VKF! XIX. – Romantikus vacsora

Elég fanyar csaj vagyok – azt sem tartom kizártnak, hogy aki nem ismer igazán, cinikusnak lát néha –, a hangsúlyosan egyszerű és letisztult dolgokat kedvelem mindenben, nem éppen a rózsaszín (kereskedelmi) romantikát. Ám vannak helyzetek és alkalmak, mikor mindenre képes vagyok, hosszasan tervezgetek elegánsan könnyed ételsorokat, bejárom a várost a hozzávalókért – itt szokott aztán bukni a terv –, borszakértőknél keresem a hozzáillő borokat, és újra bejárom a várost, aztán fölépítek egy teljesen új koncepciót.

Most is ez történt. Doctor Pepper VKF!-kiírására az első gondolatom az volt, hogy újrafőzők egy pár évvel ezelőtti születésnapi vacsorát, elég sikeres és elég régen volt már ahhoz, hogy megismételjem. Aztán a szokásos beszerzési gondok utáni újratervezés eredménye lett az alábbi menü.

Az édeskettes-vacsora összeállításánál a fő szempontok, hogy

1. legyen könnyű, változatos, eltérő a hétköznapok ételeitől,
2. finoman illatos, visszafogottan, de izgalmasan fűszerezett, akár egzotikus,
3. gusztusosan tálaltható,
4. jól előkészíthető, ne kelljen ki-berohangálással tölteni az estét,
5. afrodiziákus hatású alapanyagok, luxus is megengedett,
6. nagyon fontos: ne legyen sok! Nem a degeszre zabálás a cél.

Jöhetnek a tengeri herkentyűk, halak, keleti fűszerek, sok zöldség és gyümölcs, fehérje, nyomelemek, vitaminok, és minél kevesebb álmosító szénhidrát. Az alábbi fogások alapanyagainak majd' mindegyikre kapnék találatot az "afrodiziákum" keresőszóval.

De nem ez a lényeg. Önmagában egy puccos vacsora persze nem tesz csodát, de a rákészülés, az egymásrafigyelés, a szándékos "lelassulás" segít a meghitt hangulat megteremtésében. De nem kell mindent megbeszélni, akarom mondani, leírni...

A praktikus énem nem engedi, hogy ne említsem meg, hogy az alábbi vacsora okos előkészítéssel akár egy dolgos hétköznap estéjén is megvalósítható, éppen ezért a receptek után bevásárlólistát és ütemtervet is közlök.

Gyömbéres rákfarkak avokádóban tálalva

10-12 dkg tisztított rákfarok

kb. 2 cm-es darab friss gyömbér

1 gerezd fokhagyma

1 citrom

1 késhegynyi cayenne bors

1 evőkanál olaj

1 avokádó

1 lime

4-5 koktélparadicsom

korianderzöld

Elkészítem a pácot: a citrom levébe belekeverem a lereszelt gyömbért, fokhagymát, cayenne borsot. Beleforgatom a rákfarkakat és pár órára beteszem a hűtőbe.

Az avokádót kettévágom, magját kiemelem. Az avokádó húsát dinnyevájóval kivágom úgy, hogy fél centi vastag húsa maradjon, zöldcitrommal meglocsolom, hogy ne barnuljon meg. A fél avokádók gömbölyű oldalán levágok egy vékony szeletet, "talpat" vágok, hogy ne billegjenek.

A koktélparadicsomokat megmosom, kettévágom.

Egy serpenyőben olajat forrósítok, a pácból kiemelt rákfarkakat pár perc alatt megsütöm.

Az avokádóbölcsökbe halmozom a rákfarkakat, a kivájt avokádóhúst és a paradicsomokat. Meglocsolom a rák fűszeres olajával, megszórom a korianderzölddel.

2 adag

Ital: az aperitívnek felszolgált száraz pezsgő

Vaníliával pácolt nyelvhal, papírban sütve

2 db (35-40 dkg) nyelvhalfilé

1 vaníliarúd

1 zöldcitrom

1 narancs

0,5 dl tokaji furmint

1 édeskömény

4-5 apró sárgarépa

2 szár szárzeller

olívaolaj

sütőpapír

A narancsot megmosom, a héjából néhány csíkot hántok, ezeket félreteszem. Elkészítem a pácot a zöldcitrom és a narancs levéből, a borból és a felhasított vaníliarúdból. A halfiléket a pácba teszem 4-5 órára.

A sütőt előmelegítem 220 fokra.

Az édesköményt és a sárgarépát julienne-re, a szárzellert keresztben 1-2 mm vastag szeletekre vágom, a zöldségeket összekeverem.

Sütőpapírból akkora magasságú szíveket vágok, mint a halfilé hosszának kétszerese. A papírszívek egyik felét megkenem olívaolajjal. Rápakolom a zöldségkeveréket, ráfektetem a halfilét. A hal tetejére teszem a vaníliarudat, és néhány narancshéj-csíkot. Ráborítom a papír másik felét és a széleket gondosan körbehajtogatom. A csomagokat 8-10 percig sütöm, ezalatt felfújódnak és kissé megbarnulnak. Közben a hal megmaradt páclevét óvatosan beforralom, asztalra adom, hogy a tányéron kinyitott csomagokban a halat ezzel meglocsolhassuk.
2 adag

Ital: Tokaji Furmint, Barakonyi dűlő 2004, Nobilis

Jázminillatú panna cotta

2 dl tejszín

0,5 dl tej

2 teáskanál jázminos zöldtea

2 teáskanál virágméz

4 teáskanál zselatin

1 gránátalma

A tejszínt óvatosan felforralom, kicsit hűlni hagyom majd beleszórom a zöldteát. 10 perc múlva leszűröm, a főzőedényben a zselatint csomómentesre keverem először csak az illatos tejszín egy részével, majd az egésszel, nagyon óvatosan visszamelegítem, de nem engedem forrni. Hozzáadom a mézet.

Hideg vízzel kiöblített formába töltöm, legalább 4 órára hűtőbe teszem dermedni.

Tálaláskor a formából tányérra borítom, tetszés szerint lehet díszíteni. Én most a szív alakú formát gránátalma magjaival kereteztem.

2 adag

Ital: Soproni Zenit, késői szüret, 2006, Vincellér Ház

Bevásárlólista

• 1 avokádó
• koktélparadicsom
• 2 lime
• 1 citrom
• gyömbér
• 1 gránátalma
• korianderzöld
• 1 édeskömény
• sárgarépa
• szárzeller

• tejszín
• tej
  
• jázminos zöldtea
• vanília
• cayenne bors
• zselatin
  
• 10-15 dkg tisztított rákfarok
• 2 db (35-40 dkg) nyelvhalfilé (vagy más fehérhúsú hal)

Ütemterv

Előző nap vagy 4-5 órával a vacsora előtt

1. Elkészítem a panna cottát.
2. Bepácolom a rákot és a halat.
3. Kivágom a sütőpapírt.
4. Feldarabolom a köretnek való zöldségeket és lezárt dobozban a hűtőbe teszem.
5. Behűtöm a borokat.

A vacsora előtt közvetlenül

1. Kibontom a gránátalmát.
2. Kivájom az avokádót, citromozom.
3. Bekapcsolom a sütőt. Összecsomagolom a halat.
4. Megsütöm a rákot, összeállítom az előételt.
5. Mikor asztalhoz ülünk, beteszem a halat a sütőbe.

Szeretek én mindent

Na itt az alkalom, hogy bizonyítsak. A Kispadon olvastam először „A mindenevő százas listájá”-t, szándékoztam is elkészíteni a sajátomat, de épp az új életembe próbálok beleszokni, blogolni is alig. Ám elkezdtek szállingózni a bloggerkolleginák és kollégák vallomásai, ez emlékeztetett a tervemre. Ha már új recept nincs (főzöm a mások remek ételeit!), legalább ezzel adnék életjelet magamról.
Emlékeztetőül a szabályok: vastaggal emelem ki, amit már ettem, áthúzom, amit soha meg sem kóstolnék, vastaggal és áthúzva jelzem azt, amit ugyan kóstoltam, de elég is volt.

Szerintem nem lesz sok áthúzott, de magam is kiváncsi vagyok a végeredményre.
Szeretném megjegyezni, hogy 10 húsmentes évvel bizonyos téren hátrányból indulok, de igyekszem pótolni a lemaradásokat.

1. Vadhús – igen, igen, igen, ha hús, legszívesebben vadat eszem, azt nem nagyon lehet „gyártani”.
2. Csalántea – nagyonis, bármikor, kánikulában különösen, nem ismerek jobb szomjoltót a kihűlt csalánteánál.
3. Huevos rancheros (klasszikus mexikói reggeli, mondhatnám, parasztreggeli, az alapverzió sült tojás, tortilla és chilis-paradicsomos salsa, de gazdagítják sült babbal, avokádószeletekkel, sült krumplival is) – még nem, de miért ne szeretném? Bírom a gazdag reggelit.
4. Tatár beafsteak – persze. Magam nem készítem, nincs kinek, bár a manapság keményvonalas húsnemevő uram ifjúkorában rengeteget megevett belőle, én jóval később találkoztam vele először egy szilveszteri bulin. Az önjelölt szaktekintélyek nagyon csúnyán elborsozták, ez nem vette el a kedvemet a további próbálkozástól.
5. Krokodil – még nem, pedig akartam! Németországban egy üzleti úton komoly órákat vesztegettünk el egy bizonyos étterem megtalálására, ahol krokodil, bölény, zebra van az étlapon. Kár, hogy nem tudtuk a koordinátákat, csak ennyit… késő éjszaka aztán a szálloda éttermében kaptunk még egy kis meleg levest…De a kiszolgálást soha nem felejtem, olyan kedves személyzettel sehol máshol nem találkoztam.
6. Véres hurka – be kell vallanom, a hústagadó években ezzel bűnöztem telente egyszer. Mustár, almás párolt káposzta és vele sült krumpli nélkül nem ér!
7. Sajt fondü – gyerekkoromban otthon, Franciaországban még a legfinnyásabb kollégának is bejött.
8. Ponty – igen, de nem a kedvenc halam.
9. Borscs (céklalevesként tanultam az oroszórákon, de a szomszédos népek is főzik rengeteg változatban) – Még ha nem is ízlett volna, amit kóstoltam – de ízlett! – akkor sem mondhatnám, hogy nem szeretem, hiszen kismillió variáció létezik belőle.
10. Baba ghanoush (padlizsánkrém az arab konyhában) – tojásgyümölcsből bármit.
11. Tintahal – tengerparti nyaralás fénypontja a halpiac meg a grillezés, ez volt az első ilyen élmény.
12. Pho (rizstésztás, fűszeres húsleves Vietnámból) – még nem, de fejben már összeraktam, szeretném!
13. Mogyoróvajas - dzsemes szendvics - na nem az, amire nagyon vágyom, de persze megkóstolnám. Rómában mint a rómaiak…
14. Aloo gobi (indiai-pakisztáni zöldségcurry krumpliból és karfiolból) – szeretem az indiait!
15. Hot dog utcai árustól – aki a 80-as években volt kamasz, nem hagyhatta ki.
16. Epoisses (nyers tehéntejből készített, törkölypálinkával mosott francia lágy sajt) – még nem, de edzett vagyok a büdös sajtokat illetően – gondolom, ez is az -, bár egy livarot egyszer kifogott rajtam.
17. Szarvasgomba - igen.
18. Gyümölcsbor nem szőlőből – gyerekkoromban ribizlibor készült a családban, akkor még nem tesztelhettem, ma meg már nincs, de szívesen, bármit. Legföljebb nem kérek még egy pohárral, ha túl édes. Cidert is szeretem, túl általános kérdés ez az igen-nem válaszhoz.
19. Sertéshúsos gőzölt tésztabatyuk – majd egyszer.
20. Pisztáciafagyi – San Gimigniano, aki arra jár, ki ne hagyja!!!
21. Heirloom tomatoes (egy paradicsomfajta) – nem tudom. Gyerekkoromban még nem ilyen átlátszóak és ízetlenek voltak a paradicsomok, mint ma, ilyesmik is termettek a nagyszüleim kertjében.
22. Friss, vad erdei gyümölcsök – naná! Mi lenne velem egy biciklitúrán, ha nem lennének szederbokrok az utak mentén?
23. Foie gras (általában libamájnak fordítjuk, de szó szerint hízott májat jelent, lehet kacsáé is) – kedves kollégám szerint én libamáj-függő vagyok, de csak összekever valakivel. Oké, a francia utakon ettem általában libamájat, de csak ha nem volt valami érdekesebb előétel. Tarisznyarák, mondjuk.
24. Rizs babbal – még nem, de nem egy nagy kihívás.
25. Disznósajt – ez a legnehezebb pont. Soha nem volt hozzá bátorságom. Aztán Bolognában ettem ennek olasz rokonát, nem lettem a rabja, bár ha nem olyan hajszálvékonyra szelték volna, nem is akartam volna nagyon megkóstolni. Majd Polgáréknál reggelire kínáltak valami nagyon gusztusos és ízes dolgot, utólag tudtam meg és el sem hittem, hogy disznósajt ilyen jó lehet.
26. Nyers Scotch Bonnet paprika (a legcsípősebb paprika) – vállalom a kihívást.
27. Dulce de leche (karamell-szerű, tej alapú, szirupos édesség) – majd, bírom még nélküle.
28. Osztriga – szeretem. Normandiában sokszor, de nagyon meglepett, hogy a legjobbat-legfrissebbet Olaszország közepén ettem, talán a vacsora atmoszférája is hozzájárult, hogy azt tartom az eddigi legjobb osztrigának.
29. Baklava (az arab büfékből is ismert, rétestésztából, dióból készült, cukorsziruppal átitatott sütemény) – még jó, hogy nem vagyok édesszájú, de az a megaédes cucc bármikor jöhet, de csak egy darab!
30. Bagna cauda (szó szerint "meleg fürdő", szardellából, fokhagymából, olívaolajból, ebből-abból készített meleg mártogatós főleg zöldségekhez, a fondü piemonti rokona) – elméletben már megvolt, de szeretném igaziból is.
31. Wasabi borsók (markáns ízű ropogtatnivaló, orrtisztítóan csípős wasabival bevont zöldborsó) – igen! Kár, hogy csak kevés helyen kapni, szívesen veszem a lelőhely-tippeket.
32. Clam chowder in a sourdough bowl (ameriaki halászlé kagylóból, cipóban) – miért is ne?
33. Sós lassi (indiai joghurtital) – szeretem az indiait. Meg a joghurtot. Meg az ayrant.
34. Sauerkraut (savanyúkáposzta) – deméghogy!
35. Root beer float (kicsit fura, mint az amerikaiak: fagyi szódával, ez éppen egy számomra ismeretlen fa gyökeréből készült szénsavas üdítőital, vaníliafagyival) – ha szembejön, nem fogok kitérni előle
36. Konyak vastag szivarral – együtt még nem jött össze, a konyakot bármikor, a szivart már csak konyakkal próbálnám.
37. Clotted cream tea (sütivel, lekvárral sűrű tejszínnel felszolgált angol tea) – ezt viszont szeretném!
38. Vodka jelly/Jell-O (vodkás gyümölcszselé) – lsd. 35.pont.
39. Gumbo (rizzsel tálalt, csípős, gazdag egytálétel többféle hússal és tenger gyümölcseivel, a Mexikói-öbölből) – akarom!
40. Ökörfarok – nem keresem, de ha megtalál, örülni fogok neki.
41. Kecske curry – kecske volt, curry volt. Így nem ér?
42. Egész rovarok – egyszer még ezt is bevállalnám. Inkább sütve.
43. Phaal (dél-indiai curry, a legcsípősebb, a szokásosnál több chilitől vagy a scotch bonnet paprikától) – ha tényleg annyira csípős, valószínűleg föladnám, de szeretném megpróbálni.
44. Kecsketej –a tejet nem annyira, inkább a túró vagy sajt, de a melléktermék savóból készülő levest nagyon szeretem!
45. Maláta whisky legalább húszezer forintos üvegből – igen, már van olyan whisky, amit szeretek. Az ára is ekörül lehet.
46. Fugu (a japán konyha híressége, egy hal, mérgező belsőséggel, csak erre kiképzett szakácsok által készíttetve érdemes, különben nincs több esély) – lehet benne valami, megkóstolnám.
47. Chicken tikka masala (indiai-pakisztáni fűszeres, szószos csirke) – szeretem az indiait.
48. Angolna – semmi különös.
49. Krispy Kreme doughnut (egy amerikai fánkbüfé-lánc) – enélkül is teljes az életem.
50. Tengeri sün – ki nem hagynám!
51. Kaktuszgyümölcs – nem tett rám mély benyomást. Túl sok magot kell benne kerülgetni.
52. Umeboshi (a japánok körében nagyon népszerű, tengeri sóban erjesztett ume nevű, szilvára-barackra emlékeztető gyümölcs) – majd egyszer.
53. Abalone (egy tengeri csiga) – majd ezt is.
54. Paneer (indiai és dél-ázsiai friss fehér sajt) – szeretem az indiait.
55. McDonald’s Big Mac Meal – enélkül is teljes az életem.
56. Spätzle (német nokedli) – finom, de semmi különös.
57. Martini-koktél – szerintem még nem. De ezt is szeretem.
58. 8% fölötti alkoholtartalmú sör – szerintem igen, de nem az alkoholtartalmát figyelem, mikor rendelek.
59. Poutine (kanadai gyorsétel, sült krumpliból, sajtból, barnamártásból) – nem ismertem, de a leírást olvasva nem is indultam be rá.
60. Szentjánoskenyérfa chips – reform-életemben helyettesítettem a kakaót karobbal, de csak por formájában.
61. S’mores (újabb fura amerikai cucc, tábortűzön sütögetett pillecukor és csoki két keksz között) – nem izgat föl.
62. Borjúmirigy – sajnos nem, de kakashere megvolt, az nem számít?
63. Kaolin – ???
64. Currywurst (német nemzeti étel, sült kolbász currys paradicsommártással) – majd legközelebb.
65. Durian (Dél-Ázsiában a gyümölcsök királyának tartják) – nem ijeszt meg a leírás, miszerint elviselhetetlen a szaga, magam akarok megbizonyosodni róla.
66. Békacomb – van egy kockásabroszos hely, ahova a hangulatért járunk, meg a békacombért.
67. Beignet, churro, elefántfül vagy funnel cake (olajban sült fánkszerű édességek) – nem vagyok édesszájú, de majd ha arrajárok, nem hagyom ki.
68. Haggis (hagyományos skót hentesáru, juhgyomorba töltött belsőségekből) – határeset, de összeszedném a bátorságomat, hogy biztosan mondhassam, hogy nem szeretem.
69. Fried plantain (sütnivaló banán) – határozottan szeretném.
70. Chitterlings, vagy andouillette (főtt sertésgyomor illetve bélbe töltött sertés vagy borjú) – eddig ez a legkeményebb, talán, lsd. 68. pont.
71. Gazpacho (hideg spanyol zöldségleves) – naná!
72. Kaviár és blini – igen! De szeretném szép, nagy szemű drága kaviárral is, eredetiben! Szentpéterváron.
73. Louche absinthe – még nem, de egyszer mindent ki kell próbálni.
74. Gjetost, vagy brunost (karamellre emlékezető "barna sajt" Norvégiában) – érdekes lehet, muszáj megkóstolnom.
75. Roadkill (úton elütött állat) – ezt inkább nem. Vagy ne tudjak róla.
76. Baijiu or shaojiu (kínai gabonapárlat) – talán kóstoltam, de inkább csak félkövér.
77. Hostess Fruit Pie (még egy amerikai lánc, ez gyümölcsös pitét árul) – lsd. 49., 61. pont.
78. Csiga – jó sok fokhagymás vajjal, de paradicsomos mártással is ettem már, finom.
79. Lapsang souchong (füstös ízű kínai tea) – szeressük.
80. Bellini (klasszikus olasz pezsgőkoktél, barackpüré hagyományosan Proseccoval) – mindent szeretek benne, de a Proseccot inkább tisztán.
81. Tom yum (thaiföldi leves) – még nem, de elméletben szeretem!
82. Eggs Benedict (buggyantott tojás szalonnával-sonkával, hollandi mártással, félbevágott muffinon) – kaphatnám ágyba?
83. Pocky (csokiba mártott ostyarudacskák, Európában Mikado néven) – nem izgat föl. Na jó, a zöld teásat megkóstolnám.
84. Kóstoló-menü egy háromcsillagos Michelin étteremben – alig várom!
85. Kobe marha (a világ legdrágább marhája, Japánban speciális korülmények között tenyésztik, pl. sörrel masszírozzák) – ki nem hagynám!
86. Nyúl – finom.
87. Gulyás – magyarok vagyunk, vagy mi.

88. Virágok – határozottan. Az ibolyát legelni szoktuk.
89. Ló – Modenában a társaságban a büfé-antipasti és a pasta után csak én kértem secondot, a fiúk végignézték, ahogy megeszek egy lovat. Később előételnek ettem szárított és szálaira bontott és összegabalyított lóhúst, olívaolajjal és citrommal nagyon finom. Csak főételnek utána nem egy adag lassan főtt szamarat kellett volna kérni, tipikus téli étel, mindezt éjjel 11-kor, 40 fokban. Olyan másnapos hústól még nem voltam, mint akkor, pedig a disznó is ki tud ütni.
90. Criollo csoki – Chuao? Igen.
91. Spam (löncshúskonzerv Amerikában) – nem kívánom.
92. Puhapáncélos rák – akarom!
93. Rózsa harissa (észak-afrikai csípős fűszerpaszta) – még nem, de szeretném!
94. Harcsa – persze.
95. Mole poblano (mexikói csípős mártás többek között olajos magvakkal, fűszerként használt keserű csokoládéval) – én ezt nagyon tudnám szeretni!
96. Bagel és lazacfilé – nem ezt érzem életem legnagyobb veszteségének, de azért pótolnám.
97. Lobster Thermidor (a főtt homárhús tojássárgával és brandyval összekeverve, a homár páncéljába visszatöltve) – Thermidor módra még nem, de bármikor szívesen. De „alla catalana” méginkább. És a legjobb homárt is Olaszország közepén ettem. Semmi szósz meg szakácsbravúrkodás, csak a tökéletes, friss alapanyagok: homár, nyers zöldségek, olívaolaj.
98. Polenta – igen.
99. Jamaican Blue Mountain coffee – üzemszerűen nem kávézom, de múltkor egy helyi (itt helyi, nem jamaicai) étteremben rendeltem egyet. Az árán kívül semmi érdekes nem volt benne, remélem, átverés volt.
100. Kígyó – mint a krokodilt, ezt is szívesen megkóstolnám.

Szedres sajttorta almás alapon

Folyamatosan kapjuk a szedret, amit gyorsan kell elfogyasztani. Persze le is fagyaszthatnám, de felengedve már nem olyan üde, mint frissen (meg tele a fagyasztóm), és lekvárfőzésre sincs kapacitásom. Emellett egy láda nyári alma is arra vár, hogy megegyük, ez sem egyszerű feladat.

Ezekhez találtam ki a tegnapi sütit. A poén az, hogy a torta tésztájában nincs tojás, sőt, semmilyen állati eredetű hozzávaló sem. Ha már a tojást megúsztuk, a krémre sem nehéz állati fehérje mentes alternatívát találni, tehát akár vegán is lehetne ez a süti, de én most krémsajtot kentem rá. Kevés mézen kívül csak a gyümölcs adja az édességét, fehér liszt sincs benne, mindezek miatt a receptet a (súly)vesztőhelyen teszem közzé.

Sósat, sósat, jó ropogósat

Ezt a Pugliából származó sós ropogtatnivalót először készítettem, de nem utoljára. Nem túl bonyolult, ám eléggé időigényes, aprólékos munka. De megéri a fáradságot, mert jól eltartható, remek alternatívája a bolti ropiknak, és biztosak lehetünk az összetételében is.
Most a natúr változat mellett rozmaringosat és szezámmagosat sütöttem, legközelebb édesköménymagosat is fogok.

Taralli

1 kg liszt
3 dl fehérbor
2,5 dl olívaolaj
só
ízesítőnek:
szezámmag
rozmaring
édeskömény magja

A lisztből, sóból, olajból és a borból rugalmas tésztát gyúrok, egy konyharuhával letakarva fél óráig pihentetem.
A rozmaringot nagyon apróra vágom.
Az édesköménymagot nagyon enyhén megpirítom.
A tésztát annyi részre osztom, ahányféle ízűt akarok készíteni, és az adagokba belegyúrom az egyes ízesítőket, vagy natúr hagyom.
A tésztából 10-12 cm hosszú, 1 cm vastag hurkákat formázok, a két végét összenyomva karikára kerekítem őket.
Közben egy fazék enyhén sós vizet forralok.
A tésztakarikákat hármasával-négyesével a forró vízbe dobom, ahogy feljönnek a víz felszínére, szűrőlapáttal kiemelem őket és egy fehér konyharuhára terítve hagyom őket kicsit megszikkadni.
A sütőt előmelegítem 200 fokra.
Sütőpapírral bélelt tepsin k.b. 30-35 perc alatt ropogósra sülnek.
Jól záródó dobozban sokáig eltartható.

Itthon vagyok végre

Új hét, új hónap, új állás, új élet. Meleg reggeli, meleg vacsora. A reggelit a férjem prezentálja, a vacsora az én dolgom. Vége a cigányéletnek, végre itthon vagyok. Élvezem.

Munkából hazajövet, délután (nem este, mint eddig!), ráérős bevásárlás. Na nem a piacon, az kis városunkban délután már zárva, de zöldségboltokban erősek vagyunk. Vagy az egyik szuperben, ahol mindig friss a zöldség, nagy a választék sajtokból és húsokból is, és kenyérből is akad egészen finom. De legjobban a zöldségesrészleget kedvelem, most éppen gyönyörű pritaminpaprikák kellették magukat.

Ritkán eszünk levest, pedig ha társítanom kellene valamilyen ételt az otthon-érzéssel, egy forró leves lenne az. Talán ez a hirtelen rámszakadt érzés teszi, hogy megkívántam a levest. Persze ebben a szeptemberben szokatlan melegben nem éppen egy gőzölgő marhahúslevesre vágytam, inkább a lágyra-selymesre sült, édes, piros húsú paprikát képzeltem el sós fetával, levesben.
Lehetne zöldséglevessel, alaplével is fölengedni, de szerintem a paprika magában is annyira gazdag ízű, hogy nem kell neki támogatás. Tejszínnel sem krémesítettem, esetleg görög joghurtot el tudnék képzelni hozzá, a feta helyett.


Piros paprikakrémleves fetával

1 kg pritaminpaprika
1 fej hagyma
2 evőkanál olívaolaj
egy nagy löttyintés vörösbor (elhagyható)
rozmaring
só
4-5 dkg (kecsketejből készült) feta

A megmosott paprikákat egészben, forró sütőben megsütöm, annyira, hogy itt-ott megfeketedjen a héja. Grillen sütve még finomabb lenne, de a harmadik emeleten erre most nem volt lehetőség. A megsült paprikákat 10 percre latakarom, hogy egy kicsit összeessen és a héját könnyen le lehessen húzni.
A hagymát apróra vágom, az olajon megpárolom, közben a paprikák héját lehúzom, magjait kiszedem, közben a kicsepegő levet igyekszem felfogni. Ha a hagyma üveges, rádobom a sült paprikát, átforgatom, hogy a hagyma íze beleolvadjon a paprikába. Meglöttyintem a borral és vízzel felengedem. Sózom, rozmaringgal fűszerezem, felforralom, hosszan főzni nem kell, hiszen a paprika már puha.
Ha késznek ítélem, leturmixolom, szép piros, krémesen sűrű levest kapok, ízlés szerint higítható.
Tálaláskor fetát morzsolok bele.
2-3 adag