Spenótos-kecskesajtos lasagne

Aki olyan szerencsés, mint én, és könnyen jut akár nagyobb mennyiségű kecsketúróhoz, friss sajthoz, annak érdemes kipróbálnia ezt a könnyen elkészíthető, tartalmas tésztaételt.
Kecsketúró híján ricottával vagy tehéntúróval is nagyon finom, de éppen a jellegzetes "kecskeíz" teszi különlegessé ezt a változatot.
A lasagne klasszikus receptje szerint a tetejére bechamel kellene, de én ezt gyakran helyettesítem tejföllel, sűrű joghurttal, pláne, ha - mint ma is - nincs itthon tej.

Spenótos-kecskesajtos lasagne

2 evőkanál olívaolaj
3 gerezd fokhagyma
30 dkg spenót
20 dkg kecskekrémsajt vagy kecsketúró (maximum fele helyettesíthető tehéntejből készített házi krémsajttal vagy krémtúróval vagy ricottával)
6-7 lap lasagne (száraztészta)
szerecsendió
só
10 dkg (kecske)joghurt

A spenótot megmosom, megtisztítom, éppencsak lecsepegtetem, de nem szárítom vagy centrifugázom. Az olívaolajon megfuttatom a kés lapjával megroppantott fokhagymagerezdeket, rádobom a spenótleveleket. Fedő alatt megpárolom, ha a levelek összeestek, a spenótot vagy durván összevagdalom, vagy botmixerrel kicsit összevagdalom, de nem kell teljesen krémesre törni. Összekeverem a krémsajttal vagy túróval, kevés szerecsendiót reszelek bele.
Előmelegítem a sütőt. A kiolajozott sütőtálba rétegezem a spenótos krémmel megkent tésztalapokat (figyelve arra, hogy a tészta szélét is fedje a töltelék!). A legfölső tésztalapot joghurttal kenem meg.
25-30 perc alatt megsütöm.
2-3 adag

Kecskesajt és füge ismét, kis csavarral

Nem akarok borértő szerepben tetszelegni, mert csak szeretnék az lenni (ideje lenne tenni is érte...), de ha megtetszik egy bor, azonnal a hozzá illő ételen kezdek gondolkodni. Így jártam ezzel a nemrég kóstolt Soproni Királyleánykával is: buja illatában, gazdag, összetett zamatában, kissé fanyar utóízében a jázminos zöldteát fedeztem fel, így igyekeztem ezzel készülő, fehérborhoz illő ételt (ki)találni.

Nem nagyon veszek szakácskönyveket, de a nagy őszi akcióban nem álltam ellen egy aprócska könyvnek: egy gasztro-kozmopolita svéd lány ütős kombinációkra építő, szemtelenül egyszerűen elkészíthető ételei nem hagytak hidegen. Igazán inspiráló, én legalábbis nagyon bírom az ilyen ötleteket: kávéval és fahéjjal pácolt marha, pisztáciás-whiskys sárgabarackkompóttal; citromfüves kacsamell és pármai wasabihab; bazsalikomos ananászcarpaccio tequilafagylalttal, de a kedvencem a levendulás panna cotta füstölt kacsamellfilével és grépfrúttal.

Meg a pirított magos kenyér kecskesajthabbal és jázminos aszalt fügével - éppen ilyesmire volt most szükségem. Az eredeti recept szerint ugyan vörösborral forrázott teában pácolódik a füge, úgy látványosabb is lett volna. Mondhatnám, hogy nem akartam a fehérborral ütköztetni a vöröset, de egyszerűbb oka volt: nem nyitottam palackot egy fél deciért, majd legközelebb. Így is pazar.

Magos pirítós kecsketúróval és jázminos fügével

2 szelet szögletes magos rozskenyér

4 aszalt füge

1 evőkanál jázminos zöldtea

8-10 dkg kecsketúró vagy krémsajt
1-2 evőkanál tejszín

1 evőkanál olívaolaj

bazsalikom

őrölt koriander

kömény

diszítéshez lila bazsalikomlevelek

Előző nap elkészítem a teát, leszűröm majd beleteszem a fügéket, egy éjszakát pácolódni hagyom.

A kecsketúrót kikeverem a tejszínnel, olívaolajjal és a fűszerekkel. A félbevágott szögletes kenyérszeleteket megpirítom. A fügéket lecsöpögtetem és kettévágom.

Habzsákból a kenyérszeletekre túrókrémhalmokat nyomok, a tetejükre teszem a fügéket.

4 szelet

Nyerő páros: füge és kecskesajt

Az elmúlt hetekben az egyik élelmiszerlánc zöldségespultjain fedeztem fel: lila színű füge, Törökországból, elfogadható áron. Ráadásul nem csak egyszeri kósza akció volt, egész folyamatosan, és nem csak a budapesti üzletekben lehetett kapni.

Első gondolatom a füge-kecskesajt párosítás volt. Éppen közelgett a 2. gasztroblogger-találkozó, és a blogomon végigszaladva meg kellett állapítanom, hogy – a szamószán kívül, amit kértek is a kolleginák – semmi olyat nem publikáltam eddig, amit vihetnék a találkozóra. Apró, de hatásos kis falatokban gondolkodtam, friss kecskesajttal és fügével. De mi legyen az alap? Ekkor jutott eszembe Chili&Vanília (és Anne) parmezános keksze. Bár ez eredeti mennyiséget már ő is megduplázta, én ennek a másfélszereséből 60 db, 3-4 cm átmérőjű kosárkát készítettem. Nem tűnik nagy méretnek, de olyan koncentrált az íz, hogy ekkora éppen megfelelő a tökéletes falathoz.
Nagyon munkaigényes, de megéri. A kosárkákat jópár nappal is el lehet készíteni, remekül eláll. Másfajta krémmel is tölthető, lennének még ötleteim: padlizsánkrém+paradicsom, rukolás krémsajt dióval, feta+sültpaprika, mentás cukkinikrém, aszalt paradicsom, olívabogyó, zöldfűszerek, stb., stb., stb.
Ha éppen nem kaptam volna fügét, a B tervem szerint szőlőszemeket vagy diót biggyesztettem volna kecskesajt tetejére.

Fügés-kecskesajtos kosárkák

18 dkg liszt
18 dkg reszelt parmezán
13,5 dkg hideg vaj
1-2 kanál jéghideg víz
csipet só
bors

(60 db süthető papírforma)

20 dkg kecsketúró vagy friss kecskesajt összetörve

4 db füge

A tésztához a vajat és a lisztet villával (hogy ne melegedjen föl a kezemtől) összemorzsolom, beledolgozom a sajtot, és ha szükséges, egy-két kanál jeges vízzel összeállítom a tésztát. Fóliába csomagolva fél órára hűtőszekrénybe teszem.
A tésztával kibélelem a papírformákat, ez elsőre nem egyszerű, a következő technikát fejlesztettem ki: a tésztából kb. 1,5 cm átmérőjű golyókat csípek, belenyomom a kapszliba és az alját a munkapulton tartva körbesimogatom a forma oldalán (nem egyszerű, könnyen kilapul a hajtogatott papír). A megformázott kosárkákat visszateszem a hűtőbe jó harminc percre, közben előmelegítem a sütőt. A kosárkákat 180 fokon 15 perc alatt megsütöm.
A töltelékhez a kecsketúrót simára keverem, vagy a kecskesajtot összetöröm, ha kell, egy-két kanál joghurtot adok hozzá, hogy egynemű krémet kapjak.
A megmosott fügéket hosszában elnegyedelem és 2-3 mm vastag szeletekre vágom. A krémmel megtöltöm a kosárkákat, mindegyik tetejére teszek egy szeletke fügét.
60 db

Kecsketúrós ravioli

A hosszú hétvége a spárga-tészta-zöldfűszer jegyében telt. Ugyan a spárgás tagliatellénél a hozzávalókat 4 főre adtam meg, de csak kettőnkre készítettem el, így maradt egy kevés tésztám. Anyukámtól hoztunk natúr és újhagymás kecsketúrót, egy csomó zöldfűszert, kézenfekvő volt, hogy ezeket hozzam össze. Pontos recept sincs, de annyira finom volt és olyan ritkán szánom rá magam (pontosabban jut időm) raviolikészítésre, hogy muszáj megemlékeznem róla!
A vékonyra nyújtott tésztalapokat friss kecsketúróval töltöttem meg. Mikor feltettem a tészta főzővizét, felaprítottam 2 gerezd fokhagymát, egy ágacska rozmaringot és szurokfüvet, néhány zsályalevelet és egy kis marék rukolát. Mikor felforrt a víz, bedobtam a raviolikat és az olívaolajon megfuttattam a fokhagymát és a zöldeket. A megfőtt tésztatáskákat szűrőlapáttal a fűszeres olajra szedtem ki, összeráztam és tálaltam. A kecsketúró önmagában is nagyon zamatos, nem hiányzik hozzá sajt.