Penne gorgonzolás mártásban, pirított kelkáposztával

20 dkg penne

2 marék dióbél

2 evőkanál olívaolaj

egy kis fej kelkáposzta fele csíkokra vágva

2 dl tejszín

10 dkg gorgonzola

szerecsendió

frissen őrölt bors

Feteszem a tészta főzővizét, mellette egy széles serpenyőben elkészítem a tésztáravalót, 3 fázisban. Először szárazon megpirítom a diót, kiveszem a serpenyőből. Felforrósítom az olívaolajat, rádobom a kelkáposztát és megpirítom. Kiveszem, félreteszem. A felmelegített tejszínbe beleolvasztom a gorgonzolát, kevés reszelt szerecsendióval fűszerezem. Közben kifő a tészta, beleforgatom a mártásba a kelkáposztával együtt. A tányérokon a tésztára szórom a durvára tört pirított diót és sok borsot őrölök rá.

2 tisztességes adag 

Pont ilyen ködös téli napokra való étel, mint a mai.

Borvacsora

Régóta terveztem, hogy, értőbb módon foglalkozzam a borral, idén végre elvégeztem egy alapfokú borismereti tanfolyamot. Az oklevél szerint ezzel borajánló lettem, de ettől én még nem alkalmaznám magam sommelier-ként - épp "csak" a vendéglátó alapképzettségem hiányzik hozzá, de nem is pályamódosítási céllal kezdtem bele a tanfolyamba. És borról írni sem fogok eztán, csak főzni hozzá. Viszont sokat tanultam, kóstoltam, kellemes ismeretségekre tettem szert, alig várom, hogy induljon a középfokú tanfolyam.

Ezek után már jóval tudatosabban teveztem meg az idei születésnapi vacsorát. Elsősorban lakóhelyem, Sopron borait terveztem bemutatni a családnak, ennek jegyében igyekeztem minél többet kóstolni szerencsére a helyi boros rendezvényeken volt rá alkalmunk bőven. A kedvenceimet válogattam ki, ezekhez terveztem ételt.

üdvözlőfalat: friss házi kecske- illetve tehénsajt, akáclekvár bazsalikomlevélen

bor: Soproni Királyleányka 2009, Ákos Pince

Ennek a történetét már megírtam. Ez volt ez első fix pont a menüben. Az akácvirágot még május-júniusban a Neuberg dűlőben szedtem, ott, ahonnan a bor is származik. A rebarbara pedig édesanyám házatájáról jött, ahonnan a kecsketej is, amiből a sajtot készítettem (néhányan nem eszik a kecskesajtot, ők tehénsajtot kaptak).

előétel: Langyos rókagomba-saláta őszibarackkal

bor: Soproni Fehérburgundi 2009 Weninger Pincészet

Ez a bor föladta a leckét. A 2008-as évjárat annyira meghódított bennünket a szinte sós mineralitásával (tormamártásos harcsával illetve szarvasgombás krumplipürével és rukolával tálalt báránnyal kóstoltuk a Szélmalomban, remekül kísérte mindkettőt), hogy ehhez akartam az első fogást tervezni. De akkor már elfogyott ez az évjárat (legalábbis azt hittem, azóta véletlenül találtam a neten, vettem is belőle gyorsan), így kivártam a 2009-est. A jégverésnek köszönhetően nagyon kevés készült belőle, nem is került kereskedelmi forgalomba, nekem egyenesen a pincéből mentettek egy kartonnal. Észrevehetően vékonyabb ez az évjárat, mint az elődje, kevéssé sós, inkább gyümölcsös (pont ezt nem kerestem benne). Bár már két palackot elkóstoltunk, a vacsora előtt három nappal még nem tudtam, mit főzök hozzá előételnek. Aztán a csütörtöki piacon hirtelen ötlettel rókagombát vettem, hogy kipróbálom a sárgabarack helyett őszibarackkal. Méghozzá ún. poncichter-barackkal, ez egy szerény külsejű, de nagyon zamatos fehérhúsú gyümölcs. Nagyon ráéreztem, az összekóstolásnál ezt mondta a férjem: szívem, te megfőzted a bort!

főétel: Szűzpecsenye, babsterc, sültpaprika-mártás, fokhagymával pirított vargánya

bor: Soproni Kékfrankos 2007, Iváncsics Pince

Ha Sopron, akkor kékfrankos, poncichterek, babsterc. Ha valaki nem tudná, miért "csúfolták" a soproni szőlősgazdákat poncichternek, itt elolvashatja. Babstercet ugyan nem ettem még, mióta Sopronban élek, de a borozókban ma is babos pogácsát kínálnak a borok mellé.

Pedig amikor még csak a borokat válogattam a vacsorához, még egészen más volt tervben. Pinot noir lett volna a főétel bora, szintén Iváncsics, mellé kacsamell meggyes raguval. Aztán elbizonytalanodtam (meg augusztus közepén meggy sincs már), és megszavaztattam a közönséget. A babsterc nyert.

Desszert: Sajttorta gazdag mandulás talpon, sült sárgabarackkal, financier, zenitben áztatott aszalt barack, dulce de leche

bor: Késői szüretelésű Soproni Zenit 2005, Vincellér-ház

Ez a bor túrós, mandulás, barackos édességet kívánt. Chili & Vanília kecskesajttortája aszús barackkal indított el, de a kecskesajtot nem mertem mindenki elé tenni, így aztán - jó sok próbasütés után - két másik receptjét párosítottam össze, és fantasztikus lett a végeredmény. A New York cheesecake masszáját készítettem el szilikon muffinformában, kekszalap nélkül, úgy, hogy nem töltöttem tele a formákat, majd 30 perc sütés után idő ráhúztam egy réteget a financier tésztájából, további 15 perc alatt sült készre. A krémsajtot magam készítettem, 3 liter teljes tejet oltottam joghurttá majd jól lecsöpögtettem. Az eredeti receptek szerinti mennyiségből lett 12 darab apró tortácska, meg egy 22 cm átmérőjű torta, csatos formában, ehhez a kekszalapot cantucciniből törtem - ugyan enélkül is kerek lett volna a vacsora, de mikor a desszert után megkérdeztem, kérnek-e repetát, felcsillantak a szemek...

Sütöttem még apróbb formában financier-t (isten áldja, aki kitalálta), szirupban barackot, főztem dulce de leche-t, vagyis karamellkrémet, apróra vágott aszalt barackot a desszertborba áztattam.

Tálaláskor aztán így legóztam össze a desszertet: a tányért megkentem karamellkrémmel, rá a sajttortácska sült barackkal, meg a kis financier zenitben áztatott aszalt barackkal.

Gnocchi gesztenyéből

Jómúltkorában gesztenyeliszthez receptet keresve találtam egy gnocchit többféleképpen ízesítve: vargányával, hagymával-sárgarépával illetve kelkáposztával. De ha most van épp a szezonja, legyen inkább főtt gesztenyéből (ha krumpliból és sütőtökből elkészíthető, biztosan műkodik gesztenyével is), a gesztenyelisztből – egészen más módon – készülő változatot eltettem későbbre.

A kelkáposztát megtartottam, hozzávaló sajtnak pedig kipróbáltam kettőt is: parmezánt illetve kékpenészes sajtot. Ez utóbbi ízlett jobban.

Gesztenye-gnocchi kelkáposztával gratinírozva

30 dkg főtt gesztenye, áttörve

25 dkg liszt

1 tojás

szerecsendió

só

egy kis fej (60-80 dkg) kelkáposzta

7-8 dkg kékpenészes sajt vagy parmezán

vaj

olaj

Az áttört gesztenyét összegyúrom a liszttel, tojással, kevés reszelt szerecsendióval, sóval, és annyi vízzel (kb. 1 dl), hogy rugalmas tésztát kapjak.

Vizet forralok, a kelkáposztát keskeny csíkokra vágom. 4-5 adagban 2 percre a forró vízbe dobom, ha megpuhult, szűrőbe szedem, hagyom lecsöpögni, majd 4, kiolajozott, egyszemélyes tűzálló tálba szedem.

A tésztából lisztezett deszkán hüvelykujj vastagságú hurkákat sodrok, 2-3 cm-es darabokra vágom és egy villa hátán végiggörgetve bordásra formázom a gnocchikat. A kelkáposzta főzővizét újra felforralom, 4-5 adagban kifőzöm: akkor van kész, ha feljön a víz felszínére. Szűrőlapáttal kiszedem, lecsepegtetem, elosztom a tálakban. Lazán összekeverem a kelkáposztával, kevés vajat forgácsolok rá. Megszórom a reszelt parmezánnal vagy rámorzsolom a kéksajtot.

Előmelegített sütőben 10 perc alatt átsütöm.

4 adag

Spenótos-kecskesajtos lasagne

Aki olyan szerencsés, mint én, és könnyen jut akár nagyobb mennyiségű kecsketúróhoz, friss sajthoz, annak érdemes kipróbálnia ezt a könnyen elkészíthető, tartalmas tésztaételt.
Kecsketúró híján ricottával vagy tehéntúróval is nagyon finom, de éppen a jellegzetes "kecskeíz" teszi különlegessé ezt a változatot.
A lasagne klasszikus receptje szerint a tetejére bechamel kellene, de én ezt gyakran helyettesítem tejföllel, sűrű joghurttal, pláne, ha - mint ma is - nincs itthon tej.

Spenótos-kecskesajtos lasagne

2 evőkanál olívaolaj
3 gerezd fokhagyma
30 dkg spenót
20 dkg kecskekrémsajt vagy kecsketúró (maximum fele helyettesíthető tehéntejből készített házi krémsajttal vagy krémtúróval vagy ricottával)
6-7 lap lasagne (száraztészta)
szerecsendió
só
10 dkg (kecske)joghurt

A spenótot megmosom, megtisztítom, éppencsak lecsepegtetem, de nem szárítom vagy centrifugázom. Az olívaolajon megfuttatom a kés lapjával megroppantott fokhagymagerezdeket, rádobom a spenótleveleket. Fedő alatt megpárolom, ha a levelek összeestek, a spenótot vagy durván összevagdalom, vagy botmixerrel kicsit összevagdalom, de nem kell teljesen krémesre törni. Összekeverem a krémsajttal vagy túróval, kevés szerecsendiót reszelek bele.
Előmelegítem a sütőt. A kiolajozott sütőtálba rétegezem a spenótos krémmel megkent tésztalapokat (figyelve arra, hogy a tészta szélét is fedje a töltelék!). A legfölső tésztalapot joghurttal kenem meg.
25-30 perc alatt megsütöm.
2-3 adag

VKF! XXVI. - Nyári előételek

Akármennyire is szeretném hosszasan megvallani az előételek iránti olthatatlan szerelmemet, kénytelen leszek majdnem csak a receptre szorítkozni, nincs most sok időm. Vesta VKF!-kiírására persze rögtön kattogni kezdtek a kerekek, talán túl sok ötletem is volt, hiszen az én kedvenc fogásom éppen az előétel. Pláne, ha azt egy olasz étterem antipasti-büféje vagy egy tapas-bár kínálja.

Tulajdonképpen nem is ezt akartam most posztolni, de az eredeti ötletem (most készül még, elég pepecs és arra most nincs több idő) inkább talán az amouse bouche vagy a finger food, azaz partyétel kategóriájába tartozik, majd máskor.

Viszont a tegnapi piacon (kezdem megszeretni az eddig elég gyöngécskének tartott helyi piacot, hiába, itt a nyár, sokszínű ajándékaival) a lila zöldbab, feszes padlizsán, zsenge cukkini és vargánya mellett sárga rókagombát is zsákmányoltam. És hozzá sárgabarackot is, mert úgy derengett, szeretik egymás társaságát. Segítségért Zsuzsához fordultam, rajta keresztül jutottam el a rókagombás pite sárgabarackkal receptjéhez, ennek a töltelékét a vajas omlós tészta és tojásos-tejszínes öntet helyett salátával egészítettem ki.

Vesta még egy feladatot adott, az előétel mellé kortyolt italt is meg kell jelölnünk. Itt csalok egy kicsit, ezt csak feltételes módban oldottam meg. Néhány hete kaptunk egy üveg Chenin blanc-t Szászi Endre szentgyörgyhegyi borász pincéjéből. Ugyan főleg (fehérhúsú) őszibarack illatát, zamatát éreztem benne, szívesen összekóstolnám ezzel a salátával.

Alkoholmentes alternatívaként a mentás vagy gyömbéres limonádét kínálnék.

Langyos saláta sárga rókagombával, sárgabarackkal

20 dkg sárga rókagomba
20 dkg sárgabarack
3 dkg vaj
egy kis darabka gyömbér
2 szál újhagyma
1 gerezd fokhagyma
szerecsendió
fél fej lollo rosso, római vagy jégsaláta
bors

A salátát megmosom, a leveleket megszárítom. A megtisztított rókagombát felforrósított száraz serpenyőbe teszem, erős lángon hagyom, hogy veszítsen a nedvességtartalmából. Ami levet ereszt, annak nagyját leöntöm.

Közben a megosott barackot nyolcad szeletekre vágom., a gyömbért és a fokhagymát finomra aprítom, az újhagymát felkarikázom.

A forró gombához adom a vajat, ha elolvadt, beleteszem a barackot és a többi hozzávalót, kevés szerecsendiót reszelek rá. Egy-két keverés után leveszem a tűzről.

Salátalevelekre halmozva, frissen őrölt borssal tálalom.

2 adag

VKF! XX. - Bő lére eresztve

Annal ellenére, hogy a leves nem éppen az én műfajom, erre a Cserke által meghirdetett huszadik VKF!-fordulóra egészen hamar megvolt a tervem, sőt, már hetekkel ezelőtt meg is valósítottam. Aztán el is vetettem, a végeredmény nem lett tökéletes, dolgoznom kell még rajta. A recept is gyanús volt, meg az egyik alapanyagot sem biztos, hogy jól választottam meg, még fotó sincs róla, annyira csúnyácska lett. Ízre remek volt, állagra tökéletesítenem kell még, annyit azért elárulok, hogy a receptet a munkahelyi intranet linkjén találtam.

Ritkán főzök levest, talán éppen azért, mert sajnálom bő lére ereszteni... Nem nagyon hígítok, a leveseim is meglehetősen sűrűek, de legalábbis koncentrált ízűek.

Nem egyszer tapasztaltam meg a külföldi (olasz, francia, belga) kiküldetések során, hogy a kollégáim a levest hiányolják. Vagy ha mégis sikerül szerezni ("con questo caldo?!" - értetlenkedik a pincér, hogy kánikulában levest kívánunk, de teljesíti a kérést), akkor pedig a sűrűségét találják furcsának honfitársaim, keveslik a folyadékot. Pedig még csak nem is a toszkán konyha zöldséggel, kenyérrel sűrített, levesnek nevezett, de a mi fogalmaink szerint inkább pürére, főzelékre hasonlító finomságairól beszélek.

Az utóbbi időben kezdem fölfedezni a műfajt. Nyáron hideg, nyers zöldség- és gyümölcslevesekkel (szigorúan főzés nélkül) hűsölünk, télen gabonából és hüvelyesekből (gersli, hajdina, babok, borsók, lencsék) készül a melengető leveske a hegyekből hazaérkezőknek (a síelés helyett én a levesfőzést választom).

Meg is lep, hogy már 10 leves is szerepel a blogomon, az viszont nem, hogy ebből 6 krémleves. Na itt jön a hetedik.

Karfiolkrémleves karfiolbetéttel

egy kis fej karfiol

egy kis fej pagodakarfiol

1 fej hagyma

2 evőkanál olaj

1 l zöldségleves (vagy víz)

8 dkg kékpenészes sajt

1 dl tejföl

szerecsendió

ízlés szerint valamilyen ropogós olajos mag: pirított dió, mandula, mogyoró (nálam most chilis mogyoró volt, de el is hagyható)

A hagymát megtisztítom, apróra vágom és egy magasabb falú fazékban az olajon üvegesre párolom. Közben a karfiolokat megmosom, rózsáira szedem. A pagodakarfiolt zöld rózsáit félreteszem, a fefér torzsarészét a fehér karfiollal együtt a hagymára dobom. Kicsit párolom a hagymás olajon, majd a zöldséglevessel vagy vízzel felöntöm.

Amíg a karfiol a levesben puhára fő, a leves gőzében a pagodakarfiolt két részletben megpárolom. Nekem ehhez nincsen speciális felszerelésem, a legnagyobb szűrőmet használom, ez éppen ráillik a fazékra. Belerakom a párolnivalót, és ügyelve, hogy ne érjen a levesbe (ezért kell a magasabb falú fazék), lefedve, a gőzben kicsit megpuhítom a karfiolrózsákat (ne legyen teljesen puha, maradjon roppanós).

Ha a levesben a karfiol megfőtt, kicsit hűlni hagyom, és az egész levest leturmixolom, hozzáadva a sajtot és a tejfölt is. Szerecsendióval fűszerezem.

A krémlevest a zöld pagodakarfiolrózsákkal és a pirított olajos maggal tálalom.

3 adag