Idegen tollakkal - sütőtökleves provanszi fűszerekkel

Nem én találtam ki, nem én készítettem el. A férjem elé tettem a receptet és ő megfőzte.

A fehérbortól és a zöldfűszerektől egészen könnyűnek tűnik, nem annyira télies, mint a gyakoribb, tejszínnel, húslevessel, gyömbérrel, szerecsendióval, keleti fűszerekkel készült változatok.

És hogy a krémes leves ne legyen olyan unalmas, betétnek olajos aszalt paradicsomot tettem bele. Az alábbiakban ez az ötlet az egyetlen, ami az enyém.

Sütőtökleves provanszi fűszerekkel

2 evőkanál olívaolaj
1 nagy fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1 kg sütőtök
2 sárgarépa
40 dkg karfiol
1,5 dl száraz fehérbor
só
1 citrom
fél-fél mokkáskanál a következő szárított fűszerekből (ha van friss, fél teáskanál):
majoranna
szurokfű
rozmaring
kakukkfű
tárkony
levendula

A fimora vágott hagymát az olajon párold üvegesre, add hozzá a fokhagymát. Tedd rá a megtisztított, felkockázott sütőtököt, sárgarépát és a szintén apró darabokra vágott karfiolt, morzsold rá a fűszereket (friss fűszereket a főzés végén tedd csak bele), sózd. Ha a zöldségek egy kissé megpuhultak, öntsd rá a bort, hagyd, hogy az alkohol elpárologjon belőle, majd öntsd fel annyi vízzel, amennyi ellepi a zöldségeket. Mérsékelt tűzön főzd puhára, majd mixerrel pürésítsd. Citromlével állítsd be az ízét.

3-4 adag

Szélesmetélt gesztenyelisztből, vargányával

Ugyan nem éppen aktuális most rögzítenem ezt a receptet, hiszen még a nyári vargányaszezonban készítettem el, de hátha van vargánya az erdőkben. Két éve ilyentájt még volt, talán most sem késő.

A gesztenyelisztnek ugyan édeskés az íze, de elsősorban nem édességek alapanyagaként gondoltam rá. A kicsit füstös, fűszeres, barnás íze remekül összejön a vargányával. Nemrég találtam egy receptet szárított vargányával ízesített gesztenyelisztes gnocchira, hamarosan jön az is.

Még egy szép példa a gesztenye-vargánya párosra: ünnepi gesztenyés vargányaleves Zsuzsánál.

Szélesmetélt gesztenyelisztből, vargányával
10 dkg gesztenyeliszt
10 dkg durumliszt
2 tojás
só

25 dkg vargánya
2 gerezd fokhagyma
olívaolaj
fél csokor petrezselyem
só
bors
reszelt parmezán

A liszteket összeszitálom, a tojással és egy csipet sóval rugalmas tésztát gyúrok, majd fóliába csomagolva hűtőben egy órát pihentetem.

A tésztát 4 részre vágom és a tésztagéppel, fokozatról fokozatra haladva kinyújtom, majd szélesmetéltre vágom. Liszttel meghintve, tálcán szétterítem.

A vargányát megtisztítom, 3-4 mm-es szeletekre vágom. Olívaolajon megfuttatom a kés lapjával szétlapított fokhagymát, megpárolom-megpirítom rajta a vargányát.

Párhuzamosan vizet forralok a tészta kifőzéséhez, egy-két perccel azelőtt, hogy a vargánya elkészül, bedobom a tésztát. A kifőtt szélesmetéltet a vargányás serpenyőbe szedem ki, összeforgatom. Feketeborsot őrlök rá, megszórom a finomra vágott petrezselyemmmel. Tálaláskor reszelt parmezánt adok hozzá.

2 adag

VKF! XXVIII. - Szüret

Kissé magára hagytam a blogomat, pedig jópár kép és recept lapul a gépemben, csak addig már nem jutok el, hogy meg is írjam a bejegyzéseket. Nem keresek kifogásokat, csak rajtam múlik, én nem akarom eléggé. Nem a főzés esik nehezemre, csak az írás,

No de nézzünk előre. Az ehavi VKF! kiírásban Trinity a szüret apropóján szőlővel illetve borral készült ételeket kért tőlünk. Bár alig-alig készítek nagy húsokat, a borral való főzés nem ritka nálam. De mivel ezt egész évben megtehetem, most inkább a szőlőt választottam.

Ugyan borvidéken lakom, mégsem találkozom szőlős ételekkel. Pedig nehezen hiszem, hogy sosem lettek volna, és szomorúan tapasztalom, hogy a tájjellegű ételek is feledésbe merülnek, a helyi vendéglősök között is nagyon kevés, aki ápolja gasztronómia hagyományainkat. De nemcsak a hagyományokat, legalább a színvonalat, de a "jó középszer"-nél (majdnem eltévesztettem egy magánhangzót) kevesen akarnak többet. Épp tegnap szereztem a témában ismét negatív tapasztalatokat: egy fantasztikus adottságokkal rendelkező vidéki panzió étterme nagyon fantáziátlan étlappal, közepesen megvalósított ételekkel - pedig az ápolt kert, sőt park, igényes belső kivitelezés, és a főprofilt jelentő, nem éppen a kispénzűeket megcélzó szolgáltatás láttán azt gondolnám, a konyha és a felszolgálás is ad magára. Hát nem igazán...

Pedig érdemes lenne tanulnunk a fejlettebb gasztronómiai vidékektől. Adottságainkban mi sem vagyunk rosszabbak, csak valahogy az igaz hagyományok átadása és a jó értelemben vett büszkeségünk hiányzik...

Tudom, közhelyszámba megy Toszkánára hivatkozni, de újra és újra lenyűgöz a toszkán vidék konyháját jellemző tökéletes egyszerűség, vagy egyszerű tökéletesség, meg az, hogy mennyire büszkék erre és mennyire vigyáznak rá. Nyilván nem véletlen, hogy a feladat kapcsán a schiacciata con l'uva, kenyértésztából sütött szőlős lepény jutott eszembe. (A focaccia-hoz nagyon hasonlatos schiacciata lepényt jelent, bizonyára a schiacciare=szétlapít, egyenget, összenyom igéből jön.)

Addig is, míg megtalálom a régi helyi recepteket, jöjjön ez, nincs benne semmi egzotikum, a hozzávalók az olívaolaj kivételével mind megteremnek nálunk is.

A "schiacciata" keresőszóval jópár olasz oldalon találtam ugyanazt a receptet, eltérés csak abban volt, hogy kell-e bele rozmaring, ánizs vagy édeskömény. Én egy drasztikus változtatást eszközöltem: nemhogy 10-15 dkg cukrot nem tettem bele, de egy grammot sem. Nekem a sűrű sziruposra sült szőlő éppen eléggé megédesítette.

Schiacciata con l'uva - szőlős lepény

40 dkg finomliszt
2 dkg friss élesztő vagy fél zacskó szárított
2 dl langyos víz
olívaolaj
egy ágacska rozmaring
70 dkg kékszőlő (borszőlő, nem csemegeszőlő, nálam kékfrankos)

(ízlés szerint cukor)

A lisztet tálba szitálom, közepébe mélyedést nyomok, ide öntöm a vizet, élesztőt és az olajat. Összedolgozom, lágy, de ruganyos tésztát gyúrok belőle. Legalább egy óráig (nálam ez most majd' 12 is volt, rosszat nem tesz neki) kelni hagyom, majd a tésztát lisztezett deszkára borítom. Nagyjából téglalap-alakúra húzom, és az alsó és felső harmadát behajtva egy kisebb téglalapot formázok. Ezt 1/3 - 2/3 arányban elosztom, a darabokat újra meghajtogatom. A hajtott oldalakat alulra fordítva két gombócot formázok. Nedves konyharuhával letakarva 20 percig pihenetem őket.
Veszek egy kb. 30x40 cm méretű tepsit. A nagyobb tésztadarabot a tepsi méreténél kb. 8-8 cm-rel nagyobbra nyújtom. Egy sütőpapírt megkenek 1 evőkanálnyi olívaolajjal, a tésztát ráteszem és a papír segítségével a tepsibe teszem. A tészta túllógó széleit a tepsi peremére hajtogatom.
A szőlő kétharmadát elterítem a tésztán, megszórom a finomra vágott rozmaringgal, meglocsolom kevéske olívaolajjal. (Itt meg lehet szórni cukorral is, a végeredmény engem igazolt, máskor sem tenném.)
A másik tésztadarabot a tepsinek megfelelő méretűre nyújtom, beborítom vele a szőlőt. Az alsó tésztaréteg széleit ráhajtogatom, összenyomkodom. A maradék szőlőt rászórom (lehet megint cukrozni), kissé belenyomkodom a tésztába, kevés olivaolajjal meglocsolom. Konyharuhával letakarva, nem huzatos helyen 20 percig hagyom még kicsit kelni, mielőtt beteszem a sütőbe.
180-200 fokos sütőben 50-60 perc alatt megsütöm.

Hagyom legalább langyosra hűlni, de másnap is nagyon finom.

Hajdina nyáron, hidegen

Naná, hogy ezt is az olaszoktól lestem: valamilyen főtt gabona salátaként tálalva, gyakorta kínált hideg készétel a bar-ok pultjaiban. Legelterjedtebb tán az insalata di riso, én először személyesen a farro al pesto-val találkoztam, kedvenc sienai fogadónkban. Farro: tönkebúza megfőzve, bazsalikomból készült pestoval, paradicsomgerezdekkel, fekete olajbogyóval, krumplidarabokkal keverve.
Árpagyöngyből is készítek hasonlókat, ma is azt kerestem a kamraszekrényben, de helyette hajdinát találtam. Egy nagy csokor petrezselyemnek kerestem helyet, pesto vagy salsa verde jellegű öntetet képzeltem belőle. Zsálya is volt itthon, ennek markáns íze különösen illik a rusztikus hajdinához.

Hideg hajdinasaláta

20 dkg hajdina
1 sárga kaliforniai paprika
1 zöld kaliforniai paprika
1 csokor petrezselyem
3 szardellafilé
2 evőkanál kapribogyó
1 citrom leve
fél maréknyi zsályalevél
3 ág friss majoranna
olívaolaj

A hajdinát szárazon megpirítom, hogy a nyers ízét elveszítse. Háromszoros mennyiségű vízzel felöntve, kb. 15 perc alatt puhára főzöm, kihűtöm.

A paprikákat félbevágva, forró sütőben megsütöm. 10 percre letakarom, hogy a saját gőzében kissé összeessen és könnyű legyen lehúzni a héját.

Közben elkészítem az öntetet. A zöldfűszereket, szardellát, kapribogyót némi olívaolajjal és citromlével krémmé turmixolom. A paprikák héját lehúzom, a zöld húsát beleturmixolom az öntetbe, a szükséges mennyiségű olajjal és citromlével beállítom az öntet ízét és állagát.

A sárga paprikát felcsíkozom. Az öntet felével összekevert hajdinára teszem a paprikacsíkokat, megpöttyözöm az öntet másik felével.

Hidegen tálalom.

2 adag

Saláta stopperrel

A szombati piacon a vargánya mellett nagy örömömre zöld zöldbabot is találtam. Panaszkodott ugyan az árus, hogy inkább csak a sárgát veszik, a zöld nem megy annyira, mióta az osztrákok nem jönnek hozzánk vásárolni, de én biztosítottam róla, hogy rám számíthat, jövök még.

Elsőre egy vacsorasalátát készítettem belőle. Lehetett volna nizzai saláta, de mivel nem kaptam még érett, édes paradicsomot, meg a többi hozzávalónak is híján vagyunk éppen (viszont tele a hűtő egyéb, a szüleimnél zsákmányolt zöldségekkel, gyümölcsökkel, kecsketejjel-túróval, tojással, az ajtaját alig tudom becsukni), egy másik klasszikus felé vettem az irányt. Nem téved, aki némi hasonlóságot vél felfedezni az alábbi és a Caesar-saláta között. A sűrű mustáros-szardellás öntet és a lágyan folyó tojás a zöldbabból igazán tartalmas fogást varázsolt, egy pohár fehérborral igazi élmény volt.

És miért saláta stopperrel? Ahhoz, hogy a zöldbab és a tojás éppen a megfelelő állagú legyen, nagyon kell figyelni a főzési időket, jól jön egy konyhai stopper, vagy mint nekem, a telefonom időzítés funkciója.

Zöldbab szardellás öntettel, lágytojással

50 dkg ceruzabab
2 tojás
fél citrom leve
1 kávéskanál szardellapaszta vagy 1 szardella
1 kávéskanál mustár
1 kis gerezd fokhagyma
olívaolaj
parmezánforgácsok

színes bors keverék

Míg a zöldbabot megtisztítom, vizet forralok, a zöldbabot akkora adagokban (3-4 részletben), hogy ne hűtse le nagyon a forrásban lévő vizet, roppanósra főzöm, ez éppen 4 percig tart. Kiemelem a forró vízből és rögtön hideg vízbe teszem, hogy zöld színét megőrizze, majd lecsöpögtetem.

Közben egy kis csavaros tetejű üvegben összerázom az öntet hozzávalóit: a citromlevet, mustárt, szardellapasztát, a összezúzott fokhagymát és a háromszor annyi olívaolajat, mint a citromlé.

Ha az utolsó adag zöldbab is kész, a forró vízbe teszem a tojásokat és pontosan 3 perc alatt, lágyra főzöm őket. Ezalatt a zöldbabot tányérra rendezem és meglocsolom az öntettel.

A zöldbab tetejére helyezem a megtisztított lágytojásokat, parmezánt forgácsolok és némi színes borsot őrlök rá.

2 adag

Langyos saláta vargányával, ribizlivel

Ez a recept a fejemben már évek óta létezik, de eddig még nem sikerült vargányát szereznem a ribizli szezonjában, inkább csak később. Most viszont, ebben az esős, de meleg időben tele az erdő gombával, meg a piac is, biztosra mentem szombaton, de nem vettem eleget, Vesta görögös ihletésű vargányájára is nagyon fáj a fogam.

A vargánya rukolával szerintem csodás páros, feketeribizlit képzeltem még hozzájuk, de már csak pirosat találtam a szüleim kertjében, a piros gyöngyök talán még jobban mutatnak a salátában, és savanykásabb íze is remekül ellenpontozott. A feketeribizlit a belőle készült ecet képviselte, akinek ilyet nem készít az anyukája, mint nekem, az használjon balzsamecetet.

Langyos saláta vargányával, ribizlivel

1 kis fej lollo rosso vagy tölgylevelű saláta
20-25 dkg vargánya
1 gerezd fokhagyma
3-4 maréknyi rukola
2-3 maréknyi ribizli (piros vagy fekete)
olívaolaj
2-3 evőkanál feketeribizliecet (vagy balzsamecet)
1 marék dió
bors

só

Száraz serpenyőben megpirítom a diót, félreteszem.

A salátát megmosom, kicentrifugázom. A vastagabb szeletekre vágott vargányát egy kellően nagy serpenyőben, a fokhagyma társaságában, az olívaolajon megsütöm, több részletben, inkább süljön, mint párolódjon. Egy lapostányérom elterítem a salátaleveleket, ráteszem a vargányaszeleteket, megszórom a rukolával és a ribizlivel.

Ha a vargánya kész, a serpenyőben maradt olajjal összeforralom az ecetet, ezzel öntözöm meg a salátát, rászórom a diót, borsozom.

2 adag

Kéksajt, kékszőlő

Az alábbi receptecskét úgy is bevezethetném, hogy a szőlőből és körtéből kiindulva hosszasan gondolkodtam egy őszies hangulatú salátán, de a valóság sokkal prózaibb: elfelejtettünk kenyeret venni. Nem volt itthon más, csak pár szelet nagyon megszáradt kenyér. De kenyeret mi sem dobunk ki, és mivel zöldségből-gyümölcsből-sajtból jól álltunk, egészen jó kis vacsora kerekedett. Az uramnak még a tiszta fejére volt szüksége utána, így a bor elmaradt mellőle, ezt igazán sajnálom. De a saláta így is jó volt.

Körtés saláta kéksajtos krutonnal

3 dkg vaj

3 dkg kékpenészes sajt

1 nagy szelet száraz kenyér

egy fél fej jégsaláta vagy salátalevelek vegyesen (rukola, tölgylevelű saláta, radicchio, stb.)

1 körte

1 szár szárzeller

egy marék kékszőlő

olívaolaj

balzsamecet

A krutonnal kezdem. Ehhez a vajat és a sajtot egy kicsi teflonserpenyőben, kis lángon óvatosan összeolvasztom, közben bekapcsolom a sütőt. A kenyeret kis darabokra tördelem vagy kockára vágom (ha még hagyja magát), majd az olvadt sajtba forgatom. A sajttal átitatott kenyérdarabkákat sütőpapírral bélelt tepsire terítem és pár percre a sütőbe dugom, hogy éppen csak megpiruljon. Vigyázat, ne égjen meg, mert keserű lesz!

Míg a kenyér pirul és hűl, a salátát szükség szerint mosom, centrifugázom, falatnyi darabokra tépkedem, a körtét és a szárzellert szeletelem, és a tányérokon elterítem. A legjobb olívaolajommal és a legjobb balzsamecetemmel megcsepegtetem, rászórom a krutonokat és a szőlőszemeket.

2 adag

Saláta megint

Ez itt az ebédcsomagom. Majdnem minden a hétvégi zsákmányból, a Mama kertjéből. Vegyes salátalevelek, rukola, madársaláta, lollo rosso, jégsaláta, mellette fekete- és pirosribizli. Az öntet magánimportból származó toszkán olívaolaj, és - mihez, ha nem ehhez - anyukám feketeribizli-ecete (ha nem lenne, akkor balzsamecetet tettem volna bele). Adtam még hozzá egy csöpp - de tényleg csak egy csöpp - gránátalma-szirupot, hogy mélyítse kicsit az ízét (lehetne méz is, attól függően, mennyire édes a balzsamecet).

Ezt fogom mind összekeverni és jóízűen megenni.

Ha lenne egy vargányám vagy más erdei gombám, megfuttatnám olívaolajon, kis fokhagymával és jól rápakolnám a salátalevelekre, tekernék rá egy kis borsot és egy szelet rusztikus kenyérrel vagy ciabattával kitunkolnám az öntetet. Meg innék hozzá egy pohár könnyű vörösbort, de akkor már vacsora lenne, ha ünnepi, akkor csak előételnyi mennyiségben.

Vagy adhatnék hozzá egy két szeletke füstölt gomolyát is.

De az sincs, hát magában fogom megenni. És jóllakom az ízzel meg a ropogtatással!

Update: de munkaebéd volt! Ja, és éreztem benne a gránátalma-szirupot is.

Az egyszerűség dícsérete – saláta

Az egyszerűség jelen esetben az elkészítés módjára vonatkozik. A természet tökéleteset alkot, mondom sokszor, és tényleg: csak a friss zöldségeket és egyéb hozzávalókat kell jól megválasztani, nem megváltoztatni, hanem kiemelni a karakterüket, ízüket, gusztusosan tálalni (nem nehéz, a sok szín és kontraszt eladja saját magát), és egy ilyen saláta akármilyen elegáns vacsoravendégség nyitófogása is lehet akár.
Salátának természetesen a lehető legfrissebb zöldséget használjuk. Egy csöppet szottyadt paprika lecsóba még jó, de salátában már illúzióromboló lehet, tehát a fonnyadásnak induló zöldségeket inkább megfőzöm.
Nem szeretem, ha caffog a saláta az öntetben, kevés (ahogy az olasz mondja: un filo d'oilo – vékony sugár) jó minőségű, hidegen sajtolt olaj és pár csepp citromlé vagy egyéb citrus leve, vagy biológiai erjesztésű (semmiképpen sem ipari) ecet is elég egy jó salátához. Sokszor ki sem keverem (pontosabban egy kis üvegben rázom össze) az öntetet (hacsak nem egy összetettebb vinegraitte, az olaj és citromlé/ecet mellett még mustárral, mézzel, fokhagymával, egyéb ízesítőkkel), de mindig az olajjal locsolom meg először a salátát, a vékony olajfilm bevonja a zöldségeket és így egyenletesebben oszlik el rajtuk a vizes fázis (citromlé, ecet).

Fontos még az is, hogy a zöldség se legyen csurom víz, hogy ne hígítsa fel az öntetet. Nem véletlen, hogy a salátacentrifuga az egyik kedvenc konyhai eszközöm, leghatékonyabban azzal lehet vízteleníteni a leveleket. Ha nincs, szóba jöhet még a tiszta konyharuhával meglapogatni megoldás – ezt én nem annyira szeretem, nem is használom. Ha nincs centrifuga kéznél, akkor legalább jól lerázom a vizet a levelekről és hagyom kicsit megszáradni (de nem megfonnyadni).

(Végigsöpört a magyar gasztroblog-szférán a fagyigépvásárlási láz, én szívesen agitálnék a salátacentrifuga beszerzése mellett, már ha hiányzik még a háztartásból. Sokkal kisebb befektetés, nekem egy madzagos, jojó-elven működő van otthon, de az élelmiszer-diszkontokban is lehet(ett) kapni nem törékeny, tiszta lágy műanyag, áttétellel működő egyszerű tekerőseket olcsón. Masszív darab és jó móka, a kétéves unokaöcsém egyik legkedvesebb játéka: centrifugázok! felkiáltással tekeri órákon keresztül a Nagyi konyhájában, a benne lévő levélsaláta már cafatokban, de nem lehet megfosztani a szórakozásától. Jól ki is használom a lelkesedését, egy nagy lavórnyi rukolát tisztítottunk meg és hoztunk tökéletesen konyhakész állapotba ketten egy órácska alatt.)

A savanyításhoz leggyakrabban citromlevet használok, kellemesen semleges, mindennel harmonizál. Mélyebb ízű összeállításk, például a rukola megkívánják a balzsamecetet, de alkottam már olyan kompozíciót is, amelyhez jobban passzolt az édesanyám készítette feketeribizli-ecet (emellett sárgabarack- és málnaecet is van a polcomon, a forrás ugyanaz.)

Olyasmi ez, mint a borválasztás: a fehér húshoz fehérbor, vörös húshoz vörösbor analógiájára a zsenge, világos zöldekből készült salátákhoz citromlé, fehérborecet, a markánsabb ízekhez balzsamecet, sötétebb ecetek valók.

A nyár a friss zöldek megjelenésével rengeteg lehetőséget ad, élek is vele, gyakran eszünk salátát. Nincsenek is igazi receptek, az éppen rendelkezésre álló alapanyagok határozzák meg az összetételt, nálunk most az alábbiak voltak. Az elkészítési módot nem is kell leírnom, csak az egy főre számított hozzávetőleges mennyiségeket adom meg, de ez ne korlátozzon senkit, nyugodtan megeheti a többszörösét is egyszerre, ha ízlik!

Rukola, paradicsom, keménysajt – ezzel nem lehet tévedni. Ilyen salátákkal akár egy szénhidrátmentes diétát is végig tudnék csinálni. Csak azt sajnálnám, hogy nem törölhetem ki puha kenyérrel a tányéromból az olaj és balzsamecet csöppjeit…

2-3 marék rukola (felébe-harmadába szoktam tépni, hogy könnyebb legyen megenni)
4-5 apró paradicsom, félbe-negyedbe vagdosva
1-2 dkg keménysajt (parmezán, pecorino, nálunk most egy spanyol juhsajt) forgácsok
ízlés szerint olívaolaj
pár csepp balzsamecet
tetszés szerint pirított fenyőmag (elhagyható)
ízlés szerint frissen őrölt bors

A második még egy ennél is egyszerűbb saláta. Nemrég egy egész napos szakmai szemináriumon (nem, nem gasztronómiai) vettem részt és szokásos egyenételek (egyformán szép, ám íztelen hideg roládok, amiről azt is nehéz eldönteni, hogy csirke-e vagy hal, a vadpástétomot is csak a színéről) mellett volt pár meglepően jó fogás is a svédasztalon. A zsenge spenótból és tejszínből készített papardelle az olasz vendégeknek is ízlett, a csokoládés aprósütemény valóban csokoládéból készült, nem valami műmargarinos, állományjavítós, cukrászati segédanyagokból készült kevert vacak, a bor pedig, mint mindig a cég rendezvényein, gondosan kiválasztott és kitűnő.
Az én kedvencem egy édeskömény-retek saláta volt, ez jutott eszembe, mikor a hétvégi bevásárlás során megláttam a zsenge, apró retkek vidám csokrát. Bár abban a bizonyos salátában az édeskömény enyhén megpárolt volt, én nem tartottam szükségesnek, hogy a ropogós zöldséget megpuhítsam, nyersen ment a salátába.

egy kisebb vagy egy fél nagyobb édeskömény gumója, felszeletelve
5-6 apró retek, felkarikázva
ízlés szerint olívaolaj
pár csepp citromlé

Saláták még nálam:

Leveles saláta krumplival, rukolás-szezámos öntettel

Spenót-spárga saláta

Édeskömény grapefruittal

Vegyes levélsaláta ribizlikkel

Epres rukolasaláta

Cukkinisaláta

Ki kíván meleget enni ebben a hőségben? És kinek van kedve főzni?

Fülledt meleggel kezdődött a hosszú hétvége, a bevásárlásból hazaérve nem sok kedvem volt a gőzölgő lábosok fölött tovább kínozni magam. Egyébként is, gyönyörű édesköményt és endíviát kaptam, nem is érdemes elpakolni, hogy aztán megfonnyadjon, mert elfelejtkezem róla. Grapefruit meg gyakran van itthon, nagyon szeretem salátákban is, így kézenfekvő volt a megoldás. Egy könnyű, ropogós, nagyon ízes saláta lett az ebédünk, nem is kívántunk többet. Bár semmi szezonális nincs benne, mégis ideális nyári ebéd.
Nagyon jó előétele lehet egy komolyabb ünnepi ételsornak, vagy körete egy roston sütött vagy (illatos) gőzön párolt, fehér húsú, nemes halfilének.

Édeskömény-saláta

1 kicsi vagy ½ nagy édeskömény
1 grapefruit
1 endívia
2 evőkanál extra szűz olívaolaj

A grapefruitot kifilézem, lecsöpögő levét fölfogom. Az édesköményt és az endíviát csíkokra vágom, összekeverem, a keveréket szétterítem 2 tányéron, tetejére szórom a grapefruit-gerezdeket. A grapefruit levét kikeverem az olívolajjal és ezzel meglocsolom a salátát. Az édeskömény zöldjével megszórva tálalom a salátát.
2 személyes adag

Aromás újkrumpli

Én sem értem, hogy a magyar vendéglátás miért nem veszi figyelembe az évszakok változását, elenyészően kevés étterem étlapját befolyásolja, hogy éppen minek van a szezonja – talán a spárga az egyetlen, ami beszivárog a napi ajánlatokba, már ahol egyáltalán létezik napi ajánlat. A közétkeztetést ne is említsük, soha nem találkoztam még a menzán újkrumplival sem, az éttermekben is legföljebb petrezselymes újburgonyát kínálnak a bécsi szelet mellé. Pedig mennyi finomságot lehetne még készíteni belőle!

Ezt a receptet azért is szeretem, mert illatos, fűszeres gőzben párolódnak a zsenge gumók, nem szívesem főzném ki az ízüket bő vízben. Ezt az ételt igyekszem minden szezonban elkészíteni.

Aromás újkrumpli

1 kg apró, „parázs” újkrumpli
olaj
2-3 gerezd fokhagyma
zsálya
majoranna
rozmaring
só

Az újkrumplit beáztatom, megmosom, ami héja lejön róla, azt lekapargatom, ami nem, az marad, hagyom kicsit megszáradni a krumplit, ne legyen nagyon vizes, mikor találkozik majd az olajjal. Kiolajozok egy jénai tálat, belezúdítom az egészben hagyott krumplikat, megforgatom, hogy az olaj bevonja a krumpliszemeket. Sózom, megszórom a zöldfűszerekkel (a két tenyerem között szoktam még finomabbra morzsolni), összerázom és beledobálom a fokhagymagerezdeket is. Befedem a tálat és a sütőben k.b. 30 percig sütöm, ha a krumplik megpuhultak, leveszem a fedőt és pár perc alatt megpirítom.

Sok saláta kívánkozik mellé. Az újkrumplival együtt kerül a piacra az újhagyma, retek, fejes saláta, zsenge sárgarépa, ezekből szoktam egy nagy tálnyit kínálni mellé, citromos-olivás öntettel, valamilyen friss sajttal a tetején.
Most viszont gyönyörű bébispenótot kaptam, hát ebből lett a saláta.

Jamie Oliviertől származik az ötlet, zsenge zöldborsó és spenót citromos-olívás öntettel, feta sajttal. Idén még nem találkoztam szép zöldborsóval (majd a jövő héten édesanyám kertjében), helyette zöldspárgát tettem a salátába. Ehhez mindenképpen érdemes igazi görög fetát használni, ég és föld a különbség a juh-és kecsketejből készült eredeti és az utánzatok között.

Spenót-spárga saláta

20 dkg bébispenót
20 dkg zöldspárga
fél citrom leve
2 evőkanál extra szűz olívaolaj
5 dkg feta

A spenótot megmosom, kicentrifugázom. A spárgát megtisztítom, 3-4 centis darabokra vágom, a spárgacsúcsokat félreteszem. Vizet forralok, spárgaszárakat beledobom a lobogó vízbe, 2 perc múlva kiveszem és azonnal lehűtöm. A spárgafejekkel is ugyanígy járok el, de nekik 1 perc is elég.
Összeállítom a salátát, a spenótot és a spárgát meglocsolom a citromlé és az olaj keverékével, a tetejére morzsolom a fetát.

Medvehagyma II.

Az, hogy szezon van, nem csak a blogokon látszik: pénteken két lapot vettem, mindkettő konyha-rovatában találtam medvehagymás receptet.
Az egyik lap receptjei itt, éppen volt itthon egy csokor brokkoli, hát kipróbáltam. Nagyon nem fogott meg, de egynek jó. Az avokádósat majd máskor.

A Nők Lapjában Bereznay Tamás tavaly ilyenkor is ajánlott egy medvehagymapestós tésztát, kiegészítve valamilyen hússal (esetleg hallal, már nem emlékszem pontosan). Egyébként is nagy kedvencem a pesto, mint a zöldfűszerek felhasználási módja, hála édesanyámnak, aki komoly fűszerkertet gondoz, szezonban sokfélét tudok készíteni.

Tamás mostani receptje is rögtön megtetszett, már csak a színei miatt is: harsány narancssárga, friss zöld és fehér, igazi tavaszi kompozíció.

Mivel nem követtem pontosan, zárójelben jelzem az eredeti receptet.

Medvehagymapestós mini mozzarella, párolt újrépával

1 (2) csomag mini mozzarella
5 szál újrépa
27 (20) szál medvehagyma
kb. 0,5 (1) dl olívaolaj
(csipet só, cukor)
fél citrom (ez az eredeti receptben nem szerepel)
(1 fej saláta – jé, ezt eddig észre sem vettem)

A sárgarépát megtisztítottam, felkarikáztam és gőz fölött megpároltam (sós, enyhén cukros vízben, 2 perc alatt leforrázzuk). A medvehagymát (kevés sóval) és az olívaolajjal összeturmixoltam, apránként ízesítettem a citrommal, egy fél citrom leve ment bele. Mikor kihűlt a répa, összekevertem a mozzarellával és meglocsoltam a pestóval. (Salátával tálaljuk.)

Ez két embernek egy előételnyi adag. Nagyon könnyű, üdítő, igazi meleg tavaszi napokra való étel.

A pestóból maradt még, nem is kevés, elég lesz még egy tésztára.