Gorgonzolás rizottó zellerrel, körtével, dióval

... meg még rukolával is, vagyis minden jóval, amivel a kékpenészes sajtokat szeretem. A gorgonzola talán a kedvenc sajtom, naná, hogy nem hagyom a hűtőpultban a közeli lejárati idő okán csökkentett áron kínált csomagot.

Hogy ez nekem nem jutott eszembe! – csaptam a homlokomra az Ági-féle zeller-gratin receptjét olvasva, de már elfogyott a (gumós) zeller is, meg a sajt is.

Viszont legalább a két hete készült rizottót nem felejtem el bejegyezni ide.

Gorgonzolás rizottó zellerrel, körtével, dióval

2 evőkanál olívaolaj
1 közepes fej vöröshagyma
15 dkg rizottórizs
1 dl száraz fehérbor
2 szár szárzeller
6 dl zöldségalaplé
1 nagyobb körte
10 dkg gorgonzola
diónyi vaj
maréknyi szárazon megpirított dió
maréknyi rukola

A nagyon finomra aprított hagymát az olajon megpárolom. Hozzáadom a rizst, jól átforgatom, hogy a forró zsiradék minden rizsszemet bevonjon, 1 perc alatt megpirítom. Meglocsolom a borral, és hagyom, hogy az alkohol elpárologjon belőle. Hozzáadok egy kanál forró alaplevet, ahogy a rizs felszívja, hozzáadom a vékonyan felszeletelt szárzellert. Folytonos keverés mellett, az alaplevet merőkanalanként adagolva, nagyjából 20 perc alatt megfőzöm a rizottót, az utolsó merőkanál zöldségalaplé előtt hozzáadom a felkockázott körtét is.

Ha a rizs krémesre főtt – de a rizsszemek haraphatóak –, lehúzom a tűzről, hozzákeverem a felkockázott gorgonzolát és a vajat.

Lefedve 1-2 percig pihentetem, addig szárazon megpirítom a diót. A forró rizottót a durvára vágott dióval és rukolával megszórva tálalom.

2 adag

Sörleves

Ennek egyszer már nekiugrottam, Cserke leveses VKF!-fordulójára sörlevessel akartam nevezni, de nem lett publikálható az eredmény. De most megtaláltam az alkalmas receptet, még ha módosítottam is rajta egy keveset, csirkealaplé helyett zöldséglevessel készült és a mustár meg a worcestershire szósz mennyiségét kapásból dupláztam.

Jó férfias, kellemesen fűszeres, enyhén kesernyés, sűrű leves lett, igazi síelés utáni vacsora, ezzel vártam ma haza az uramat. Azt nem javaslom, hogy a bérelt apartmanban, az egész napos síelés után kezdjünk neki, ahhoz túl macerás, de azt el tudom, képzelni, hogy az előre elkészített, tej és sajt nélküli alapot lefagyasztva magunkkal vigyük és ott fejezzük be.

Sörleves

1 póréhagyma

1 közepes sárgarépa

1 szál szárzeller

2 nagy gerezd fokhagyma

1 babérlevél

2 evőkanál vaj

1 evőkanál liszt

2 dl teljes tej

5 dl zöldségalaplé

1 üveg (0,5 l) félbarna sör

1 evőkanál worcestershire szósz (vagy ízlés szerint több)

1 evőkanál dijoni mustár (vagy ízlés szerint több)

színes bors frissen őrölve, ízlés szerint

őrölt chili ízlés szerint

só

10 dkg cheddar sajt

tálaláshoz: pirított barnakenyér-kockák

A felaprított pórét, sárgarépát, szárzellert, fokhagymát a babérlevéllel együtt vajon megpárolom. Ha a zöldségek megpuhultak, a lisztet rászórva, kevergetve 2-3 percig alacsony lángon tovább párolom, majd állandó keverés mellett hozzáadom a tejet, a sört és a zöldségalaplevet, forralás nélkül összefőzöm. Kiveszem a babérlevelet, a levest botmixerrel pürésítem. Mustárral, worcestershire szósszal, borssal, chilivel ízesítem. Ha lehűlt volna, a levest visszamelegítem és beleolvasztom a sajtot. (Csak az éppen elfogyasztandó mennyiségbe, a sajttal együtt a levest újramelegíteni már bajos lehet.)

Póráhagyma felcsíkozott zöldjével vagy hegyes erős paprikából vágott vékony karikákkal, illetve pirított barnakenyér-kockákkal tálalom.

2 adag

Karácsonyi receptverseny - előétel

Legyen teljes a sor, még ha visszafelé is haladtam, legyen előétel is a karácsonyi receptversenyre. Köszönöm Nemisbékának, hogy lehetőséget adott, hogy meghirdette, megszervezte és összefoglalja a jobbnál-jobb karácsonyi recepteket.

Attól függően, hogy szenteste hányan és kik vacsorázunk együtt, döntöm el, hogy leves vagy inkább egy salátás hideg előétel legyen-e a nyitófogás. Kettőnknek inkább az utóbbit választom, ha többen vagyunk, általában leves, tavaly például kétrétegű zellerkrémleves volt, máskor fűszeres (de nem édes) gesztenyekrémleves, zöldségerőleves fürjtojással, tartalmas zöldséglevessel felengedett burgonyakrémleves kaviárral. Ezeket is nagyrészt jól elő lehet készíteni, de a hajszolt háziasszonyok kedvére álljon itt néhány hideg előétel, variációk füstölt halakra. Csak bevásárolni kell hozzá gondosan, a többi már nagyon egyszerű, a saláták nagy része előre el- vagy előkészíthető.


Füstölt lazac borókás édeskömény salátával

10 dkg füstölt lazac

1 alma
1 édeskömény
1 citrom
pár csepp olívaolaj
4-5 szem borókabogyó

Az almát és az édesköményt julienne-re vágom, citromlével meglocsolom. A megtört borókabogyóval és a olívaolajjal összekeverve hűtőbe teszem.

Tálaláskor a lazacszeletekből kb. 5-6 cm széles csíkokat vágok és rózsákra csavarva ültetem a salátára.

Az ötlet egy pár évvel ezelőtti Konyhaművészetből származik.

Füstölt makréla narancs-szárzeller salátával

15-20 dkg füstölt makréla filé (vagy más füstölt hal)

2 narancs

2-3 szál szárzeller

1 tojás sárgája

1 dl olaj

ízlés szerint pár kanál joghurt

A tojássárgájához az olajat cseppenként majd vékony sugárban adagolva, állandó keveréssel majonézt készítek, kevés joghurttal lazítom, de ne legyen nagyon híg.

A szárzellert felszeletelem, a narancsot kifilézem.

A majonézzel csak közvetlenül tálalás előtt keverem össze.

A füstölt halfilével és pirítóssal tálalom.

Füstölt pisztráng tejszínes tormával

1 kisebb füstölt pisztráng (vagy más füstölt hal)

1 alma

1 dl tejszín

ízlés szerinti mennyiségű frissen reszelt torma

1 citrom

vegyes zöldsaláta (jégsaláta, fodros endívia, rukola, radicchio, madársaláta)

pár csepp olívaolaj

A pisztrángot hosszában kettévágom, kiemelem a gerincét és a szálkákat, leválasztom a fejét, gusztusos darabokra vágom.

A tejszínt fölverem, hozzáadom a tormát.

Az almát kettévágom, magházát kiemelem és a vágott felületet bekenem citrommal, hogy ne barnuljon meg.

Tálaláskor csinosan elrendezem a salátát a tányérokon, megspriccelem az olajjal és a citromlével, melléteszem a haldarabokat és a fél almákba halmozott tormás tejszínhabot.

Mindegyik recept 2 személyre szól.

Tervezni nem kell...

Nem ezt terveztem ma estére. Blogbejegyzést meg pláne nem, de ezt meg kell örökítenem, nehogy elfelejtsem.

Régnemlátott baráttal terveztünk borozást valami kellemes helyen, de el kellett halasztania holnapra. Így itt maradtunk vacsora nélkül, rákészülve a borra, hát kénytelenek voltunk az itthoni készletből bontani egy palackot. A férjem a vacsorát ugyan ki akarta hagyni, de ahogy megkóstoltam a bort, azonnal tudtam, hogy fog ő vacsorázni!

A Monarchia pincészet Zen fantázianéven (külföldi) piacra dobott, a magyar Zengő szőlőfajtáből készített bora mellé mindenképpen étel-társ kívánkozott. Én, a hagyományos, fahordós érlelésű, minerális fehérborok (ó, Somló!) rajongója ezt a reduktív bort is meg kell, hogy jegyezzem magamnak. A hátcimke a közepes testű, érett körte és barack illatú, acéltartályban érlelt egri fehérborhoz fűszeres, ázsiai jellegű ételeket javasol. Erre éppen nem voltam felkészülve (másra sem nagyon), a pohárból viszont oly erővel ömlött a körte zamata, hogy ez vezetett. Meg a hűtő tartalma. Kicsit unalmasnak is hat, hogy az előző bejegyzésben is hasonló hozzávalókból épül fel a saláta, de ez annyira jól sikerült, hogy itt a helye. (A fényképezőgépet is csak a kóstolás után vettem elő nagyhirtelen.)

Vannak panelek, régi jó párosítások: körte-kéksajt, kéksajt-zeller, körte-rozmaring, kéksajt-dió – sok újat nem mondok velük, de mindig beválnak. Ezeket mind beletettem a mai hirtelen-tésztába.

Sajtnak gorgonzola lett volna az ideális (dor blue volt), de ha csak hazai márványsajt áll volna rendelkezésemre, azzal is kipróbáltam volna. Bár akkor talán kellett volna bele egy kis tejszín is, ehhez – talán meglepő, de – egyáltalán nem hiányzott.

Zelleres-körtés-kéksajtos tészta

1 evőkanál olívaolaj
1 szép szár szárzeller
1 körte
0,5 dl fehérbor
pár rozmaringlevél
3-4 dkg kékpenészes sajt (legjobb a gorgonzola)
20 dkg fusilli
a tetejére (pirított) dió, ízlés szerint

Felteszem a tészta főzővízét, míg felforr, megtisztítom és darabolom a szárzellert és a körtét: négybevágom, magházától megszabadítom majd a negyedeket keresztben felszeletelem. Mielőtt a tésztát bedobnám a vízbe, elkezdem a szószt: az olívaolajon a szárzellert megkapatom. 3-4 perc után hozzáadom a körtét. Azzal is izzasztom egy keveset, majd rálöttyintem a bort. Míg a tészta kifő, a szószban a körte szépen szétolvad és testet ad a mártásnak, míg a zeller megmarad ropogósnak. Rozmaringgal fűszerezem, ha kell, a tészta főzővízével higítom, a végén óvatosan beleolvasztom a sajtot.
A szószba szedem ki a tésztát (nem kell nagyon leszűrni).
Azonnal tálalom, tetszés szerint dióval megszórva.
2 adag

Kéksajt, kékszőlő

Az alábbi receptecskét úgy is bevezethetném, hogy a szőlőből és körtéből kiindulva hosszasan gondolkodtam egy őszies hangulatú salátán, de a valóság sokkal prózaibb: elfelejtettünk kenyeret venni. Nem volt itthon más, csak pár szelet nagyon megszáradt kenyér. De kenyeret mi sem dobunk ki, és mivel zöldségből-gyümölcsből-sajtból jól álltunk, egészen jó kis vacsora kerekedett. Az uramnak még a tiszta fejére volt szüksége utána, így a bor elmaradt mellőle, ezt igazán sajnálom. De a saláta így is jó volt.

Körtés saláta kéksajtos krutonnal

3 dkg vaj

3 dkg kékpenészes sajt

1 nagy szelet száraz kenyér

egy fél fej jégsaláta vagy salátalevelek vegyesen (rukola, tölgylevelű saláta, radicchio, stb.)

1 körte

1 szár szárzeller

egy marék kékszőlő

olívaolaj

balzsamecet

A krutonnal kezdem. Ehhez a vajat és a sajtot egy kicsi teflonserpenyőben, kis lángon óvatosan összeolvasztom, közben bekapcsolom a sütőt. A kenyeret kis darabokra tördelem vagy kockára vágom (ha még hagyja magát), majd az olvadt sajtba forgatom. A sajttal átitatott kenyérdarabkákat sütőpapírral bélelt tepsire terítem és pár percre a sütőbe dugom, hogy éppen csak megpiruljon. Vigyázat, ne égjen meg, mert keserű lesz!

Míg a kenyér pirul és hűl, a salátát szükség szerint mosom, centrifugázom, falatnyi darabokra tépkedem, a körtét és a szárzellert szeletelem, és a tányérokon elterítem. A legjobb olívaolajommal és a legjobb balzsamecetemmel megcsepegtetem, rászórom a krutonokat és a szőlőszemeket.

2 adag

VKF! XIX. – Romantikus vacsora

Elég fanyar csaj vagyok – azt sem tartom kizártnak, hogy aki nem ismer igazán, cinikusnak lát néha –, a hangsúlyosan egyszerű és letisztult dolgokat kedvelem mindenben, nem éppen a rózsaszín (kereskedelmi) romantikát. Ám vannak helyzetek és alkalmak, mikor mindenre képes vagyok, hosszasan tervezgetek elegánsan könnyed ételsorokat, bejárom a várost a hozzávalókért – itt szokott aztán bukni a terv –, borszakértőknél keresem a hozzáillő borokat, és újra bejárom a várost, aztán fölépítek egy teljesen új koncepciót.

Most is ez történt. Doctor Pepper VKF!-kiírására az első gondolatom az volt, hogy újrafőzők egy pár évvel ezelőtti születésnapi vacsorát, elég sikeres és elég régen volt már ahhoz, hogy megismételjem. Aztán a szokásos beszerzési gondok utáni újratervezés eredménye lett az alábbi menü.

Az édeskettes-vacsora összeállításánál a fő szempontok, hogy

1. legyen könnyű, változatos, eltérő a hétköznapok ételeitől,
2. finoman illatos, visszafogottan, de izgalmasan fűszerezett, akár egzotikus,
3. gusztusosan tálaltható,
4. jól előkészíthető, ne kelljen ki-berohangálással tölteni az estét,
5. afrodiziákus hatású alapanyagok, luxus is megengedett,
6. nagyon fontos: ne legyen sok! Nem a degeszre zabálás a cél.

Jöhetnek a tengeri herkentyűk, halak, keleti fűszerek, sok zöldség és gyümölcs, fehérje, nyomelemek, vitaminok, és minél kevesebb álmosító szénhidrát. Az alábbi fogások alapanyagainak majd' mindegyikre kapnék találatot az "afrodiziákum" keresőszóval.

De nem ez a lényeg. Önmagában egy puccos vacsora persze nem tesz csodát, de a rákészülés, az egymásrafigyelés, a szándékos "lelassulás" segít a meghitt hangulat megteremtésében. De nem kell mindent megbeszélni, akarom mondani, leírni...

A praktikus énem nem engedi, hogy ne említsem meg, hogy az alábbi vacsora okos előkészítéssel akár egy dolgos hétköznap estéjén is megvalósítható, éppen ezért a receptek után bevásárlólistát és ütemtervet is közlök.

Gyömbéres rákfarkak avokádóban tálalva

10-12 dkg tisztított rákfarok

kb. 2 cm-es darab friss gyömbér

1 gerezd fokhagyma

1 citrom

1 késhegynyi cayenne bors

1 evőkanál olaj

1 avokádó

1 lime

4-5 koktélparadicsom

korianderzöld

Elkészítem a pácot: a citrom levébe belekeverem a lereszelt gyömbért, fokhagymát, cayenne borsot. Beleforgatom a rákfarkakat és pár órára beteszem a hűtőbe.

Az avokádót kettévágom, magját kiemelem. Az avokádó húsát dinnyevájóval kivágom úgy, hogy fél centi vastag húsa maradjon, zöldcitrommal meglocsolom, hogy ne barnuljon meg. A fél avokádók gömbölyű oldalán levágok egy vékony szeletet, "talpat" vágok, hogy ne billegjenek.

A koktélparadicsomokat megmosom, kettévágom.

Egy serpenyőben olajat forrósítok, a pácból kiemelt rákfarkakat pár perc alatt megsütöm.

Az avokádóbölcsökbe halmozom a rákfarkakat, a kivájt avokádóhúst és a paradicsomokat. Meglocsolom a rák fűszeres olajával, megszórom a korianderzölddel.

2 adag

Ital: az aperitívnek felszolgált száraz pezsgő

Vaníliával pácolt nyelvhal, papírban sütve

2 db (35-40 dkg) nyelvhalfilé

1 vaníliarúd

1 zöldcitrom

1 narancs

0,5 dl tokaji furmint

1 édeskömény

4-5 apró sárgarépa

2 szár szárzeller

olívaolaj

sütőpapír

A narancsot megmosom, a héjából néhány csíkot hántok, ezeket félreteszem. Elkészítem a pácot a zöldcitrom és a narancs levéből, a borból és a felhasított vaníliarúdból. A halfiléket a pácba teszem 4-5 órára.

A sütőt előmelegítem 220 fokra.

Az édesköményt és a sárgarépát julienne-re, a szárzellert keresztben 1-2 mm vastag szeletekre vágom, a zöldségeket összekeverem.

Sütőpapírból akkora magasságú szíveket vágok, mint a halfilé hosszának kétszerese. A papírszívek egyik felét megkenem olívaolajjal. Rápakolom a zöldségkeveréket, ráfektetem a halfilét. A hal tetejére teszem a vaníliarudat, és néhány narancshéj-csíkot. Ráborítom a papír másik felét és a széleket gondosan körbehajtogatom. A csomagokat 8-10 percig sütöm, ezalatt felfújódnak és kissé megbarnulnak. Közben a hal megmaradt páclevét óvatosan beforralom, asztalra adom, hogy a tányéron kinyitott csomagokban a halat ezzel meglocsolhassuk.
2 adag

Ital: Tokaji Furmint, Barakonyi dűlő 2004, Nobilis

Jázminillatú panna cotta

2 dl tejszín

0,5 dl tej

2 teáskanál jázminos zöldtea

2 teáskanál virágméz

4 teáskanál zselatin

1 gránátalma

A tejszínt óvatosan felforralom, kicsit hűlni hagyom majd beleszórom a zöldteát. 10 perc múlva leszűröm, a főzőedényben a zselatint csomómentesre keverem először csak az illatos tejszín egy részével, majd az egésszel, nagyon óvatosan visszamelegítem, de nem engedem forrni. Hozzáadom a mézet.

Hideg vízzel kiöblített formába töltöm, legalább 4 órára hűtőbe teszem dermedni.

Tálaláskor a formából tányérra borítom, tetszés szerint lehet díszíteni. Én most a szív alakú formát gránátalma magjaival kereteztem.

2 adag

Ital: Soproni Zenit, késői szüret, 2006, Vincellér Ház

Bevásárlólista

• 1 avokádó
• koktélparadicsom
• 2 lime
• 1 citrom
• gyömbér
• 1 gránátalma
• korianderzöld
• 1 édeskömény
• sárgarépa
• szárzeller

• tejszín
• tej
  
• jázminos zöldtea
• vanília
• cayenne bors
• zselatin
  
• 10-15 dkg tisztított rákfarok
• 2 db (35-40 dkg) nyelvhalfilé (vagy más fehérhúsú hal)

Ütemterv

Előző nap vagy 4-5 órával a vacsora előtt

1. Elkészítem a panna cottát.
2. Bepácolom a rákot és a halat.
3. Kivágom a sütőpapírt.
4. Feldarabolom a köretnek való zöldségeket és lezárt dobozban a hűtőbe teszem.
5. Behűtöm a borokat.

A vacsora előtt közvetlenül

1. Kibontom a gránátalmát.
2. Kivájom az avokádót, citromozom.
3. Bekapcsolom a sütőt. Összecsomagolom a halat.
4. Megsütöm a rákot, összeállítom az előételt.
5. Mikor asztalhoz ülünk, beteszem a halat a sütőbe.

VKF! XVI. - piknik

Ilyen még nem fordult elő: több, mint két hónapja már, hogy nem írtam semmit, sőt, az utóbbi hetekben már blogokat olvasni sem tudtam. Állandó vidéki munka, kiküldetés, rohanás, megfeszített munka reggeltől estig. Eddig legalább esténként, mielőtt leléptem a munkahelyemről, megnyitottam a friss bejegyzéseket, hogy este a szállodában elolvashassam őket, de már sem erőm, sem lehetőségem nem volt rá az utóbbi hetekben: a cégnél letiltották a blogspotot, így aztán hetente kétszer, jövet-menet az egyik benzinkúton egy kávé mellett tudtam csak belenézni a kedvenc blogjaimba.
Egyébként jól vagyok (sőt, nagyon jól vagyok!), a munkámban a legdurvább szakasz lezárulni látszik, sőt hamarosan több időm, nyugodtabb életem lesz.
Lassan visszatérek a blogoláshoz, hadd legyen hát jó alkalom erre a Gourmandula által meghirdetett VKF! – forduló. A kiírásban a következő mondat fogott meg: "az is érdekelne, hogy nyaraláshoz készülődve - alternatívaként a Mol kút szegényes vagy az Autogrill méregdrága kínálatára - ki milyen harapnivalókat készítene az útra, aminek méltó elfogyasztásához érdemes letérni a főútról, és megszakítani a gyakran monoton, fárasztó aszfalttépést". Ez a számomra leginkább életszerű helyzet, sajnos nem jellemző, hogy csak úgy, minden ok nélkül a szabadban töltsünk ek egy napot - a hétvégéket főleg alvásra használom. (Na de majd mostantól!...) Szóval piknik-témában a valós kihívás számomra az útiellátás, nem is nagyon csábulok az említett egységek pultjait látva. Az Autogrillben is csak egyetlen dolog érdekel, az viszont kötelező: a kávé. Ahogy átlépjük az olasz határt, nekem azonnal innom kell egy erős feketét (egyébként egyáltalán nem kávézom).
Az utázásra körültekintően rákészülök. Mindig van nálunk ropogós korpás keksz, alma, gyümölcs, lefagyasztott ásványvíz vagy zöldtea, ez korlátozott ideig ugyan, de némiképp hűvösen tartja azt is, amit hűvösen kell tartani, hűtőtáska nélkül is.
Az én drága férjem ugyanis utálja a hűtőtáskát. Odaúton még csak-csak használható, de utána csak kerülgetni, pakolgatni és cipelni kell szerinte ezt a fölösleges és használhatatlan holmit. Ezért igyekeztem olyan ételeket összeszedni, amelyek hűtés nélkül is kibírnak jópár órát, de mégis teljes étkezés illúzióját adják. Így lett majdnem vegán az összeállítás, egy tojáson kívül semmi állati eredetűt nem használtam fel. A lencsefasírt, chilis-citromos újkrumpli, hideg árpagyöngy mellé friss levélsalátát és néhány paradicsomot is csomagoltam. Terveztem még pirított cukkinit, ezúttal lime-mal és mentával, de aztán elmaradt.
További ötleteim (részben) könnyen elkészíthető, jól szállítható, nem kényes, pikniken bevethető ételekre:
bulgurvariációk
szamósza
hidegen is finom hús nélküli muszaka
sós muffin, például medvehagymás-sajtos
görög krumpli, sok salátával
sajtos-zöldséges tortácska, mondjuk articsókás, de lehet spárga, zölbab, spenót, brokkoli, stb., szezon szerint
desszertnek répatorta
vagy muffin, például almás-levendulás

Lencsefasírt

20 dkg lencse
2-3 babérlevél
1 kávéskanál őrölt koriander
1 kávéskanál őrölt római kömény
3 evőkanál zabpehely
3 evőkanál búzadara
1 tojás
2 gerezd fokhagyma
só
olaj

Az előzetesen beáztatott lencsét babérlevéllel puhára főzöm, leszűröm, majd botmixerrel kicsit megdolgozom, de csak darabosra, nem egyneműen krémesre. Fűszerezem, a zabpehellyel, búzadarával és a tojással összedolgozom. Kis pogácsákat formázok belőle, és kiolajozott muffintepsiben kisütöm.
12 kis pogácsa lesz belőle


Chilivel pirított citromos újkrumpli

80 dkg apró újkrumpli
1 chili
1 kezeletlen citrom
olívaolaj

Az újkrumplit megfőzöm, meghámozom, negyedekre vágom. A felhevített olajban a kimagozott, felaprított chilit és a krumplit átpirítom. A citrom héját ráreszelem, levét rácsavarom.


Árpagyöngy hidegen, szárzellerrel

30 dkg árpagyöngy
6-7 szál szárzeller
1 kezeletlen citrom
2-3 evőkanál extra szűz olívaolaj

Az árpagyöngyöt puhára főzöm, kihűtöm. Hozzáadom a felaprított szárzellert, meglocsolom az olajjal és citromlével, megszórom a citrom csíkokban lehántott héjával.

Ünnepi leves vegáknak – de ragadozóknak is ízleni fog

Húsnemevő koromban néha nehéz volt elfogadtatnom, hogy nem, húslevest sem kérek, hiába nincs benne hús. Meg a húslevesben főtt zöldséget sem kérem, ne is akarják belevarázsolni a franciasalátába, én inkább nem ennék belőle.
Talán túl sok mű-húslevessel találkoztam, de ma sem ez a kedvencem.
Jó húslevest zöldségek nélkül nehéz elképzelni, sőt, mi több, egy vegetáriánus szakácskönyv egyenesen azt állította, hogy csak a zöldségek adják az ízét. Ez persze nem igaz, de hús nélkül is lehet teljes értékű, gazdag ízű levest főzni.
Mégis, a húslevesnél már csak a menzai zöldségleves volt rémisztőbb: túl sós csontleves vagy kockaleves és némi csoffadt vegyes zöldség, pedig a zöldséglevesben nagy lehetőségek rejlenek. Ilyenkor télen gyakran dobok össze sokféle zöldségből, tésztából sűrű, egytálételnek is beillő levest. Ezt nem is főzöm hosszan, nem főzöm ki a zöldségek ízét, sőt, még puhára sem főzöm, szeretem, ha harapható marad. Ha viszont arra van szükség, hogy a lé legyen erős, tömény ízű, sokkal hosszabb a főzési idő, ez a leszűrt, áttetsző zöldségerőleves magában is megállja a helyét, különösen, ha változatos betétekkel kínálom, de alapléként használható további ételek (pl. rizottók) készítéséhez.
De a fő indítékom most az volt, hogy a szarvasgombával aromásított fürjtojásokat levesbetétként felhasználhassam. Több, mint pazar, ahogy a szánkban a töményen szarvasgomba-ízű, lágy tojássárgája kiömlik a fehérje-burokból…
Ez már bőven elég lett volna, de még fokoztam az élvezeteket: kevés fűszeres ízű, fekete trombitagombát is tettem bele – köszönet érte Zsuzsának. Legközelebb csak ez lesz benne, így is tökéletes és a vegánok sem találhatnak benne semmi kivetnivalót.

Zöldségleves, zöldségalaplé

1 evőkanál olívaolaj
1 nagy fej vöröshagyma
3 nagy gerezd fokhagyma
2 sárgarépa
1 negyed zellergumó vagy 2-3 szárzeller
1 fehérrépa
1 póréhagyma
1-2 ág kakukkfű vagy 1 mokkáskanál szárított kakukkfű
1 ág rozmaring
5-6 szem szegfűbors
1 babérlevél
4-5 liter hideg víz
só
bors

A zöldségeket megtisztítom, darabolom, az olajon gyengéden megpárolom. A sárgarépától gyönyörű sárga színt kap, ezt nem szabad kihagyni belőle. Felengedem a vízzel, hozzáadom a fűszereket, majd az egészet enyhe tűzön, lassan gyöngyöztetem 1-1,5 óráig. Levesszűrőn leszűröm, majd ha teljesen tükrös tisztaságú levet akarok – a klasszikus erőleves-tisztítási módszer itt nem jöhet szóba, ha vegetáriusoknak készül –, finomabb szűrőn, konkrétan kávéfilteren is átengedem.
Ebből a mennyiségből jó 3 liter alaplé lesz.
Ha nem fogyasztjuk el azonnal, 2 személyre 6 decis adagonként lefagyasztom.

Zöldségleves trombitagombával, szarvasgombás fürjtojással

személyenként 3-4 dl zöldségleves
3 (szarvasgombás) fürjtojás
1 kis marék szárított trombitagomba

A kész zöldséglevest fölforralom, óvatosan belengedem egyesével a fürjtojásokat, 1 perc főzés után kevés levessel együtt ki is veszem őket. A forró levesbe szórom a szárított gombát, egy-két percig gyengéden főzöm vele.
A levest csészékben, a fürjtojásokkal tálalom.


Eredetileg a (súly)vesztőhelyen.

BOLDOG ÚJ ÉVET!

Az utóbbi évek szilveszteri hagyománya nálunk mintha a betegség lenne, így nagy bulizás most nem is jöhetett szóba. Az éjféli koccintás és a pezsgőhöz néhány ikrás szendvics (falatnyi pirítós-négyszögeken sok kaviár krémsajt-keretben, kevéske citromhéjjal) persze nem maradt el, és a lencsét sem hagynánk ki soha. Általában korhelylevest szoktam főzni vele, de mivel már nem kaptam savanyú káposztát, idén mást kellett kitalálnom.

Szilveszter délutánján beáztattam és egy babérlevéllel megfőztem a lencsét, nagy részéből ma lett egytálétel hagymával, gyömbérrel, fokhagymával, római köménnyel, korianderrel és paradicsommal, de a főtt, natúr lencséből elcsíptem még egy keveset tegnap este a szilveszteri vacsorához.
Az lencsés tészta ötlete egy vegetáriánus szakácskönyvből jött, néhány éve azzal avattam a vadiúj tésztagépemet egy szilveszteri vacsorán. Az a recept színes lencsék keverékét írja elő, színes paprikával, tejszínnel. Nem készültem rá, így színes paprika nem volt itthon, a vörös lencse meg elfogyott.
A hajdinaravioli leeső tésztájából szélesmetéltet szárítottam, úgy éreztem, a hajdina földes íze nagyon jól fog passzolni a lencsével is. De ehhez a rusztikus kombinációhoz nem is ment volna annyira kaliforniai paprika, így a hagyma mellett sárgarépából és szárzellerből készítettem az alapot.
És mivel még szarvasgomba is volt készleten, azt sem hagytam ki belőle, remélve, hogy így aztán tényleg gazdagok leszünk az új évben!

Szélesmetélt lencsével, szarvasgombával

20 dkg, tojással készült, házi szélesmetélt hajdina és sima liszt keverékéből (vagy csak sima lisztből)
1 közepes fej hagyma
1 kis szál sárgarépa
1 szál szárzeller
1 nagy gerezd fokhagyma
1 evőkanál olaj
4-5 evőkanál főtt lencse
1 dl tejszín
pár csepp gyümölcsecet (nálam feketeribizli) vagy citromlé
só
bors
szarvasgomba (opcionális)
reszelt parmezán

A hagymát, sárgarépát, zellert, fokhagymát nagyon apróra vágom, és egy akkora serpenyőben, amibe a tészta is bele fog férni, az olajon megpárolom. Hozzáadom a főtt lencsét, sózom, borsozom, átpárolom, majd hozzáadom a tejszínt. Ha besűrűsödött, pár csepp ecettel vagy citromlével (szerintem a sötétebb ecetek jobban passzolnak hozzá, lehet balzsamecet is) összesimítom az ízeket.
Közben kifőzöm a tésztát, és kiszedem a serpenyőbe, összekeverem a mártással.
Azonnal tálalom, megszórom a zeller felaprított zöldjével, a reszelt parmezánnal, és ha van, a vékonyra szelt szarvasgombával.
2 adag

VKF! XI. - Csak élénken!

Majdnem katasztrófa. Ilyen rossz logisztikával még nem készültem fontos eseményre. Talán kimerített az elmúlt három hét állandó rohanása, nem igazán szedtem össze magam és az ingázás a két háztartás között sem kedvez éppen az átgondolt tervezésnek. Így aztán rögtönözni kényszerültem több ponton, de ha nem is tökéletes, azért a kielégítőnél jobb a végeredmény.
Pedig az aktuális VKF! forduló kiírását olvasva szinte azonnal tudtam, mit is akarok készíteni. Ha karácsony, akkor hal. De mi legyen az élénkítő hatású hozzávaló? Nem kávézom rendszeresen, nem a kávé a mindennapos élénkítőm, inkább teával indítom a napot, de nem feketével. Zöldet és gyógynövényekből készülteket iszom, kedvenc reggeli teám a borsmenta vagy zöldtea (meg a csipkebogyó, de az most nem lényeges).
Valaha valahol olvastam egy narancsos-zöldteás mártással tálalt Szent Péter halfilét, ezen a vonalon indultam, de narancs helyett zöldcitromot terveztem a mártásba. Fehér húsú halfilét gondoltam illatos gőzön elkészítve, a többi majd adódik, nem gondoltam végig igazán (a mártást meg is kellett csinálnom újra, elsőre töményen keserű lett). A Nagycsarnokban Szt. Péter halat nem, de halibut filét kaptam. Utánaolvastam: magyarul óriás laposhal, húsa hófehér, különlegesen finom, zsírmentes. Elegáns ízéhez, lágy rostozatához legjobban a gőzölés (ráéreztem!), párolás, posírozás illik, forró olajban sütni nem érdemes. Azt viszont elhibáztam, hogy a hosszában felvágott halfilét formázni próbáltam, a halhús gőzölt állapotában így majdnem szétesett. Keresztben kellett volna darabolnom a filét és így gőzölni.
Legyen a párolófolyadékból mártás, ám menet közben kiderült, hogy a mártás sűrítéséhez nincs itthon étkezési keményítő. Találtam viszont csicsókát, azt főztem bele és turmixoltam krémesre. A színe nem lett igazán szép, legközelebb friss mentával próbálnám zöldebbé tenni, vagy a friss mentalevélből zöld olajat készíteni és azzal élénkíteni az összhatást.
Köretnek olívaolajon éppen megfuttatott édesköményt és sárgarépát adtam (ha nem fogyott volna el szárzeller is került volna mellé). A légiesen könnyű hal nem viselne el ennél masszívabb köretet. Az élénkítő hozzávalók nélkül is egy könnyű fogás, legalábbis biztosan nem nehezül el tőle az ember.

(Készítettem még egy desszertet is, ezt tervezem a karácsonyi vacsorára, de elszúrtam, még jó, hogy most, már tudom, mire kell vigyázni. Ma már nem álltam neki újra, túl sok volt a csapás egy napra. Holnap megismétlem, talán lesz belőle bejegyzés.)

Mentás zöldteán gőzölt halfilé, zöldcitromos mártással

½ liter víz
1 teáskanál borsmenta
1 teáskanál zöldtea
40 dkg fehér húsú tengeri halfilé (óriás laposhal, rombuszhal, nyelvhal, stb.)
1 zöldcitrom
4 csicsóka

1 kis édeskömény
1 löttyintés fehérbor
2-3 zsenge sárgarépa
2 szál szárzeller
olívaolaj
só

A halfilét sózom, zöldcitrom levével megcsepegtetem. A borsmenta és a zöldtea keverékéből teát készítek. Leszűröm, párolóedénybe öntöm és a tea gőzén megpárolom a halfilét, 12-15 perc alatt. Közben megtisztítom a zöldségeket. A vékonyra szelt csicsókát megfőzöm a párolólében, ha megpuhult, krémesre mixelem. A zöldcitrom lereszelt héjával és kifacsart levével ízesítem.
A zsenge sárgarépát haságokra vágom, olívaolajon 1-2 perc alatt megfuttatom, maradjon harapható. Az édesköményt felcsíkozom, csöppnyi olíván azt is megkapatom, egy löttyintésnyi fehérbort adok hozzá, csak annyit, ami éppen el is párolog, ennyi elég is az édesköménynek, ezt sem kell teljesen puhára párolni.
Tálaláshoz a mártásra ültetem a halat, a zsenge zöldségekkel, zöldcitromszelettel tálalom.

2 adag

Zsályapesto, fehérbab

Mivel a zsályapesto elég karakteres ízű, a maradék felhasználására valami – a tésztánál komolyabb – érdekes megoldáson gondolkodtam.

Mivel a zsályához nagyon illik a fehérbab, első gondolatom egy babkrémleves volt, aminek a tetejére majd zsályapestot teszek, és ekkortájt fedeztem fel a Figs Olives Wine blogot, ott meg egy töltött cukkinit. Éppen volt egy kerek cukkinim, még a nyaralásból hozott zsákmányból, hát egyik nap valami ehhez hasonlót ebédeltem, másnap pedig a maradék babból leves lett pár perc alatt.

Töltött cukkini

1 kerek cukkini
1 kis fej hagyma
1 kicsi sárgarépa
1 szár szárzeller
olaj
½ doboz konzerv fehérbab (400 g-os doboz fele)
frissen reszelt kenyérmorzsa
zsályapesto
(só, bors)

A cukkinit megmosom, tetejét levágom, a cukkinit kivájom, a húsát apróra vágom. A hagymát, sárgarépát, szárzellert nagyon apróra vágom és olajon megpárolom, hozzáadom a cukkini húsát és a leszűrt, főtt babot. Kissé összetöröm, ezt a darabos masszát töltöm a cukkinibe. A tetejére kevés morzsával – hogy ropogós legyen a teteje – összekevert pestot kanalazok, és 10-15 perc alatt átsütöm, ez alatt a cukkini is éppen át-, de nem szétsül.
1 adag

Fehérbabkrémleves zsályapestoval

½ doboz konzerv fehérbab
1 gerezd fokhagyma
olívaolaj
1 kanál zsályapesto
reszelt citromhéj

Elkészíteni könnyebb és gyorsabb, mint leírni. A felaprított fokhagymát az olívaolajon megfuttatom, ráteszem a babot, felengedem a bab főzőlevével, ha átforrósodott, leturmixolom. A tetejére zsályapestot kanalazok, meg egy kevés citromhéjat – nagyon felfrissíti az ízét –, egy szelet kenyérrel tálalom.
1 adag

Levesek készülnek

De soha nem porból, a zacskós leves teljesen kimaradt az életemből. Igazi ételeken nőttem fel, az én gyerekkoromban még a menzán is valódi nyersanyagokból főzték az ebédet, otthon sem használtunk soha vegetát és egyéb mesterséges ételízesítőket, így messziről megérzem a közkonyhák ételeinek nátriumglutamát-okozta egyenízét.
Ritkán főzök levest, a hétköznapokon inkább egytálételeket eszünk, ünnepi alkalmakkor pedig főleg saláta vagy meleg előétel (vagy mindkettő) vezeti be nálam a fő fogást. Ha meg néha mégis levest főzök, a férjem meg is jegyzi, miért nem eszünk gyakrabban, pedig rá sem lehet azt mondani, hogy nagyon „leveses” lenne. Nem szeretem a nagyon híg, „meleg víz” jellegű leveseket, vagy nagy tányérnyi, majdnem egytálétel jellegű, főleg hüvelyesekből készülő sűrű levest főzök, ami után egy tartalmas édességet (kelt tészta, palacsinta) adok és ez így már egy komplett ebéd, vagy kis adagban selymes-krémes-ízes krémlevest, hozzá illő levesbetéttel.
Nemrégiben csokimacs ajánlása nyomán beszereztem egy tejhabosító kézikészüléket, ideje volt bevetnem. A krémleves cappuccino-szerű tálalását talán egy gasztroblogon láthattam, sajnos nem találom a forrást, arra sem emlékszem, milyen leves volt az (ha valaki magára ismer, jelentkezzen!), de izgatta a fantáziámat. Akkora poén, hogy muszáj volt kipróbálnom, és már forognak az agyamban az újabb és újabb változatok.
A mostani alapötletem zellerkrémleves volt, szárzellerből, aztán persze csavartam még egyet a dolgon. Ha már üvegpohár, miért ne játsszak a színekkel is, legyen kétrétegű a leves! Egy színben is elég látványos, de én elkészítettem egy adagot gumós zellerből és egy adagot szárzellerből is, némileg eltérő ízesítéssel. Mivel a szárzellerem kicsit fakó volt, bátorítottam a színét egy kevés (fagyasztott) medvehagymával, ez az ízén is erősített, de ez nem kötelező alkatrész, lehetett volna zellerzöld is (ha lett volna otthon).
Ötletem van! Három rétegű leves, fehér a zellergumóból, világoszöld a szárzellerből és erős zöld a zeller zöldjéből – ez is igazán látványos lenne! Persze egyféle (fehér vagy világoszöld) leves, tejhabbal, finomra vágott zellerzölddel megszórva, ez sem rossz megoldás, vannak még variációs lehetőségek.
A profik természetesen csirkehúsból készült alaplével öntenék fel a megpárolt zöldséget, én ilyet nem használok és mivel zöldségalaplevem sem volt éppen, sima vizet használtam, de így is nagyon koncentrált ízű lett, köszönhetően a sok-sok zellernek. Nem tévedés, egyik levesben sincs tejszín, szintén elég a puhára párolt, áttört zöldség krémessége. Ha a két levest egymásra akarjuk rétegezni, figyelni kell arra is, hogy eltérő legyen a sűrűségük, magától értetődik, hogy a gumós zellerből készült kerül alulra.
Egy réteg fehér leves, egy réteg zöld, a tetejére tejhab, és ahogy a cappuccinot fahéj- vagy kakaószórás teszi látványosabbá és zamatosabbá, ezt a levest a tejhabra reszelt szarvasgomba emeli egy nagyon elegáns, ünnepi levessé.

Réteges zellerkrémleves, cappucinoscsészében

A fehér leveshez:
egy zellergumó (50-60 dkg)
3 gerezd fokhagyma
2 evőkanál olívaolaj
egy löttyintésnyi fehérbor
víz
2 evőkanál reszelt parmezán
só
bors

A zöld leveshez:
5-6 szár szárzeller
diónyi vaj
1 evőkanál olívaolaj
opcionális: egy marék csíkokra vágott medvehagyma
víz
só

A tetejére:
2 dl tej
szarvasgomba (egy 1 dkg-s darab elég 4-6 adag leveshez)

A zellergumót megtisztítom, kis kockákra vágom. Az olívaolajon megfuttatom a felszeletelt fokhagymát, rádobom a zellert és jól átforgatom. Mikor a zeller puhulni kezd, rálöttyintem a fehérbort, ha az alkohol elpárolgott belőle, lefedem a lábost és hagyom, hogy a zeller félig megpuhuljon. Felöntöm annyi alaplével/vízzel, hogy ellepje és a zellert teljesen puhára főzöm. Botmixerrel pürésítem, a tűzre visszateszem a krémlevest és alacsony lángon, folytonos keverés mellett hozzáadom a parmezánt.
Közben a feldarabolt szárzellert (és a medvehagymát) a vaj és az olaj keverékén megpárolom, felöntöm alaplével/vízzel, puhára főzöm, sózom, borsozom, turmixolom.
Tálalás előtt felforrósítom a leveseket, a tejből tejhabot készítek.
Az üvegcsészék aljára merem a sűrű fehér levest, egy kanál segítségével a poharat folyton körbeforgatva, a pohár falán lefolyatva óvatosan ráügyeskedem a zöld levest. Tetejére merem a tejhabot és ráreszelem a szarvasgombát.
3-4 adag

Visszaszámlálás és visszatekintés 2.

Körvonalazódik a születésnapi vacsorám terve. Bár idén nem járattam hetekig ezen az agyamat, de a végére csak összeállt az ételsor. Inkább rusztikus, mint elegáns lesz, sok szezonális alapanyagból, egy csomó zöldséget és a zöldfűszereket frissen az édesanyám kertjéből szedve. Törekszem az egyszerű nagyszerűségre, a természetes ízekre és karakteres ízpárosításokra. Keresetlenül egyszerű, de változatos ételsort szeretnék főzni, többfajta előétellel, amolyan "hosszú asztal a diófa alatt, a sültestál körbejár" hangulatban.

Ehhez kicsit hasonló volt egy másik emlékezetes születésnapi vacsorám: két éve tapas-büfé volt a koncepció. Nagyon munkás dolog volt, de megérte, egész előző nap vásároltam meg a konyhában "hamupipőkéztem", de azt is élveztem nagyon.

Serrano sonka sárgadinnyével
Ezzel a klasszikussal nem lehet tévedni, a sonkát grissinire tekerve tettem asztalra.

Paradicsomba töltött tonhalsaláta
Az összetördelt tonhaltörzset kapribogyóval, zsenge lilahagymával és citrommal ízesítve töltöttem a kivájt paradicsomokba.

Fetával töltött csípős zöldpaprika
A sajt a kellemesen puhára sütött paprikába töltve, de hogy ne merüljünk el az angyali komfortban, mindez csípős paprikából, a krémes sajtban diódarabok.

Aszalt paradicsomos padlizsán tekercs
A hosszában fölszelt, megsütött padlizsánszeletekbe rozmaringos-olajos aszalt paradicsomot tekertem.

Szárzeller gorgonzolával
A szárzellert megtöltöttem krémes gorgonzolával, pisztáciaszemeket nyomtam a tetejébe.

Cukkinisaláta

Pestos tésztasaláta parmezánkosárkákban
A pestoból kihagyott parmezánt megolvasztva kosárkákat formáltam benne és ebben tálaltam a pestoban megfördetett mini farfalle tésztát.

Rukolasaláta mazsolával, fenyőmaggal, balzsamecettel
Erről is megemlékeztem már korábban.

Garnélarák fokhagymával, gyömbérrel, chilivel pirítva

Zsályás-szalonnás borjúmáj-nyárs
A felkockázott borjúmájat zsályalevelekkel és szalonnacsíkokkal húztam nyársra és sütöttem meg serpenyőben.

Kakukkfűvel pácolt grillezett kecskeborda
Ez teljesen édesanyám projektje volt. Ő nevelte, vágta a kecskét, majd pácolta, sütötte a gusztusos kis érméket. Friss áfonyaszemekkel került asztalra.

Anyukám "műsoron kívül" készített előre egy tálat: görögdinnye, fetakockák, zsenge lilahagyma, menta, citromlé – zseniális, talán Nigella lehetett a forrás. Teljesen beleillett a koncepciómba.

Akartam még vörösborban sült chorizot is készíteni, de látva, hogy nincs már rá kapacitás, ezt elnapoltam.

Mindehhez remekül passzoltak a szintén anyukám keze munkáját dícsérő óriás-stanglik, isteni volt azzal tunkolni a jó kis fűszeres olajokat-szaftokat.

(Ezt a rengeteg dolgot persze nem tudtam volna egyedül egy délután elkészíteni, az olajos-pácolt zöldségek előtte egy nappal készültek, a vacsora előtti közvetlen munkában is akadt – nem is kevés – segítségem: édesanyám, húgom, sógorom, férjem. Ezúton is köszönöm a közreműködésüket, valamint azoknak, akiket érint (legfőképpen a férjemet), köszönöm, hogy ilyen jól viselték a már hetekkel előtte tanusított, mindent elsöprő, gyermeki lelkesedésemet!)

A születésnapi torta is rendhagyó volt. A sógorommal együtt ünnepelünk, ilyenkor közös tortát kapunk (egyébként is szeretünk felezni, szelet süteményt, ezt-azt, egyszer két fél tortát kaptunk, egy fél csokist meg egy fél túrós-gyümölcsöst, gyönyörűen kivitelezte a húgom, meg fogom keresni a fényképet róla), ez egy trüffel-golyókból rakott nagy halom volt, tetején a kettőnk összéletkorát jelző gyertyával.

Előkotortam egy képet az asztalról. A kép minőségéből is látszik, hogy nem a tökéletes fotózásra törekedtünk éppen, de egyáltalán nem bánom, sokkal jobb volt álélni az élményt, mint dokumentálni.

Szeretem ezeket a vacsorákat. Minden addig tartó lépést élvezek: amíg kitalálom, hogy mit fogok főzni, az eszeveszett rohangálást az alapanyagokért, ahogy készülnek az ételek. Népes, jókedvű család vagyunk, de nagyon élvezem a hirtelen beálló csöndet, mikor elkezdünk enni. Örülök a dícsérő szavaknak, de nem ezért csinálom. Az a legjobb az egészben, hogy együtt lehetünk. Remélem, még nagyon sokáig.

Visszaszámlálás és visszatekintés 1.

Már csak néhány nap a születésnapomig illetve a hozzá kapcsolódó vacsoráig, és az elmúlt évekkel ellentétben idén alig foglalkoztam még a kérdéssel. Persze jó ideje kavarognak az ötletek a fejemben, de nem állt még össze igazán a koncepció.
Bár nem volt kifejezett szándékom, de a társaság konzervatívabb részének tiltakozása miatt idén sem fogok egzotikusabb fogások irányába kalandozni, pedig az indiai konyha igazán jó kezdés lett volna – hagyom még érni a témát. (Bár van egy olyan sejtésem, hogy csak addig ellenkeznének, míg meg nem kóstolnának egy zöldségpakorát vagy egy isteni tandoori csirkét. Olyan embert pedig még nem láttam, aki a mangó lassit ne szerette volna.)
Igaz ugyan, hogy nehezített pályán dolgozom, hiszen a vacsora délutánján érkezem a helyszínre (50 km a saját konyhámtól), igyekszem mindent, amit lehet még otthon előkészíteni, szóval nem egyszerű, de ez sem tántorít el attól, hogy változatos és bőséges ételsort állítsak össze. Hiába is mondják nekem, hogy „ne csinálj annyifélét”, én nem megúszni akarom ezt a vacsorát, nem letudni egy kötelező feladatot – nekem ez öröm, erre készülök egész évben, és élvezni akarom az alkotás örömét. Nem véletlen, hogy ezt a blogot is a tavalyi – az volt szerintem eddig a legjobb – vacsoráról szóló beszámolóval kezdtem.
Talán segít, ha áttekintem, mi is volt eddig, bár nem célom, hogy ismételjek – még ha vannak is kedvencek, amelyek ilyen-olyan formában évről-évre előfordultak. Néha én is engedek a tömeg nyomásának :), bár szívesebben bíztatnám őket arra, hogy készítsék el maguknak otthon is ezeket az ételeket.
Az első ilyen vacsorát a harmincadik születésnapomon adtam, akkor kértem a szeretteimet, hogy legyenek kedvesek az általam elkészített vacsorát elfogyasztani. Furcsán hangozhat, de ehhez tudni kell, hogy majd minden családi ünnepet a szüleimnél tartunk, földrajzilag és geometriailag az a legkedvezőbb.

Akkor a menü a következő volt:

A koccintáshoz és aperitívnek elfogyasztott száraz pezsgő mellé volt néhány apró falatka, különböző színű sós mignonok (a krémsajtos-túrós golyókat zöldfűszerekben, pirospaprikában és szezámmagban forgattam meg), illetve cseresznyeparadicsom-fürtöcskék, szanaszéjjel szórva az asztalon, dekorációnak sem volt utolsó (amíg el nem fogyott).

Előételnek mindenki kapott egy fél szilvásváradi füstölt pisztrángot, mellé tejszínes tormahabot almában és kevés majonézes szárzeller-narancs salátát.

Elválasztó fogásnak, a hal füstölt ízétől megtisztítani az ízlelőbimbókat, paradicsomsörbetet adtam. Ez csipetnyi cayenne borssal és mentával készült, tálaláskor ouzoval locsoltam meg.

A főétel marhahús volt, padlizsánhab alatt. A fehérpecsenye-érméket (bélszínt nem kaptam kis városunkban) elősütöttem, majd az áttört padlizsánból, kakukkfűből és keményre vert tojásfehérjéből készült habbal megkentem. A köret olajos magvakkal grillezett paradicsomból, párolt cukkiniszalagokból és zöldbabcsokrokból állt.

Desszertnek tejcsokiból és fehércsokiból készítettem habot, reberbaratükrön és nektarinrózsákkal diszítve tálaltam.

Vissza a konyhába

Régen volt már ilyen hétvégém. Nem rohantam sehová, tudtam, hogy főzni is lesz lehetőségem, hát kényelmesen bevásároltam, hagyva, hogy a választék döntsön helyettem, bár nagy vonalakban a medvehagyma meghatározta a terveimet.

Nem tudom, észrevettétek-e, hogy az egyik hazai élelmiszerlánc egészen jó árakon kínál korábban alig és drágán beszerezhető zöldségeket (rukola, madársaláta, édeskömény, endívia, egzotikumok), és nem csak hogy olcsón, de ráadásul szinte folyamatosan.

Sőt, a javukra írom azt is, hogy múltkorában több doboz kókusztejet spájzoltam be tőlük, jól tettem, azóta nincs utánpótlás, de még reménykedem.

Nos, így jött szembe velem egy darab akciós édeskömény – saláta már nem lett volna belőle, de megsütni így is kiváló. Hasonlóan enyhe ízű zöldségeket válogattam mellé, szárzellert és répát, olívaolajjal összeforgatva 20-30 perc alatt megsült a sütőmben, a végén hozzátettem egy felnegyedelt endíviát is. Szándékosan nem fűszereztem semmivel, tálalásnál rászórtam az édeskömény zöldjét. A túrós-zöldfűszeres háromszögek mellé ettük.

Mivel pár szem eper is lapult a hűtőmben, desszertnek elkészítettem Zsófi epres-mascarponés tortácskáit, némi csalással. Mascarpone helyett nagyon krémes sovány túrót ízesítettem mézzel és vaníliaesszenciával, így is tökéletes (viszont kevésbé zsíros, ha valakinek ez számít!). 8 kosárkát sütöttem (ennyi formám van, meg nagy evőkapacitás sem volt jelen éppen), jócskán maradt a tésztából. Ezt Zsófi tanácsát követve lefagyasztottam, folytatás következik a következő hétvégén, már vannak ötleteim a töltelék(ek)re. Ja, és ez a tészta tényleg isteni, és dolgozni is nagyon könnyű vele!