Padlizsántanulmány

A képen a négy tálban - bár kinézetre nagyon hasonlítanak - négy, ízében teljesen eltérő étel van. Rég itt lenne már a helye ennek a receptnek, de látva - és kóstolva - a mai eredményt, nem bánom, hogy vártam vele.

Két-három éve - ma már alig hiszem el, hogy lehet így élni - a saját életem kizárólag a hétvégékre korlátozódott. Rengeteget dolgoztam, ráadásul vidéken, ha esetleg nem aludtam ott, akkor a napi 10-12 órához még hozzá kellett számolnom 2 óra oda- vagy visszautat. Állandóan étteremben vacsoráztam (nincs mire irigykedni), de ebédre elég unalmas volt a sajtos-gombás melegszendvics a büféből. A zsíros-húsos menzára meg nem voltam hajlandó befizetni, más opció nem volt.
Akkoriban a sarki boltban egész télen lehetett padlizsánt kapni, nyári áron, ha sikerült betérnem, mindig bevásároltam belőle. Jól jött ez, ha az utazótáskám átpakolásához szükségesnél egy kicsivel több időt töltöttem otthon, 5 perc munkával 30 perc alatt elkészült a másnapi ebédem.

Egy padlizsánt fölkockázni, fűszerezni, olajozni, be a sütőbe - ennyi a recept. Lehetne serpenyőben kevergetve sütni is, de nem volt annyi időm, hogy a tűzhely mellett álljak.
Két változatban készítettem, vagy mediterrán zöldfűszerekkel (bazsalikom, szurokfű, kakukkfű, esetleg provanszi fűszerkmeverék) és fokhagymával, vagy indiai beütéssel, korinaderrel, római köménnyel, chilivel. Ha elkészült és még hiányzott hozzá némi savanykás íz, előbbit citromlével, utóbbit joghurttal locsoltam meg.

Ma tovább játszottam a lehetőségekkel. Szétnéztem a fűszereim között, összehoztam őket olajokkal, szószokkal, meg sok fokhagymával (abból baj nem lehet...). Nem lett köztük kedvenc, mindegyik csodás.
Az ötfűszeresben a bizsergető szecsuáni bors melegségét erősíti a pirított szezámolaj íze.
A kellemesen ismerős zöldfűszeresben finoman simul össze a lila bazsalikom és a balzsamecet a krémesre sült padlizsánnal.
A madras curry ebben is hozza azt a meglepetést, ami minden alkalommal megragad: sokkal fűszeresebb, mint amire számítok. Pláne sokkal csípősebb!
A gyömbér és a padlizsán fantasztikus páros, de a lime-tól különösen üde lett.

Szezámos-ötfűszeres padlizsán

1 közepes padlizsán
2 evőkanál olaj
1 evőkanál szezámolaj
2 evőkanál szójaszósz
1 mokkáskanál ötfűszerkeverék
6-8 szem szecsuáni bors, porrá zúzva
1 gerezd fokhagyma összezúzva
szezámmag

A padlizsánt 1,5 cm-es kockákra vágom. Az olajakat összekeverem a fűszerekkel, a szójaszósszal és a fokhagymával, beleforgatom a padlizsánt.
Tűzálló tálban 20-25 perc alatt, félidőben megkeverve megsütöm.

Megszórom szezámmaggal.

Zöldfűszeres padlizsán

1 közepes padlizsán
2 evőkanál olívaolaj
2 gerezd fokhagyma összezúzva

ízlés szerinti friss zöldfűszerek: szurokfű, kakukkfű, (lila) bazsalikom
pár csepp balzsamecetA padlizsánt 1,5 cm-es kockákra vágom. Meglocsolom az olívaolajjal, összekeverem a fokhagymával és a bazsalikom kivételekkel a zöldfűszerekkel. Tűzálló tálban 20-25 perc alatt, félidőben megkeverve megsütöm.
Hozzáadom a friss bazsalikomot, balzsamecettel megspriccelem.

Padlizsán madras curryvel

1 közepes padlizsán
2 evőkanál olaj
1 kávéskanál madras curry

A padlizsánt 1,5 cm-es kockákra vágom. Összekeverem a curryporral és az olajjal.
Tűzálló tálban 20-25 perc alatt, félidőben megkeverve megsütöm.

Gyömbéres lime-os padlizsán

1 közepes padlizsán
1 cm-es darabka friss gyömbér lereszelve
2 gerezd fokhagyma összezúzva
1 evőkanál chilis olívaolaj
1 evőkanál olívaolaj
1 kis lime lereszelt héja és felének leve
petrezselyem vagy korianderzöld

A padlizsánt 1,5 cm-es kockákra vágom. Az olajakat, gyömbért, fokhagymát, a lime héját és levét összekeverem, összeforgatom a padlizsánnal.
Tűzálló tálban 20-25 perc alatt, félidőben megkeverve megsütöm. Petrezselyemmel vagy korianderzölddel megszórva tálalom.

Szélesmetélt gesztenyelisztből, vargányával

Ugyan nem éppen aktuális most rögzítenem ezt a receptet, hiszen még a nyári vargányaszezonban készítettem el, de hátha van vargánya az erdőkben. Két éve ilyentájt még volt, talán most sem késő.

A gesztenyelisztnek ugyan édeskés az íze, de elsősorban nem édességek alapanyagaként gondoltam rá. A kicsit füstös, fűszeres, barnás íze remekül összejön a vargányával. Nemrég találtam egy receptet szárított vargányával ízesített gesztenyelisztes gnocchira, hamarosan jön az is.

Még egy szép példa a gesztenye-vargánya párosra: ünnepi gesztenyés vargányaleves Zsuzsánál.

Szélesmetélt gesztenyelisztből, vargányával
10 dkg gesztenyeliszt
10 dkg durumliszt
2 tojás
só

25 dkg vargánya
2 gerezd fokhagyma
olívaolaj
fél csokor petrezselyem
só
bors
reszelt parmezán

A liszteket összeszitálom, a tojással és egy csipet sóval rugalmas tésztát gyúrok, majd fóliába csomagolva hűtőben egy órát pihentetem.

A tésztát 4 részre vágom és a tésztagéppel, fokozatról fokozatra haladva kinyújtom, majd szélesmetéltre vágom. Liszttel meghintve, tálcán szétterítem.

A vargányát megtisztítom, 3-4 mm-es szeletekre vágom. Olívaolajon megfuttatom a kés lapjával szétlapított fokhagymát, megpárolom-megpirítom rajta a vargányát.

Párhuzamosan vizet forralok a tészta kifőzéséhez, egy-két perccel azelőtt, hogy a vargánya elkészül, bedobom a tésztát. A kifőtt szélesmetéltet a vargányás serpenyőbe szedem ki, összeforgatom. Feketeborsot őrlök rá, megszórom a finomra vágott petrezselyemmmel. Tálaláskor reszelt parmezánt adok hozzá.

2 adag

Padlizsán birsalmával, édesen-csípősen

Fűszeres Eszter padlizsánreceptjeit (persze nem csak azokat) olvasva összefut a nyál a számban. Egyébként is ez az egyik (ha nem A) kedvenc zöldségem, de ahogyan Eszter édes ízekkel, mézzel, gyümölcsökkel kombinálja, mindig elvarázsol. A héten készítettem már a mézes padlizsánját, ma pedig, ahogy hazaértem a piacon zsákmányolt birsalmával, eszembe jutott, hogy mostanság volt nála egy padlizsános-birsalmás recept. Ez az étel sem kizárólag a hústól finom, ettől elegánsan el is tekintettem.

Az itt következő receptet Eszter említett két étele inspirálta. Mellé kuszkuszt vagy bulgurt adtam volna, ha el nem fogyott volna... így lett helyette köles.

(Esztertől pedig hamarosan megfőzöm a körtés padlizsánkrémlevest.)

Mézes-csípős-birsalmás padlizsán

3-4 kicsi padlizsán
2 cm-es darabka gyömbér
1 nagy citrom
2 gerezd fokhagyma
chilipehely ízlés szerint
1 1/2 evőkanál méz
olívaolaj
1 birsalma
1/2 mokkáskanál római kömény
1-2 evőkanálnyi szezámmag
petrezselyemzöld
15-20 dkg köles
néhány ág friss menta
1 újhagyma

Lereszelem a gyömbért, a citrom héját és a fokhagymát, összekeverem egy evőkanál mézzel, a fél citrom levével, chilivel, 2-3 evőkanál olívaolajjal. A padlizsánokat félbevágom és a vágott felületet átlós irányban rács alakban bevagdosom. A fél padlizsánokat bekenem a mézes mázzal és beteszem a 180-200 fokos sütőbe jó 15 percre. Közben a birsalmát nagyon apró kockákra vágom. Forró serpenyőben megpirítom a római köményt, ha már illatozik, hozzáadok egy kevés olívaolajat és megpárolom rajta a birsalmát. Ha megpuhult, fél evőkanál mézet keverek hozzá és elosztom a padlizsánok tetején, majd megszórom szezámmaggal. Visszateszem a sütőbe még 10 percre.
Petrezselyemmel megszórva tálalom.
Köretként - kuszkusz híján - kölest adtam mellé, ehhez a főtt kölest meglocsoltam a citrom másik felének levével, összekevertem egy zöldjével együtt felaprított újhagymával és mentával.
2 adag

Vegéthó - vegán ételek októberben

Nem akarok téríteni. Magam sem vagyok vegán, sőt, vegetárius sem. Jó tíz évig ugyan nem ettem húst, de a halat akkor sem hagytam el. Ma sem vagyok egy nagy ragadozó, itthon nincs hús, húskészítmény, de különleges alkalmakkor, színvonalas éttermekben bizony előfordul, hogy áttérek a "minőségi húsevésre".

A vegánság egészségességének kérdésében nem akarok állást foglalni. Biztos vagyok benne, hogy a csak növényi táplálkozás lehet jó és rossz hatással az egészségünkre, csak azon múlik, hogy ezen irányzat követése ne csak az állati eredetű élelmiszerek "eszetlen" elhagyását jelentse.

Ugyan a vegán életmódot népszerűsítő cikkeket nem fogok írni, azt meghagyom a "bennfenteseknek", de szívesen hozzájárulnék ahhoz, hogy nyílvánvalóvá váljék: a vegánság nem lemondás, hanem egy nagyon is vonzó alternatíva lehet.

Ezért csatlakozom Siccike felhívásához. Azt, hogy mi a Vegéthó kezdeményezés lényege, itt lehet elolvasni.

(Aztán majd meglátjuk, összejön-e 12 bejegyzés...)

VKF! XXVIII. - Szüret

Kissé magára hagytam a blogomat, pedig jópár kép és recept lapul a gépemben, csak addig már nem jutok el, hogy meg is írjam a bejegyzéseket. Nem keresek kifogásokat, csak rajtam múlik, én nem akarom eléggé. Nem a főzés esik nehezemre, csak az írás,

No de nézzünk előre. Az ehavi VKF! kiírásban Trinity a szüret apropóján szőlővel illetve borral készült ételeket kért tőlünk. Bár alig-alig készítek nagy húsokat, a borral való főzés nem ritka nálam. De mivel ezt egész évben megtehetem, most inkább a szőlőt választottam.

Ugyan borvidéken lakom, mégsem találkozom szőlős ételekkel. Pedig nehezen hiszem, hogy sosem lettek volna, és szomorúan tapasztalom, hogy a tájjellegű ételek is feledésbe merülnek, a helyi vendéglősök között is nagyon kevés, aki ápolja gasztronómia hagyományainkat. De nemcsak a hagyományokat, legalább a színvonalat, de a "jó középszer"-nél (majdnem eltévesztettem egy magánhangzót) kevesen akarnak többet. Épp tegnap szereztem a témában ismét negatív tapasztalatokat: egy fantasztikus adottságokkal rendelkező vidéki panzió étterme nagyon fantáziátlan étlappal, közepesen megvalósított ételekkel - pedig az ápolt kert, sőt park, igényes belső kivitelezés, és a főprofilt jelentő, nem éppen a kispénzűeket megcélzó szolgáltatás láttán azt gondolnám, a konyha és a felszolgálás is ad magára. Hát nem igazán...

Pedig érdemes lenne tanulnunk a fejlettebb gasztronómiai vidékektől. Adottságainkban mi sem vagyunk rosszabbak, csak valahogy az igaz hagyományok átadása és a jó értelemben vett büszkeségünk hiányzik...

Tudom, közhelyszámba megy Toszkánára hivatkozni, de újra és újra lenyűgöz a toszkán vidék konyháját jellemző tökéletes egyszerűség, vagy egyszerű tökéletesség, meg az, hogy mennyire büszkék erre és mennyire vigyáznak rá. Nyilván nem véletlen, hogy a feladat kapcsán a schiacciata con l'uva, kenyértésztából sütött szőlős lepény jutott eszembe. (A focaccia-hoz nagyon hasonlatos schiacciata lepényt jelent, bizonyára a schiacciare=szétlapít, egyenget, összenyom igéből jön.)

Addig is, míg megtalálom a régi helyi recepteket, jöjjön ez, nincs benne semmi egzotikum, a hozzávalók az olívaolaj kivételével mind megteremnek nálunk is.

A "schiacciata" keresőszóval jópár olasz oldalon találtam ugyanazt a receptet, eltérés csak abban volt, hogy kell-e bele rozmaring, ánizs vagy édeskömény. Én egy drasztikus változtatást eszközöltem: nemhogy 10-15 dkg cukrot nem tettem bele, de egy grammot sem. Nekem a sűrű sziruposra sült szőlő éppen eléggé megédesítette.

Schiacciata con l'uva - szőlős lepény

40 dkg finomliszt
2 dkg friss élesztő vagy fél zacskó szárított
2 dl langyos víz
olívaolaj
egy ágacska rozmaring
70 dkg kékszőlő (borszőlő, nem csemegeszőlő, nálam kékfrankos)

(ízlés szerint cukor)

A lisztet tálba szitálom, közepébe mélyedést nyomok, ide öntöm a vizet, élesztőt és az olajat. Összedolgozom, lágy, de ruganyos tésztát gyúrok belőle. Legalább egy óráig (nálam ez most majd' 12 is volt, rosszat nem tesz neki) kelni hagyom, majd a tésztát lisztezett deszkára borítom. Nagyjából téglalap-alakúra húzom, és az alsó és felső harmadát behajtva egy kisebb téglalapot formázok. Ezt 1/3 - 2/3 arányban elosztom, a darabokat újra meghajtogatom. A hajtott oldalakat alulra fordítva két gombócot formázok. Nedves konyharuhával letakarva 20 percig pihenetem őket.
Veszek egy kb. 30x40 cm méretű tepsit. A nagyobb tésztadarabot a tepsi méreténél kb. 8-8 cm-rel nagyobbra nyújtom. Egy sütőpapírt megkenek 1 evőkanálnyi olívaolajjal, a tésztát ráteszem és a papír segítségével a tepsibe teszem. A tészta túllógó széleit a tepsi peremére hajtogatom.
A szőlő kétharmadát elterítem a tésztán, megszórom a finomra vágott rozmaringgal, meglocsolom kevéske olívaolajjal. (Itt meg lehet szórni cukorral is, a végeredmény engem igazolt, máskor sem tenném.)
A másik tésztadarabot a tepsinek megfelelő méretűre nyújtom, beborítom vele a szőlőt. Az alsó tésztaréteg széleit ráhajtogatom, összenyomkodom. A maradék szőlőt rászórom (lehet megint cukrozni), kissé belenyomkodom a tésztába, kevés olivaolajjal meglocsolom. Konyharuhával letakarva, nem huzatos helyen 20 percig hagyom még kicsit kelni, mielőtt beteszem a sütőbe.
180-200 fokos sütőben 50-60 perc alatt megsütöm.

Hagyom legalább langyosra hűlni, de másnap is nagyon finom.

Lilának indult

Pedig olyan jó terv volt... A vezérmotívum a lila lett volna, miután összejött néhány ilyen színű alapanyag a konyhámban: lila zöldbab, padlizsán, áfonya, lila bazsalikom. Jó, a padlizsántól nem vártam sokat, de arra nem számítottam, hogy a lila zöldbab főzés után tényleg zöld lesz...

(Tettem a tányérra egy nyers darabot is, csak megmutatni az eredeti színét. Ugye milyen jól nézett volna ki, ha nem zöldül el?)

Zöldbab padlizsánmajonézzel, kecskesajttal, áfonyával

50 dkg (lila) zöldbab
1 db (30-35 dkg) padlizsán
lila bazsalikom
kb. 1 dl mogyoróolaj
1 citrom leve
2 maréknyi áfonya
2 kis korong friss kecskesajt

A padlizsánt megszurkálom, forró sütőben puhára sütöm. Lehúzom a héját, a pépes padlizsánt simára turmixolom a bazsalikommal, citromlével és annyi mogyoróolajjal, hogy sűrű, majonézszerű öntetet kapjak.

A zöldbabot megtisztítom, közben vizet forralok. 3-4 adagban a forró vízben 4 perc alatt megfőzöm, rögtön hideg vízbe szedem, majd lecsöpögtetem.

A zöldbabot a padlizsánmajonézzel meglocsolva, a kecskesajttal és áfonyával tálalom.

2 adag

Kukorica fűszeres paradicsommal

Néhány cső kukoricából akartam gyors ebédet főzni, elsőre paradicsomra és indiai fűszerekre gondoltam. Megnéztem a régi szakácskönyvemben, a krisnások hogyan készítik el, az ő receptjük szerint csak vaj, paradicsom, cukor és petrezselyem kell hozzá, én azért tettem hozzá csípős és fűszeres ízeket is (a cukrot persze kihagytam).
Kifejezetten ízes lett, gyanítom, hogy a vaj volt a különleges ízfokozó.

Kukorica fűszeres paradicsommal

2-3 cső csemegekukorica

diónyi vaj

5-6 paradicsom

hegyes erős zöldpaprika csípősség és ízlés szerinti mennyiségben, én 3-4 karikát vágtam belőle

1 teáskanál garam masala

pár szál petrezselyem

A kukoricát megfőzöm, a szemeket a csőről lemorzsolom.

Közben felolvasztott vajon megfuttatom a garam masalát és a finomra vágott erős paprikát. Hozzáadom karikára vágott paradicsomot, röviden összefőzöm. Hozzáadom a kukoricát, pár percig együtt kevergetem, majd a durvára vágott petrezselyemmel tálalom.

2 kiadós adag