Szedres sajttorta almás alapon

Folyamatosan kapjuk a szedret, amit gyorsan kell elfogyasztani. Persze le is fagyaszthatnám, de felengedve már nem olyan üde, mint frissen (meg tele a fagyasztóm), és lekvárfőzésre sincs kapacitásom. Emellett egy láda nyári alma is arra vár, hogy megegyük, ez sem egyszerű feladat.

Ezekhez találtam ki a tegnapi sütit. A poén az, hogy a torta tésztájában nincs tojás, sőt, semmilyen állati eredetű hozzávaló sem. Ha már a tojást megúsztuk, a krémre sem nehéz állati fehérje mentes alternatívát találni, tehát akár vegán is lehetne ez a süti, de én most krémsajtot kentem rá. Kevés mézen kívül csak a gyümölcs adja az édességét, fehér liszt sincs benne, mindezek miatt a receptet a (súly)vesztőhelyen teszem közzé.

Hideg levesek ideje

A nagy nyári melegben eljön a hideg gyümölcslevesek ideje. Na, a klasszikus főzött-habart vegyes gyümölcslevest soha nem készítem, pláne nem zacskós változatát (hihetetlen, de van aki csak ebből tudja elképzelni…). Minek megfőzni, ha aztán úgyis le kell hűteni? Miért nem jó nyers gyümölccsel? Cukrozva meg aztán végképp meg nem enném.
Ennek a levesnek az alapötletét talán egy külföldi gasztroblogon olvastam, nem találom a forrást, de nem is akarom saját ötletként feltüntetni. Az biztos, hogy sárgadinnyéből és gyömbérből készül, a többi alkotóelemre nem emlékszem. A gyömbértől kellemesen fűszeres, kicsit csípős, pont annyira, hogy ne csak az édes íz domináljon.
Hogy még frissebb legyen, lime-ot adtam még hozzá, de a citrom is megfelelne.


Hideg gyömbéres sárgadinnyeleves

1 nagyobb vagy 2 kisebb sárgadinnye
fél diónyi gyömbér
1 lime

A sárgadinnyét megtisztítom, nagyobb darabokra vágom, a gyömbért lereszelem, majd az egészet simára-habosra turmixolom. A levest jól behűtöm.
Tálaláskor a lime lereszelt héjával szórom meg és limegerezdekkel tálalom.
2 adag

Kalóriaszegénysége okán a (súly)vesztőhelyen is közzétettem a receptet.

Ünnepi leves vegáknak – de ragadozóknak is ízleni fog

Húsnemevő koromban néha nehéz volt elfogadtatnom, hogy nem, húslevest sem kérek, hiába nincs benne hús. Meg a húslevesben főtt zöldséget sem kérem, ne is akarják belevarázsolni a franciasalátába, én inkább nem ennék belőle.
Talán túl sok mű-húslevessel találkoztam, de ma sem ez a kedvencem.
Jó húslevest zöldségek nélkül nehéz elképzelni, sőt, mi több, egy vegetáriánus szakácskönyv egyenesen azt állította, hogy csak a zöldségek adják az ízét. Ez persze nem igaz, de hús nélkül is lehet teljes értékű, gazdag ízű levest főzni.
Mégis, a húslevesnél már csak a menzai zöldségleves volt rémisztőbb: túl sós csontleves vagy kockaleves és némi csoffadt vegyes zöldség, pedig a zöldséglevesben nagy lehetőségek rejlenek. Ilyenkor télen gyakran dobok össze sokféle zöldségből, tésztából sűrű, egytálételnek is beillő levest. Ezt nem is főzöm hosszan, nem főzöm ki a zöldségek ízét, sőt, még puhára sem főzöm, szeretem, ha harapható marad. Ha viszont arra van szükség, hogy a lé legyen erős, tömény ízű, sokkal hosszabb a főzési idő, ez a leszűrt, áttetsző zöldségerőleves magában is megállja a helyét, különösen, ha változatos betétekkel kínálom, de alapléként használható további ételek (pl. rizottók) készítéséhez.
De a fő indítékom most az volt, hogy a szarvasgombával aromásított fürjtojásokat levesbetétként felhasználhassam. Több, mint pazar, ahogy a szánkban a töményen szarvasgomba-ízű, lágy tojássárgája kiömlik a fehérje-burokból…
Ez már bőven elég lett volna, de még fokoztam az élvezeteket: kevés fűszeres ízű, fekete trombitagombát is tettem bele – köszönet érte Zsuzsának. Legközelebb csak ez lesz benne, így is tökéletes és a vegánok sem találhatnak benne semmi kivetnivalót.

Zöldségleves, zöldségalaplé

1 evőkanál olívaolaj
1 nagy fej vöröshagyma
3 nagy gerezd fokhagyma
2 sárgarépa
1 negyed zellergumó vagy 2-3 szárzeller
1 fehérrépa
1 póréhagyma
1-2 ág kakukkfű vagy 1 mokkáskanál szárított kakukkfű
1 ág rozmaring
5-6 szem szegfűbors
1 babérlevél
4-5 liter hideg víz
só
bors

A zöldségeket megtisztítom, darabolom, az olajon gyengéden megpárolom. A sárgarépától gyönyörű sárga színt kap, ezt nem szabad kihagyni belőle. Felengedem a vízzel, hozzáadom a fűszereket, majd az egészet enyhe tűzön, lassan gyöngyöztetem 1-1,5 óráig. Levesszűrőn leszűröm, majd ha teljesen tükrös tisztaságú levet akarok – a klasszikus erőleves-tisztítási módszer itt nem jöhet szóba, ha vegetáriusoknak készül –, finomabb szűrőn, konkrétan kávéfilteren is átengedem.
Ebből a mennyiségből jó 3 liter alaplé lesz.
Ha nem fogyasztjuk el azonnal, 2 személyre 6 decis adagonként lefagyasztom.

Zöldségleves trombitagombával, szarvasgombás fürjtojással

személyenként 3-4 dl zöldségleves
3 (szarvasgombás) fürjtojás
1 kis marék szárított trombitagomba

A kész zöldséglevest fölforralom, óvatosan belengedem egyesével a fürjtojásokat, 1 perc főzés után kevés levessel együtt ki is veszem őket. A forró levesbe szórom a szárított gombát, egy-két percig gyengéden főzöm vele.
A levest csészékben, a fürjtojásokkal tálalom.


Eredetileg a (súly)vesztőhelyen.

GBT. 3. - Almás-levendulás muffin

Sajnos megint elkapott a gépszíj a munkámban, de a helyzet nem annyira súlyos, mint tavaly ilyenkor. Egyrészt nagyobb befolyásom lett a dolgok menetére (így csak magamat okolhatom, ha valami nem úgy megy, ahogy kéne), másrészt tudatosan figyelek arra, hogy magamat se hanyagoljam el. Ennek része az is, hogy nem vagyok hajlandó lemondani a minőségi étkezésről, még akkor sem, ha két-három napra kell előre gondoskodnom az ebédemről, de már egészen jól szervezem a heti menümet. (De azért szívesen fogadok minden ötletet arra, hogy az egész heti vidéki létre hogyan tudok felkészülni minden napra húsmentes, egészséges és jóízű ebéddel. Ilyesmikre is gondolok, mint ez a saláta, amit a (súly)vesztőhelyen tettem közzé nemrég.)

Tényleg nem vagyok édesszájú, de néha jólesik az ebéd után valami édes kis semmiség is. Nem akarom megrohamozni az üzemi büfét vagy az nasiautomatát nagyon cukros, de kevéssé ízes süteményekért, jobban szeretek erről is magam előre gondoskodni. Jó megoldás erre a muffin, változatos és eláll két-három napig. A legjobb benne persze, hogy nagyon kevés munka elkészíteni, erre még futja az időmből szinte bármikor.
Lisztek, magok, sütőpor, tojás és joghurt majdnem mindig van otthon, az ízesítés meg a hűtő vagy kamraszekrény tartalmától függ. Az édes mellett sós muffinokat is szoktam készíteni, egy salátával ez is tartalmas ebéd lehet.

Az alábbi almás-levendulás muffint mostanában találtam ki. Az almától kellemesen szaftos, nem szárad ki, a levendulás ízesítés pedig egy régi almás-levendulás leveles tésztás sütiből jött, illetve a Piszke levendulás keksze (több adagban-menetben készítettem karácsonyi ajándékba) volt az ötletadó. Bár a muffin nem a gasztronómia csúcsa, de az érdekes ízesítés miatt talán mások érdeklődésére is számot tarthat, így ezt vittem a múlt szombati, 3. (nekem második) gasztroblogger-találkozóra. Bokros teendőim ellenére ezt semmiképpen sem akartam kihagyni – bár nem tudom, ilyen gyönge statisztikával bloggernek nevezhetem-e még magam.
A beszámolókból már kiderült, nagyon kellemes délutánt töltöttünk együtt, sokkal oldottabb volt a hangulat, mint a múltkori alkalommal, köszönhetően annak is, hogy már ismerősként üdvözölhettük egymást, bár most is voltak új résztvevők – szerintem ők sem bánták meg, hogy csatlakoztak. És nem csak a rengeteg finomság miatt. Sok és sokféle, jóféle kóstolnivaló sorakozott a hosszú asztalon – köszönet Gabojszának, hogy mindezt dokumentálta is.


Almás-levendulás muffin

1 nagy alma lereszelve
1 tojás
3 evőkanál nádcukor
1 evőkanál szárított levendula
1 citrom lereszelt héja vagy 1 teáskanál szárított citromhéj
2 dl joghurt
1 dl olaj
2 dl finomliszt
2 dl teljes kiőrlésű tönkölyliszt
½ csomag sütőpor

Összeszitálom a lisztet és a sütőport, egy nagy tálban pedig összekeverem az összes többi hozzávalót, majd hozzáadom a lisztkeveréket is. Éppen hogy összekeverem, és kiadagolom a muffintepsibe. 20-25 perc alatt, tűpróbáig sütöm.
12 közepes méretű muffin lesz belőle

Új blog: (SÚLY)VESZTŐHELY

Aki figyelemmel kíséri a gasztroblog-szféra eseményeit, tudja, hogy már egy hete elindult a sokszerkesztős GigantikusEgészségGasztroBlog, (SÚLY)VESZTŐHELY címmel. Mától ott is publikálok, köszönöm Mademoiselle-nek és Fűszeres Eszternek a lehetőséget, hogy az egészséges étkezésről vallott gondolataimat ott is közzétehetem, és a társszerkesztők okos gondolatait olvashatom.

Találkozzunk ott is!

Együnk egészséget!

Könnyen elkészíthető, egészséges és nagyon finom. Ideális téli vacsora, hiszen ilyenkor szívesen gyújtjuk be a sütőt.
A koncentrált ízű sült zöldségek valamilyen fűszeres mártogatóssal egyszerű, de mégis kifinomult étel. Nagyon változatosan készíthető, felhasználható hozzá minden zöldség, ami nem esik szét a sütés hatására: cékla, kelbimbó, sárgarépa, fehérrépa, zeller, karfiol, brokkoli.
Ahhoz, hogy a mártogatós kellően sűrű legyen, kicsöpögtetem a joghurtból a savót, vagy áttört túróval – lehet akár juhtúró is, akkor csínján bánnék a további ízesítőkkel – keverem. Az ízesítésére is rengeteg a lehetőség: fokhagyma, darált dió, zöldfűszerek, reszelt torma, reszelt citromhéj, petrezselyemzöld, finomra aprított lilahagyma, illetve ezek jól megválasztott kombinációja.
Kicsit masszívabb mind ízben, mind kalóriában Zsu sültfokhagymás mártogatója, a krémesre sült fokhagyma nagyon illik a zöldségekhez.
Könnyű, de meglepően laktató, nem számoltam ki az energiatartalmát, de biztos vagyok benne, hogy fogyókúrás fogásnak is megteszi.
Ráadásul utána azt érzem, hogy csupa egészséget ettem.

Update: ez a recept felkerült a (súly)vesztőhelyre is.

Sült zöldségek snidlinges mártogatóval

1 db zellergumó (k.b. 60 dkg)
1 nagy brokkolirózsa (k.b. 20 dkg)
1 kicsi karfiol (k.b. 50 dkg)
3-4 cékla
olaj

10-15 dkg túró
2 dl joghurt
1 csokor snidling

A céklát megmosom, fóliába csavarva beteszem az előmelegített sütőbe. Fél óra múlva meghámozom a zellert, hasábokra vágom, kis olajjal megpermetezve beteszem a sütőbe, ugyanígy a megtisztított és nagyobb rózsákra szedett karfiolt és a brokkolit is.
Amíg a zöldségek haraphatóra sülnek, addig elkészítem a mártogatóst: az áttört túrót kikeverem a joghurttal és a felaprított snidlinggel.
2 adag