Sóska, köles

Egészséges, aktuális. A köles-rizottó ötletét tavaly olvastam egy olasz lapban, sajnos nem találtam meg az eredeti receptet, de ha jól emlékszem, ott zöldfűszerekkel készült. Nekem meg éppen sóskám volt. A kép egy éve készült, de ma újrafőztem (már ahogy emlékeztem rá).

Nem kell tartani a sóskától, csak nagyon enyhén, alig savanykás, a citromhéj viszont nagyon sokat dob rajta.

Kölesrizottó sóskával

20 dkg köles
diónyi vaj
1 evőkanál olívaolaj
3 szép szál újhagyma
1 gerezd fokhagyma
2 nagy marék (8-10 dkg) sóska
0,5 dl fehérbor
6 dl zöldségalaplé
2-3 dkg reszelt parmezán
citromhéj

A vaj felét összeolvasztom a olajjal, megpárolom rajta a zöldjével együtt felkarikázott újhagymát, majd a fokhagymát is. Ráteszem a kölest, jól átforgatom az olajon, majd rálocsolom a bort. Ha az alkohol elpárolgott, a melegen tartott zöldséglevest merőkanalanként adagolva, gyakran kevergetve kb. 20 perc alatt puhára főzöm a kölest. Egy keveset félretéve a tálaláshoz, hozzáadom a vékonyan felcsíkozott sóskát. Elzárom alatta a lángot, belereszelek egy kevés citromhéjat, a maradék vajat és a parmezánt belekeverem, pár percig fedő alatt pihentetem.

Nyers sóskacsíkokkal és frissen hántott citromhéjjal megszórva tálalom.

2 adag

Folytatódik a kánikula…

...én meg folytatom a vadulást fagyi-fronton. Este pattant ki az isteni szikra az agyamból, egész izgatott lettem tőle, alig tudtam elaludni. Aztán mikor másnap reggel nekiálltam, a férjem átsuhanva a konyhán, lazán odavettete: „Mi az, sóskafagyit csinálsz? Gondoltam, hogy fagyi lesz belőle, mi más.”
Kóstolás után SMS-ben értékelte: „KIRÁLY! Te, nem kéne ezt szabadalmaztatnunk?”

Kár, hogy a sóskából szinte csak főzeléket vagy krémlevest készítünk. Nem mintha az nem lehetne finom, de közkonyhán soha nem merem megkóstolni. Mivel a sóska savanyú, sokan azt gondolják, cukor is kell bele, szerintem ezzel annyira természetellenes lesz az íze, hogy nem bírom megenni. A családomban szerencsére mindenki cukor nélkül készíti, szerintem egy kis tejfölös habaráson kívül más nem is kell bele. Esetleg még az asztalon külön plusz tejföl, ízlés szerint, ahogy a nagymamám tálalta, imádtam kevergetni a fehér-zöld márványos főzeléket, meg szerettem, hogy különösen krémes lett az íze. Vagy fokhagyma, édesanyám egyszer összetévesztette a fagyasztott spenóttal és jó fokhagymásan főzte meg. Ismétlést követeltünk. :)

Ritkán főzöm meg a sóskát, inkább salátába teszem, de a hőségriadó alatt annyira kézenfekvőnek tűnt, hogy fagyi legyen belőle. Ráadásul a hétvégi bevásárlásból maradt egy nagy doboz tejfölöm is – a joghurtot ehhez már túl savanyúnak gondolom –, nem volt kétség, ismét elő a fagyigéppel!


Sóskafagyi

3 marék friss sóska
5dl tejföl
(beleöntöttem 1 dl maradék főzőtejszínt is, de ez egyáltalán nem kihagyhatatlan)

A sóskát megtisztítottam, nagyjából fölcsíkoztam és gyorsan leforráztam és lehűtöttem. Botmixerrel összezúztam. Belekevertem a tejfölbe, majd az fagyigépemre bíztam.
Kellemesen savanykás, nagyon üdítő, igazi forróságra való – nem édes – finomság.