szombat, október 03, 2009

Vegéthó - vegán ételek októberben

Nem akarok téríteni. Magam sem vagyok vegán, sőt, vegetárius sem. Jó tíz évig ugyan nem ettem húst, de a halat akkor sem hagytam el. Ma sem vagyok egy nagy ragadozó, itthon nincs hús, húskészítmény, de különleges alkalmakkor, színvonalas éttermekben bizony előfordul, hogy áttérek a "minőségi húsevésre".
A vegánság egészségességének kérdésében nem akarok állást foglalni. Biztos vagyok benne, hogy a csak növényi táplálkozás lehet jó és rossz hatással az egészségünkre, csak azon múlik, hogy ezen irányzat követése ne csak az állati eredetű élelmiszerek "eszetlen" elhagyását jelentse.
Ugyan a vegán életmódot népszerűsítő cikkeket nem fogok írni, azt meghagyom a "bennfenteseknek", de szívesen hozzájárulnék ahhoz, hogy nyílvánvalóvá váljék: a vegánság nem lemondás, hanem egy nagyon is vonzó alternatíva lehet.
Ezért csatlakozom Siccike felhívásához. Azt, hogy mi a Vegéthó kezdeményezés lényege, itt lehet elolvasni.
(Aztán majd meglátjuk, összejön-e 12 bejegyzés...)

vasárnap, szeptember 27, 2009

VKF! XXVIII. - Szüret

Kissé magára hagytam a blogomat, pedig jópár kép és recept lapul a gépemben, csak addig már nem jutok el, hogy meg is írjam a bejegyzéseket. Nem keresek kifogásokat, csak rajtam múlik, én nem akarom eléggé. Nem a főzés esik nehezemre, csak az írás,
No de nézzünk előre. Az ehavi VKF! kiírásban Trinity a szüret apropóján szőlővel illetve borral készült ételeket kért tőlünk. Bár alig-alig készítek nagy húsokat, a borral való főzés nem ritka nálam. De mivel ezt egész évben megtehetem, most inkább a szőlőt választottam.
Ugyan borvidéken lakom, mégsem találkozom szőlős ételekkel. Pedig nehezen hiszem, hogy sosem lettek volna, és szomorúan tapasztalom, hogy a tájjellegű ételek is feledésbe merülnek, a helyi vendéglősök között is nagyon kevés, aki ápolja gasztronómia hagyományainkat. De nemcsak a hagyományokat, legalább a színvonalat, de a "jó középszer"-nél (majdnem eltévesztettem egy magánhangzót) kevesen akarnak többet. Épp tegnap szereztem a témában ismét negatív tapasztalatokat: egy fantasztikus adottságokkal rendelkező vidéki panzió étterme nagyon fantáziátlan étlappal, közepesen megvalósított ételekkel - pedig az ápolt kert, sőt park, igényes belső kivitelezés, és a főprofilt jelentő, nem éppen a kispénzűeket megcélzó szolgáltatás láttán azt gondolnám, a konyha és a felszolgálás is ad magára. Hát nem igazán...
Pedig érdemes lenne tanulnunk a fejlettebb gasztronómiai vidékektől. Adottságainkban mi sem vagyunk rosszabbak, csak valahogy az igaz hagyományok átadása és a jó értelemben vett büszkeségünk hiányzik...
Tudom, közhelyszámba megy Toszkánára hivatkozni, de újra és újra lenyűgöz a toszkán vidék konyháját jellemző tökéletes egyszerűség, vagy egyszerű tökéletesség, meg az, hogy mennyire büszkék erre és mennyire vigyáznak rá. Nyilván nem véletlen, hogy a feladat kapcsán a schiacciata con l'uva, kenyértésztából sütött szőlős lepény jutott eszembe. (A focaccia-hoz nagyon hasonlatos schiacciata lepényt jelent, bizonyára a schiacciare=szétlapít, egyenget, összenyom igéből jön.)
Addig is, míg megtalálom a régi helyi recepteket, jöjjön ez, nincs benne semmi egzotikum, a hozzávalók az olívaolaj kivételével mind megteremnek nálunk is.
A "schiacciata" keresőszóval jópár olasz oldalon találtam ugyanazt a receptet, eltérés csak abban volt, hogy kell-e bele rozmaring, ánizs vagy édeskömény. Én egy drasztikus változtatást eszközöltem: nemhogy 10-15 dkg cukrot nem tettem bele, de egy grammot sem. Nekem a sűrű sziruposra sült szőlő éppen eléggé megédesítette.



Schiacciata con l'uva - szőlős lepény

40 dkg finomliszt
2 dkg friss élesztő vagy fél zacskó szárított
2 dl langyos víz
olívaolaj
egy ágacska rozmaring
70 dkg kékszőlő (borszőlő, nem csemegeszőlő, nálam kékfrankos)

(ízlés szerint cukor)

A lisztet tálba szitálom, közepébe mélyedést nyomok, ide öntöm a vizet, élesztőt és az olajat. Összedolgozom, lágy, de ruganyos tésztát gyúrok belőle. Legalább egy óráig (nálam ez most majd' 12 is volt, rosszat nem tesz neki) kelni hagyom, majd a tésztát lisztezett deszkára borítom. Nagyjából téglalap-alakúra húzom, és az alsó és felső harmadát behajtva egy kisebb téglalapot formázok. Ezt 1/3 - 2/3 arányban elosztom, a darabokat újra meghajtogatom. A hajtott oldalakat alulra fordítva két gombócot formázok. Nedves konyharuhával letakarva 20 percig pihenetem őket.
Veszek egy kb. 30x40 cm méretű tepsit. A nagyobb tésztadarabot a tepsi méreténél kb. 8-8 cm-rel nagyobbra nyújtom. Egy sütőpapírt megkenek 1 evőkanálnyi olívaolajjal, a tésztát ráteszem és a papír segítségével a tepsibe teszem. A tészta túllógó széleit a tepsi peremére hajtogatom.
A szőlő kétharmadát elterítem a tésztán, megszórom a finomra vágott rozmaringgal, meglocsolom kevéske olívaolajjal. (Itt meg lehet szórni cukorral is, a végeredmény engem igazolt, máskor sem tenném.)
A másik tésztadarabot a tepsinek megfelelő méretűre nyújtom, beborítom vele a szőlőt. Az alsó tésztaréteg széleit ráhajtogatom, összenyomkodom. A maradék szőlőt rászórom (lehet megint cukrozni), kissé belenyomkodom a tésztába, kevés olivaolajjal meglocsolom. Konyharuhával letakarva, nem huzatos helyen 20 percig hagyom még kicsit kelni, mielőtt beteszem a sütőbe.
180-200 fokos sütőben 50-60 perc alatt megsütöm.
Hagyom legalább langyosra hűlni, de másnap is nagyon finom.

szombat, augusztus 15, 2009

Lilának indult

Pedig olyan jó terv volt... A vezérmotívum a lila lett volna, miután összejött néhány ilyen színű alapanyag a konyhámban: lila zöldbab, padlizsán, áfonya, lila bazsalikom. Jó, a padlizsántól nem vártam sokat, de arra nem számítottam, hogy a lila zöldbab főzés után tényleg zöld lesz...
(Tettem a tányérra egy nyers darabot is, csak megmutatni az eredeti színét. Ugye milyen jól nézett volna ki, ha nem zöldül el?)


Zöldbab padlizsánmajonézzel, kecskesajttal, áfonyával

50 dkg (lila) zöldbab
1 db (30-35 dkg) padlizsán
lila bazsalikom

kb. 1 dl mogyoróolaj
1 citrom leve
2 maréknyi áfonya
2 kis korong friss kecskesajt

A padlizsánt megszurkálom, forró sütőben puhára sütöm. Lehúzom a héját, a pépes padlizsánt simára turmixolom a bazsalikommal, citromlével és annyi mogyoróolajjal, hogy sűrű, majonézszerű öntetet kapjak.
A zöldbabot megtisztítom, közben vizet forralok. 3-4 adagban a forró vízben 4 perc alatt megfőzöm, rögtön hideg vízbe szedem, majd lecsöpögtetem.
A zöldbabot a padlizsánmajonézzel meglocsolva, a kecskesajttal és áfonyával tálalom.
2 adag

szombat, augusztus 08, 2009

Kukorica fűszeres paradicsommal

Néhány cső kukoricából akartam gyors ebédet főzni, elsőre paradicsomra és indiai fűszerekre gondoltam. Megnéztem a régi szakácskönyvemben, a krisnások hogyan készítik el, az ő receptjük szerint csak vaj, paradicsom, cukor és petrezselyem kell hozzá, én azért tettem hozzá csípős és fűszeres ízeket is (a cukrot persze kihagytam).
Kifejezetten ízes lett, gyanítom, hogy a vaj volt a különleges ízfokozó.


Kukorica fűszeres paradicsommal

2-3 cső csemegekukorica
diónyi vaj
5-6 paradicsom
hegyes erős zöldpaprika csípősség és ízlés szerinti mennyiségben, én 3-4 karikát vágtam belőle
1 teáskanál garam masala
pár szál petrezselyem

A kukoricát megfőzöm, a szemeket a csőről lemorzsolom.
Közben felolvasztott vajon megfuttatom a garam masalát és a finomra vágott erős paprikát. Hozzáadom karikára vágott paradicsomot, röviden összefőzöm. Hozzáadom a kukoricát, pár percig együtt kevergetem, majd a durvára vágott petrezselyemmel tálalom.
2 kiadós adag

kedd, július 21, 2009

Hajdina nyáron, hidegen

Naná, hogy ezt is az olaszoktól lestem: valamilyen főtt gabona salátaként tálalva, gyakorta kínált hideg készétel a bar-ok pultjaiban. Legelterjedtebb tán az insalata di riso, én először személyesen a farro al pesto-val találkoztam, kedvenc sienai fogadónkban. Farro: tönkebúza megfőzve, bazsalikomból készült pestoval, paradicsomgerezdekkel, fekete olajbogyóval, krumplidarabokkal keverve.
Árpagyöngyből is készítek hasonlókat, ma is azt kerestem a kamraszekrényben, de helyette hajdinát találtam. Egy nagy csokor petrezselyemnek kerestem helyet, pesto vagy salsa verde jellegű öntetet képzeltem belőle. Zsálya is volt itthon, ennek markáns íze különösen illik a rusztikus hajdinához.



Hideg hajdinasaláta

20 dkg hajdina
1 sárga kaliforniai paprika
1 zöld kaliforniai paprika
1 csokor petrezselyem
3 szardellafilé
2 evőkanál kapribogyó
1 citrom leve
fél maréknyi zsályalevél
3 ág friss majoranna
olívaolaj

A hajdinát szárazon megpirítom, hogy a nyers ízét elveszítse. Háromszoros mennyiségű vízzel felöntve, kb. 15 perc alatt puhára főzöm, kihűtöm.
A paprikákat félbevágva, forró sütőben megsütöm. 10 percre letakarom, hogy a saját gőzében kissé összeessen és könnyű legyen lehúzni a héját.
Közben elkészítem az öntetet. A zöldfűszereket, szardellát, kapribogyót némi olívaolajjal és citromlével krémmé turmixolom. A paprikák héját lehúzom, a zöld húsát beleturmixolom az öntetbe, a szükséges mennyiségű olajjal és citromlével beállítom az öntet ízét és állagát.
A sárga paprikát felcsíkozom. Az öntet felével összekevert hajdinára teszem a paprikacsíkokat, megpöttyözöm az öntet másik felével.
Hidegen tálalom.
2 adag

vasárnap, július 19, 2009

Csicserichips sárgabarackcsatnival

Sorban kapjuk a gyümölcsöket, most éppen sárgabarackot. Nem meglepő módon nem akartam édességet készíteni belőle, kis gondolkodás után arra jutottam, hogy nyers, főzés nélkül készített csatni legyen belőle. Nagyon harmonikus keveréket sikerült összeraknom: a baracktól édes, a paprikától csípős, a garam masalától melegen fűszeres, a gyömbértől frissítő, a citromlétől üdítően savanykás. Minden egyes összetevőt érezni és felismerni, de az összhangjuk teljesen új ízt eredményez.
Na de mihez együk a csatnit? Papadum (lencselisztből készült ropogós lepény) készítésébe nem merek belekezdeni, és nem csak azért, mert nincs itthon lencseliszt, a papadum (papardam, paapad, pappadom) Indiában is készen kapható. Épp jókor jelent meg a gyűjtőoldalon Benzsi egészséges chips receptje. Ebből merítve az ötletet, meg a múltkori dahlpalacsintámból kiindulva készült az alábbi ropogtatnivaló a csatnihoz.
A tésztát a sűrű joghurt készítésekor kicsepegő savóval kevertem ki, ha ez nincs, vagy fontos a vegán kivitel, csak vízzel is tökéletes.

Fűszeres csicserichips

10 dkg csicseriborsóliszt
3 dkg barnarizsliszt
1 mokkáskanál őrölt koriander
1 mokkáskanál kurkuma
1 mokkáskanál cayenne bors
1 mokkáskanál garam masala
1 mokkáskanál só
4 mokkáskanál szezámmag
2,5-3 dl víz (vagy részben savó)
a sütéshez olaj

A hozzávalókból palacsintatésztát keverek, fél-egy óra pihentetés után vékonyan olajozott palacsintasütőben kisütöm a palacsintákat. Hat cikkre vágom őket, és 180 fokos sütőben, alufóliával letakart sütőrácson 30 perc alatt, félidőben megfordítva ropogósra sütöm.


Sárgabarackcsatni nyersen

40 dkg sárgabarack
1 teáskanál garam masala
fél hegyes erős zöldpaprika
2 cm-es darab gyömbér
1 szál újhagyma
fél citrom leve

A barackot felkockázom, a többi hozzávalót is finomra aprítom, összekeverem, fűszerezem, rácsavarom a citromlevet. 1-2 óra alatt hagyom összeérni. Gondolom, 1-2 napig eláll a hűtőben, de ezt nálunk nem érte meg.

vasárnap, július 12, 2009

VKF! XXVI. - Nyári előételek

Akármennyire is szeretném hosszasan megvallani az előételek iránti olthatatlan szerelmemet, kénytelen leszek majdnem csak a receptre szorítkozni, nincs most sok időm. Vesta VKF!-kiírására persze rögtön kattogni kezdtek a kerekek, talán túl sok ötletem is volt, hiszen az én kedvenc fogásom éppen az előétel. Pláne, ha azt egy olasz étterem antipasti-büféje vagy egy tapas-bár kínálja.
Tulajdonképpen nem is ezt akartam most posztolni, de az eredeti ötletem (most készül még, elég pepecs és arra most nincs több idő) inkább talán az amouse bouche vagy a finger food, azaz partyétel kategóriájába tartozik, majd máskor.
Viszont a tegnapi piacon (kezdem megszeretni az eddig elég gyöngécskének tartott helyi piacot, hiába, itt a nyár, sokszínű ajándékaival) a lila zöldbab, feszes padlizsán, zsenge cukkini és vargánya mellett sárga rókagombát is zsákmányoltam. És hozzá sárgabarackot is, mert úgy derengett, szeretik egymás társaságát. Segítségért Zsuzsához fordultam, rajta keresztül jutottam el a rókagombás pite sárgabarackkal receptjéhez, ennek a töltelékét a vajas omlós tészta és tojásos-tejszínes öntet helyett salátával egészítettem ki.
Vesta még egy feladatot adott, az előétel mellé kortyolt italt is meg kell jelölnünk. Itt csalok egy kicsit, ezt csak feltételes módban oldottam meg. Néhány hete kaptunk egy üveg Chenin blanc-t Szászi Endre szentgyörgyhegyi borász pincéjéből. Ugyan főleg (fehérhúsú) őszibarack illatát, zamatát éreztem benne, szívesen összekóstolnám ezzel a salátával.
Alkoholmentes alternatívaként a mentás vagy gyömbéres limonádét kínálnék.


Langyos saláta sárga rókagombával, sárgabarackkal

20 dkg sárga rókagomba
20 dkg sárgabarack
3 dkg vaj
egy kis darabka gyömbér
2 szál újhagyma
1 gerezd fokhagyma
szerecsendió
fél fej lollo rosso, római vagy jégsaláta
bors

A salátát megmosom, a leveleket megszárítom. A megtisztított rókagombát felforrósított száraz serpenyőbe teszem, erős lángon hagyom, hogy veszítsen a nedvességtartalmából. Ami levet ereszt, annak nagyját leöntöm.

Közben a megosott barackot nyolcad szeletekre vágom., a gyömbért és a fokhagymát finomra aprítom, az újhagymát felkarikázom.
A forró gombához adom a vajat, ha elolvadt, beleteszem a barackot és a többi hozzávalót, kevés szerecsendiót reszelek rá. Egy-két keverés után leveszem a tűzről.
Salátalevelekre halmozva, frissen őrölt borssal tálalom.
2 adag
 

blogger templates | Make Money Online