Hajdina nyáron, hidegen

Naná, hogy ezt is az olaszoktól lestem: valamilyen főtt gabona salátaként tálalva, gyakorta kínált hideg készétel a bar-ok pultjaiban. Legelterjedtebb tán az insalata di riso, én először személyesen a farro al pesto-val találkoztam, kedvenc sienai fogadónkban. Farro: tönkebúza megfőzve, bazsalikomból készült pestoval, paradicsomgerezdekkel, fekete olajbogyóval, krumplidarabokkal keverve.
Árpagyöngyből is készítek hasonlókat, ma is azt kerestem a kamraszekrényben, de helyette hajdinát találtam. Egy nagy csokor petrezselyemnek kerestem helyet, pesto vagy salsa verde jellegű öntetet képzeltem belőle. Zsálya is volt itthon, ennek markáns íze különösen illik a rusztikus hajdinához.

Hideg hajdinasaláta

20 dkg hajdina
1 sárga kaliforniai paprika
1 zöld kaliforniai paprika
1 csokor petrezselyem
3 szardellafilé
2 evőkanál kapribogyó
1 citrom leve
fél maréknyi zsályalevél
3 ág friss majoranna
olívaolaj

A hajdinát szárazon megpirítom, hogy a nyers ízét elveszítse. Háromszoros mennyiségű vízzel felöntve, kb. 15 perc alatt puhára főzöm, kihűtöm.

A paprikákat félbevágva, forró sütőben megsütöm. 10 percre letakarom, hogy a saját gőzében kissé összeessen és könnyű legyen lehúzni a héját.

Közben elkészítem az öntetet. A zöldfűszereket, szardellát, kapribogyót némi olívaolajjal és citromlével krémmé turmixolom. A paprikák héját lehúzom, a zöld húsát beleturmixolom az öntetbe, a szükséges mennyiségű olajjal és citromlével beállítom az öntet ízét és állagát.

A sárga paprikát felcsíkozom. Az öntet felével összekevert hajdinára teszem a paprikacsíkokat, megpöttyözöm az öntet másik felével.

Hidegen tálalom.

2 adag

Itt a tél, újra hajdina

A jómúltkor, mikor a brokkolis orecchiettéhez kaptam az ötletet a bergamoi főnökömtől, szóba került a pizzoccheri is. Nem véletlenül említettem, szándékom volt vele: megtudni, mivel lehet helyettesíteni a nálunk nem elérhető bitto vagy fontina sajtokat. Javaslatára goudával próbáltam, fontos, hogy érlelt, zsíros sajt legyen. (Ha minden jól megy, hamarosan bitto vagy fontina is lesz. )

"Ó, az nagyon masszív!" - kiáltott föl, mikor szóba hoztam. Tényleg nem egy könnyű kis darab, hajdinalisztből készült tészta, rengeteg vaj, zsíros sajt, hajdina, krumpli, igazi téli étel, ilyenekkel (vagy sűrű meleg levesekkel) várnám haza a síelőket. Vannak ismerőseim, akik azt mondják, hús nélkül nem tudnak jól lakni, ezzel azért szívesen próbára tenném őket...

Valtellina egy völgy Lombardia északi részén a svájci határon, ismert síterepeiről, sajtjairól, borairól, a bresaola (szárított marhasonka) a régión kívül is nagyon kedvelt. Az utolsó vidékek egyike, ahol még termesztik a hajdinát, belőle készült szélesmetéltet, a pizzoccherit száraztésztaként lehet kapni, és annyira megnőtt iránta a kereslet, hogy a hajdinát már importálni kell hozzá. Hagyományos elkészítési módja, a pizzoccheri valtellinesi: főtt krumplival, kelkáposztával főzik ki, rakják le, zsályás-fokhagymás vajjal leöntik és zsíros sajttal átsütik.

Kerülgetem ezt az ételt már egy ideje, tavaly is elkészítettem volna, ha nem ér véget a tél, de múlt vasárnap reggel, a havas háztetők látványa meggyőzött: itt a pizzoccheri ideje. (Na jó, most vetítek: a kelkáposztát már hétközben megvettem hozzá.)
A recepthez az Olasz kulináriát csaptam föl, de nem vagyok maradéktalanul elégedett vele. Az összesen 30 deka liszthez 1 tojást és néhány kanál tejet ír, de ennyi folyadékkal sehogy sem akart összeállni a tészta, ekkor rákerestem néhány receptre a neten, és tojás nélkül csak vízzel készülő tésztákat találtam.

A Macikonyhán zöldbabbal készült, de spenóttal is szokás helyettesíteni a kelkáposztát.

Pizzoccheri

20 dkg hajdinaliszt

10 dkg búzaliszt

1 tojás (elhagyható)

1-1,5 dl víz

só

3 nagyobb krumpli

1/4 fej kelkáposzta

10 dkg vaj

1 nagy gerezd fokhagyma

5-6 zsályalevél

10 dkg érlelt zsíros sajt

10 dkg reszelt parmezán

Az összeszitált lisztekből a tojással és vízzel ruganyos tésztát gyúrok, majd fóliába csavarva hűtőben egy órát pihentetem. Kinyújtom és ujjnyi széles csíkokra metélem.

A legnagyobb fazekamban vizet forralok, és a megtisztított és felszeletelt krumplit beledobom. 15 perc múlva hozzáadom a felcsíkozott kelkáposztát és a tésztát, és éppen puhára főzöm.

Közben a vajat felolvasztom, a finomra vágott fokhagymát és a zsályaleveleket éppen csak megpirítom.

A krumplit, kelkáposztát, tésztát leszűröm és egy kivajazott tűzálló tálba a felszeletelt zsíros sajttal és a parmezán felével lerakom, leöntöm a fokhagymás-zsályás vajjal. Tetejére szórom a maradék parmezánt, és az előmelegített sütőben az egészet átforrósítom.

4 kiadós adag

Hajdinarizottó

A hajdina és a rizottó is gyakori szereplő volt az elmúlt két hónapban a blogomban, lépjenek föl most együtt! Még mielőtt beköszönt a tavasz, akkor úgysem fogunk már ilyen melengető ételeket kívánni.

A hajdinát rizottó módjára készítettem el, de ez nem olyan krémes-lágy, mint a rizs. Finom magában is, de akár körete is lehetne egy szelet sült húsnak vagy halnak, de sült céklát, más zöldségeket, markáns ízű levélsalátát is el tudok képzelni mellé.

Hajdinarizottó

1 fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 evőkanál olaj
15 dkg hajdina
0,5 dl (vörös)bor
6 dl zöldségleves
1 mokkáskanál szárított kakukkfű
2-3 evőkanálnyi reszelt parmezán

A finomra vágott hagymát és fokhagymát az olajon üvegesre párolom. Ráteszem a hajdinát, átkeverem, hogy minden szemet bevonjon az forró olaj. Meglocsolom a borral, kevergetve elpárologtatom belőle az alkoholt. Az alaplevet 3-4 részletben hozzáadva, kevergetve megfőzöm a hajdinát, k.b. 25-30 perc alatt puhul meg. Ekkor elzárom alatta a tüzet, belekeverem a parmezánt, lefedve pár percig pihentetem tálalás előtt.
További parmezánt lehet kínálni hozzá.
2 nagy adag

Blini

Mikor szilveszter napján az utolsó pillanatban még sürgős vásárolnivalóm támadt – hiába küldtem el már előtte a férjemet –, bedobtam egy doboz kaviárt is, kell az a pezsgő mellé. Az én drágám persze kérés nélkül is beszerezte már, szóval kicsit túlvásároltuk magunkat.

Ha már a hajdina kapcsán emlegettem, kézenfekvő volt, hogy blinit kell sütnöm a kaviárhoz. Aki olyan hosszú ideig tanult oroszt, mint én, előbb-utóbb a borscs, szoljanka és pirog szavak mellett a blinit is megtanulta. Még ha nem is tudta pontosan, mi az.
Nos, ez egy hajdinalisztet is tartalmazó, élesztős tésztájú apró, de vastag palacsinta, kaviárral, fnomra vágott hagymával, tejföllel, lazaccal, kaporral tálalják.

Kicsit idő- és munkaigényes, de nagyon megéri a fáradozást. Hihetetlenül finom, a legmeglepőbb az volt, hogy mennyire megszelídül rajta a hagyma íze.

Nagyon jól csúszik hozzá a száraz pezsgő, és igazi társasági étel. Azt hiszem, fölveszem a következő szilveszteri menübe.

Blini
k.b 12 darab

5 dkg hajdinaliszt
5 + 5 dkg finomliszt
1 kávéskanál szárított élesztő
1,25 dl langyos víz
csipet só
1 evőkanál olvasztott vaj
1 dl meleg tej
1 tojás

A finomliszt felét, a hajdinalisztet, az élesztőt és a langyos vizet összegyúrom. Letakarom, fél óráig pihenni hagyom. Miután kissé megkelt, hozzákeverem a maradék lisztet, az olvasztott vajat, tejet, sót, a tojássárgáját. Újabb fél órát kelni hagyom, majd beledolgozom a keményre vert tojásfehérjét.
20-30 perc ismételt pihentetés-kelesztés után kisütöm az apró kis palacsintákat. Célszerű minél kisebb palacsintasütőt használni. A serpenyőben olajat hevítek (teflonserpenyőben elég egy csöppnyi) és egy merőkanálnyi tésztát teszek bele. A k.b. 12 cm átmérőjű, vastag palacsintákat mindkét oldalán pirosra sütöm.
Tálalásig igyekszem melegen tartani a kisült bliniket.
Tejföllel, kaviárral, apróra vágott hagymával, citromgerezdekkel tálalom.
Meg füstölt lazaccal, kaporral.
Főtt, áttört tojásfehérjével és -sárgájával.

És jégbehűtött, száraz pezsgővel.

BOLDOG ÚJ ÉVET!

Az utóbbi évek szilveszteri hagyománya nálunk mintha a betegség lenne, így nagy bulizás most nem is jöhetett szóba. Az éjféli koccintás és a pezsgőhöz néhány ikrás szendvics (falatnyi pirítós-négyszögeken sok kaviár krémsajt-keretben, kevéske citromhéjjal) persze nem maradt el, és a lencsét sem hagynánk ki soha. Általában korhelylevest szoktam főzni vele, de mivel már nem kaptam savanyú káposztát, idén mást kellett kitalálnom.

Szilveszter délutánján beáztattam és egy babérlevéllel megfőztem a lencsét, nagy részéből ma lett egytálétel hagymával, gyömbérrel, fokhagymával, római köménnyel, korianderrel és paradicsommal, de a főtt, natúr lencséből elcsíptem még egy keveset tegnap este a szilveszteri vacsorához.
Az lencsés tészta ötlete egy vegetáriánus szakácskönyvből jött, néhány éve azzal avattam a vadiúj tésztagépemet egy szilveszteri vacsorán. Az a recept színes lencsék keverékét írja elő, színes paprikával, tejszínnel. Nem készültem rá, így színes paprika nem volt itthon, a vörös lencse meg elfogyott.
A hajdinaravioli leeső tésztájából szélesmetéltet szárítottam, úgy éreztem, a hajdina földes íze nagyon jól fog passzolni a lencsével is. De ehhez a rusztikus kombinációhoz nem is ment volna annyira kaliforniai paprika, így a hagyma mellett sárgarépából és szárzellerből készítettem az alapot.
És mivel még szarvasgomba is volt készleten, azt sem hagytam ki belőle, remélve, hogy így aztán tényleg gazdagok leszünk az új évben!

Szélesmetélt lencsével, szarvasgombával

20 dkg, tojással készült, házi szélesmetélt hajdina és sima liszt keverékéből (vagy csak sima lisztből)
1 közepes fej hagyma
1 kis szál sárgarépa
1 szál szárzeller
1 nagy gerezd fokhagyma
1 evőkanál olaj
4-5 evőkanál főtt lencse
1 dl tejszín
pár csepp gyümölcsecet (nálam feketeribizli) vagy citromlé
só
bors
szarvasgomba (opcionális)
reszelt parmezán

A hagymát, sárgarépát, zellert, fokhagymát nagyon apróra vágom, és egy akkora serpenyőben, amibe a tészta is bele fog férni, az olajon megpárolom. Hozzáadom a főtt lencsét, sózom, borsozom, átpárolom, majd hozzáadom a tejszínt. Ha besűrűsödött, pár csepp ecettel vagy citromlével (szerintem a sötétebb ecetek jobban passzolnak hozzá, lehet balzsamecet is) összesimítom az ízeket.
Közben kifőzöm a tésztát, és kiszedem a serpenyőbe, összekeverem a mártással.
Azonnal tálalom, megszórom a zeller felaprított zöldjével, a reszelt parmezánnal, és ha van, a vékonyra szelt szarvasgombával.
2 adag

Szegények étele a luxuskonyhákon

Az utolsó körkérdés felhívta a figyelmemet arra, milyen régen vettem gasztromagazint, hát a milánói reptéren csak bevásároltam egy La Cucina Italiana-t meg egy Sale & Pepe-t. Szép kiállítású, tartalmas lapok, a decemberi számok meg – tapasztalataim szerint – különösen jók szoktak lenni, hát engedtem a csábításnak.

Mindkét lap tele van ünnepi menükkel, a hagyományos ételek között a ravioli „saraceni” al tartufo, azaz „szaracén” ravioli szarvasgombával első átlapozásra felkeltette a figyelmemet, tudtam, ha szarvasgombához jutok, ezt biztosan elkészítem az ünnepek alatt.
A szaracén jelző azért került az étel nevébe, mert olaszul a hajdinát grano saraceno-nak, vagyis szaracén búzának hívják, ez a ravioli pedig hajdinalisztből készül.

A hajdina növénytanilag nem gabona, de gabonaként használják. Magas az ásványianyag-tartalma, értékes fehérjeösszetétele és könnyű emészthetősége, rostgazdagsága miatt is érdemes lenne gyakrabban fogyasztanunk. A természetgyógyászatban melegítő hatásáról ismerik, nem véletlen, hogy főképp a paraszti táplálkozás része, számos erős, nagy munkabírású nép – szlávok, bretonok, németek, oroszok – konyháján megtalálható, gondoljunk csak a blinire vagy a galette-re.
Magyarországon főleg Vas és Zala megyében maradt fönn, az Őrségben hagyományos étel a kőtt (kelt) hajdinamálé, ezt aludttejből, hajdinalisztből és élesztőből keverik és olajozott tepsiben sütik ki.

Annak ellenére, hogy éppen egy hajdinakása volt az első (és egyetlen?) étel, ami nem nyerte el a párom tetszését – igazából én rontottam el, nem a hajdina hibája volt–, azóta többször próbálkoztam vele. Jellegzetes nyers ízét főzés előtt pirítással meg lehet szelídíteni, kellemesen dióízű kása lesz belőle. Hagyománytisztelő, ám húsmentes karácsonyi vacsoránk volt például a hajdinával töltött káposzta sok éve.

A hajdina eredetéről, tápértékéről, hasznosságáról itt meg itt olvasható sok okosság, gasztronómiai méltatása pedig kitér arra is, hogy az ősi paraszti natúrkonyha fogásai micsoda tökéltes ízélményt adnak. A hajdina, ez a szegények étele szarvasgombával párosítva luxusétellé lép elő (ahogy a kaviáros blini is). Csodás az összhang: a hajdina kissé nyers és a szarvasgomba földes, átható aromája szépen harmonizál, szívesen készítenék hajdninás tésztát erdei gombákkal, vargányával fogom kipróbálni először, de egy hagymás-fokhagymás, dió alapú szószt is nagyon el tudok képzelni hozzá.

Visszatérve a szóbanforgó ételre, az eredeti recept bitto nevű sajtot ír elő, ez persze nekem nem volt. A hajdina utáni kutatás során találtam ezt az interjút, a Krizia konyhafőnökével, kár, hogy az újságíró nem ismerte föl, hogy Graziano a hajdináról beszél. A vonatkozó étlapon is van egy idevágó étel: hajdinából készült tészta krumplival, káposztával és hegyi sajttal, gyanítom, bitto lesz az a sajt.

Hozátartozik még az igazsághoz, hogy a töltelékre már az előző napi, szentestei vacsora elkészítésénél gondoltam. Akkor fogasfilé volt (kakaóvajban sütve), sült céklával, szarvasgombás majonézzel és krumplipürével, az ötletet a gombászok Kalla-vacsorája adta. Úgy számoltam a mennyiségeket, hogy másnap ne kelljen újra krumplit főznöm. A majonéz nem szándékosan maradt meg, és mivel porcukrot, mustárt egyáltalán nem tettem bele, bátran felhasználtam a ravioli töltelékébe.

Hajdinaravioli szarvasgombával

A tésztához:
5 dkg liszt
5 dkg hajdinaliszt
1 tojás
só

A töltelékhez és a tálaláshoz:
30 dkg főtt krumpli
1 tojás
3 dkg reszelt bitto sajt (nálam helyette parmezán)
5 g friss szarvasgomba (vagy 1 kávéskanál szarvasgombás paszta)
4 dkg vaj
2-3 zsályalevél
só
bors

A kétféle lisztet összeszitálom, csipet sóval és a tojással ruganyos tésztát gyúrok belőle. A tésztalabdát fóliába csomagolva fél óráig a hűtőszekrényben pihentetem.
A töltelékhez a krumplit áttöröm, a tojást felverem és a felét hozzáadom a krumplihoz (a másik felét majd a tésztalapok összeragasztásához használom), belekeverem a sajtot és a reszelt szarvasgombát, sózom, borsozom ízlés szerint.
A tésztát vékonyra nyújtom és kiszaggatom a formákat. Mindegyikre egy kiskanál tölteléket teszek, a tésztalap szélét megkenem a felvert tojással és a másik tésztalappal befedem és gondosan összeragasztom.
(A leeső tésztát újra összegyúrtam és szélesmetéltet csináltam belőle, megszárítotam, jó lesz egy következő alkalomra.)
Az így elkészített tésztacsomagokat forró vízben k.b. 6 perc alatt kifőzöm.
Közben egy serpenyőben felolvasztom a vajat és a felcsíkozott zsályaleveleket megfuttatom rajta (de nem sütöm). A megfőtt raviolikat a zsályás vajra szedem ki, összeforgatom.
Reszelt parmezánnal és további reszelt szarvasgombával tálalom.
2 adag