, hogy a tájjellegű ételek is feledésbe merülnek, a helyi vendéglősök között is nagyon kevés, aki ápolja gasztronómia hagyományainkat. De nemcsak a hagyományokat, legalább a színvonalat, de a "jó középszer"-nél (majdnem eltévesztettem egy magánhangzót) kevesen akarnak többet. Épp tegnap szereztem a témában ismét negatív tapasztalatokat: egy fantasztikus adottságokkal rendelkező vidéki panzió étterme nagyon fantáziátlan étlappal, közepesen megvalósított ételekkel - pedig az ápolt kert, sőt park, igényes belső kivitelezés, és a főprofilt jelentő, nem éppen a kispénzűeket megcélzó szolgáltatás láttán azt gondolnám, a konyha és a felszolgálás is ad magára. Hát nem igazán...

Pedig érdemes lenne tanulnunk a fejlettebb gasztronómiai vidékektől. Adottságainkban mi sem vagyunk rosszabbak, csak valahogy az igaz hagyományok átadása és a jó értelemben vett büszkeségünk hiányzik...

Tudom, közhelyszámba megy Toszkánára hivatkozni, de újra és újra lenyűgöz a toszkán vidék konyháját jellemző tökéletes egyszerűség, vagy egyszerű tökéletesség, meg az, hogy mennyire büszkék erre és mennyire vigyáznak rá. Nyilván nem véletlen, hogy a feladat kapcsán a schiacciata con l'uva, kenyértésztából sütött szőlős lepény jutott eszembe. (A focaccia-hoz nagyon hasonlatos schiacciata lepényt jelent, bizonyára a schiacciare=szétlapít, egyenget, összenyom igéből jön.)

Addig is, míg megtalálom a régi helyi recepteket, jöjjön ez, nincs benne semmi egzotikum, a hozzávalók az olívaolaj kivételével mind megteremnek nálunk is.

A "schiacciata" keresőszóval jópár olasz oldalon találtam ugyanazt a receptet, eltérés csak abban volt, hogy kell-e bele rozmaring, ánizs vagy édeskömény. Én egy drasztikus változtatást eszközöltem: nemhogy 10-15 dkg cukrot nem tettem bele, de egy grammot sem. Nekem a sűrű sziruposra sült szőlő éppen eléggé megédesítette.

Schiacciata con l'uva - szőlős lepény

40 dkg finomliszt
2 dkg friss élesztő vagy fél zacskó szárított
2 dl langyos víz
olívaolaj
egy ágacska rozmaring
70 dkg kékszőlő (borszőlő, nem csemegeszőlő, nálam kékfrankos)

(ízlés szerint cukor)

A lisztet tálba szitálom, közepébe mélyedést nyomok, ide öntöm a vizet, élesztőt és az olajat. Összedolgozom, lágy, de ruganyos tésztát gyúrok belőle. Legalább egy óráig (nálam ez most majd' 12 is volt, rosszat nem tesz neki) kelni hagyom, majd a tésztát lisztezett deszkára borítom. Nagyjából téglalap-alakúra húzom, és az alsó és felső harmadát behajtva egy kisebb téglalapot formázok. Ezt 1/3 - 2/3 arányban elosztom, a darabokat újra meghajtogatom. A hajtott oldalakat alulra fordítva két gombócot formázok. Nedves konyharuhával letakarva 20 percig pihenetem őket.
Veszek egy kb. 30x40 cm méretű tepsit. A nagyobb tésztadarabot a tepsi méreténél kb. 8-8 cm-rel nagyobbra nyújtom. Egy sütőpapírt megkenek 1 evőkanálnyi olívaolajjal, a tésztát ráteszem és a papír segítségével a tepsibe teszem. A tészta túllógó széleit a tepsi peremére hajtogatom.
A szőlő kétharmadát elterítem a tésztán, megszórom a finomra vágott rozmaringgal, meglocsolom kevéske olívaolajjal. (Itt meg lehet szórni cukorral is, a végeredmény engem igazolt, máskor sem tenném.)
A másik tésztadarabot a tepsinek megfelelő méretűre nyújtom, beborítom vele a szőlőt. Az alsó tésztaréteg széleit ráhajtogatom, összenyomkodom. A maradék szőlőt rászórom (lehet megint cukrozni), kissé belenyomkodom a tésztába, kevés olivaolajjal meglocsolom. Konyharuhával letakarva, nem huzatos helyen 20 percig hagyom még kicsit kelni, mielőtt beteszem a sütőbe.
180-200 fokos sütőben 50-60 perc alatt megsütöm.

Hagyom legalább langyosra hűlni, de másnap is nagyon finom.

VKF! XXII. - Mindent bele!

Amennyire tetszett Zsuzsa aktuális VKF!-kiírása, annyira el is gondolkoztatott. Pedig hétköznapokon gyakran ütök össze gyors serpenyős egytálételeket szezonális zöldségekből, hüvelyesekből: gyorsan fővő lencséből vagy konzerv babból, csicseriborsóból.

Egyetértek Zsuzsával, az egytálétel fogalma nálam is legfőképpen az őszhöz-télhez kapcsolódik, gyökérzöldségek, krumpli, hússal, fűszeres mártásban lassan főzve-sütve-párolva. Először valami hasonlón gondolkodtam, de mivel húsra nálunk nincs közönség, a halak karakteréhez meg nem éreztem illőnek ezt a fajta készítési módot, más megoldást kellett találnom.

A gyors-serpenyős kategóriában standard ételünk a paradicsomos-fűszeres bab, sok hagymával, fokhagymával, provanszi fűszerkeverékkel. Egy szép karéj kenyérrel - amivel a szaftját-szottyát is szépen ki lehet törölgetni a tányérból - a vegetáriánus táplálkozásban oly kényes fehérjebevitel szempontjából is tökéletes fogás: a hüvelyesek gabonával párosítva teljes értékű - vagyis az állati eredetű fehérjékkel egyenértékű - fehérjét adnak.

De erre a különleges alkalomra nem akartam úgy kezdeni a receptet, hogy "végy egy babkonzervet", ma megadtam a módját: elővettem a római tálamat, és abban raktam össze a sokféle babot, zöldségeket, fűszereket, kiegészítettem gabonákkal és beletettem a titkos hozzávalót, amitől hihetelenül finom lesz a minestrone is: a parmezán ehetlen, kemény héját. De a parmezánhéj helyett mehet bele egy darabka szalonnabőr is.

Nem néztem utána, nem kerestem receptet, de biztosan van az olasz (pláne a toszkán) konyhának hasonló étele: az ott is kóstolt sokféle bab- és gabonaétel, meg a sienai szálloda parkolójának sövényét alkotó rozmaring- és babérbokor volt az ihletadóm.

Kell pár szót szólnom az egyik hozzávalóról: a farro, magyarul tönkebúza széleskörűen használt a toszkán konyhában (sőt, belőle készített kézműves sört is ittam már), nem is jövök haza Olaszországból néhány csomag farro nélkül. Nagyon gyorsan készül belőle ízletes egytálétel, és én még mindig nem fejeztem be az erről szóló posztot...

Nem tudom, itthon lehet-e kapni, gondolom, bioboltokban igen, de az sem gond, ha kimarad az alábbi ételből, elég bele az árpagyöngy is. De ki lehet egészíteni más gabonákkal is, búzával, zabbal, sajnálom, hogy hajdinát nem tettem bele, legközelebb azzal is kipróbálom.

Paradicsomos bab-gabona egytál

50-60 dkg bab vegyesen, nálam nagyszemű virágbab, fehér gyöngybab, tarkabab, azukibab

20 dkg farro (tönkebúza, ha kimarad, az sem katasztrófa)

20 dkg árpagyöngy

1db (k.b. 40 dkg) zellergumó

4 db közepes sárgarépa

2 nagy fej hagyma

4-5 gerezd fokhagyma

olívaolaj

1 ág rozmaring

2-3 babérlevél

80 dkg hámozott paradicsom (2 db konzerv)

maradék parmezánhéj

A babokat egy éjszaka áztatás után előfőzöm, majdnem puhára. Nagyjából leszűröm, de a főzővizet megtartom.

Annyi időre, míg megtisztítom és előkészítenm a zöldségeket, a római tálat beáztatom. A gabonákra annyi vizet öntök, amennyi ellepi. A zellert 1 cm-es kockákra, a sárgarépát fél centi vastag szeletekre darabolom. A hagymát nagyobb kockákra vágom és az olívaolajon üvegesre párolom.

A római tálat nagyjából kiolajozom, és lerakom benne a hozzávalókat. A nagyszemű virágbabbal kezdtem, rá a répa, zeller, a nedves gabonák, babérlevél, rozmarigágacskák, babok, közé rejtek néhány darab félbevágott fokhagymagerezdet és a parmezánhéj-darabokat.

A tetejére pakolom a párolt hagymát és ráöntöm a hámozott paradicsomot, az egész paradicsomokat nagyjából összedarabolom. Felöntöm a babok főzővizével, szükség szerint további vízzel annyira, hogy a szilárd alkotókat éppen hogy ellepje a nedvesség.

A római tálat befedem, a hideg sütőbe teszem a tálat majd begyújtom a sütőt. K.b. 70-80 perc alatt elkészül.

Még nem tudom, hány adag (legalább 6), de nagyon kiadós: bár mindketten repetáztunk belőle, nem is látszik szinte a tálon, hogy fogyott volna belőle valamennyi.

Paradicsomos kelbimbó

Volt nekem egy törzshelyem az előző életemben, mikor még majd' minden nap étteremben vacsoráztam. A normál étlap mellett szezonális ajánlatot is tartottak, nagyon ötletes kreációkkal, sajnáltam, mikor váltottak, de aztán jöttek az újabb finomságok. Tavaly télen volt egy csülökételük, szalonnás kelbimbóval, na az is egy telitalálat volt. Nem vagyok egy nagy csülkös, ezt sem én rendeltem, hanem az asztaltársam, de annyira jól nézett ki és annyira finom volt, hogy nem engedhettem neki, hogy a maradékot csak úgy visszaküldje (az adag sem volt kicsi, pedig az étterem nem a nagy de rossz fogásokról ismert), becsomagoltattam. Még ketten ettünk belőle jóízűen, mielőtt egy kutyáé lett amivel már végképp nem bírtunk. A mennyiség viszont nem ment a minőség rovására, sőt!

Omlósra sütött, kicsontozott csülökszeletet tálaltak szalonnás-paradicsomos-zöldfűszeres kelbimbóra. Ez a köret jutott eszembe, mikor a férjem a minap gyönyörű kelbimbót hozott a piacról. Nálunk a disznóalkatrészek nem játszanak, viszont a szardellával is nagyon kerek, telt ízt lehet elérni, most sem csalódtam.

Paradicsomos kelbimbó

1/2 kg kelbimbó

3 evőkanál olívaolaj

2 gerezd fokhagyma

1 szardellafilé

1/2 doboz (20 dkg) konzerv darabolt paradicsom

rozmaring

chilipehely

parmezán

A kelbimbót megtisztítom, a nagyobbakat félbevágom.

Egy széles serpenyőben, amelyikben egy rétegben elfér a kelbimbó, az olajon megfuttatom a felszeletelt fokhagymát és a szardellafilét, vigyázva, hogy a fokhagyma ne égjen meg. Rádobom a kelbimbót, fűszerezem és mérsékelt tűzön, lefedve megpárolom, közben a kelbimbók vágott felülete kicsit odapirul, ez lesz a legfinomabb. Ha már puha a kelbimbó, a hozzáadom a paradicsomot és nagyobb lángon összepirítom.

Ha nem hús mellé lesz köret, akkor kevés parmezánnal tálalom.

2 adag

Nagyon csokoládés torta

Ilyen dekadens csokitortát én még soha... Eszméletlen. Mint a trüffel. Fél adagból készítettem, 20 cm átmérőjű kicsi tortaformában, mert csak ketten voltunk rá, de hat fős vacsorára sem sütnék nagyobbat, annyira tömény. Egy szeletnél többet úgysem lehet megenni belőle. (Harmadik napja még megvan a negyede, pedig rájárunk rendesen.)

A fügés bevezetőjű születésnapi vacsorához levendulával ízesített, liszt nélküli csokitortát terveztem. Az alapreceptet a svéd lány már emlegetett könyvében "Elrontatatlan csokoládéfondant" néven találtam meg, bár előtte rendesen végigszörföztem érte a netet, így jött szembe a rozmaringos tejcsokoládé ganache, amit végképp nem tudtam kihagyni. A rozmaring és a levendula is jól megférnek egymás mellett, pláne, ha csokoládé hozza össze őket!

Mivel nem éppen harsány, erőteljes ízesítőket választottam, külön odafigyeltem a csokira: ne legyen benne vanília, etilvanilin, csak a kakaó tiszta íze, biocsokoládé volt mind tortához az étcsoki, mind a tetejére kerülő ganache-hoz a tejcsoki.

Tömény étcsokoládétorta tetején tejcsokoládé ganache-sal

16 dkg étcsokoládé

8 dkg vaj

3 tojás

3+3 szűk evőkanál cukor

Tetszés szerinti ízesítők, például:

1 evőkanál szárított levendulavirág

fél biocitrom reszelt héja
(de lehetne chili, narancshéj, fahéj, gyömbér, Earl Grey tea, kardamom, stb., stb.)

A ganache-hoz:

10 dkg tejcsokoládé

1,2 dl tejszín

1 ág friss rozmaring (vagy az alaptortához passzoló más ízesítő)

A sütőt előmelegítem 180 fokra és kivajazok egy 20 cm átmérőjű tortaformát.
A vajat és a csokoládét vízgőz fölött összeolvasztom, hozzáadom az ízesítőket, hűlni hagyom.
A tojásokat szétválasztom. A fehérjéből a cukor felével kemény habot verek, a sárgáját pedig a cukorral fehéredésig krémmé keverem. A csokis keveréket tojássárgás krémbe keverem, majd óvatosan beleforgatom a habot is.
Beleöntöm a formába, majd k.b. 10 percig sütöm. Akkor jó, ha a széle már megemelkedett, de a közepe még remegős.
Ha kihűlt, egy éjszakára (vagy egy nappalra) hűtőbe teszem.

A ganache-hoz a tejszínt óvatosan felforralom, beleteszem a rozmaringot, állni hagyom, míg a tejszín átveszi az ízét. Leszűröm, majd a tejszínbe beleolvasztom a csokoládét és miután kihűlt, habosra keverem. A habos, de még kissé folyós masszát a tortára csorgatom, és a hűtőben dermedni hagyom.

Tervezni nem kell...

Nem ezt terveztem ma estére. Blogbejegyzést meg pláne nem, de ezt meg kell örökítenem, nehogy elfelejtsem.

Régnemlátott baráttal terveztünk borozást valami kellemes helyen, de el kellett halasztania holnapra. Így itt maradtunk vacsora nélkül, rákészülve a borra, hát kénytelenek voltunk az itthoni készletből bontani egy palackot. A férjem a vacsorát ugyan ki akarta hagyni, de ahogy megkóstoltam a bort, azonnal tudtam, hogy fog ő vacsorázni!

A Monarchia pincészet Zen fantázianéven (külföldi) piacra dobott, a magyar Zengő szőlőfajtáből készített bora mellé mindenképpen étel-társ kívánkozott. Én, a hagyományos, fahordós érlelésű, minerális fehérborok (ó, Somló!) rajongója ezt a reduktív bort is meg kell, hogy jegyezzem magamnak. A hátcimke a közepes testű, érett körte és barack illatú, acéltartályban érlelt egri fehérborhoz fűszeres, ázsiai jellegű ételeket javasol. Erre éppen nem voltam felkészülve (másra sem nagyon), a pohárból viszont oly erővel ömlött a körte zamata, hogy ez vezetett. Meg a hűtő tartalma. Kicsit unalmasnak is hat, hogy az előző bejegyzésben is hasonló hozzávalókból épül fel a saláta, de ez annyira jól sikerült, hogy itt a helye. (A fényképezőgépet is csak a kóstolás után vettem elő nagyhirtelen.)

Vannak panelek, régi jó párosítások: körte-kéksajt, kéksajt-zeller, körte-rozmaring, kéksajt-dió – sok újat nem mondok velük, de mindig beválnak. Ezeket mind beletettem a mai hirtelen-tésztába.

Sajtnak gorgonzola lett volna az ideális (dor blue volt), de ha csak hazai márványsajt áll volna rendelkezésemre, azzal is kipróbáltam volna. Bár akkor talán kellett volna bele egy kis tejszín is, ehhez – talán meglepő, de – egyáltalán nem hiányzott.

Zelleres-körtés-kéksajtos tészta

1 evőkanál olívaolaj
1 szép szár szárzeller
1 körte
0,5 dl fehérbor
pár rozmaringlevél
3-4 dkg kékpenészes sajt (legjobb a gorgonzola)
20 dkg fusilli
a tetejére (pirított) dió, ízlés szerint

Felteszem a tészta főzővízét, míg felforr, megtisztítom és darabolom a szárzellert és a körtét: négybevágom, magházától megszabadítom majd a negyedeket keresztben felszeletelem. Mielőtt a tésztát bedobnám a vízbe, elkezdem a szószt: az olívaolajon a szárzellert megkapatom. 3-4 perc után hozzáadom a körtét. Azzal is izzasztom egy keveset, majd rálöttyintem a bort. Míg a tészta kifő, a szószban a körte szépen szétolvad és testet ad a mártásnak, míg a zeller megmarad ropogósnak. Rozmaringgal fűszerezem, ha kell, a tészta főzővízével higítom, a végén óvatosan beleolvasztom a sajtot.
A szószba szedem ki a tésztát (nem kell nagyon leszűrni).
Azonnal tálalom, tetszés szerint dióval megszórva.
2 adag

Sósat, sósat, jó ropogósat

Ezt a Pugliából származó sós ropogtatnivalót először készítettem, de nem utoljára. Nem túl bonyolult, ám eléggé időigényes, aprólékos munka. De megéri a fáradságot, mert jól eltartható, remek alternatívája a bolti ropiknak, és biztosak lehetünk az összetételében is.
Most a natúr változat mellett rozmaringosat és szezámmagosat sütöttem, legközelebb édesköménymagosat is fogok.

Taralli

1 kg liszt
3 dl fehérbor
2,5 dl olívaolaj
só
ízesítőnek:
szezámmag
rozmaring
édeskömény magja

A lisztből, sóból, olajból és a borból rugalmas tésztát gyúrok, egy konyharuhával letakarva fél óráig pihentetem.
A rozmaringot nagyon apróra vágom.
Az édesköménymagot nagyon enyhén megpirítom.
A tésztát annyi részre osztom, ahányféle ízűt akarok készíteni, és az adagokba belegyúrom az egyes ízesítőket, vagy natúr hagyom.
A tésztából 10-12 cm hosszú, 1 cm vastag hurkákat formázok, a két végét összenyomva karikára kerekítem őket.
Közben egy fazék enyhén sós vizet forralok.
A tésztakarikákat hármasával-négyesével a forró vízbe dobom, ahogy feljönnek a víz felszínére, szűrőlapáttal kiemelem őket és egy fehér konyharuhára terítve hagyom őket kicsit megszikkadni.
A sütőt előmelegítem 200 fokra.
Sütőpapírral bélelt tepsin k.b. 30-35 perc alatt ropogósra sülnek.
Jól záródó dobozban sokáig eltartható.

Itthon vagyok végre

Új hét, új hónap, új állás, új élet. Meleg reggeli, meleg vacsora. A reggelit a férjem prezentálja, a vacsora az én dolgom. Vége a cigányéletnek, végre itthon vagyok. Élvezem.

Munkából hazajövet, délután (nem este, mint eddig!), ráérős bevásárlás. Na nem a piacon, az kis városunkban délután már zárva, de zöldségboltokban erősek vagyunk. Vagy az egyik szuperben, ahol mindig friss a zöldség, nagy a választék sajtokból és húsokból is, és kenyérből is akad egészen finom. De legjobban a zöldségesrészleget kedvelem, most éppen gyönyörű pritaminpaprikák kellették magukat.

Ritkán eszünk levest, pedig ha társítanom kellene valamilyen ételt az otthon-érzéssel, egy forró leves lenne az. Talán ez a hirtelen rámszakadt érzés teszi, hogy megkívántam a levest. Persze ebben a szeptemberben szokatlan melegben nem éppen egy gőzölgő marhahúslevesre vágytam, inkább a lágyra-selymesre sült, édes, piros húsú paprikát képzeltem el sós fetával, levesben.
Lehetne zöldséglevessel, alaplével is fölengedni, de szerintem a paprika magában is annyira gazdag ízű, hogy nem kell neki támogatás. Tejszínnel sem krémesítettem, esetleg görög joghurtot el tudnék képzelni hozzá, a feta helyett.


Piros paprikakrémleves fetával

1 kg pritaminpaprika
1 fej hagyma
2 evőkanál olívaolaj
egy nagy löttyintés vörösbor (elhagyható)
rozmaring
só
4-5 dkg (kecsketejből készült) feta

A megmosott paprikákat egészben, forró sütőben megsütöm, annyira, hogy itt-ott megfeketedjen a héja. Grillen sütve még finomabb lenne, de a harmadik emeleten erre most nem volt lehetőség. A megsült paprikákat 10 percre latakarom, hogy egy kicsit összeessen és a héját könnyen le lehessen húzni.
A hagymát apróra vágom, az olajon megpárolom, közben a paprikák héját lehúzom, magjait kiszedem, közben a kicsepegő levet igyekszem felfogni. Ha a hagyma üveges, rádobom a sült paprikát, átforgatom, hogy a hagyma íze beleolvadjon a paprikába. Meglöttyintem a borral és vízzel felengedem. Sózom, rozmaringgal fűszerezem, felforralom, hosszan főzni nem kell, hiszen a paprika már puha.
Ha késznek ítélem, leturmixolom, szép piros, krémesen sűrű levest kapok, ízlés szerint higítható.
Tálaláskor fetát morzsolok bele.
2-3 adag

Ünnepi leves vegáknak – de ragadozóknak is ízleni fog

Húsnemevő koromban néha nehéz volt elfogadtatnom, hogy nem, húslevest sem kérek, hiába nincs benne hús. Meg a húslevesben főtt zöldséget sem kérem, ne is akarják belevarázsolni a franciasalátába, én inkább nem ennék belőle.
Talán túl sok mű-húslevessel találkoztam, de ma sem ez a kedvencem.
Jó húslevest zöldségek nélkül nehéz elképzelni, sőt, mi több, egy vegetáriánus szakácskönyv egyenesen azt állította, hogy csak a zöldségek adják az ízét. Ez persze nem igaz, de hús nélkül is lehet teljes értékű, gazdag ízű levest főzni.
Mégis, a húslevesnél már csak a menzai zöldségleves volt rémisztőbb: túl sós csontleves vagy kockaleves és némi csoffadt vegyes zöldség, pedig a zöldséglevesben nagy lehetőségek rejlenek. Ilyenkor télen gyakran dobok össze sokféle zöldségből, tésztából sűrű, egytálételnek is beillő levest. Ezt nem is főzöm hosszan, nem főzöm ki a zöldségek ízét, sőt, még puhára sem főzöm, szeretem, ha harapható marad. Ha viszont arra van szükség, hogy a lé legyen erős, tömény ízű, sokkal hosszabb a főzési idő, ez a leszűrt, áttetsző zöldségerőleves magában is megállja a helyét, különösen, ha változatos betétekkel kínálom, de alapléként használható további ételek (pl. rizottók) készítéséhez.
De a fő indítékom most az volt, hogy a szarvasgombával aromásított fürjtojásokat levesbetétként felhasználhassam. Több, mint pazar, ahogy a szánkban a töményen szarvasgomba-ízű, lágy tojássárgája kiömlik a fehérje-burokból…
Ez már bőven elég lett volna, de még fokoztam az élvezeteket: kevés fűszeres ízű, fekete trombitagombát is tettem bele – köszönet érte Zsuzsának. Legközelebb csak ez lesz benne, így is tökéletes és a vegánok sem találhatnak benne semmi kivetnivalót.

Zöldségleves, zöldségalaplé

1 evőkanál olívaolaj
1 nagy fej vöröshagyma
3 nagy gerezd fokhagyma
2 sárgarépa
1 negyed zellergumó vagy 2-3 szárzeller
1 fehérrépa
1 póréhagyma
1-2 ág kakukkfű vagy 1 mokkáskanál szárított kakukkfű
1 ág rozmaring
5-6 szem szegfűbors
1 babérlevél
4-5 liter hideg víz
só
bors

A zöldségeket megtisztítom, darabolom, az olajon gyengéden megpárolom. A sárgarépától gyönyörű sárga színt kap, ezt nem szabad kihagyni belőle. Felengedem a vízzel, hozzáadom a fűszereket, majd az egészet enyhe tűzön, lassan gyöngyöztetem 1-1,5 óráig. Levesszűrőn leszűröm, majd ha teljesen tükrös tisztaságú levet akarok – a klasszikus erőleves-tisztítási módszer itt nem jöhet szóba, ha vegetáriusoknak készül –, finomabb szűrőn, konkrétan kávéfilteren is átengedem.
Ebből a mennyiségből jó 3 liter alaplé lesz.
Ha nem fogyasztjuk el azonnal, 2 személyre 6 decis adagonként lefagyasztom.

Zöldségleves trombitagombával, szarvasgombás fürjtojással

személyenként 3-4 dl zöldségleves
3 (szarvasgombás) fürjtojás
1 kis marék szárított trombitagomba

A kész zöldséglevest fölforralom, óvatosan belengedem egyesével a fürjtojásokat, 1 perc főzés után kevés levessel együtt ki is veszem őket. A forró levesbe szórom a szárított gombát, egy-két percig gyengéden főzöm vele.
A levest csészékben, a fürjtojásokkal tálalom.


Eredetileg a (súly)vesztőhelyen.

Variációk egy témára – cukkini és zöldfűszerek

A cukkini nem egy túlságosan karakteres ízű zöldség, pont ez a tulajdonsága teszi ilyen sokoldalúan felhasználhatóvá. Ám ha nem akarom nagyon „elmaszkírozni” (már pedig nem akarom), legszívesebben zöldfűszerekkel ízesítem, gyakran párosítom mentával. Egy lehelletnyi fokhagyma pedig sosem árt – valószínűleg nem ez az egyetlen dolog, amiben nem értünk egyet Berlusconival.

Ez már eddig is kiderült, hogy főleg zöldségeket és halat eszem, több, mint 10 évig teljesen kizártam a húst, ám az állati fehérjéről nehezen mondtam le. Majd minden zöldségételt joghurttal vagy sajttal ettem, anélkül nem éreztem teljesnek. Ez jutott ma eszembe, mikor végiggondoltam a következő ételeket, mennyire kerek egészek, pedig nagy részükben nincs is állati eredetű hozzávaló, vegán étrendbe is beilleszthetők.

A lehető legegyszerűbben elkészítve, fejenként 1 karcsú cukkinit vékonyan felkarikázok, felforrósított olívaolajban megsütöm, egy egész gerezd fokhagyma társaságában. Megszórom friss mentával vagy bazsalikommal, egy kevés borsot őrlök rá.
Ízlés szerint pár csepp citromlével fehér húsok, halak körete is lehet, vagy frissen kifőtt spaghettivel, farfallével összekeverve, parmezánnal megszórva könnyű tésztaétel.

Ha a cukkinit nem karikára vágom föl, hanem kockákra, a fokhagymát viszont nem hagyom egészben, olívaolajon puhára párolva és nem sütve, mentával és citromlével ízesítve, majd az egészet tetszés szerint simára vagy darabosra turmixolva jóízű szendvicskrémet kapok, ez is mentes az állati fehérjétől, és nem is hiányzik belőle.

Végre beszereztem egy kőmozsarat, persze, hogy fel akartam avatni. Kapóra jött, hogy jópár zöldfűszer várja, hogy fölhasználjam, a cukkinis farfallét egy vegyes pestoval turbóztam föl.

Míg a tészta kifőtt, 2 marék vegyes zöldfűszert (zsálya, rozmaring, menta, petrezselyem, bazsalikom), felaprítottam és 1 gerezd fokhagymával, 2 marék fenyőmaggal és egy kevés citromhéjjal a mozsárban összezúztam, extra szűz olivaolajjal a kenhetőnél egy csöppet krémesebbre kevertem, pár csepp citrommal emeltem ki a zöldfűszerek ízét. A zsenge cukkinit a zöldséghámozóval vékony szalagokra vágtam és olívaolajon egy rétegben serpenyőben megsütöttem. A pestoval elkevert tésztára halmoztam a cukkiniszalagokat, reszelt sajt helyett pedig kevéske reszelt citromhéjat szórtam a tetejére.
Nahát, ez is egy vegán fogás!

Még egy cukkini-zöldfűszer párosítás, de ezt nem én főztem. A törzshelyemen van egy "grillezett pulykamell kapros cukkinivel, pestos gnocchival" tétel az étlapon, nem nagyon kell magyarázni az elkészítési módját, csak annyit, hogy a kockára vágott cukkinit éppen hogy olajon megpárolják, de harapható maradjon, összekeverik friss kaporral és csak annyi tejföllel, amitől egy kicsit szottyos lesz (de nem tocsog benne!), nagyon feldobja a natúr húst. Arra nem emlékszem, fokhagyma van-e a cukkiniben, de én tennék bele!

Aromás újkrumpli

Én sem értem, hogy a magyar vendéglátás miért nem veszi figyelembe az évszakok változását, elenyészően kevés étterem étlapját befolyásolja, hogy éppen minek van a szezonja – talán a spárga az egyetlen, ami beszivárog a napi ajánlatokba, már ahol egyáltalán létezik napi ajánlat. A közétkeztetést ne is említsük, soha nem találkoztam még a menzán újkrumplival sem, az éttermekben is legföljebb petrezselymes újburgonyát kínálnak a bécsi szelet mellé. Pedig mennyi finomságot lehetne még készíteni belőle!

Ezt a receptet azért is szeretem, mert illatos, fűszeres gőzben párolódnak a zsenge gumók, nem szívesem főzném ki az ízüket bő vízben. Ezt az ételt igyekszem minden szezonban elkészíteni.

Aromás újkrumpli

1 kg apró, „parázs” újkrumpli
olaj
2-3 gerezd fokhagyma
zsálya
majoranna
rozmaring
só

Az újkrumplit beáztatom, megmosom, ami héja lejön róla, azt lekapargatom, ami nem, az marad, hagyom kicsit megszáradni a krumplit, ne legyen nagyon vizes, mikor találkozik majd az olajjal. Kiolajozok egy jénai tálat, belezúdítom az egészben hagyott krumplikat, megforgatom, hogy az olaj bevonja a krumpliszemeket. Sózom, megszórom a zöldfűszerekkel (a két tenyerem között szoktam még finomabbra morzsolni), összerázom és beledobálom a fokhagymagerezdeket is. Befedem a tálat és a sütőben k.b. 30 percig sütöm, ha a krumplik megpuhultak, leveszem a fedőt és pár perc alatt megpirítom.

Sok saláta kívánkozik mellé. Az újkrumplival együtt kerül a piacra az újhagyma, retek, fejes saláta, zsenge sárgarépa, ezekből szoktam egy nagy tálnyit kínálni mellé, citromos-olivás öntettel, valamilyen friss sajttal a tetején.
Most viszont gyönyörű bébispenótot kaptam, hát ebből lett a saláta.

Jamie Oliviertől származik az ötlet, zsenge zöldborsó és spenót citromos-olívás öntettel, feta sajttal. Idén még nem találkoztam szép zöldborsóval (majd a jövő héten édesanyám kertjében), helyette zöldspárgát tettem a salátába. Ehhez mindenképpen érdemes igazi görög fetát használni, ég és föld a különbség a juh-és kecsketejből készült eredeti és az utánzatok között.

Spenót-spárga saláta

20 dkg bébispenót
20 dkg zöldspárga
fél citrom leve
2 evőkanál extra szűz olívaolaj
5 dkg feta

A spenótot megmosom, kicentrifugázom. A spárgát megtisztítom, 3-4 centis darabokra vágom, a spárgacsúcsokat félreteszem. Vizet forralok, spárgaszárakat beledobom a lobogó vízbe, 2 perc múlva kiveszem és azonnal lehűtöm. A spárgafejekkel is ugyanígy járok el, de nekik 1 perc is elég.
Összeállítom a salátát, a spenótot és a spárgát meglocsolom a citromlé és az olaj keverékével, a tetejére morzsolom a fetát.

Kecsketúrós ravioli

A hosszú hétvége a spárga-tészta-zöldfűszer jegyében telt. Ugyan a spárgás tagliatellénél a hozzávalókat 4 főre adtam meg, de csak kettőnkre készítettem el, így maradt egy kevés tésztám. Anyukámtól hoztunk natúr és újhagymás kecsketúrót, egy csomó zöldfűszert, kézenfekvő volt, hogy ezeket hozzam össze. Pontos recept sincs, de annyira finom volt és olyan ritkán szánom rá magam (pontosabban jut időm) raviolikészítésre, hogy muszáj megemlékeznem róla!
A vékonyra nyújtott tésztalapokat friss kecsketúróval töltöttem meg. Mikor feltettem a tészta főzővizét, felaprítottam 2 gerezd fokhagymát, egy ágacska rozmaringot és szurokfüvet, néhány zsályalevelet és egy kis marék rukolát. Mikor felforrt a víz, bedobtam a raviolikat és az olívaolajon megfuttattam a fokhagymát és a zöldeket. A megfőtt tésztatáskákat szűrőlapáttal a fűszeres olajra szedtem ki, összeráztam és tálaltam. A kecsketúró önmagában is nagyon zamatos, nem hiányzik hozzá sajt.